Újratervezés

Ha tudnám, hogy eltévedtem, újratervezném az útvonalat.

Ha tudnám.

A privát lenullázó programot időben még meg lehetne állítani.

A fel nem akart tenni, de fel-felbukkanó kérdéseket ki tudja megválaszolni?

Valahogyígy.

Kora reggel

és esténként hársfaillat áramlik be az ablakunkon.

Ilyen apró dolgokért érdemes felkelni és kinyitni az ablakot. (S aztán vissza is lehet bújni :D.)

S ha egy ilyen domb lenne az udvarunkon, rajta egy ilyen fával most biztosan ott elmélkednék az élet dolgairól és nem itt, ahol most vagyok. Sőt, limonádét is vinnék ki magammal. És talán egyéb nem is kéne már.

Herjeczki Géza: Advent

ez évben is

mint rendesen

négy hétig tart

advent időszaka

csalódni tán

ez évben sem fogunk

s lesz

úgy hiszem

jó könyv

egy pár harisnya

jó szó

fenyőfaág lesz

legalább

advent után

s megérkezik talán

ez évben újból

talán idén először

a Messiás

ünnepre készülő

szívünkbe új fénnyel

csillogón

megérkezik

megérkezik

ha várva várt

advent után

a Messiás

Egyeseknek

exit pool az exit poll.

Nem is egyszer, nem is kétszer, nem is csak háromszor.

Vajon azért, mert így akarják tisztára mosni a becsületüket?

Ha Freud lennék rögtön erre gyanakodnék.

De így csak a siralmas helyesírást látom benne.

Szent Heverde Napok

Tünde barátosnémnak hála - ma este megtudtam a nevét a nálunk most zajló eseményeknek. (Mindenféle megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem zajlik mindenütt egyszerre). Mert nagyon nem találtam a szót. Csak teltek a napok és részt vettem a szertartások legtöbbjén, de sehogysem jöttem rá, hogy minek nevezzem őket. Jutottak eszembe mindenféle jelzők, de nem illik egy ilyen jeles hagyománynak profán modern vagy innovatív nevet adni (még akkor sem, ha a Zúnió egész évben a kreativitást és az innovációt ünnepli). Az időtlen idők óta tartó eseményeket illő méltó nevükön emlegetni s megfelelő komolysággal megülni őket.

Szóval, kérem szépen Szent Heverde Napok vannak errefelé. S nemcsak napja, hanem egész ünnep-sorozata van itt mifelénk eme nemes-nemtelen szentségességnek, akit a hálás utókor - méltó megemlékezésképpen - mifelénk ilyentájt minden délután megünnepel.
Az Ünnepség kezdetét és végét mindig egy varázslatos álompor alászállása hirdeti meg. Rendszerint délutánonként, ebéd után szokott megtörténni, főleg akkor, ha meleg étel kerül az asztalra, amit a család a kockás terítővel letakart konyhaasztalnál és ráérős mozdulatokkal fogyaszt el. Az ünnep malasztosságát igen fokozza, ha a telefonok néma üzemmódban lapulnak a lakás egy eldugott szegletében, hogy még véletlenül se tévedhessen rájuk a pillantás.
Különösen kedvez ilyenkor a borongós, csapadékos időjárás - ám lehetőleg a nagy mennydörgések zajának beszüremlését előrelátóan ki kell zárni megfelelően szigetelő nyilászárókkal, a villámlások fényét pedig redőnyökkel lehet tompítani.
Ha mindezen feltételek adottak már csak az marad hátra, hogy a határidőnaplót és a feladatok listájának minden más formáját el kell látni az "ejráérünkarramég" cimkével, a lelkiismeretfurdalás rugkapálását pedig az "eznekemkijár" védőpajzzsal lehet kivédeni (ha sokat gyakorolja az ember, sikerülni szokott).

Ha mindezek megvannak, egy pohár hideg almalé kellhet még és pár szem csemegeszőlő - no, meg persze, a Kedves válla - s kezdődhet is a Zünnep(sorozat).

Éljen Szent Heverde!

Jó tanács

"Bölcsen viseljétek magatokat ... "

Igen. Bölcsen, nem(csak) okosan.

