múlik pontosan a nyár, érzem, ahogy az ujjaim közt menekül előlem és viszi magával az el nem kacagott nevetéseket is.
De az elmúlt egy hét alatt körbejártuk még a tájat és családosan, mindahányan gyűjtögettünk még télire, nehéz napokra valót szépségből, természetből, összetartozásból meseszép tájakon - csak madárlátta és őzjárta helyeken, Kárpátokon innen és térerőn túl.
A csapat fele az idei együttlét utolsó állomásán nyugovóra tért már, másik fele szurkol, én pedig megnéztem újra a képeket és kiválogattam néhányat közülük - bemelegítésként, újra gépközelben.
Íme, ezeket:
