Év. Vége.

A magam módján lassan készülök lezárni ezt az évet.
Látom más is. Egyre több bejegyzés szól valamiféle számadásról.

Beírtam az új határidőnaplómba a következő év legfontosabb évfordulóit. Néhány születésnap kimaradt az új füzetből.
Néhány kapcsolat megfakult és elhalt az idén. S már nem ragaszkodom foggal-körömmel hozzájuk.

Közeledések és távolodások éve volt ez. Vívódásokkal, apró és nagy leckékkel. Sok olyan nap volt, amit nem ismételnék meg. Sok fájdalom és bűn halmozódott fel a szőnyeg alá - nem tudom becsukni tőlük az ajtót.
Keresem az igazságot és az igazam.

Sokat nyertem és sokat veszítettem az idén.

Néhány tavalyra beírt projekt érintetlenül átkerülhetne az új füzetbe is.

Találkoztam néhányszor magammal. S azóta néha nem merek tükörbe nézni.
Nem jellemző dolgok kezdenek jellemzővé válni.
Őszintébb vagyok vagy csak fáradtabb? Legbelül fáradtam el, és ezen nem segít egy egész hétnyi alvás sem.

A félig-ek éve volt ez a mostani.

Részint dolgoztam. Részlegesen pihentem. Időnként gondolkodtam. Néha írtam. Olykor jelen voltam. Valameddig elmentem. Valamennyire megbocsátottam. Egy kicsit hibáztam. Néha egy kicsit jobban/többet. Reménykedgettem. Részben hittem. Fél szájjal nevettem. Fél szívvel szerettem. Fél szemmel sírtam. Fél szájjal nevettem.

Középszerűség. Közép. Szerűség.

Teljességre, kiteljesedésre vágyom.

Teljes tisztulásra. Teljes megbocsátásra. Teljes gyógyulásra. Teljes odaszánásra. Teljes mondatokra. Teljes szeretetre. Teljes jelenlétre. Teljes érintésre. Teljes életre.


Kigyógyít.
Engedem.

A karácsonyi hangulat

engem az este ért utol.
Előtte szükség volt 2 napnyi lustulásra, feloldódásra, elhalkulásra, megpihenésre ahhoz, hogy befogadhassam az Ünnepet.
Az ünnephez kell a csend, kell a megállás és kellenek a rituálék.
Az idén azt hittem, hogy ezek nélkül is megy majd. Karácsony este majd hirtelen rámzúdúl és leteper az ünnep.
S hogy nem így esett (újra) belátom, hogy vannak lépések amelyeket meg kell tenni az úton a cél felé.

A Karácsonyi üzenetből kevés jutott el most hozzám. Alig emlékszem valamire.

De tudom, hogy Karácsonykor nemcsak a Szeretet, a Fény, a Békesség, hanem a Szabadító is megszületett.
Most Rá várok.

Békés Karácsonyt!

7 vége

Szívritmus

Már megint zakatol a szíve.
Jókedvben nincs hiány, de zakatol, zakatol és nyugtatni kell.

Egyik fülembe anya, másikba apa hangja szól.
Mindkettejükhöz beszélek.
Mindkettőnek fáj.
Mindketten kellenek!

Születésnapomra

Fel-felvillan bennem, hogy talán kellene írnom valami számadásfélét születésnapom alkalmából.
Ha nem is ide, valahová le kellene írnom az elmúlt év tanulságait. Vagy ha nem is írnom, legalább beszélgetni jó volna mindezekről.

Ha nincs is különösebb akadálya - a számadás most mégis elmarad.

Figyelem magam - akár egy másikat - s így.

És Ákossal együtt éneklem:

Nem értem,
Azt hiszem, tévedtem,
Rossz helyre érkeztem,
Mert itt vagyok!

Szárnyatlan angyal egy városban,
Tudja, hogy máshol van,
És kiszolgáltatott.

A kutató fények áldozatra lesnek,
Várják a sötétet, engem keresnek.

Nem értem, kegyetlen véletlen,
Egy idegen testében, ébredtem fel.
Figyelem magamat, akár egy másikat,
Jót mond, vagy igazat,
És mit énekel?

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.

Termékeny bánat, a szél üdvözli a fákat,
Kiterjesztett szárnyak hiánya fáj!

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.

És aztán meg ezt:

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most is,
Szánalmas hogy mindent elhiszek,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

A magas ég…

Hazaérkeztem

újra.

Bukarest most szürke volt és morcos. Pedig szép napsütés fogadott.
Az állomáson a jegyárus néninek nem volt jókedve, elkergetett a kérdésemmel. A buszra várakozók már kedvesebbek voltak - mintha az ő dolguk lett volna tájékoztatni a turistát - szívesen segítettek.
Az irányítgatások azonban nem voltak a legpontosabbak. Jól körbekerülgettem néhány busszal a várost mire sikerült megérkeznem - végül taxival.

A fogadtatás kedves volt. A tanfolyam érdekes, de kell 2 hónap, amikor csak ezzel foglalkozom ahhoz, hogy megértsem mit is tanítottak.
Ismerősökkel, ismeretekkel és könyvekkel lettem gazdagabb.


A törzskávézó lerobbant, míg nem voltam ott. A fotel lesüppedt, a székek lába és a hely varázsa megkopott. Sem az ebéd, sem a desszert, sem a kapuccsinó nem volt finom. Éreztem, ahogy kis kockákként fennakadnak a torkomon a falatok és csak muszájból araszolgatnak csak lefelé. Feladtam. Úgy döntöttem, hogy inkább nem vagyok éhes.