Kemény lecke, nehezen tanulom.

Vakáció képekben

Születésnapomra

Fel-felvillan bennem, hogy talán kellene írnom valami számadásfélét születésnapom alkalmából.
Ha nem is ide, valahová le kellene írnom az elmúlt év tanulságait. Vagy ha nem is írnom, legalább beszélgetni jó volna mindezekről.

Ha nincs is különösebb akadálya - a számadás most mégis elmarad.

Figyelem magam - akár egy másikat - s így.

És Ákossal együtt éneklem:

Nem értem,
Azt hiszem, tévedtem,
Rossz helyre érkeztem,
Mert itt vagyok!

Szárnyatlan angyal egy városban,
Tudja, hogy máshol van,
És kiszolgáltatott.

A kutató fények áldozatra lesnek,
Várják a sötétet, engem keresnek.

Nem értem, kegyetlen véletlen,
Egy idegen testében, ébredtem fel.
Figyelem magamat, akár egy másikat,
Jót mond, vagy igazat,
És mit énekel?

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.

Termékeny bánat, a szél üdvözli a fákat,
Kiterjesztett szárnyak hiánya fáj!

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.

És aztán meg ezt:

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most is,
Szánalmas hogy mindent elhiszek,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

A magas ég…

Kisajátítani,

birtokba venni, önző módon egészen magaménak tudni valamit/valakit nem lehet.

Tanulom.

Líra

József Attila, Ady Endre és Weöres Sándor jutottak ma eszembe.

Kimondják, amit én csak gondolok.

Indulások és érkezések

Indulások és érkezések sorozatából állnak napjaim. Szédít a sebesség, amivel száguldok, próbálva utolérni magam.
A kavics közé homokot is öntök és vizet is. A másodperctöredékek is értékesek.

Ó, régiszép napok, hetek és hétvégék!
Ó, nyugodt, csendes, otthonos délutánok!
Ó, alaposság!

Ó, mélység!
Ó, magasság!

Vanília és csokoládé és egy csepp svédcsepp

Ma, amikor hazaértem egy eseménydús nap és 3 óra éjszakai alvással a szemtáskáimban a hátramaradt tennivalók egyikéhez sem tudtam hozzákezdeni. Aludni még, dolgozni már nem volt kedvem. Ilyenkor sportolni volna jó - ha rá tudnám venni magam arra, hogy házipapucs helyett sportcipőt húzzak a lábamra és induljak el.
Ücsörögni is jó az ágyban, jó meleg paplan alatt és olvasni, nézni valami érdekeset, feledve a feladatokat.

A blogírás valahogy nem ment nekem mostanában.
Pedig vannak fel-felbukkanó gondolatok. Kerekednek, kavarognak, bújócskáznak a fejemben, de nem fut ki szó az ujjam között.

Valahogyígyes hangulatban vagyok, mint ekkor. És beszélgetnék nagyokat. A szavak kikívánkoznak, mégis, amikor vannak nem találnak köntöst. Vagy túlságosan beburkolóznak.

Kulcsszavakban gondolkodom mostanság. Belebonyolodom a hosszabb mondatokba.

A Vanília és csokoládé (Vaniglia e cioccolato, 2004) egy olasz romantikus dráma.
Az egy csepp svédcsepp pedig jól hangzik. De igazából egy svéd énekesnő, Lisa Nillson daláról (Rain in Rio) jutott eszembe, amit ma este legalább negyvenszer meghallgattam már eddig.

Boomp3.com


Szavakat is kapunk vajon mindahhoz, amit ki kell mondani? Vagy a kimondhatatlant nem kell kimondani? S amit nem mondunk ki az nincs is?
S ha nem azt mondjuk, amit szeretnénk?

Mondd, te mit választanál?!

Egyik út sem rögtelen. A vége egyiknek sem látható. Mindkettő teljes embert kíván.
Mindkettőhöz érzek magamban képességeket. Kedvet is.

Mit válasszak? Válasszak-e vagy vigyem mindkettőt tovább?

Jajjjjjajjjajjajajjjj.

Vajon kihez?

"Uram, kihez mehetnénk?

