Kora reggel

és esténként hársfaillat áramlik be az ablakunkon.

Ilyen apró dolgokért érdemes felkelni és kinyitni az ablakot. (S aztán vissza is lehet bújni :D.)

S ha egy ilyen domb lenne az udvarunkon, rajta egy ilyen fával most biztosan ott elmélkednék az élet dolgairól és nem itt, ahol most vagyok. Sőt, limonádét is vinnék ki magammal. És talán egyéb nem is kéne már.

Szeretem

amikor szépen összehangolódnak a tennivalók és egymásbailleszkednek a percek, pörögnek a gondolatok és klappolnak a szándékok. Néha mintha egy hétnyi feladat oldódna meg egy-egy nap alatt.

Máskor pedig csak úgy kilopakodnak a félórák a homokórából.

Most pedig húzom az időt, hogy ne fogjak még hozzá a ma esti munkámhoz.

[És kiváncsi vagyok, hogy mikor érkezik meg a levél :) ]

Egyeseknek

exit pool az exit poll.

Nem is egyszer, nem is kétszer, nem is csak háromszor.

Vajon azért, mert így akarják tisztára mosni a becsületüket?

Ha Freud lennék rögtön erre gyanakodnék.

De így csak a siralmas helyesírást látom benne.

Köszönjük,

mindenkinek a jókívánságokat! A gyógyulás folyamatban van, hamarosan teljes lesz. Én egy lépéssel előrébb járok, már látom.

Persze, mi is megtesszük hozzá a magunkét. Pl. ma reggel is azzal, hogy jóóóóóóóóóóóóól megdézsmáltunk egy teljes fej hazai fokhagymát (a kínai szóba se jöhet!), annyira, hogy lángra gyúlt tőle a jobb mandulám. Hogy ettől-e avagy a zöldhagymától, amit mellé ettem, nem tudom, de a pirítóstól gondolom táncsak nem fog ilyet tenni. A libazsír viszont ludas lehet a dologban, most, hogy belegondolok. Olaj a tűzre.

No, tehát, vámpírok és egyéb vad fajzatok, kíméljétek a bőrötöket! Hozzánk veszélyes belépnetek!

Lila & sárga nap

Ma reggel, miután útra bocsátottam a nálunk megszállt gyerekfiliseket találtam a piacon még egy kis áfonyát (- találtam volna többet is, de a pénztárcám léket kapott tegnap), s mivel mára nagyon sok munkám volt, rögtön meg is vettem annyit, amennyit adtak. Először, a sok munkára hivatkozva be is tettem szépen a hűtőbe, majd "szünetben" elkészítem címszó alatt. A sok munka maradt, az áfonya (vagy a munkakerülés) viszont egy sor másik tevékenységet hozott elő.

Előszöris megfőztem a húslevest, hogy azzal is legyek előrébb. Órákon át főtt, lassú tüzön, úgy ahogy annak rendje s módja szerint főnie kell.

A lekvárhoz valókat keresve kitakarítottam a konyhaszekrényben a teafüves és a fűszeres polcokat. Mindent átszortíroztam, kidobigáltam egy csomó lejárt fűszert, lecsipeszeztem a megkezdetteket, átcsoportosítottam őket, átmostam a fűszeres üvegeket s míg azok száradtak bevontam a polcokat szép sárga papírral. Most már olyan belül a szekrény, mintha bezártam volna oda egy kis napfényt.

Az üvegeket tisztogatva megláttam párat a szekrény tetején is, amiből épp ideje volt már eldobni a tavalyi gyógygazokat. Azokat is végigmosogattam. Napra tettem száradni. Megtörölgettem őket és kitaláltam, hogy ezután levestésztát tartok bennünk. Szép, sárga, házi készítésű csigatésztát, kockára vágottat és eperlevelűt. Most már a szekrény tetejének azon a sarkán is süt a nap.

Közben megittam egy kávét, de csak azért, mert tegnap kaptam ajándékba a Kedvestől, aki nem iszik kávét. Megírtam a Katimamás bejegyzést. Gyönyörködtem még egy sort a szép lila virágaimban, amit szintén a Kedvestől kaptam.

Aztán elővettem a lekvár-kellékeket: áfonyát, cukrot, zselésítőt, lekváros fakanalat, edénykéket, üvegeket. S lassan elkezdődött a befőzés. Csak úgy peregtek a sötétlila szemek az edénybe! A tavalyról rózsaszín lekváros fakanalam most először halvány lila, majd vöröses lila lett ahogy a cukorral összekevertem a forrásban lévő áfonyát. Nincs is neve annak a színnek, ezért elneveztem áfonyásfakanál-lilának. S annak se, ami akkor keletkezett, amikor a lekváros fazekat mostam el, ezért azt haboslilának tituláltam. Fontos, hogy pontosan fogalmazzunk!

6 kis takaros üvegecske telt meg lekvárral és maradt egy kicsi kóstolónak is. (Most, hogy írok róla meg is kóstolom, haddlám érdemes-e írni róla :D - érdekes bordós színe van. Mitől lesz sötétbordó a lila áfonya?).

