Most

múlik pontosan a nyár, érzem, ahogy az ujjaim közt menekül előlem és viszi magával az el nem kacagott nevetéseket is. 

De az elmúlt egy hét alatt körbejártuk még a tájat és családosan, mindahányan gyűjtögettünk még télire, nehéz napokra valót szépségből, természetből, összetartozásból meseszép tájakon - csak madárlátta és őzjárta helyeken, Kárpátokon innen és térerőn túl.

A csapat fele az idei együttlét utolsó állomásán nyugovóra tért már, másik fele szurkol, én pedig megnéztem újra a képeket és kiválogattam néhányat közülük - bemelegítésként, újra gépközelben. 

Íme, ezeket:

 

Cat attitude

Ezt a képet innen vettem kölcsön azért, mert nagyon kifejezi azt, ahogyan én most szeretnék tudni viszonyulni a világhoz, máshoz és magamhoz.

Ajánló

A hétvégén két filmet néztünk meg.

Egy román produkciót (Filantropica), mely olyan faramuci társadalmi kérdéseket feszeget, mint pl. a professzionális koldus-hálózatok működése, a (pedagógusi) foglalkozás státusa, az emberi méltóság és segítőkészség határa és hasonlók, meg egy olasz filmet (Scusa ma ti chiamo amore) a korkülönbségről meg a szerelem erejéről.

Ajánlom figyelmetekbe őket.

Meglett

meglett, meglett, meglett!



Meglett.

Lila & sárga nap

Ma reggel, miután útra bocsátottam a nálunk megszállt gyerekfiliseket találtam a piacon még egy kis áfonyát (- találtam volna többet is, de a pénztárcám léket kapott tegnap), s mivel mára nagyon sok munkám volt, rögtön meg is vettem annyit, amennyit adtak. Először, a sok munkára hivatkozva be is tettem szépen a hűtőbe, majd "szünetben" elkészítem címszó alatt. A sok munka maradt, az áfonya (vagy a munkakerülés) viszont egy sor másik tevékenységet hozott elő.

Előszöris megfőztem a húslevest, hogy azzal is legyek előrébb. Órákon át főtt, lassú tüzön, úgy ahogy annak rendje s módja szerint főnie kell.

A lekvárhoz valókat keresve kitakarítottam a konyhaszekrényben a teafüves és a fűszeres polcokat. Mindent átszortíroztam, kidobigáltam egy csomó lejárt fűszert, lecsipeszeztem a megkezdetteket, átcsoportosítottam őket, átmostam a fűszeres üvegeket s míg azok száradtak bevontam a polcokat szép sárga papírral. Most már olyan belül a szekrény, mintha bezártam volna oda egy kis napfényt.

Az üvegeket tisztogatva megláttam párat a szekrény tetején is, amiből épp ideje volt már eldobni a tavalyi gyógygazokat. Azokat is végigmosogattam. Napra tettem száradni. Megtörölgettem őket és kitaláltam, hogy ezután levestésztát tartok bennünk. Szép, sárga, házi készítésű csigatésztát, kockára vágottat és eperlevelűt. Most már a szekrény tetejének azon a sarkán is süt a nap.

Közben megittam egy kávét, de csak azért, mert tegnap kaptam ajándékba a Kedvestől, aki nem iszik kávét. Megírtam a Katimamás bejegyzést. Gyönyörködtem még egy sort a szép lila virágaimban, amit szintén a Kedvestől kaptam.

Aztán elővettem a lekvár-kellékeket: áfonyát, cukrot, zselésítőt, lekváros fakanalat, edénykéket, üvegeket. S lassan elkezdődött a befőzés. Csak úgy peregtek a sötétlila szemek az edénybe! A tavalyról rózsaszín lekváros fakanalam most először halvány lila, majd vöröses lila lett ahogy a cukorral összekevertem a forrásban lévő áfonyát. Nincs is neve annak a színnek, ezért elneveztem áfonyásfakanál-lilának. S annak se, ami akkor keletkezett, amikor a lekváros fazekat mostam el, ezért azt haboslilának tituláltam. Fontos, hogy pontosan fogalmazzunk!

6 kis takaros üvegecske telt meg lekvárral és maradt egy kicsi kóstolónak is. (Most, hogy írok róla meg is kóstolom, haddlám érdemes-e írni róla :D - érdekes bordós színe van. Mitől lesz sötétbordó a lila áfonya?).

A lila&sárga virágaim mellé sorakoztattam fel őket, miután felragasztottam rájuk a kis cimkéket és - mivel mára sok munkám van - takaros kis ruhácskákat is szabtam rájuk (ahogy Bétitől tanultam), nehogy megfázzanak télig.

Oldalról is,

felülről is nézve gyönyörűek.

Elnézném őket még alulról is és mindenféle más szögből mivel sok munkám van ma, de inkább abbahagyom itt ezt a pósztot, bár órákig tudnék még lelkesedni a mai lila és sárga eredményeken (mivel sok munkám van ma), de önfegyelmet gyakorlok és elkezdem a munkám, amiért ma reggel 7-re állítottam be a csörgőórám - mivel sok munkám van ma.

Katimama

Múlt hétvégén bekukkintottunk Katimamához is. Nagymamámat mindenki így ismeri: Katimama. 89 évet töltött áprilisban, s még most is az általa ültetett és gondozott paradicsomból eszünk.

Hihetetlen életkedve és akarata van, pedig élete során nem sokszor tapasztalt bátorító eseményeket. Háborús években született, háborúban szült gyermekeket, kibírt egy enyhénszólvanemkedves férjet, "kollektívában" gürcölt, varrt s mindig előkerített a gépfiókból az unokáinak egy-két garast, a szekrényből pedig valamilyen édességet. Eltemetett már két gyermekét, de még tud mosolyogni és örülni az unokáinak, a hétvégi telefonhívásnak és a vasárnap esti kapus-beszélgetéseknek. Derék asszony, a szó minden értelmében. Évről-évre azonban a válla egyre keskenyebbé válik s a hátát masszírozva egyre jobban érzem a csigolyákat. Elfogy lassan közülünk a hosszúéletű Katimama. Betelve élettel.