Örök életnek beszéde van nálad.

És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia." (Jn 6)

boomp3.com

Don't play the notes on the page, but the sunset!

A Prayer for the Ephesians (3:14-21)

For this reason I kneel before the Father, from whom his whole fatherhood in heaven and on earth derives its name. I pray that out of his glorious riches he may strengthen you with power through his Spirit in your inner being, so that Christ may dwell in your hearts through faith. And I pray that you, being rooted and established in love, may have power, together with all the saints, to grasp how wide and long and high and deep is the love of Christ, and to know this love that surpasses knowledge—that you may be filled to the measure of all the fullness of God.

Now to him who is able to do immeasurably more than all we ask or imagine, according to his power that is at work within us, to him be glory in the church and in Christ Jesus throughout all generations, for ever and ever! Amen.

Ezt az igeszakaszt olvasta fel ma egy Indiana-állambeli lelkész, akinek elfelejtettem közben a nevét.

Azt hiszem, hogy ha gyakrabban hallanék ilyen bátorítást kevésbé lennék kókadozó. Szeretem, amikor felemelik a tekintetem az égre, ha épp blueberry-s hangulatban vagyok.

Különösen a dőlt betűkkel írt résszel kapcsolatos magyarázatára emlékszem: arra, hogy ha a mérce nagyon alacsonyan van, ne is számítsak nagy dolgokra, merthogy nem az a kérdés, hogy meg akar-e Isten áldani vagy sem, hanem az, hogy én mit szeretnék és mennyit kérek tőle.

A szárnyszegő, kedvlankasztó mondatok földretepernek. Az álmok szárnyakat növesztenek s ha hinni merek, akkor repülni is képes leszek.

A "Be realistic"- szerű mondatokat ki kellene tiltani. :D

Vagy úgy kellene érteni őket, ahogy pl. Nóé, Ábrahám, Józsué vagy Dániel, avagy Mária és József értették azt.

Be realistic - like Noah and build the boat when there is no raindrop.
Be realistic - like Daniel and stay calm and pray when there are hungry lions around you.
Be realistic - like the disciple and feed the crowd with 2 breads and 5 fishes.

Légy ilyen módon "realista" - és gondolj nagyot, álmodj nagyot - mondták ma nekem.

Kokoon, Kokoon, Kokoon

Még mindig jó hely.

Finom a kávé, szép a terasz és jókat lehet ott beszélgetni.

Kokoon. Egy újabb törzshely Váradon. Egy újabb itthon vagyok tőle hely.

Quiz

Tünetek:

1. mosnék
2. vasalnék
3. olvasnék
4. énekelnék
5. bringáznék
6. főznék
7. takarítanék
8. festenék
9. előadást tartanék
10. hallgatnék
11. beszélnék
12. blogot írnék
    

Ki találja ki, hogy mi a bajom?
(Aki eltalálja, annak sütök egy adag muffint.)

300. bejegyzés

Félelmetes vihar keletkezett odakint.
Jégeső, villámlás s minden, ami kell ilyenkor.

Micsoda hangrobaj! Hirtelen megteltek az árkok, az utcán patakokban folyt a víz.
Az ablakok sorra csukódtak be.

Az emberek félnek a vihartól s a víztől.

Pedig nem kellene.

Mert elmúlik.

És friss lesz a levegő.

"And the storm rushes in
But it makes me feel like I'm alive again
Well sometimes, in our lives we need the pain."
(Heather Nova: Storm)

Mintha

tisztább volna a levegő
az ég kékebb
a rügyek élettel telibbek
a virágok színesebbek
az utak egyenesebbek
s minden könnyedebb

nyugalom és béke
övezi a csendet
de a csendben élet van
s az élet lüktet

mintha

Csend.

Megfoghatatlan és megnevezhetetlen érzés kerített hatalmába, ahogy beléptem. Az arcokon, a tekintetekben titkos gondolatok sejlettek, valahogy minden zeg-zugban ott lapult a Kimondhatatlan.

Várakozás lepte el a teret.

Ott bizsergett a hunyorgó szemekben, a kézfejtördelésekben, a ki nem mondott szavakban.


Vihart hoz-e a csend?