A rögtönzött akció végül jól sikerült. Lencsés hazatérésem volt. Készülhetnek a sztárfotók.
Az emag a nyerő! Az f64-ben nem volt raktáron - pedig ők lettek volna legközelebb, a digilandnél nem voltak hajlandóak megvárni zárás után 5 perccel.

Az állomás hideg volt és nyűgös. Negyven percet késett a vonatom. Ötven percet beszélgettem telefonon salátaevés közben - B. - nem voltam farkaséhes, de a hagyomány kedvéért és rád gondolva betértem :) - aztán tíz percet várakozás közben s aztán még kétszer ötöt.
Végül befészkeltem magam a fülke emeletére s reggelig megosztoztam a 3 útitárssal a 4 négyzetméteren.

Esti mese-társ is akadt, ugyanis egy volt diákom épp abba a fülkébe és épp az emeletre kapott jegyet, így jó hosszút beszélgettünk míg szempillánkra szállt az álom, majd reggel újra.
Néhány órába belefér egy élet és amire egyetemen ritkán kerül sor - vonatozás alatt olyan jót lehet beszélgetni!
Talán minden diákommal kéne utazzak egyet Bukarestig. Talán másképp tanítanám őket. Talán én is más volnék. Talán ők is.

Két óra késéssel érkeztünk meg.
Hazafelé jobban aludtam.
És aztán itthon mégjobbakat!

Bekk tu hom. Velkammbekk.

És képzeljétek,

nekem olyan kollegáim vannak, akik kifigyelték, hogy mi tetszik nekem és olyan, de olyan kellemesen megleptek ma, hogy, hogy, hogy majd elsírtam magam, ennyi éves létemre is.

Képzeljétek,

nekem olyan barátaim vannak, akik képesek kifundálni egy nagyon titokzatos szervezkedés révén egy igazi meglepetést számomra és képesek 3 órát ide és 3-at visszafele döcögni egy rozoga úton, egy egész napi fáradságos munka után, étlen-szomjan, csak azért, hogy meglepjenek, hogy együtt tölthessünk 2 órácskát és emlékeztessenek arra, hogy milyen mérhetetlenül gazdag vagyok.

Friends R 4ever!

Köszönöm, J-k!
És köszönöm a segédkező szervezőknek is a közreműködést! Kárpótlásul viszünk Titeket is Rómába. És Párizsba is ;).

Már

megnéztem egy filmet
megírtam két emailt
elolvastam a kedvesnépek irományait
elméláztam az élet apró és nagy dolgai fölött
szépítkeztem
megettem 2 pohár joghurtot
ittam vizet
felöltöztem
még jobban felöltöztem
és most, hogy
már mindezeket le is írtam:
nincs menekvés:
meg kell írnom reggelig azt a fejezetet!

Mester, hol vagy?

Lépéstávolságra, karnyújtásnyira, szembogárnyi messzeségre, suttogásközelségben szeretnélek magam mellett tudni.
Szeretném, ha törődnél velem. Ha oktatnál. Ha megmagyaráznád nekem a fraktálok alkulását és mesélnél a történelem buktatóiról.
Szeretnék beszélgetni Veled.
Néha szükségem volna egy helyrepakoló tekintetre. És néha helyre kellene ráznod bennem a világot.

És szeretném, ha néha elvinnél sétálni és kirugdoshatnám magamból a kavicsokat az őszi avarban vagy a téli fagyban!

Az ölelésedre is vágyom. Biztonságra.

Hang, kéz, értelem, őszülő haj és tekintet.

Nem akarok felnőni! Vagyis akarok, de Veled.

Kisajátítani,

birtokba venni, önző módon egészen magaménak tudni valamit/valakit nem lehet.

Tanulom.

Magyarázom a bizonyítványom

Bár itt nem mindig látszik, igazándiból blogbejegyzésekben gondolkodom- legtöbbször.
Ha jövök-megyek, események alatt vagy után fejben irogatom és csiszolgatom a születendő sorokat.
Ide azonban legtöbbször nem kerül semmi.

Mit is írhatnék ide most, vajon?


Megijeszt, elijeszt a nyilvánosság, bár nem övezik nagy titkok az életem - ám a személyesség burkát túlfeszítené most a közlés.

Kell érjen még a mondanivalóm.

Jelentkezem.

Ákos: Majom a ketrecben

Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Líra

József Attila, Ady Endre és Weöres Sándor jutottak ma eszembe.

Kimondják, amit én csak gondolok.

Kognitív disszonancia

Felülírom, átfogalmazom.
Festek-mázolok.
Hitegetem magam.
Mentegetem.
Bekenem tejszínhabbal.


De a végén ugyanott vagyok: hol fent, hol lent a libikókán.

Hogy lehet összebékíteni őket?

Vagyok

megvagyok
kivagyok
elvagyok

oda nem vagyok
- és vissza se -
de vagyok

Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok

... és messze vinném magam.

Ilyen vagyok, a teszt szerint.

Ha teszt, akkor legyen teszt! Tesztelgetem magam. A tét a próbálkozás, az eredmény nem mindig fontos számomra.
És szeretek elcsevegni magamról másokkal, magamról és másokról.

Szárnyat bontanék.

What a wonderful world!

T. meghalt

ma reggel 8-kor.

Jobban van, rosszabbul van...

Az Anyukám jobban van! :)
Ma már fel lehetett hívni, kétszer is beszéltem vele.

A hangja fáradt, de a rá jellemző vidámságot és reményteljességet nem tudta kipréselni belőle az elektrosokk sem.
Holnap már haza is engedik a kórházból. :)

T. , a kolleganőm fia viszont rosszabbul van, sajnos.

Ha fáj a szív...

Sokminden miatt fáj most a szívem.
De leginkább talán amiatt, mert szeretteim szíve fáj és beteg.

Kolleganőm fia tegnap szívrohamot kapott és azóta kómában van.
Most hívott Apum, hogy Anyumat ma délben szállította kórházba a mentő, mert szívritmuszavara és nagy pulzusa volt tegnap óta. Megfigyelés alatt van, gépeken.
Tegnap du., amikor megtudtam, hogy kolleganőm fiával mi történt, hívtam, hogy imádkozzon ő is érte. És nem mondta el, hogy vele mi van, mert siettem az este érkező vendégeknek főzni.
Most nem hívhatom, mert pihennie kell.

Szűkebb-tágabb családomban, ismerőseim körében nem egy, nem tíz ember beteg. Kívül vagy belül.

Szívfájdalom.

Egyetlen vigaszom a mindig kéznél levő szívbalzsam: Isten kegyelmessége.

Indulások és érkezések

Indulások és érkezések sorozatából állnak napjaim. Szédít a sebesség, amivel száguldok, próbálva utolérni magam.
A kavics közé homokot is öntök és vizet is. A másodperctöredékek is értékesek.

Ó, régiszép napok, hetek és hétvégék!
Ó, nyugodt, csendes, otthonos délutánok!
Ó, alaposság!

Ó, mélység!
Ó, magasság!

Vanília és csokoládé és egy csepp svédcsepp

Ma, amikor hazaértem egy eseménydús nap és 3 óra éjszakai alvással a szemtáskáimban a hátramaradt tennivalók egyikéhez sem tudtam hozzákezdeni. Aludni még, dolgozni már nem volt kedvem. Ilyenkor sportolni volna jó - ha rá tudnám venni magam arra, hogy házipapucs helyett sportcipőt húzzak a lábamra és induljak el.
Ücsörögni is jó az ágyban, jó meleg paplan alatt és olvasni, nézni valami érdekeset, feledve a feladatokat.

A blogírás valahogy nem ment nekem mostanában.
Pedig vannak fel-felbukkanó gondolatok. Kerekednek, kavarognak, bújócskáznak a fejemben, de nem fut ki szó az ujjam között.

Valahogyígyes hangulatban vagyok, mint ekkor. És beszélgetnék nagyokat. A szavak kikívánkoznak, mégis, amikor vannak nem találnak köntöst. Vagy túlságosan beburkolóznak.

Kulcsszavakban gondolkodom mostanság. Belebonyolodom a hosszabb mondatokba.

A Vanília és csokoládé (Vaniglia e cioccolato, 2004) egy olasz romantikus dráma.
Az egy csepp svédcsepp pedig jól hangzik. De igazából egy svéd énekesnő, Lisa Nillson daláról (Rain in Rio) jutott eszembe, amit ma este legalább negyvenszer meghallgattam már eddig.

Boomp3.com


Szavakat is kapunk vajon mindahhoz, amit ki kell mondani? Vagy a kimondhatatlant nem kell kimondani? S amit nem mondunk ki az nincs is?
S ha nem azt mondjuk, amit szeretnénk?

Jelentem

Ölelések, üdvözletek átadva Hunyadon.

MP, anyukád elfogadta, örült neki, de inkább élőben kéri, tőled.
MH, anyukád köszöni szépen, ő is puszil mindenkit.

Szépséges szép új hetet, mindenkinek!

Budapest, szeptember 18-19

Lépésről-lépésre

Nem vagyok a fokozatosság elvének legnagyobb híve, mégis úgy tűnik, hogy vannak olyan helyzetek, amikor ez akaratom ellenére is gyakorlatommá válik.

A tavasz folyamán, amikor meghúztam az autót, úgy gondoltam, hogy nem ártana teljesen lefestetni. Jól esne neki, ráférne, szebb lenne, gondoltam.

Azt tanácsolták, hogy ne tegyem, mert nem érdemes.

Azóta lefestődött a bal első sárhányója, az oldala és most a teteje következik. Lassan tényleg körbeérünk a felújítással.

De ti tudjátok, hogy mindez nem is olyan olcsó mulatság?!

Autó reloaded

Az autós sztorik nem érnek véget, úgy látszik.

Tegnap a kolleganőm vezetett, és alig gurultunk néhány métert, megállított a rendőr. Nem voltak felkapcsolva a lámpák.
Igazoltatja, húzza jobbra-balra a szemöldökét és az orrát, nézi a rendszámot s egyre hangosabban kiabál.

Kolleganő ül, én kiszállok.
Kiderült, hogy a zöld kártya a régi rendszámra szól (tavaly elveszítették őket), amire 4-7000 lej közötti büntetés dukál.
De utólag kiderül, hogy a legnagyobb baj mégsem ez, hanem az, hogy a kolleganő nem száll ki, nem fejezi ki tiszteletét Rendőr Őfelsége iránt.

Csillapítgatom, békítem, mosolygok, bambulok, szelidítem, kérem sűrűn az elnézéseket, pislogok, igérem, hogy ezután jó kislányok leszünk, hogy megtanuljuk, hogy mi a tisztelet...

A kollegája is csitítgatja, de ő csak ontja, ontja magából sértettsége füstjét.

2 pont és 150 lej a história ára.
De csak azért, mert nők vagyunk. Ha férfiak lettünk volna, tutti kifizetteti velünk a maximális díjat - mondja.

Kedves volt, rendes, nincs is harag. Nem volt poroltónk sem, elsősegélyes doboz sem, és még ki tudja mennyi mindenért büntethetett volna...

De kinek számlázzuk ki a nőiességbe való tiprás árát?

Derült égből villámcsapás

avagy eső után faborulás.

Ma, az iroda udvarán rádőlt egy fa a Zautókára.

Mentségére legyen mondva, hogy igen korhadt volt szegény, egy levél, nem sok, annyi sem volt már rajta, az ágacskái úgy repedeztek a kezem között, mint a fogpiszkáló, a gyökerei alig 15 cm-re voltak a földben.

Megtermett fácska volt, valamikor jó kis árnyékot tarthatott a lakóközösségnek az udvaron. A bácsi, aki évekkel ezelőtt ültette nem hiába ragaszkodott hozzá és tiltotta le mindenkinek, hogy kivágják.
Annak ellenére, hogy évek óta kiszáradt, a szomszédok már három-négy éve győzködik, hogy tegye meg, mert veszélyes is lehet. A fa maradt - máig, amikoris bevallotta nyilvánosan, hogy bukik a Szuzukikra. Nem is mindegyikre, hanem csak egyre, a miénkre, a Kiválasztottra.

Kora reggel, amikor látta feltűnni az udvar mélyén ugrott egyet örömében, s tapsikolt is , amikor egyre csak közeledett és közeledett felé. Abban reménykedett, hogy a vonzalom kölcsönös, hiszem a Fehér Szépség határozottan épp felé tartott. Három napja, amikor először látta bekanyarodni szívéről elszállt minden bánat és felizzott benne az eltemett remények parázsa. Már-már kiugrott a szíve örömében, amikor leparkolt vele szemben, de aztán valami miatt egyszercsak mégis odébb állt, kicsit oldalra, úgy, hogy jól körbe kellett forgatni az ágait, hogy láthassa. Már azt hitte megharagudott valamiért, amikor kitolatott előle, s megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor az megfordulva visszatolatott mellé.
Nyújtogatta az ágait, kacsintgatott a rászáradt rügyeivel, megmaradt büszkesége és daliássága teljességével hódítani akart. Az esőcseppekkel szövetkezve zongorázott, egyik melódiát a másik után susogta velük együtt a szél.

Minél tovább nézte a Zautót, annál jobban belészeretett. Alig bírt talpon maradni, a mámortól rogyadoztak a térdei.

Délután, 3 körül azonban nem bírta már és határozott tettekkel vallott.

Átölelte az álomszép macskaszemű hercegnőt és teljes hosszával rádőlt, ágaival, mint oltalmazó karokkal betakarva őt. Zuhanás közben a Zautó tetejére borult, és örömmel nyugtázta, hogy Új Szerelme fogadja őt, hiszen annak feszes tartása itt-ott engedett, lazított.

Az Emberek nem értik meg az effajta szerelmet. Nászuk nem tarthatott soká.
Meglepett és haragot sejtető hangok tűntek fel az udvaron, jöttek, rángatták, és hiába kapaszkodott minden megmaradt erejével, elvonszolták, szétfűrészelték és zöld tartályok mellé dobigálták cafatokra tépdesett maradványait.

Legdühösebb az egyik Magassarkú volt, aki sokat telefonált a hececáré közben és valami rendőrséget és tűzoltóságot emlegetett.

Utolsó lélegzetével azon tanakodott, hogy vakon a szerelem bűncselekménynek számít ezeken a tájakon?
Vagy eretnekként máglyára viszik a Szerelmeseket itt?

Micsoda világ...!

A hangom és ami mögötte van

Hallgatom mostanában a hangom.
Egy-egy beszélgetés közben időnként felfigyelek arra, hogy miként hangzik a szó a számból.
De legtöbbször utána játszom vissza egy-egy részletét és találom meg a jobb színt, hanglejtést az üzenethez.

Mert a hangom néha nem hallatszik, néha érdes, néha parancsoló, néha türelmetlen. Nyers.

A kapcsolataimat alakítja nemcsak az, amit mondok, hanem az is, ahogyan.

És sokszor nem találom a helyzethez találó szavakat. Vagy szavakat talán még igen, de koppanóakat.

Ki tudja rabláncra verni a hiábavaló szavakat? Ki tudja megszelídíteni a hangszálakat? Bebalzsamozni őket, hogy gyógyító szavakat mondhassak?

Vágyom arra,
... hogy csak akkor csak akkor szóljak, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják
... hogy türelemmel a fejedelmet is tudjam rábeszélni
... hogy szelíd szóval a csökönyösséget is megtörjem
... hogy elszámoláskor szavaim alapján felmentsenek
... hogy számnak beszéde mély víz, áradó patak, bölcsesség forrása legyen
... hogy válaszolni tudjak, és idejében mondjam ki a szót
... hogy higgadt válasszal elhárítsam az indulatot, mert a bántó beszéd haragot támaszt
... hogy ajkam szólása megőrizzen
... hogy vigyázni tudjak a beszédemre
(Ld. Példabeszédek könyve 10, 14, 15, 17, 18, 25. rész, Efézusbelieknek írt levél 4, 5. rész )

Telefon. Mobil, zene, kamera, net, hang

Ezzel a készülékkel leptem ma meg magam. Tapogatom, rendezgetem, ízlelgetem, kóstolgatom.
Örülök neki.
Hívjatok :)

Miss Pettigrew Lives for a Day & Mon meilleur ami

Két film, amit mostanában láttam és élveztem.

A második egy ledöbbenést mutat be: Francois éli az életét és közben észre sem veszi, hogy nincsenek igazi barátai - addig, míg üzlettársa feladatot nem ad neki, mégpedig azt, hogy tíz nap alatt bizonyítsa be, hogy van legalább 1 igazi barátja.

