Kommunikáció

szempontjából egyáltalán nem volt szegényes ez a nap, bár már több, mint 24 órja ki sem mozdultam itthonról.

Csak emailből kereken negyvennégyet írtam ma összesen, ezen kívül volt jópár csati és telefonbeszélgetés és sms is - pedig még egy áramszünetet is kifogtam.

Milyen érdekes! Budapest szívében, egyedül ücsörgök a szobában és mégis körös-körül vagyok véve kapcsolatokkal és üzenetekkel; távol vagyok az otthonomtól, de a laptopom és kedvenc rádióadóm társaságában idelopózik mellém az otthonosság; karnyújtásnyi távolságra vagyok emberektől, de az ágyból kikopogtató takarító nénin kívül senkivel nem találkozom egész nap.

Nem érzem magam egyedül, pedig egymagam vagyok. (Leszámítva az áramszünetes - netmentes időszakot.)

Micsoda világ!

Budapest,

te csodás, készülj, érkezem!

Könyvtárak, kávézók, Kékmetró és Négyeshatos, és ti, járdaszegélyek ne rezzenjetek össze, ha feltűnni láttok. Kicsit bizonytalanok lesznek a lépteim, idegen vagyok újra felétek, de most egy időre ti teszitek majd otthonossá számomra a tájat.

Maradnék inkább most, hogy indulok, de ugye jó lesz ott is nekem?

91. Zsoltár

"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 2az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!3Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 4Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 5Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 6sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 7Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 8A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 9Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 10nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 11Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 12kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 13Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. 14Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 15Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 16Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban."

Lila & sárga nap

Ma reggel, miután útra bocsátottam a nálunk megszállt gyerekfiliseket találtam a piacon még egy kis áfonyát (- találtam volna többet is, de a pénztárcám léket kapott tegnap), s mivel mára nagyon sok munkám volt, rögtön meg is vettem annyit, amennyit adtak. Először, a sok munkára hivatkozva be is tettem szépen a hűtőbe, majd "szünetben" elkészítem címszó alatt. A sok munka maradt, az áfonya (vagy a munkakerülés) viszont egy sor másik tevékenységet hozott elő.

Előszöris megfőztem a húslevest, hogy azzal is legyek előrébb. Órákon át főtt, lassú tüzön, úgy ahogy annak rendje s módja szerint főnie kell.

A lekvárhoz valókat keresve kitakarítottam a konyhaszekrényben a teafüves és a fűszeres polcokat. Mindent átszortíroztam, kidobigáltam egy csomó lejárt fűszert, lecsipeszeztem a megkezdetteket, átcsoportosítottam őket, átmostam a fűszeres üvegeket s míg azok száradtak bevontam a polcokat szép sárga papírral. Most már olyan belül a szekrény, mintha bezártam volna oda egy kis napfényt.

Az üvegeket tisztogatva megláttam párat a szekrény tetején is, amiből épp ideje volt már eldobni a tavalyi gyógygazokat. Azokat is végigmosogattam. Napra tettem száradni. Megtörölgettem őket és kitaláltam, hogy ezután levestésztát tartok bennünk. Szép, sárga, házi készítésű csigatésztát, kockára vágottat és eperlevelűt. Most már a szekrény tetejének azon a sarkán is süt a nap.

Közben megittam egy kávét, de csak azért, mert tegnap kaptam ajándékba a Kedvestől, aki nem iszik kávét. Megírtam a Katimamás bejegyzést. Gyönyörködtem még egy sort a szép lila virágaimban, amit szintén a Kedvestől kaptam.

Aztán elővettem a lekvár-kellékeket: áfonyát, cukrot, zselésítőt, lekváros fakanalat, edénykéket, üvegeket. S lassan elkezdődött a befőzés. Csak úgy peregtek a sötétlila szemek az edénybe! A tavalyról rózsaszín lekváros fakanalam most először halvány lila, majd vöröses lila lett ahogy a cukorral összekevertem a forrásban lévő áfonyát. Nincs is neve annak a színnek, ezért elneveztem áfonyásfakanál-lilának. S annak se, ami akkor keletkezett, amikor a lekváros fazekat mostam el, ezért azt haboslilának tituláltam. Fontos, hogy pontosan fogalmazzunk!