Csodálatos szépségesség

Nem birom ki, hogy ne mutassam meg ezt a csodálatos szépségű virágcsokrot. Az ezernyi apró csoda és a kaspó tökéletes egymásrahangolódása vidítja most a tekintetem. 

Nézzétek, csodáljátok ti is: ugye milyen gyönyörűséges?

Társadalmi célú hirdetés - zene füleinknek, holnap este 8-kor a PKE dísztermében

Kedves Mindenki,

a Szentegyházai 150 tagú gyermekfilharmónia lép fel holnap, péntek este 8-kor a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.

Egy ilyen kellemes nyári estén ideális kikapcsolódási lehetőség.

Jösztök?

Szent Heverde Napok

Tünde barátosnémnak hála - ma este megtudtam a nevét a nálunk most zajló eseményeknek. (Mindenféle megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem zajlik mindenütt egyszerre). Mert nagyon nem találtam a szót. Csak teltek a napok és részt vettem a szertartások legtöbbjén, de sehogysem jöttem rá, hogy minek nevezzem őket. Jutottak eszembe mindenféle jelzők, de nem illik egy ilyen jeles hagyománynak profán modern vagy innovatív nevet adni (még akkor sem, ha a Zúnió egész évben a kreativitást és az innovációt ünnepli). Az időtlen idők óta tartó eseményeket illő méltó nevükön emlegetni s megfelelő komolysággal megülni őket.

Szóval, kérem szépen Szent Heverde Napok vannak errefelé. S nemcsak napja, hanem egész ünnep-sorozata van itt mifelénk eme nemes-nemtelen szentségességnek, akit a hálás utókor - méltó megemlékezésképpen - mifelénk ilyentájt minden délután megünnepel.
Az Ünnepség kezdetét és végét mindig egy varázslatos álompor alászállása hirdeti meg. Rendszerint délutánonként, ebéd után szokott megtörténni, főleg akkor, ha meleg étel kerül az asztalra, amit a család a kockás terítővel letakart konyhaasztalnál és ráérős mozdulatokkal fogyaszt el. Az ünnep malasztosságát igen fokozza, ha a telefonok néma üzemmódban lapulnak a lakás egy eldugott szegletében, hogy még véletlenül se tévedhessen rájuk a pillantás.
Különösen kedvez ilyenkor a borongós, csapadékos időjárás - ám lehetőleg a nagy mennydörgések zajának beszüremlését előrelátóan ki kell zárni megfelelően szigetelő nyilászárókkal, a villámlások fényét pedig redőnyökkel lehet tompítani.
Ha mindezen feltételek adottak már csak az marad hátra, hogy a határidőnaplót és a feladatok listájának minden más formáját el kell látni az "ejráérünkarramég" cimkével, a lelkiismeretfurdalás rugkapálását pedig az "eznekemkijár" védőpajzzsal lehet kivédeni (ha sokat gyakorolja az ember, sikerülni szokott).

Ha mindezek megvannak, egy pohár hideg almalé kellhet még és pár szem csemegeszőlő - no, meg persze, a Kedves válla - s kezdődhet is a Zünnep(sorozat).

Éljen Szent Heverde!

Nekünk már 8

Ma 8 éve annak, hogy Isten és a velünk ünneplő nászsereg előtt igent mondtunk közös életünkre. Ma is beleborzongok egy-egy esküvőn a házassági fogadalom mélységes jelentőségébe, az önként kimondott, felvállalt távlatokra, a kapcsolatunkra mondott - áldást vagy átkot rejtő - szavakra.

Nem találom most azt a fogadalmat, amit mi mondtunk el annak idején, de a lényege ugyanaz volt, mint az alábbi, klasszikus szövegnek. Sorról-sorra, betűről-betűre ízlelem, érlelem a szavakat.

Én, Bernáth Krisztina esküszöm az élő Istenre,
aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten,
hogy Bernáth Bálintot, akinek most Isten színe előtt a kezét fogom szeretem.
Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek.
Isten engem úgy segítsen.
Ámen.

Nem dicsekedhetem azzal, hogy a nyolc év alatt mindenben tökéletesen így jártam el. Sajnos nem.

De ma szeretném, ha újra felcsillanhatna - egymást látva - a szemünk, szeretném, ha le tudnánk porolni a kapcsolatunkat, szeretném, ha az emlékezés, a feltárás és a megbocsátás napja lehetne, a háláé, az új távlatoké, az új célok napja - egy folytatás kezdete. Szeretném - amennyiben rajtam áll - előkészíteni a terepet Isten áldásai számára.

Mózessel együtt imádkozom:

Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
90. Zsoltár

És Ákossal dúdolom az emlékezés és a remény dalát:

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.

Finom, mutatós,

könnyen elkészíthető mézespogácsa receptet keresek, amit ajándékba lehet vinni egy menyasszony kérésére.
Érdekelne a fehér máz titka is, mert csodaszép, cirkadalmas pogácsákat szeretnék alkotni.

Tud valaki segíteni nekem?

7 vége

A 7vége arra jó, amire 7közben ritkán jut idő: megállásra, beszélgetésre, találkozásra, közösségre, együttlétre, csendre, várakozásra, örömre, megpihenésre ... s néha mindez belefér 2 napba.