"It takes a lifetime to learn the meaning of friendship" - szól a bölcsesség, de úgy tűnik, az életben megadatik néha, hogy gyorsabban is tanuljunk.

Az első igazán jól esett a lelkemnek most. A párbeszédek, a szereplők, a történet, az értékek, amiket közvetít: cakkompakk az egész. Humoros, itt-ott tragédiába fulladó kerek történet Miss Pettigrew 1 napjáról - naná, hogy heppienddel.

Budapest, szeptember 18-19

19.-én egy konferencián veszek részt Budapesten és még jó, hogy egy régvárt koncert is akkortájt lesz, 18-án este, így összekapcsoljuk a kellemeset a hasznossal és két legyet lövünk le töltény nélkül.

Ötletelünk, hogy ezen a két eseményen kívül mivel töltsük el az időnket.

Ti mit tennétek, ha volna egy szabad délelőttötök és délutánotok Budapesten?
Ha elegendő ötlet gyűl, hétvégére is maradunk.

No?

Örülve sírok

Amikor ma egy hete hazaértünk a bicajtúráról olyan hűvös szél fújt Nagyváradon, hogy azt hittem hirtelen - végérvényesen beköszöntött az ősz. A napokban azonban újra nyár volt.

Bár kétszer is voltam kirándulni a vakációban, többször is összeszámoltam már fejben a nyár eseményeit, mert hihetetlennek tűnik számomra, hogy valóban eltelt.

Gazdag nyaram volt - így, szüretelés táján számbaveszem, ízlelgetem a nyár, az év eseményeit, élményeit.
Gazdag volt eseményekben, élményekben, kapcsolatokban, munkában, ünnepekben, emlékekben. Gazdag volt - gazdag vagyok.

A bicajtúra után nehezen szokok vissza a dolgos hétköznapokba. A listáim nem akarnak elfogyni, a felírt tennivalók közül alig-alig tudok kihúzigálni néhányat.


És ma egy temetésen voltunk. Az idén sokadjára álltunk gyászoló család mögött.
A szívem örült, de a szemem sírt, mert az Eltávozott és családja csodát élt át, de az űr, amit hagyott minden zeg-zugban észlelhető.

BB. nagybátyja az elmúlt 2 hetet kórházban töltötte és senki nem gondolta volna, hogy haza már csak a testét viszik. Nyugodt, békés, csendes és dolgos ember volt, ritkán beszélt, de szavai sokat értek. Istenben valamilyen szinten hitt, a Szeretet Isteneként ismerte, de nyilvánosan soha nem hozott döntést arról, hogy mihez is kezdjen ezzel az Istennel.
Szerda éjjel már nagyon rosszul volt, lélegezni is alig tudott. Egyértelművé vált, hogy ez már a vég s ahogy teltek a percek egyre világosabbá vált, hogy végérvényesen el kell búcsúzni tőle. A felesége és fia hívták a lelkészt, aki örömmel jött is volna, de mellhártyagyulladással feküdt otthon.
Mégis eljött, imádkozott a betegért, s itt jön a csoda: az addig alig lélegző beteg összekulcsolta a kezét és elkezdett imádkozni. Bocsánatot kért a bűneiért és kérte Istent, hogy fogadja őt be az országába. Az ámen volt az utolsó szava. Visszaesett a kómába és pár órán belül örökre megpihent.
Sírtunk és örültünk egyszerre, amikor anyósom és később a családtagok mesélték mindezeket!

Elképzeltem, amint ott áll mellette a felesége, a fia, a testvére és a lelkész.
Mindenki fel van készülve arra, hogy meghal. Előtte való nap elbúcsúzott szeretteitől: "Szép volt, jó volt, de most már vége...Ennyi volt.". Szeretett volna még élni, hisz ki számít a halálra 59 évesen?!
A fájdalmai egyre nagyobbak, annyira, hogy már meg sem tud szólalni. A levegőben összeér a testi fájdalom és a búcsúzásé, az elvesztés, az életről való lemondás kegyetlen tusája fojtogatja a jelenlévők torkát. Visszaszámlálás. A harc eldőlt, már csak az a kérdés, hogy a test mikor észleli, hogy a lelket hazaszólították.
A reménytelenség már-már kiszorítja az utolsó lélegzetnyi levegőt is a szobából. Vége, ennyi volt, ennyi adatott. Egyre ritkul a szuszogás, az ajkak lepecsételtettek, a test nem mozdul.
De a küzdelem folyatódik. Mert a lélek nem nyugodt. Az arc harcot sejtet. Nem, nem csak a fájdalom látszik rajta. Több annál! Valamit el kell még rendezni, az Úristennek el kell még mondani valamit, amire 59 év alatt nem volt idő, amihez nem volt bátorság talán.
És az a Szeretet, akiben hitt Ferenc bá' tartogat még a szeretetéből egy imányi erőt a beteg számára. Sem több, sem kevesebb időt és erőt, csak annyit, amennyi a néma ajkaknak elegendő kimondani a hitvallás szavait.
A hazaszólítás szavának engedő test csoda folytán megelevenedik, az ajkak megmozdulnak, a hangszálak felélednek, az értelem visszatér, a kéz összekulcsolódik: az imádsághoz szükséges mozdulatok és kellékek újra a beteg rendelkezésére állnak, hogy hozhassa meg az örökkévalóságra szóló döntést.
Az arc kisimul, a harc eldőlt, a lélek kegyelmet nyert. A beteg megpihent.
Kegyelem. Csoda.