A lila&sárga virágaim mellé sorakoztattam fel őket, miután felragasztottam rájuk a kis cimkéket és - mivel mára sok munkám van - takaros kis ruhácskákat is szabtam rájuk (ahogy Bétitől tanultam), nehogy megfázzanak télig.

Oldalról is,

felülről is nézve gyönyörűek.

Elnézném őket még alulról is és mindenféle más szögből mivel sok munkám van ma, de inkább abbahagyom itt ezt a pósztot, bár órákig tudnék még lelkesedni a mai lila és sárga eredményeken (mivel sok munkám van ma), de önfegyelmet gyakorlok és elkezdem a munkám, amiért ma reggel 7-re állítottam be a csörgőórám - mivel sok munkám van ma.

Ki korán kel ...

egész nap álmos, s aki du. alszik, az éccaka nem tud.
No, így jártam!
Éccaka közepén itt kuksolok egymagam - nem tudok elaludni, mert jót pihentem ma délután.

Az almaszirom jó társaság (csak ne fájna úúúúúúúúúgy tőle a fogam - és úgy egyáltalán mindentől! Úgy látszik l(p)épre kell csalnom magam), a blogokat végigböngésztem, a fejemben zakatoló tennivalókat feljegyeztem, megfejtettem a "thousand daises" titkát, marad az olvasás.
Újra rákaptam az ízére.

A most olvasott könyvben akadtam újra rá egy Kosztolányi versre, a Hajnali részegségre.

Irodalom! Szavak, gondolatok, képek.

Már

megnéztem egy filmet
megírtam két emailt
elolvastam a kedvesnépek irományait
elméláztam az élet apró és nagy dolgai fölött
szépítkeztem
megettem 2 pohár joghurtot
ittam vizet
felöltöztem
még jobban felöltöztem
és most, hogy
már mindezeket le is írtam:
nincs menekvés:
meg kell írnom reggelig azt a fejezetet!

Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok

... és messze vinném magam.

Ilyen vagyok, a teszt szerint.

Ha teszt, akkor legyen teszt! Tesztelgetem magam. A tét a próbálkozás, az eredmény nem mindig fontos számomra.
És szeretek elcsevegni magamról másokkal, magamról és másokról.

Szárnyat bontanék.

What a wonderful world!

Percenként

- na jó, ez túlzás, de elég gyakran - módosul a programom mostanság.

Utazás előtt állok és változnak a szcenáriók.

1. ha nem indulok el 12 körül Budapestről, nem érek Bécsbe időben ahhoz, hogy már szerdán elfoglaljam a szállást,
2. ha nem érek oda 3-ra csütörtökön kell mennem
3. ha csütörtökön megyek, a legkorábban induló vonat 9-re ér be, a busz még később, szóval kések (Lehet, hogy autóval megyek, de az még érdekesebb lesz, mivel nem ismerem az utakat és a szervezők figyelmeztettek, hogy a központ, ahol az egyetem is van le lesz zárva foci EB miatt.)
4. ha kések, lekésem a konferencia kezdetét, ami 9-kor van (... észre se veszik :D)
5. [ha észre se veszik miért menjek? (Asse tom hova kell mennem, új város, új helyek s egyedül megyek.)]
6. ha odaérek valahogy, csütörtökre van szállásom, de péntekre nincs (A konferencia szombatig tart.)
   
7. ha péntekre nincs és ha nem mondja vissza valaki a szállását, eljövök péntek este és asszem egybeejtem a konferenciázást egy barátnős látogatással - ha autóval megyek
8. ha autóval megyek, egybeejtem a konferenciázást egy látogatással (Judit, remélem otthon leszel és örülsz :D)
   
9. ha még mindig Pápán laknátok, Márta, titeket is meglátogatnálak
10. ha nem fejezem be ezt a sok há-t akkor kétséges, hogy holnap reggel fel tudok kelni
11. ha nem kelek fel időben, akkor itthonmaradok
12. ha itthon maradok meg van oldva a probléma, nincsenek há-k.

Megtanultam bizonytalanságban élni, így nem stresszelem magam. Kialakul.

Just Checking

I often check with One Stat who visited my blog lately. And I confess that sometimes I feel pathetic because of this. It's a deep need in me for feed-back. Of any kind.

All I find out are some statistics about those who have reached my blog, such as the number of their visits, the duration spent on my blog, eventually the city they live in or the browser they are using.
All these are something, though!
But nothing about the Person and the ideas my words has risen.
No reflection.
No mirror.
No sign.
No comment.

However, whoever reads me and has something to say, will say it.
Those who do not say anything, anyway can not be put to bring out.

The words are finding their ways for themselves when someone has something to say.
The words are powerful.

We should not misuse them.

Silence is an alternative way of speaking.

Is just wonder how/if I speak/understand it.

S még írnék annyi mindenről

a fel-felröppenő gondolatokról és sóhajokról
a reményről és a csüggedésről
a leszűrt tanulságokról és a tervekről
a virágzó fák szépségéről és az elmúlásról
a mosolyról és a könnyekről
az élet apró és nagy dolgairól
a szerelemről
a hűségről
a barátságról
a munkáról

annyi mindenről írnék még.

de hogyan?