6 kis takaros üvegecske telt meg lekvárral és maradt egy kicsi kóstolónak is. (Most, hogy írok róla meg is kóstolom, haddlám érdemes-e írni róla :D - érdekes bordós színe van. Mitől lesz sötétbordó a lila áfonya?).

A lila&sárga virágaim mellé sorakoztattam fel őket, miután felragasztottam rájuk a kis cimkéket és - mivel mára sok munkám van - takaros kis ruhácskákat is szabtam rájuk (ahogy Bétitől tanultam), nehogy megfázzanak télig.

Oldalról is,

felülről is nézve gyönyörűek.

Elnézném őket még alulról is és mindenféle más szögből mivel sok munkám van ma, de inkább abbahagyom itt ezt a pósztot, bár órákig tudnék még lelkesedni a mai lila és sárga eredményeken (mivel sok munkám van ma), de önfegyelmet gyakorlok és elkezdem a munkám, amiért ma reggel 7-re állítottam be a csörgőórám - mivel sok munkám van ma.

A negyedik

emeleten lakunk, mégis -képzeljétek- sikerült kipróbálni az árvízveszélyt.

Árvízkárosultak lettünk :). Melegvíz károsultak is, ugyanis szombat du., miközben mi a város csendesebb és zöldebb tájain sétálgattunk a Kedvessel, eccercsak fogta magát a cső a konyhában és szétdurrant.

Hazatértünkben a tömbház körüli sürgés-forgásból már sejtettük, hogy esemény van, de azt még nem, hogy pont minket érint.

A látvány elképesztő volt: köd, gőz áramlott ki a lakásból, ahogy kinyitottuk a bejárati ajtót és csak úúúúúgy hömpölygött a víz a csempén.

Kb. tíz vederrel lapátoltunk össze belőle, ennyi maradt meg nálunk, a többi lecsurgott a második emeletig.

Órák múlva is meleg volt a csempe a konyhában, a szobában is a parketta.
Rég nem végeztem ilyen alapos takarítást. Ha egy fokkal forróbb lett volna a víz, akár sterilizálódhatott is volna a konyha, a kamra, az előszoba és a fél nagyszoba. Így csak megtisztult, alaposan, a szekrények alatt is, a dobozok alatt is, a csempe és a parketta alatt is.
Még a fiókokból is csurgott a víz, s bánatomra odalett az összes szép szalvétám.

Nagyon nagy kár azonban nem keletkezett, hála érte!

Régóta halasztgattam a nagytakarítást, most besegítettek mások is :D.

Fényképeket nem készítettem az eseményről, pedig megfordult párszor a fejemben, miközben lapátolgattam a vizet. De aztán jobbnak láttam megkímélni a szomszédokat a rájuk zúduló víztől...

Nagy kaland volt, minden esetre. Még jó, hogy élvezni is tudtunk belőle valamit :).

És képzeljétek,

nekem olyan kollegáim vannak, akik kifigyelték, hogy mi tetszik nekem és olyan, de olyan kellemesen megleptek ma, hogy, hogy, hogy majd elsírtam magam, ennyi éves létemre is.

Indulások és érkezések

Indulások és érkezések sorozatából állnak napjaim. Szédít a sebesség, amivel száguldok, próbálva utolérni magam.
A kavics közé homokot is öntök és vizet is. A másodperctöredékek is értékesek.

Ó, régiszép napok, hetek és hétvégék!
Ó, nyugodt, csendes, otthonos délutánok!
Ó, alaposság!

Ó, mélység!
Ó, magasság!

Kótyag(osság)

Három napi ágybangyógyulás után ma reggel - a feladatok sorára és sürgősségére való tekintettel - úgy láttam jónak, hogy illene talpon folytatni a gyógyulást.

Szédületes érzés két lábon járni.

Aszittem jobban vagyok. Nem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ilyen sokat ilyen ramaty állapotban.

Dolgozni akarok! Szeretnék. Lécci-lécci engedjetek dolgozni!