Szerettem volna ott lenni, részese lenni ennek a csodának. Szerettem volna hallani a mennyei sereg örömujjongását. Szerettem volna látni, amint a meggyötört test megpihen az Atya kebelén.
Nem voltam ott, nem láttam, de mégis mindezek csíráját megláthattam a gyermekei szemében, a felesége fájdalmon átcsillanó békességében.

Hogyne sírna a szemem látva az általa gondozott kertet, amit már nem gondozhat többé. Hiányzik a képből, amikor a házához érek. Még nekem is. És hihetetlennek tűnt, hogy nincs többé itt és a testét elhantolják.
Számtalan apró mozdulat és tárgy emlékeztet rá.

De örvendek is közben, mert kegyelmet talált és nem kell többé szenvednie.

A viszontlátás boldog reményében búcsúzunk, Ferenc bá'. Halálod bizonyságtétel és útjelző a menny irányába.

Az örökérvényű győzelem révén nem a halálé az utolsó szó.

BiCikLITúúúúúúúúúúúúúúúúra, 2008

Boomp3.com

Biciklitúra 2008, VII. nap

Biciklitúra 2008, VI. nap

Biciklitúra 2008, V. nap

Biciklitúra 2008, IV. nap

Biciklitúra 2008, III. nap

Biciklitúra 2008, II. nap

Biciklitúra 2008, I. nap

Ki ez?

Mondanivaló

nem gyűlt, de a képek egyre-másra.

Ezek pl. 7végén, Félixen.

Régiszépidők reloaded. Meziad, 2008

Ízelítőként, míg beszámoló is gyűl....

Kincskereső (+ Natalie Grant The Real Me - One Night With the King)

A 7végén, az esküvőn, a Minozauruszok ellopták az Ünnepeltek gyűrűjét. Bár a fellegek türelmesen sorakoztak az égbolton és megvárták, amíg visszasétál a násznép a templomból, sőt még azt is, hogy a menyasszony dobja el a csokrát, az ellopott gyűrű hiánya veszélybe sodorta az esemény kimenetelét. Félő volt, hogy emiatt el kell halasztani az Ünnepet.
Két Óriásra, valamint az egész gyereksereg összes erejére, ügyességére és legjobb tudására, de még a Szóparipák pálcájára is szükség volt ahhoz, hogy a kastélykert labirintusában megtalálják az elrejtett kincset.
Sikerült nekik, így mégsem kellett elhalasztani az esküvőt.

A Minozauruszok -vagy valakik- tőlem is elloptak valamit. Kincskeresőbe kell indulnom a napokban, mert vissza akarom szerezni az ellopott értékeket.

Keresem a mosoly nyomait az arcomon. Keresem a szemem csillogását. Keresem a jókedvet, a derűt, a jóindulatot, a szívességet, a jóságot, a kedvességet, az önfeláldozó-készséget, a vidámságot, a reményt, a hitet, a türelmet, a lendületet, a kitartást, a kiváncsiságot, arcom hamvasságát, a bölcsességet...

Számbavettem összes kincsem és keresem némelyiket. Nem tudtam féltve megőrizni mindet.

Fejedelmi lakoma

112. Zsoltár

1. Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, ki féli az Urat, és az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.
   
2. Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3. Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
4. Az igazakra világosság fénylik a sötétben; attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
5. Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
6. Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
7. Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.
8. Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9. Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.
   
10. Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Cry Out To Jesus - Third Day (2005)

To everyone who's lost someone they love
long before it was their time.
You feel like the days you had were not enough
when you said goodbye.

And to all of the people with burdens and pains
keepin' you back from your life.
You believe that there's nothing
and there is no one who can make it right.

There is hope for the helpless, rest for the weary,
and love for the broken hearts.
There is grace and forgiveness, mercy and healing
He'll meet you wherever you are.

Cry out to Jesus. Cry out to Jesus.

For the marriage that's struggling just to hang on
They lost all of their faith in love.
and they've done all they can to make it right again
still it's not enough.

For the ones who can't break the addictions and chains
you try to give up but you come back again.
Just remember that you're not alone
in your shame and your suffering.

There is hope for the helpless, rest for the weary,
and love for the broken hearts.
There is grace and forgiveness, mercy and healing
He'll meet you wherever you are.

Cry out to Jesus.

When you're lonely and it feels like the whole world is falling on you
you just reach out, you just cry out to Jesus

Cry to Jesus.

To the widow who suffers from being alone,
wipin' the tears from her eyes.
For the children around the world without a home,
say a prayer tonight.

There is hope for the helpless, rest for the weary,
and love for the broken hearts.
There is grace and forgiveness, mercy and healing
that meets you wherever you are.
There is hope for the helpless, rest for the weary,
and love for the broken hearts.
There is grace and forgiveness, mercy and healing
that meets you wherever you are.

Cry out to Jesus. Cry out to Jesus.

Cry out to Jesus. Cry out to Jesus.

Képmutatás

Gyűlt-gyűlt az elmúlt héten bennem az írnivaló, de túl sokminden történt ahhoz, hogy leüljek bepötyögni a gondolatokat. Talán egyszer megteszem. Addig is, íme néhány kép.

Elmegyek, elmegyek,

...hosszú útra megyek.

Nehéz napokkal a hátam mögött, kihívásokkal magam előtt, az ég kékségének gyönyürűségével a szememben, napraforgómezők sárga derűjével a tekintetemben és reménységgel a szívemben. 

Jövök egy hét múlva. 

Búcsúként íme egy Mártától koppintott gyönyörű dal. (Ugye nem haragszol, Márta? Ellenállhatatlanul szép...)