Szóval az úgy volt,

hogy július 21-én Tenkén gyülekezett egy 12 fős tekergő csapat, amely apadt-bővült közben, de eltökélte, hogy elteker(eg) Marosvásárhelyig. És még véletlenül se választja az egyszerűbb útvonalat, hanem csupa olyat, ahol minimum 7 százalékos emelkedő mered elé. Vagy 12. Mert mi egyre profibbak vagyunk. :)

Így esett az, hogy az első nap kivételével minden nap hegyre fel és le gurultunk, tíz napon át és összesen 474 km-rel a lábainkban megérkeztünk Marosvásárhelyre.

Lélegzetelállító útvonalon haladtunk és csodálatos helyeket fedeztünk fel. Végig mellékutakon tekertünk, amelyek között voltak kavicsosak, göröngyösek, hepe-hupásak, gödrösek, frissen aszfaltozottak és madárselátták is. Az abszolút exkluzív útszakasz az autópályaépítés miatt tönkrement, asztfaltnak nyoma se maradt, poros, kamionos út után a 3 km-nyi autópálya volt, amin életünkben először és talán utoljára tekerhettünk biciklivel. Meg is örökítettük, hogy legyen mivel dicsekedni az unokáknak, mert ugye az nem mindennapi dolog, hogy Romániában autópályán és biciklivel, a határokat is feszegetve szembeforgalomban haladjunk a majdnemkész autópályán a Tordai Hasadék felé. Ha eztán megkérditek tőlünk, hogy mi a pálya, ne csodálkozzatok, ha egy ideig azt válaszoljuk rá, hogy "autópálya".

A csapat fáradtan indult az idén, így kicsit nyűgösre sikerült a túra eleje, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy nagyon nehezen tudtunk döntéseket meghozni, mert mindenkinek volt egy ráadás ötlete az elhangzottakhoz, és hébe-hóba egy-egy keresetlen szava, tekintete is. Idővel aztán szelidült a vadló; az izmunk egyre feszesebbé, a hangunk pedig egyre halkabbá vált.

Gasztronómiai premierek is akadtak bőven az idén: a krumplicukor vitte a prímet, ofkórsz, de egészséges életmódunkat fémjelezve a pihenők során felbukkant a mindenkor finom sárgarépa is, és azért az sem mindennapi dolog, hogy Kalotaszentkirályon, a templomkertben, az ajtófélfa mögött, egy gázégőn készül el a borsófőzelék meg a virsli - ami mellesleg még annak is ízlik, aki nem szereti :).


Elszoktam a két hét alatt az írástól. Keresnem kell a betűket és a szavak formáit ... és közben visszavágyom ebből a katlanból az álomszép zöld világ kellős közepébe, ahol luxusnak számít a szék, az asztal és hasonlók, de ahol értéke van egy kulacs friss víznek és az útszéli szilvának, ereje van a kedves szónak és hatalma a segítőkészségnek.

Kicsit közelebb emberhez, Istenhez.

BiCikLITúúúúúúúúúúúúúúúúra, 2009

Tinca - Meziad - Curatele - Budureasa - Stana de Vale - Lesu- Valea Draganului - Sancraiu - Fantanele (Belis) - Tarnita- Cheile Turzii - Rimetea - Cheile Valisoarei - Aiud - Sanmiclaus - Jidvei -Tarnaveni - Cornesti - Targu Mures

474 km

Fílingblúúúúú

Lehet, hogy nem kéne a rossz érzéseket leírni, de most nincs más bennem, csak keserűség, csalódottság és harag.

Nem mindig érzek így, de most olyan sivár minden. Fáradt vagyok. Fáradt és nyűgös. Nincs kedvem újrakezdeni.

Ó, jaj!

Holnap 13-a. 6 hónapja nincs már köztünk Apa. Néha úgy érzem, hogy hozzászoktam már. De az este, a Hervisben nem tudtam nem rá gondolni. Csak sírnék és sírnék most. És olyan nagyon fáj minden. És úgy nem szeretem az ilyen állapotokat!

Ki tud megvigasztalni?

Just life & the best of it

Utazás, érkezés és találkozások - az elmúlt hetek legfőbb jellemzői.

Mámi temesvári útja, a szívtisztítás az egyik kiemelkedő, izgalmas, de heppiendes esemény. Most már itt van, itthon van, jól van, gyógyulóban.

S no meg a hagyománnyá vált grátziás találkozó, az örök. A mítosz - ami kell a túléléshez, kell tükörként, kell erőpróbaként, kell önmagunkért és értünk.

Képekben, melyek önmagukért beszélnek, így nézett ki:

Osztozkodás

Katica leves

Ebéd

Bambi Közeledés

Váradi este

Jótanácsok

Limonádé

Grátziák

Mindenkinek van valami a hasában (de nem mindegy, hogy mi :D)

S itt a vége, fuss el véle.

Én nem akarom...

.... de akkor segíts tovább!

Várakozás

Kellemes, édes készenlét. Valami készülget, készül.
Egy régi álom most bontogatja szárnyait. Lehet, hogy szárnyra kél.
Lehet. Lehetséges.

Természetesen

ez az idei tusványosi nyári egyetem egyik szlogenje.
Meg az elmúlt hétvégénké is.

Képekben így nézett ki:

Négy

hónap.

Négy hónap telt el Apa halála óta.
Pár nap. Ezer év.

Úgy szeretném újra megöleleni!
Felhívni, beszélgetni vele, kikérni a tanácsát. Védtelenebbnek érzem magam, mióta elment.
Néha odaszaladnék hozzá, amikor bántanak...

Hogy lehet valakinek így, ilyen visszahozhatatlanul eltűnni?!
Elfogadom. Csak hiányzik.

A kör egy szelete üresen tátong.

Hogy vagy, Apa?


(Vajon lát most is? Hall? Tud rólam?)

Úgy tűnik

a slide.com meggondolta magát és mégis kegyeskedik (f)elfogadni a képeket az elmúlt hétvégénkről.

Íme:

Bocsánat

Azt mondta Marx, hogy a vallás a nép ópiuma.

