A következő címkéjű bejegyzések mutatása: édesotthon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: édesotthon. Összes bejegyzés megjelenítése

kedd, augusztus 11, 2009

Nekünk már 8

Ma 8 éve annak, hogy Isten és a velünk ünneplő nászsereg előtt igent mondtunk közös életünkre. Ma is beleborzongok egy-egy esküvőn a házassági fogadalom mélységes jelentőségébe, az önként kimondott, felvállalt távlatokra, a kapcsolatunkra mondott - áldást vagy átkot rejtő - szavakra.

Nem találom most azt a fogadalmat, amit mi mondtunk el annak idején, de a lényege ugyanaz volt, mint az alábbi, klasszikus szövegnek. Sorról-sorra, betűről-betűre ízlelem, érlelem a szavakat.

Én, Bernáth Krisztina esküszöm az élő Istenre,
aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten,
hogy Bernáth Bálintot, akinek most Isten színe előtt a kezét fogom szeretem.
Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek.
Isten engem úgy segítsen.
Ámen.

Nem dicsekedhetem azzal, hogy a nyolc év alatt mindenben tökéletesen így jártam el. Sajnos nem.

De ma szeretném, ha újra felcsillanhatna - egymást látva - a szemünk, szeretném, ha le tudnánk porolni a kapcsolatunkat, szeretném, ha az emlékezés, a feltárás és a megbocsátás napja lehetne, a háláé, az új távlatoké, az új célok napja - egy folytatás kezdete. Szeretném - amennyiben rajtam áll - előkészíteni a terepet Isten áldásai számára.

Mózessel együtt imádkozom:
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
90. Zsoltár
És Ákossal dúdolom az emlékezés és a remény dalát:
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.

péntek, május 08, 2009

A mai nap

tényleg különleges lett, még a felsoroltakon túl is.
Pl. azért is, mert egy volt diákommal beszélgettem, aki mesélt arról, hogy milyen sokat jelentettek számára az óráim és hogy milyen hálás azért, mert szigorú voltam anno (:D, bezzeg akkor!). Sőt, még egy szál virágot is kaptam tőle köszönetként. Ritka pillanatok ezek. Megerősítő pillanatok. Szíverősítő pillanatok.

S aztán azért is, mert megtaláltam eddigi életem legkedvencebb farmernadrágját (már tudom, hogy az, bár még nem is hordtam) és csak azután vettem észre, hogy ráadásként a kedvenc márka-fajta, miután eldöntöttem, hogy hazahozom.

S azért is, mert csillogó szemekkel talákozhattam és békés mosollyal.

S mindezek tetejébe a rádióból egyik régi kedvenc csendült fel az előbb:
He is able, more than able
To accomplish what concerns me today.
He is able, more than able
To handle anything thay come my way.
He is able, more than able
To do much more than I could ever dream,
He is able, more than able,
To make me what He wants me to be.



hétfő, április 27, 2009

A negyedik

emeleten lakunk, mégis -képzeljétek- sikerült kipróbálni az árvízveszélyt.

Árvízkárosultak lettünk :). Melegvíz károsultak is, ugyanis szombat du., miközben mi a város csendesebb és zöldebb tájain sétálgattunk a Kedvessel, eccercsak fogta magát a cső a konyhában és szétdurrant.

Hazatértünkben a tömbház körüli sürgés-forgásból már sejtettük, hogy esemény van, de azt még nem, hogy pont minket érint.

A látvány elképesztő volt: köd, gőz áramlott ki a lakásból, ahogy kinyitottuk a bejárati ajtót és csak úúúúúgy hömpölygött a víz a csempén.

Kb. tíz vederrel lapátoltunk össze belőle, ennyi maradt meg nálunk, a többi lecsurgott a második emeletig.