Music, music, music

Ha zsidó zenére hangolódna valaki, itt hallgathat, kedvére.

(Köszönöm, Andi, az 5letet! :D)

Consequences

Nem lehet észrevétlenül végigélni egy életet. Nem lehet semlegesnek lenni. Nem lehet átlibbenni a következményeken.

Bárhogyan nézem, újra és újra azt látom, hogy a cselekedetnek, a döntésnek nemcsak arra nézve van következménye, aki teszi, hanem mindenki másra is a szűkebb-tágabb környezetből.

Néhány rossz döntés és csak gyűl, gyűl a baj. Egy meg nem bocsátott fájdalom és gyűrűzik a harag, át a tekinteten, az érintésen, a szavakon és az életen. Elfogy a kedvesség, kikopik a mosoly, elpárolog a szeretet, érdesednek a mondatok, rövidesen már csak utasításokra és panaszra telik.
Természetessé válik a számonkérés és a megkövesedő szívekben nem tud kivirágozni a béke. Nincs feloldozás. A zörgő megnyilvánulások közé nem fér már kedvesség, a kőlavina minden élhetőt leteper.
A tiszteletnek nyoma sincs, a törődés rutinmozdulatokká merevedik és csak a mártirszobor fényezés miatt kell. Félelem és ijedtség lopakodik a szemekbe s ott otthonra talál.

Fáj ezt látni. Fáj megélni, ahogy a ki nem gyógyult sebek sok más életet is befertőznek. Fáj, hogy eltelt az életük anélkül, hogy a legfontosabb leckéket megtanulták volna. Fáj, hogy nem tudnak megoldásokat megtanítani. Fáj, hogy rút örökséget hagynak maguk után. Fáj.

Fáj, mert rövid az élet. Fáj, mert méreg. Fáj. Nagyon fáj. Fááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááj.

Nem mindegy mit és hogyan teszek. S az sem, hogy mit és hogyan a többiek. Jajjdemennyirenem!

Ups and downs

Ha nagyon elkeseredem időnként, történik valami, amitől elfelejtem a fájdalmat. Ha már egészen biztos vagyok abban, hogy nem lehet tovább bírni, lenyúl egy kéz és felemel. Vagy bekötözi a sebeim. Vagy megszárítja a szárnyaim. Vagy mond valami kedveset.

Valaki. Valami. Valahogy.

Időnként megmagyarázhatatlan csend és nyugalom van bennem olyannyira, hogy a viharokat is elnyeli. Máskor előtörnek a viharok tornádószerűen.

Vannak jóhírnapok és rosszhír napok. Ma jóhír nap volt. Csupa jó hírek. Tsupa-tsupa.

Ilyen az Élet?

Nem feneketlen a gödör. És a fény fentről jön.

Ma reggel, korán, hajnalhasadás előtt

keltem fel.
Olyan szép ez a reggel! Rég nem láttam így. Nyugodtan ébredezik a város, még csillog a tegnapi eső után, frissen. A háztetőket épp most öltöztetik fénybe az első napsugarak.

Mámicim indult hazafelé a busszal.
Visszaaludni nem tudtam, ígyhát leveleket csekkoltam és meglepődött örömmel bukkantam egy kedves barát által küldött dalra.

boomp3.com

I'll go anywhere that you do
and if you don't go before
lord I don't want to go
without you anymore
meet me in a pillar of fire
shade me with a big white cloud
lord wherever you go
you'll always have me around

you will give my body rest
and never let me thirst
so I'm not going anywhere
if you don't go there first
when I see you beckoning me
that's how I'll know
lord following your lead
is the only way I'll go

when you get your flock together
please take me along
lord I'm too weak to travel
I'll be glad you're strong
and I'll lean on your arm.

Nem tudom ki énekli, de nekem most nagyon sokatmondó.
Megkerestem azt az igerészt, amire utal a dal és csak úúúúúúgy balzsamozták a szívem a sorok.

Magyarul másolom ide, de olvassátok csak el angolul! Tíz lépéssel közelebbinek érzem...

II. Mózes 33

7.	Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lőn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.
8.	És lőn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az ő sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.
9.	És lőn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhő-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.
10.	És látá az egész nép, hogy a felhő-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az ő sátorának ajtajában.
11.	Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.
12.	És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.
13.	Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
14.	És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?
15.	Monda néki Mózes: Ha a te orczád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.
16.	Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, a mely e földnek színén van.
17.	Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.
18.	És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.
19.	És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.
20.	Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
21.	És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára.
22.	És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.
23.	Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.

Új nap, új hónap, új félév kezdődik. Megnyugtatna, ha a Te arcod velem jönne...

Ess, eső, ess

Hónap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!

Ma úgy eláztam, mint még soha! Bőrig! Még annál is inkább. Mert épp lecsendesedett a zuhé, amikor elindultam gyalog hazafelé, s ahogy haladtam egyre jobban újra rázendített. Mire a villamosmegállóig értem félig vizes volt a nadrágom, már mindegy volt, aztán ahogy haladtam úgy megeredt, mintha serény legények öntögették volna pajkosan az égből épp úgy, hogy mind a nyakamba folyjon. Taxit hívni kár lett volna, nem vett volna fel olyan vizesen.
Így csak haladtam, egyre csak haladtam hazafelé, néha elhagyva a papucsom, néha kikukucskálva a záporverte szempilláim mögül.
Egy nénike megszánt 2 zacsival, de leestek a fejemről, úh. inkább nélkülük bandulkoltam, egymagam, a vállamat egyre jobban lehúzó táskát védve, míg már csak ezer lépés maradt hazáig, már csak ötszáz, már csak tíz ... és már csak a négy emelet.