József Attila pedig azt, hogy

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fû kinõ utánad.

A bûn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hû szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

Én mégis hiszem, hogy van, van bocsánat és hogy - ha nem is a vallás- de a hit az egyedüli józan dolog az életben. Mert én nem tudom, hogy más mihez kezd a tévedéseivel, a bűneivel, a múlasztásaival, a terheivel, de nekem szükségem van arra, hogy mindezek alól feloldozást, bocsánatot nyerjek.

Én nem vagyok olyan erős, hogy életem végéig s még azon is túl cipelni tudjam a bűntudatot, a gyilkos tekinteteket, a neheztelést.

Nekem kell a bocsánat. Kell a feloldozás. Kell egy új lap - időnként.

Nekem kell. Nem vagyok olyan kemény legény, mint mások.

A szivárványhoz

kell egy kis eső és kell egy kis napfény.

Milyen jó, hogy a szív tárolja a napfényt, hogy legyen egy fénysugárnyi a zivatarok utánra is!

A mai nap

tényleg különleges lett, még a felsoroltakon túl is.

Pl. azért is, mert egy volt diákommal beszélgettem, aki mesélt arról, hogy milyen sokat jelentettek számára az óráim és hogy milyen hálás azért, mert szigorú voltam anno (:D, bezzeg akkor!). Sőt, még egy szál virágot is kaptam tőle köszönetként. Ritka pillanatok ezek. Megerősítő pillanatok. Szíverősítő pillanatok.

S aztán azért is, mert megtaláltam eddigi életem legkedvencebb farmernadrágját (már tudom, hogy az, bár még nem is hordtam) és csak azután vettem észre, hogy ráadásként a kedvenc márka-fajta, miután eldöntöttem, hogy hazahozom.

S azért is, mert csillogó szemekkel talákozhattam és békés mosollyal.

S mindezek tetejébe a rádióból egyik régi kedvenc csendült fel az előbb:

He is able, more than able
To accomplish what concerns me today.
He is able, more than able
To handle anything thay come my way.
He is able, more than able
To do much more than I could ever dream,
He is able, more than able,
To make me what He wants me to be.

Jó tanács

"Bölcsen viseljétek magatokat ... "

Igen. Bölcsen, nem(csak) okosan.

Kemény lecke, nehezen tanulom.

Napok óta próbálok

feltölteni néhány képet a múlt 7végéről a slide.com-ra, de nem sikerül. Van valakinek ötlete, hogy miért?

Tudtok más képmutatóról?

Különleges nap

Ez a nap más, mint a többi... la-lala-la-la.

Először is azért, mert itthon vagyok. Rég nem láttam délelőtti fényben a lakást.
Másrészt azért, mert piacon vásároltam. Tíz percre sincs tőlünk, mégis, talán már fél éve is van annak, hogy utoljára arra jártam. (Úgy látszik másnak is különleges ez a nap, mert meglepően sokan voltunk ott, mintha ünnepre készülődne mindenki.) Friss finomságokkal megpakolva jöttem haza. És természetesen virágot is vettem.
És persze, nem a hűtőszekrénynek és a kamrának vásároltam, szóval ma főzni is fogok - napközben, szívvel-lélekkel fűszerezve, úgy mint a régi szép időkben. (Furcsa, de amikor sietve főzök más lesz az íze az ételnek - s néha már-már gyanakszom, hogy elfelejtettem főzni.)
És különleges azért is, mert ma megszületik valami, amire már régóta vágyom. Remélem, legalábbis.
Az is különlegessé teszi, hogy estig egyedül leszek. Meg holnap is. 7 héten át.

Szóval, nagyon különleges. Majdhogynem ünnep.

LányAnyák

Lányanyákkal készítettünk interjúkat ma este.

Sorsok, körkörös mozdulatok, szakadék széle s a betonból nyíló virágok képe jutott eszembe közben.
Meg a bátorság. Meg a kilátástalanság. Meg a remény. Meg a növekedés titka.

Lányanyák. Lányok. Anyák. S a lányaik.

Oh, irgalom Atyja, ne hagyj el!

A szomszédnő

zaklatásának eredményeként megjavultak nálunk a csövek és a csapok.
Fogalmazhatnék így is, pl.

A szomszédnő időnként azzal vádol, hogy a nyakába (persze, nem szó szerint) zúdítjuk a vizet. Többször is bizonyítottuk, hogy mi aztán nem, de a héten egy újabb bizonyíték kellett neki. S ha már úgyis nálunk járt a vízszerelő az ő baját nem látta el, de a miénket igen :).
Kicserélte a konyhában pukkadozó csöveket, s most már állítólag 5-8 évig nyugodtan mehetünk sétálni szombat délutánonként.
S egyúttal a fürdőben is lett egy új csapunk, mert a régi jó ideje mellébeszél s ettől vízkő képződik a kagylón, no meg úgy nézett ki, hogy az elmúlt 8 év alatt elege lett belőlünk (Kellett nekünk olyan gyakran kezet mosni!). Szóval, a fürdőben lett egy vadiúj, karcsú, hosszú és rugalmas nyakú csapunk. Arra tekerhetjük, amerre akarjuk és nem tekeredik ki. Csak úgy csillog-villog, s néha pislog is.

Tényleg jót tett nekünk az az árvíz, mert lassanként a lakás minden porcikája felfrissült. A szőnyeget alig ismertem meg mosás után, olyan szépen megelevenedtek a színei.

Ezek (is) vannak nálunk.

Ki korán kel ...

egész nap álmos, s aki du. alszik, az éccaka nem tud.
No, így jártam!
Éccaka közepén itt kuksolok egymagam - nem tudok elaludni, mert jót pihentem ma délután.

