Otthon, ami ugyanolyan otthon, mint eddig, csak más.
Halogattam a beszámolót, mert nem akarom újra leírni, hogy mennyire kiürült a világ. Legalábbis az, amiben én élek. Nem akarom leírni újra, mert nem akarom, hogy bevésődjenek ezek a szavak a valóságba, nem akarom elhinni, nem tudom felfogni teljesen, hogy mi is történik.
Nagyon fáj a hiány, a veszteség.
Az ajtó nyikorgása mögött, a lábtörlőre koppanó cipőtalpak trappolása után Őt vélem látni, a tárgyak és a hangok ezernyi módon jelenvalóvá teszik.
Az órája ott lóg még, ahová felakasztotta, a fényképezőgépben ott vannak még az általa készített képek. A ruhái a szekrényben vannak. A könyvei a polcon, a gépei a műhelyben. A bakancsában a fűrészpor és a forgács. A kések élében a fenés. A helye az asztalnál. A hangja a térből. A mosolya az arcáról. A tekintete. A tanácsai. A kérdései.
Érkezéskor és távozáskor azonban hiába ölelném, köszönteném. A kinyújtott kar visszahull és az utolsó szoros ölelés emlékét viszi tovább.
"Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer... boldoggá tenne..."
Igen, nem gondoltam volna, de boldoggá tenne.
Halogattam a beszámolót, mert nem akarom újra leírni, hogy mennyire kiürült a világ. Legalábbis az, amiben én élek. Nem akarom leírni újra, mert nem akarom, hogy bevésődjenek ezek a szavak a valóságba, nem akarom elhinni, nem tudom felfogni teljesen, hogy mi is történik.
Nagyon fáj a hiány, a veszteség.
Az ajtó nyikorgása mögött, a lábtörlőre koppanó cipőtalpak trappolása után Őt vélem látni, a tárgyak és a hangok ezernyi módon jelenvalóvá teszik.
Az órája ott lóg még, ahová felakasztotta, a fényképezőgépben ott vannak még az általa készített képek. A ruhái a szekrényben vannak. A könyvei a polcon, a gépei a műhelyben. A bakancsában a fűrészpor és a forgács. A kések élében a fenés. A helye az asztalnál. A hangja a térből. A mosolya az arcáról. A tekintete. A tanácsai. A kérdései.
Érkezéskor és távozáskor azonban hiába ölelném, köszönteném. A kinyújtott kar visszahull és az utolsó szoros ölelés emlékét viszi tovább.
"Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer... boldoggá tenne..."
Igen, nem gondoltam volna, de boldoggá tenne.
1 megjegyzés:
Ó, mennyire megértelek...
Megjegyzés küldése