hogy július 21-én Tenkén gyülekezett egy 12 fős tekergő csapat, amely apadt-bővült közben, de eltökélte, hogy elteker(eg) Marosvásárhelyig. És még véletlenül se választja az egyszerűbb útvonalat, hanem csupa olyat, ahol minimum 7 százalékos emelkedő mered elé. Vagy 12. Mert mi egyre profibbak vagyunk. :)
Így esett az, hogy az első nap kivételével minden nap hegyre fel és le gurultunk, tíz napon át és összesen 474 km-rel a lábainkban megérkeztünk Marosvásárhelyre.
Lélegzetelállító útvonalon haladtunk és csodálatos helyeket fedeztünk fel. Végig mellékutakon tekertünk, amelyek között voltak kavicsosak, göröngyösek, hepe-hupásak, gödrösek, frissen aszfaltozottak és madárselátták is. Az abszolút exkluzív útszakasz az autópályaépítés miatt tönkrement, asztfaltnak nyoma se maradt, poros, kamionos út után a 3 km-nyi autópálya volt, amin életünkben először és talán utoljára tekerhettünk biciklivel. Meg is örökítettük, hogy legyen mivel dicsekedni az unokáknak, mert ugye az nem mindennapi dolog, hogy Romániában autópályán és biciklivel, a határokat is feszegetve szembeforgalomban haladjunk a majdnemkész autópályán a Tordai Hasadék felé. Ha eztán megkérditek tőlünk, hogy mi a pálya, ne csodálkozzatok, ha egy ideig azt válaszoljuk rá, hogy "autópálya".
A csapat fáradtan indult az idén, így kicsit nyűgösre sikerült a túra eleje, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy nagyon nehezen tudtunk döntéseket meghozni, mert mindenkinek volt egy ráadás ötlete az elhangzottakhoz, és hébe-hóba egy-egy keresetlen szava, tekintete is. Idővel aztán szelidült a vadló; az izmunk egyre feszesebbé, a hangunk pedig egyre halkabbá vált.
Gasztronómiai premierek is akadtak bőven az idén: a krumplicukor vitte a prímet, ofkórsz, de egészséges életmódunkat fémjelezve a pihenők során felbukkant a mindenkor finom sárgarépa is, és azért az sem mindennapi dolog, hogy Kalotaszentkirályon, a templomkertben, az ajtófélfa mögött, egy gázégőn készül el a borsófőzelék meg a virsli - ami mellesleg még annak is ízlik, aki nem szereti :).
Elszoktam a két hét alatt az írástól. Keresnem kell a betűket és a szavak formáit ... és közben visszavágyom ebből a katlanból az álomszép zöld világ kellős közepébe, ahol luxusnak számít a szék, az asztal és hasonlók, de ahol értéke van egy kulacs friss víznek és az útszéli szilvának, ereje van a kedves szónak és hatalma a segítőkészségnek.
Kicsit közelebb emberhez, Istenhez.
Lélegzetelállító útvonalon haladtunk és csodálatos helyeket fedeztünk fel. Végig mellékutakon tekertünk, amelyek között voltak kavicsosak, göröngyösek, hepe-hupásak, gödrösek, frissen aszfaltozottak és madárselátták is. Az abszolút exkluzív útszakasz az autópályaépítés miatt tönkrement, asztfaltnak nyoma se maradt, poros, kamionos út után a 3 km-nyi autópálya volt, amin életünkben először és talán utoljára tekerhettünk biciklivel. Meg is örökítettük, hogy legyen mivel dicsekedni az unokáknak, mert ugye az nem mindennapi dolog, hogy Romániában autópályán és biciklivel, a határokat is feszegetve szembeforgalomban haladjunk a majdnemkész autópályán a Tordai Hasadék felé. Ha eztán megkérditek tőlünk, hogy mi a pálya, ne csodálkozzatok, ha egy ideig azt válaszoljuk rá, hogy "autópálya".
A csapat fáradtan indult az idén, így kicsit nyűgösre sikerült a túra eleje, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy nagyon nehezen tudtunk döntéseket meghozni, mert mindenkinek volt egy ráadás ötlete az elhangzottakhoz, és hébe-hóba egy-egy keresetlen szava, tekintete is. Idővel aztán szelidült a vadló; az izmunk egyre feszesebbé, a hangunk pedig egyre halkabbá vált.
Gasztronómiai premierek is akadtak bőven az idén: a krumplicukor vitte a prímet, ofkórsz, de egészséges életmódunkat fémjelezve a pihenők során felbukkant a mindenkor finom sárgarépa is, és azért az sem mindennapi dolog, hogy Kalotaszentkirályon, a templomkertben, az ajtófélfa mögött, egy gázégőn készül el a borsófőzelék meg a virsli - ami mellesleg még annak is ízlik, aki nem szereti :).
Elszoktam a két hét alatt az írástól. Keresnem kell a betűket és a szavak formáit ... és közben visszavágyom ebből a katlanból az álomszép zöld világ kellős közepébe, ahol luxusnak számít a szék, az asztal és hasonlók, de ahol értéke van egy kulacs friss víznek és az útszéli szilvának, ereje van a kedves szónak és hatalma a segítőkészségnek.
Kicsit közelebb emberhez, Istenhez.
3 megjegyzés:
Ügyesek vagytok. Majd' 500 km-t bevállalni, nem volt ijesztő kicsit ?
:) Ha tudtuk volna előre, hogy mi vár ránk, lehet kétszer is meggondoltuk volna... De amikor elindultunk nem volt visszaút. A végén pedig nagyon büszkék vagyunk magunkra és egymásra :)
Nagyon ügyesek vagytok!!!! Azt jelenti, közel jártatok hozzánk:).
Megjegyzés küldése