Az almaszirom jó társaság (csak ne fájna úúúúúúúúúgy tőle a fogam - és úgy egyáltalán mindentől! Úgy látszik l(p)épre kell csalnom magam), a blogokat végigböngésztem, a fejemben zakatoló tennivalókat feljegyeztem, megfejtettem a "thousand daises" titkát, marad az olvasás.
Újra rákaptam az ízére.

A most olvasott könyvben akadtam újra rá egy Kosztolányi versre, a Hajnali részegségre.

Irodalom! Szavak, gondolatok, képek.

Milyen jó,

hogy van automata mosógépünk (a miénket Zsófinak hívják), mert míg ügyesen mossa a hétvégén összepiszkolt cuccainkat, a hálózsák-hegyet, addig nyugodtan elolvasgathatom a május 1-és, 7végi beszámolókat.

A teregetés és az összehajtogatás nem legkedvencebb foglalatosságaim, de közben pl. ízlelgethetem tovább a megosztott szavakat.

És írok majd, nem marad el az én beszámolóm sem - van még bőven mosnivaló - de kezdődik a nap, kezdődik a hét .... fut a tej, szaladok utána.


Addig is néhány kép, izelítőként. Sok-sok ilyenben volt részünk érkezéskor is, induláskor is.

A negyedik

emeleten lakunk, mégis -képzeljétek- sikerült kipróbálni az árvízveszélyt.

Árvízkárosultak lettünk :). Melegvíz károsultak is, ugyanis szombat du., miközben mi a város csendesebb és zöldebb tájain sétálgattunk a Kedvessel, eccercsak fogta magát a cső a konyhában és szétdurrant.

Hazatértünkben a tömbház körüli sürgés-forgásból már sejtettük, hogy esemény van, de azt még nem, hogy pont minket érint.

A látvány elképesztő volt: köd, gőz áramlott ki a lakásból, ahogy kinyitottuk a bejárati ajtót és csak úúúúúgy hömpölygött a víz a csempén.

Kb. tíz vederrel lapátoltunk össze belőle, ennyi maradt meg nálunk, a többi lecsurgott a második emeletig.

Órák múlva is meleg volt a csempe a konyhában, a szobában is a parketta.
Rég nem végeztem ilyen alapos takarítást. Ha egy fokkal forróbb lett volna a víz, akár sterilizálódhatott is volna a konyha, a kamra, az előszoba és a fél nagyszoba. Így csak megtisztult, alaposan, a szekrények alatt is, a dobozok alatt is, a csempe és a parketta alatt is.
Még a fiókokból is csurgott a víz, s bánatomra odalett az összes szép szalvétám.

Nagyon nagy kár azonban nem keletkezett, hála érte!

Régóta halasztgattam a nagytakarítást, most besegítettek mások is :D.

Fényképeket nem készítettem az eseményről, pedig megfordult párszor a fejemben, miközben lapátolgattam a vizet. De aztán jobbnak láttam megkímélni a szomszédokat a rájuk zúduló víztől...

Nagy kaland volt, minden esetre. Még jó, hogy élvezni is tudtunk belőle valamit :).

Emlékezem

a mögöttem lévő szép napokra.
Megkínállak egy csésze finom teával, gyertek velem.

Közel-távol

Távolodom és közeledem.
Csak ezért van ez a nagy csend itt, mert bennem közben zajos a tér.

Távolodom.
Közeledem.

Zöld

Zöld, zöld, minden csupa szép zöld lett hirtelen ezen a tavaszon.
Zöld falevelek bomlottak a fákon, zöld pázsit nőtt, zöld szárba szökkent a vetés.

Barna és zöld. Ilyenkor, virághullás után szippantom-szippantom tüdőre a zöld és a barna ízét.

Fakítana a szürkeség, de együtt zöldülök a fűszálakkal.

Zenga zének.

Not Easily Broken (2009)

Igazából szerintem ezt a filmet a Kedves vállán a legjobb megnézni, de azt nem osztom meg veletek.
A filmet viszont mindenképp érdemes megnézni, képernyőről ritkán jön le ilyen - szerintem (és köveket letenni!) - gerinces üzenet.

Enjoy!

Nyaff-nyaff

Az előbbi pószt nem jött volna létre, ha nem lennék ilyen nyaff-nyaff mostanság. A saját dekóderem szerint ez az állapot azzal jár, hogy nem találom a helyem a világban, magamban, másban, nyűgös vagyok, hatékonytalan, fáradt, álmos, álmatlan, kókadozó és frusztrált. Ilyenkor nem jó szóba állni velem. Még én se nagyon merek.
Pedig legjobb ellenszere nálam ennek az állapotnak a társaság, pontosabban a kapcsolat, a találkozás. Az együttlét.
De ki akarna ilyen csöpögő háztetővel találkozni?! Talán egy másik csöpögő háztető. Vagy a szellő. Vagy a napfény. A Kedves válla.

Nagyhét van. Mondom, szavalom, hogy a Húsvét a győzelem, a lehetőség Ünnepe. De Nagypéntek nélkül nem jön el.

Jobban kellene, mint a kenyérfalat az elcsendesedés, a megállás, a megtisztulás, a feltöltekezés. De nem szánok időt rá, tovarohanok, nem állok meg, nem hallgatok, nem beszélek.
S ahogy telnek a napok egyre gyűl a bepótolnivaló és egyre nehezebb megfordulni és felfele indulni a kaptatón.

Mostanában nem kávézom, de ma reggel nagyon jól esett a gombás instant kávé. Jól esne egy instant felfrissülés is. Instant kikapcsolódás. Forralom-összekavarom-lenyelem - féle.
Fogyasztanám - még ezt is!

Van vajon valami nyaff-por a levegőben? Túl sokan vagyunk így.

Keith Green - régi nagy kedvencem jut eszembe:

My eyes are dry
My faith is old
My heart is hard
My prayers are cold
And I know how I ought to be
Alive to you and dead to me

But what can be done
For an old heart like mine
Soften it up
With oil and wine
The oil is you, your spirit of love
Please wash me anew
With the wine of your blood.