Órák múlva is meleg volt a csempe a konyhában, a szobában is a parketta.
Rég nem végeztem ilyen alapos takarítást. Ha egy fokkal forróbb lett volna a víz, akár sterilizálódhatott is volna a konyha, a kamra, az előszoba és a fél nagyszoba. Így csak megtisztult, alaposan, a szekrények alatt is, a dobozok alatt is, a csempe és a parketta alatt is.
Még a fiókokból is csurgott a víz, s bánatomra odalett az összes szép szalvétám.

Nagyon nagy kár azonban nem keletkezett, hála érte!

Régóta halasztgattam a nagytakarítást, most besegítettek mások is :D.

Fényképeket nem készítettem az eseményről, pedig megfordult párszor a fejemben, miközben lapátolgattam a vizet. De aztán jobbnak láttam megkímélni a szomszédokat a rájuk zúduló víztől...

Nagy kaland volt, minden esetre. Még jó, hogy élvezni is tudtunk belőle valamit :).

csütörtök, október 09, 2008

Indulások és érkezések

Indulások és érkezések sorozatából állnak napjaim. Szédít a sebesség, amivel száguldok, próbálva utolérni magam.
A kavics közé homokot is öntök és vizet is. A másodperctöredékek is értékesek.

Ó, régiszép napok, hetek és hétvégék!
Ó, nyugodt, csendes, otthonos délutánok!
Ó, alaposság!

Ó, mélység!
Ó, magasság!




csütörtök, október 02, 2008

Vanília és csokoládé és egy csepp svédcsepp

Ma, amikor hazaértem egy eseménydús nap és 3 óra éjszakai alvással a szemtáskáimban a hátramaradt tennivalók egyikéhez sem tudtam hozzákezdeni. Aludni még, dolgozni már nem volt kedvem. Ilyenkor sportolni volna jó - ha rá tudnám venni magam arra, hogy házipapucs helyett sportcipőt húzzak a lábamra és induljak el.
Ücsörögni is jó az ágyban, jó meleg paplan alatt és olvasni, nézni valami érdekeset, feledve a feladatokat.

A blogírás valahogy nem ment nekem mostanában.
Pedig vannak fel-felbukkanó gondolatok. Kerekednek, kavarognak, bújócskáznak a fejemben, de nem fut ki szó az ujjam között.

Valahogyígyes hangulatban vagyok, mint ekkor. És beszélgetnék nagyokat. A szavak kikívánkoznak, mégis, amikor vannak nem találnak köntöst. Vagy túlságosan beburkolóznak.

Kulcsszavakban gondolkodom mostanság. Belebonyolodom a hosszabb mondatokba.

A Vanília és csokoládé (Vaniglia e cioccolato, 2004) egy olasz romantikus dráma.
Az egy csepp svédcsepp pedig jól hangzik. De igazából egy svéd énekesnő, Lisa Nillson daláról (Rain in Rio) jutott eszembe, amit ma este legalább negyvenszer meghallgattam már eddig.

Boomp3.com


Szavakat is kapunk vajon mindahhoz, amit ki kell mondani? Vagy a kimondhatatlant nem kell kimondani? S amit nem mondunk ki az nincs is?
S ha nem azt mondjuk, amit szeretnénk?





hétfő, június 16, 2008

A hazaérkezésről

Néha kell a távolság, hogy érezzem a közelséget.
Kell az idegen, hogy az otthon értelmet nyerjen.
Kell az új, hogy örülni tudjak újra a megszokottnak.
Kell a fény, hogy értékessé váljék a homály.
Kell a zaj, hogy éhezzem a csendet.

És milyen jó, hogy hazavárnak! Hogy renddel-csenddel-virággal van tele az otthon, amikor hazaérek.

Hogy elengednek és hazavárnak.

Ezt is köszönöm.

vasárnap, június 15, 2008

Home, sweeeeeeeeet home!

Hazaértem.


Annyi jó és szép dolog történt velem a héten! Számolgatom, ízlelgetem és elraktározom őket. Jut belőle majd ide is, ha gyűjtök annyi erőt, hogy felsorakoztassam őket.

Csak bekukkintottam ide is, hogy jelezzem: hazaértem.