A laptopomnak - most tesztelem - semmi baja nem esett. Nekem se, épp csak beáztattam magam zuhanyzás előtt.

Soha nem áztam így meg.

Pénteken hallgattam újra két dalt az esőről:

Ezt (Michael W. Smith: Healing Rain):
boomp3.com

és ezt (Heather Nova: Heal).

K mint kánikula.

Kámpec. KO. Kekeckedés. Kellemetlen. Külvilág. Kullancs.
Kutatás. Kommunizmus. Kan. Kard. Katasztrófa. Katalizátor.
Kemény. Kín. Kedv. Kereset. Keresés.

K mint kudarc. K mint kitartás.

Ennyit a ká(baság)ról.

A városban, a lakásban, a vonaton, az üzletben, mindenhol csak püffed a meleg. Nem igazán birom a meleget. A légkondisat még valahogy igen, ha megfelelően lefagyok, egy ideig birom élve, de ha nincs és nem mozog a lég és mindenhol csak poshadás, az számomra agyhalál és zsibbadás.

A hűvős teraszomról álmodom ilyenkor, titkon. A hintaszékről és a szúnyogcsipésig tartó olvasásról. A friss reggelekről és a virágrendezésről. A fűről, a frissennyírt fű illatáról és az öntözésről.
A zsalus szobák homályáról. A fűszernövényes konyháról.
A barnapolcos fürdőről.

Álmodom.

Visszanyugodtam Bukarestből. Az utolsópercen-megtudott időpont miatt (fogjuk erre, lécci!) utolsópercen megírt dolgozatok megvédésével utolsópercen formailag eleget tettem másodéves kötelezettségeimnek. A védekezés a saját mércém szerint is jól sikerült: az adott helyzetben remekre sikeredett. No, meg - lásscsodát - a tanárom szerint is!

Egy kisebb és egy nagyobb védés maradt még s aztán a végső, valamikor, legkésőbb jövő szeptember végéig.
Édesjóapám kérdezte, hogy várjon-e addig a műtéttel (ti. míg doktornéni leszek :D).

A nyarat csak a melegből konstatálom. A régiszépidők vakációs élménye évek óta kikopott és most annyira hiányzanak azok a fióktakarításos, szekrényátrendezős, strandramenős, déligalszonhaakarokos laza napok! Arról is csak álmodom, hogy egyszer egy teljes hónapon át csak sétálok és olvasok egy csendes kis tóparton lévő hétvégi házban.

Mert nincs szünet, nincs. Pörög-forog, kanyarodik a teendők listája, időnként bele-beleszédülök.

Mérlegelem mindeközben magam. A héten komoly tükör került elém s elég csúnyát mutatott rólam, mint vezetőről.
Valahogy lehet szebben is, egészen biztos vagyok benne és sajnálom meg fáj, hogy nem tudtam jobban. Ám az én oldalamról az is látszik, hogy a kép túloldala sem rózsásabb. Alapvető dolgok hiányában nem tudunk megélni s megfelelni. S ez a cél, ugyanis, ha minden igaz.

Ez az újabb hullám nem segített a letisztulni vágyó szívemnek s agyamnak a korlátok és képességek megtalálásában, gerincesedésében.
Vagy lehet, hogy mégis. Kiderül.

Időt adok magamnak miközben azt kutatom, hogy mennyit lehet.
Megbocsátok magamnak miközben azt kutatom, hogy hányszor lehet.
Nem adom fel miközben azt kutatom, hogy mikor kell mégis. És mikor nem megfutamodás a lemondás.

Valahogyígy.

Címszavakban

IVS, PDPC, PIDU, SPSS, vizsga, Bukarest, referátum, teszt, utazás, TeTT, út, szesszió, kihívás, megmérettetés, gyűlés, szupervízió, barátok, Szatmár, telefon, pofátlanság


De nini:
“De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Isaiah 40:31)

Na, lássuk!

Life is Wonderful (according to Jason Mraz)

It takes a crane to build a crane
It takes two floors to make a story
It takes an egg to make a hen
It takes a hen to make an egg
There is no end to what I'm saying

It takes a thought to make a word
And it takes some words to make an action
And it takes some work to make it work
It takes some good to make it hurt
It takes some bad for satisfaction

Ah la la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la la life goes full circle
Ah la la la la life is wonderful
Ah la la la la la

It takes a night to make it dawn
And it takes a day to make you yawn brother
And it takes some old to make you young
It takes some cold to know the sun
It takes the one to have the other

And it takes no time to fall in love
But it takes you years to know what love is
And it takes some fears to make you trust
It takes some tears to make it rust
It takes the dust to HAVE it polished

Ah la la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la la life goes full circle
Ah la la la la la la life is wonderful
Ah la la la la

It takes some silence to make sound
And it takes a loss before you found it
And it takes a road to go nowhere
It takes a toll to make you care
It takes a hole to MAKE a mountain

Ah la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la life goes full circle
Ah la la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la life is meaningful
Ah la la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la life is meaningful
Ah la la la la la la life is full of
Ah la la la la la life is so full of love
Ah la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la la life is meaningful
Ah la la la la la life is full of
Ah la la la la la life is so full of love

:)

"Sorry, nothing to read here. Try Google News if you're bored." (Google)

Egypár kép

Tááááááááááámadááááás!


Ki kinek van a karmai között? :D

Búcsúfüstölgés ...


A Kokoon továbbra is jó hely.

Főleg, egy barát társaságában, akivel "meg lehet váltani a világot".