Csak Istennél

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.

Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés! Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak.

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.

Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!

Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.

Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!

Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

62. Zsoltár

A láz

kifogásnak még elmegy, talán, de ha már 4 napja tart épp ideje volna elmennie.
Ugye?

Hétfő reggel semmi keresnivalója a betegségnek rajtam!

Egy kis napfény,

egy kis csend, egy kis eső, egy kis szeretet és milyen más lesz minden!

Jelenlét, a kezek, szavak nyoma, egy-egy simogató dallam és egy kis tavasz-illat elég ahhoz, hogy legyen erőm felemelnem a lábam a következő lépéshez.

És a következőhöz.

48 heures par jour

Ha kedvetek és időtök engedi, nézzétek meg ezt filmet. Egy kis ízelítő belőle itt tekinthető meg.

Családról, karrierről, női és férfi szerepmegosztásról meg arról, hogy időből és türelemből sosincs elég.

De hogy bánjunk azzal, ami van? Van 1-2 ötlet a filmben ehhez.

Jó múúúúúúúúúúúvizást!

Örökségem az áldás

A szidalom, a negatív kritika ragadós fajzat. Ha belopózik a nyelvem alá egy kis kritika, rágalom vagy hasonló romboló csíra, azon kapom magam, hogy egy-kettőre termékeny talajra talál és szépen felnövekszik a porba sújtó ítélet.
Csak kezdjen el valaki elítélően nyilatkozni valakiről, máris gyűl még hozzá ... ki tudja megfordítani vagy eltompítani a szavak élét?!

Az elmúlt egy-két évben különösen így volt ez.

A szemem hamarabb meglátja a rosszat, az elítélnivalót, a fülem hamarabb meghallja a bírálnivalót, a nyelvem hamarabb mozdul kritikára, mint dicséretre, értékelésre, elismerésre.
Gazdag kritizáló szókincsem lett, dicséretre pedig alig fanyalodom. Magamat is, mást is könnyebb kritizálnom, mint dicsérnem.

Csak hallgatom időnként magam és szeretném, ha meg tudnám állítani időben a megfogant bíráló gondolatokat.

No, de eddig, és nem tovább!

Ahogyan gondolkodunk úgy éljük az életünket - tanítják, tapasztalom. Ezért nem mindegy, hogy miként gondolkodom magamról, másokról. Mit adok magamnak, másoknak? Miért adok rosszat, ha adhatok jót is?

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

141. Zsoltár

Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet.

Mondjatok áldást, hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.

I. Péter 3

De a nemes lelkű nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

Ézsaiás 32:8

Ez az imádságom és feladványom erre a hétre.

Képekben

Voltunk

a hétvégén Hunyadon. Otthon.

Otthon, ami ugyanolyan otthon, mint eddig, csak más.

Halogattam a beszámolót, mert nem akarom újra leírni, hogy mennyire kiürült a világ. Legalábbis az, amiben én élek. Nem akarom leírni újra, mert nem akarom, hogy bevésődjenek ezek a szavak a valóságba, nem akarom elhinni, nem tudom felfogni teljesen, hogy mi is történik.

Nagyon fáj a hiány, a veszteség.

Az ajtó nyikorgása mögött, a lábtörlőre koppanó cipőtalpak trappolása után Őt vélem látni, a tárgyak és a hangok ezernyi módon jelenvalóvá teszik.

Az órája ott lóg még, ahová felakasztotta, a fényképezőgépben ott vannak még az általa készített képek. A ruhái a szekrényben vannak. A könyvei a polcon, a gépei a műhelyben. A bakancsában a fűrészpor és a forgács. A kések élében a fenés. A helye az asztalnál. A hangja a térből. A mosolya az arcáról. A tekintete. A tanácsai. A kérdései.

Érkezéskor és távozáskor azonban hiába ölelném, köszönteném. A kinyújtott kar visszahull és az utolsó szoros ölelés emlékét viszi tovább.

"Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer... boldoggá tenne..."
Igen, nem gondoltam volna, de boldoggá tenne.

Most múlik pontosan

Ma este újra és újra ezt a dalt hallgatom. Nagyon szépnek találom a dallamot is, a hangot is, a szöveget is.

Vannak balzsam-dalok. Ez egy újabb olyan.

Filmkockák

Az életem filmkockáiból keveset tudnék felvillantani itt. Különös időszakot élek meg, amiről nem szívesen írok - ide azért nem, mert nem idevaló, máshová pedig azért nem, mert még mindig nem kezdtem el a szép lila füzetbe írni. De élek, vagyok, megvagyok, elvagyok.

Annyira szép ez a sok hó, ami lehullt mifelénk mostanság! Napok óta, újra és újra puha fehér paplan takarja be a várost. Takargatja, szépítgeti, babusgatja, óvja, gyógyítgatja, fehéríti.

Mint a lelkemet az Isten.

Esténként filmeket nézünk.

Center stage I, II, Cin-cin lovag, Revolutionary road, Az Üresfejű és még jópár másorra került. A köztük lévő logikáról a Kedvest kérdezzétek. Az biztos, hogy Ő tudja a legjobban miként válogassa úgy össze őket, hogy a kispárnában lévő altató csak a The end után aktiválódjon.

Apám hitte

Négy

Nem lehet meg nem történtté tenni?
Azt mondani, hogy álom volt, egy teszt vagy egy próba. Nem lehet?

Nem lehet úgy ébredni, hogy nem is igaz ez az egész?

Ctrl + Z ... százszor, ezerszer. De legalább egyszer.

Az F1 sem működik.

Négy és egy kicsi.
Fordul közben körbe a világ és mégsem ér vissza már soha.

Muszáj volt nekem is ...

Your rainbow is strongly shaded indigo and orange.

