Tünde barátosnémnak hála - ma este megtudtam a nevét a nálunk most zajló eseményeknek. (Mindenféle megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem zajlik mindenütt egyszerre). Mert nagyon nem találtam a szót. Csak teltek a napok és részt vettem a szertartások legtöbbjén, de sehogysem jöttem rá, hogy minek nevezzem őket. Jutottak eszembe mindenféle jelzők, de nem illik egy ilyen jeles hagyománynak profán modern vagy innovatív nevet adni (még akkor sem, ha a Zúnió egész évben a kreativitást és az innovációt ünnepli). Az időtlen idők óta tartó eseményeket illő méltó nevükön emlegetni s megfelelő komolysággal megülni őket.
Szóval, kérem szépen Szent Heverde Napok vannak errefelé. S nemcsak napja, hanem egész ünnep-sorozata van itt mifelénk eme nemes-nemtelen szentségességnek, akit a hálás utókor - méltó megemlékezésképpen - mifelénk ilyentájt minden délután megünnepel.
Az Ünnepség kezdetét és végét mindig egy varázslatos álompor alászállása hirdeti meg. Rendszerint délutánonként, ebéd után szokott megtörténni, főleg akkor, ha meleg étel kerül az asztalra, amit a család a kockás terítővel letakart konyhaasztalnál és ráérős mozdulatokkal fogyaszt el. Az ünnep malasztosságát igen fokozza, ha a telefonok néma üzemmódban lapulnak a lakás egy eldugott szegletében, hogy még véletlenül se tévedhessen rájuk a pillantás.
Különösen kedvez ilyenkor a borongós, csapadékos időjárás - ám lehetőleg a nagy mennydörgések zajának beszüremlését előrelátóan ki kell zárni megfelelően szigetelő nyilászárókkal, a villámlások fényét pedig redőnyökkel lehet tompítani.
Ha mindezen feltételek adottak már csak az marad hátra, hogy a határidőnaplót és a feladatok listájának minden más formáját el kell látni az "ejráérünkarramég" cimkével, a lelkiismeretfurdalás rugkapálását pedig az "eznekemkijár" védőpajzzsal lehet kivédeni (ha sokat gyakorolja az ember, sikerülni szokott).
Ha mindezek megvannak, egy pohár hideg almalé kellhet még és pár szem csemegeszőlő - no, meg persze, a Kedves válla - s kezdődhet is a Zünnep(sorozat).
Éljen Szent Heverde!
Szóval, kérem szépen Szent Heverde Napok vannak errefelé. S nemcsak napja, hanem egész ünnep-sorozata van itt mifelénk eme nemes-nemtelen szentségességnek, akit a hálás utókor - méltó megemlékezésképpen - mifelénk ilyentájt minden délután megünnepel.
Az Ünnepség kezdetét és végét mindig egy varázslatos álompor alászállása hirdeti meg. Rendszerint délutánonként, ebéd után szokott megtörténni, főleg akkor, ha meleg étel kerül az asztalra, amit a család a kockás terítővel letakart konyhaasztalnál és ráérős mozdulatokkal fogyaszt el. Az ünnep malasztosságát igen fokozza, ha a telefonok néma üzemmódban lapulnak a lakás egy eldugott szegletében, hogy még véletlenül se tévedhessen rájuk a pillantás.
Különösen kedvez ilyenkor a borongós, csapadékos időjárás - ám lehetőleg a nagy mennydörgések zajának beszüremlését előrelátóan ki kell zárni megfelelően szigetelő nyilászárókkal, a villámlások fényét pedig redőnyökkel lehet tompítani.
Ha mindezen feltételek adottak már csak az marad hátra, hogy a határidőnaplót és a feladatok listájának minden más formáját el kell látni az "ejráérünkarramég" cimkével, a lelkiismeretfurdalás rugkapálását pedig az "eznekemkijár" védőpajzzsal lehet kivédeni (ha sokat gyakorolja az ember, sikerülni szokott).
Ha mindezek megvannak, egy pohár hideg almalé kellhet még és pár szem csemegeszőlő - no, meg persze, a Kedves válla - s kezdődhet is a Zünnep(sorozat).
Éljen Szent Heverde!
2 megjegyzés:
Éljen-éljen!
Erdekes nevet tataltal neki.
Megjegyzés küldése