What is says about you: You are a proud person. You appreciate a challenge. Friends count on you for being honest and insightful. Others are amazed at how you don't give up.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

Naponta

Naponta beszélek azóta Anyával.
Apró kis életjelek. Kis kavicsok, a tarsolyba s az útra, hogy visszataláljak.

Amíg lehet.

Ha egyszer megígérte,

akkor meg is teszi.

Nem úgy, ahogy gondoltam - és úgy sem, ahogy nem gondoltam. De megtette.

Kigyógyít. Kigyógyított.

Három

Három hete.

HáROM.

Mégsem

gyógyult be annyira a kicsi szívem, mint gondoltam.
Legbelül és legfelül csendes minden, de a közötte levő térben fel-felcsapnak a hullámok. Váratlanul.

Ma de. a halálról is említést tett a lp., amikor a pokol valóságosságáról beszélt és annyira, de annyira előtörtek belőlem a könnyek, hogy alig tudtam észrevétlenül eltüntetni őket.

A napokban sokszor, többször gondolok Rá, mint korábban valaha. Újra és újra észlelem, hogy mennyi helyzetben nincs már jelen... Hogy milyen sok helyről hiányzik. Tanácsokból, ölelésből, hívásból, tekintetből, a bútordarabokból, találkozásokból, ünnepekből...
Konstatállom, hogy amikor volt, mennyire jelen volt - ha hangtalanul is, sokszor - az életemben, az életünkben.

Az utolsó ölelés íze ott bizsereg még a hátam közepén.

Love never fails

Ma két hete.

Gyűl a mesélnivaló.
Mondanék, kérdezném, hallgatnám.
Ritkán fordult elő, hogy ennyi ideig ne beszéljünk.

Kettő.

Helyzetjelentés

Most beszéltem telefonon Mámival: csupa derű, jókedv és csilingelés van a hangjában. Sokan látogatják, hívják telefonon, nincs is ideje unatkozni vagy búslakodni.
Tervezget, keresi a fogódzókat az új helyzethez.

Épülget a beavatkozás után, azt mondja, hogy sokkal jobban tud lélegezni és nem fárad annyira.

Csupa jó hírek!

Kincsekkel felér biztonságban, biztos kezekben tudni őt!

Vágyom,

vágynék néhány csendes, feladat nélküli napra, hétre.

Ásítós, nyújtózós, olvasgatós, pihenős, kötögetős, sétálgatós, festegetős időkre.

Békés napokra.

Most nagyon örülök, hogy szesszió van. Félig teljesülnek is a vágyaim.

A lavinában nehéz megélni a jelent.

FekEtE

Az az igazság, hogy jól esik feketébe öltözni.
Jól esik, ha jelzi valami helyettem, hogy nem baj, ha most nem zaklatnak feleslegesen.
Külön kis világot teremt ez a szín. A csend világát.

A szívem megbékélt, gyógyulgat. Most inkább zsibbadt.

Időnként felhívnám Apát hogy elújságoljak neki eseményeket.
Pl. írtam volna neki is tegnap sms-t, amikor Mámit vitték a műtőbe. S aztán hívtam volna, hogy minden rendben.
De eszembe jutott, hogy nem venné fel a telefont.


Nem toporzékolok a megfosztottság miatt. Csak újra és újra rádöbbenek a hiányra.
Tanulom, hogy nincs köztünk.

(Temes)Város - (Szív) Ritmus

Temesváros olyan város ... zajos, nyűgös és sáros, de olyan, de olyan kedvesnépes is, hogy az előbbiek mellékesekké válnak.

Nem tudom megállni, hogy először a kellemetlenebb élményekről írjak. Mert annyira felháborító, hogy keresnem kell a módját a megszólalásnak.
A kórházról a korrupció, a zaj, a tömény zsibaj és a kiszolgáltatottság a legelevenebb és a legáthatóbb élményem. A személyzet nyíltan vár "kenegetésre", ahhoz, hogy bármilyen műveletet hajlandó legyen elvégezni. Ha megkented a gépezet minden alkatrészét, nem nyikorog, sőt mosolyra és jótanácsra is telik - ha nem, nyikoroghatsz, számba se vesznek.
Nem tudom miként, de ott nem is volt kérdés, hogy be akarok-e szállni ebbe a játékba, mert az élet(em) múlik ezen. Szeretteim élete. Úgyhogy gondolkodás nékül, mintha már évek óta ezt tenném, rutinosan előkészítem a megfelelő összegeket tartalmazó borítékokat és profi mozdulatokkal nyújtom át őket hol az orvosnak, hol a segédjének, hol a nővérnek, hol a takarítónak. Nem tiltakoznak. A szemük villanásából megértem, hogy elég-e vagy még várnak valamit. De nyíltan ki is mondják, hogy igen, elégedettek, vagy hogy inkább várjunk még, míg megérkezik egy másik családtag - nyilván felszereltebben... (Ez utóbbit nem nekünk, hanem a szobatársnak).
Nem babra megy a játék. Nem babért dolgoznak.
Szervezetlenség magasfokon... Óránként 6-7 személy vagy csoport állít be a szobába. Semmi odafigyelés, semmi személyreszóló gesztus. A folyosón zaj van, nyüzsgés ... éjszaka pedig rá sem néznek a betegekre.


No, de a kellemesebb fele az, hogy minden rendben ment a beavatkozás (aminek a neve, mint kiderült transzkatéteres rádiófrekvenciás abláció - coronarografia) során. Mámi jól van, jókedvű. Kicsit fájt a seb, amit a főeren vágtak neki, és időbe telik, míg kipiheni a beavatkozást, de gyógyulgat és holnap már haza is engedik. A gyógyszeres kezelést módosították, 1, 3, 6 és 12 hónap múlva kell újra kivizsgálásra mennie.

Jó volt ott lenni mellette. Bekisérni a műtőbe, várni, amikor kijön és lesni szíve vágyát, itatni, etetni :) míg mozdulatlanul kellett feküdnie 12 órát.
Fantasztikus Anyukám van! Abban is ezt látom, ahogy megélte ezeket az eseményeket, ahogy viselkedett a kórházi személyzettel, ahogy tudott örülni a törődésnek, ahogy reménykedik és ahogy bizakodással tekint a jövő felé. Szövögeti a terveket és nem keseredett meg, nem bánkódik, nem búslakodik felettébb. Csillog a szeme és mosolyog.
Megtanult sms-t írni :)

És a Barátság erejéről is szeretnék még írni. A tiszta ágynemű illatáról, a befogadásról, a vendégszeretetről, a vacsora illatáról, a szavakról és az áldozatkészségről.

Nagyon gazdag vagyok!

Folyt. köv.

Jól van,

jól sikerült a beavatkozás - írom is gyorsan, frissiben, de röviden a lényeget.
Holnap, otthonról többet is majd.

Köszönjük a bátorításokat, imákat, éteren innen és túlról érkező öleléseket.

Azt kérdezte ma valaki tőlem,

hogy ha vele történik valami és eltávozik közülönk, mit üzenek tőle Istennek?

Nem tudok válaszolni.

Azt mondtam, gondolkodom.

Holnap, csak holnap

kerül sor a beavatkozásra.

Miért kell akkor reggel óta haptákban állva várni délutánig, míg ezt hajlandóak közölni?!

A szavak

jelentése és a jelentések árnyalatai, a meghatározás, az értelmezés időnként nem tűr ködöket.

A műtét műtét.
A sebészeti beavatkozás sebészeti beavatkozás.

Csak pontosan, kérem, csak pontosan!

Szívritmus

Mámi Temesváron van, a kórházban. Megerősítik a szívét, hogy ne tévessze el a ritmust.
Holnap műtik.

Keep praying.

Ma egy hete

Csend. A várakozás néma.
A szavak megfakítják a gondolatokat. Pedig szépeket írnék. Szépeket.
Arról, aki volt. Arról Aki van. És Arról, Aki befogad.

Ma egy hete volt, hogy megállt újra a mentő a kapunk előtt.
Ma egy hete a kerekek nagyon gyorsan gurultak.

Ma egy hete még egy szépet mosolygott - utoljára.

Ma egy hete vásároltunk be a sízős hétre.
Ma egy hete ilyenkor már tudtam, hogy eltávozott, de nem tudtam, hogy új időszámítás kezdődik.
Ilyenkor már nagyon sírtam.
Ilyenkor nézegettem az utolsó közös képeket.

Ma egy hete még nem tudtam, hogy milyen sok arca van a szeretetnek.
Ma egy hete óta újabb arca van a kegyelemnek.
Ma egy hete óta karnyújtásnyira van az Ég.
Ma egy hete óta otthont nyújt az Ég

Ma egy hete óta fordult egyet a világ.

Ma egy hete óta új szavak kellenek.
Ma egy hete óta már nem kellenek a szavak.

Ma egy hete óta Apa és Atya tekintetét egyszerre látom.


Ma egy hete óta.
Ma - egy hete.

Vigasztalódom, gyógyulok

Sok-sok vigasztaló, kedves szót, betűt kaptunk a napokban. Együttérző tekintetek, szavak, ölelések, bátorító imák, erősítő kézfogások...

A szívem szakad meg, látva hogy Apa már nincs, hogy nem jön közénk reggelizni, ebédelni, hogy az ajtó nyílásakor nem ő lép be, hogy nem ő trappolja le a cipőjéről a küszöbön a havat ...
Nézem a képét, és nem tudom felfogni, hogy eltemettük.
Olyan békésen pihent a koporsóban. Mosolygott.

Hiányzik közülünk.

Kisírtam magam s fel-feltör még néhány könnyforrás. De legbelül békességem van abban a bizonyosságban, hogy Apa Istennel és emberekkel kibékülve távozott.

Hirtelen - de legalább nem szenvdett és fáj, mert hiányzik, de meg akarunk nyugodni, mivel annyira szép látni, ahogyan Isten elkészítette őt.
Pár perccel halála előtt - míg várták a mentőt - elszundikált. Mámi megrázta, erre ő felébredt és azt, mondta, hogy "Jaj, álmodtam" - és elmosolyodott. Ezzel a mosollyal feküdt a koporsóban is.

Elengedtem. S ha sírni fogok, akkor nem azért teszem, mert szomorú vagyok, hanem, mert fáj az elvesztése és jó lenne, nekünk, ha itt volna még köztünk. Neki viszont sokkal jobb most.

Gyönyörű, csillag alakú hópelyhek hulltak a fekete ruhás emberekre, miközben hantolták a sírt.

Rekviem

Reményik Sándor: A menekülő

Ha menni kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét, meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek.

Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
Az utca kövét küszöbünk előtt!

Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötrődő lelkem alagútjain -
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba színék minden verkliszót,
Mint bűbájos, mennyei éneket...

Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind, és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok.

Köszönöm, Jancsi b., hogy elszavaltad ezt Apu helyett.

Emlékezem

Édesapám

Meghalt.

Happy Go Lucky

Az este megnéztük ezt a filmet. Azért tetszett, mert jó látni, hogy vannak alternatív reagálási lehetőségek az élet apró és nagy problémáira, kihívásaira.

Itt-ott elszorult a szívem egy kevésbé békés szcenáriót remélve. De a film csupa mosoly, mosoly és derű. És frappáns válaszok.
Már csak ezekért is meg fogom egyszer újra nézni.

- You can't make everyone happy.
- There's no harm in trying that, is there?

Sally Hawkins. Illene megjegyeznem ezt a nevet.

Vakáció képekben