Az álmok

néha meglepetésszerűen valóra válnak!

Pont tegnap meséltem egy kollegámnak, útközben, hogy mennyire hiányzanak a meghitt, nevetős baráti találkozások és este máris betoppantak hozzánk barátok és nemcsak jókedvet hoztak, hanem pisztáciát és fagyasztott málnát is. Utóbbi a top favorit gyümölcsöm az idén és örökké.

Kukázás közben

Ma este, mivel már egy ideje ijedten figyelgetem ahogy egyre fogy a Gmail számomra ingyenesen biztosított igazán bőkezű tárhelye is, felgyűrtem a képzeletbeli ingem ujját és nekigyűrkőztem a postaládám takarításának.

A legrégebbi leveleknél kezdtem, melyek valamikor öt évvel ezelőtt kerültek postaládámba.

Öt éve őrzi hűségesen a Gmail életem eseményeinek jelentős lenyomatát.

Még éppen egyetemista voltam akkoriban. Főleg dolgozatokat küldtem-kaptam, vizsgákat szervezgettem, pályáztam és természetesen: barátkoztam.

A nagy tárhelyet foglaló felesleges dokumentumok törlése közben egyik legszebb nekem címzett levél került elő abból az időszakból:

"krriissz, te néha elég sokat kapsz a szómenéseimből, és csak remélni tudom, hogy elég jól viseled őket.. ilyenkor viszont legalább tudom, hogy nem csak az éternek írom ki őket, hanem a pontos desztináció a te valamelyik agyféltekédnek az egyik csücske, aztán az meg kibogoz, feldolgoz, összeráz, levezet, összehasonlít és megírja a végeredményt :) ezzel pedig kibeszélhetetlenül nagy és lekötelező feladatot végzel..."

Na, ki ismeri fel, hogy ki írta ezeket a sorokat és mikor? Az első helyes megfejtő meglepiben részesül. (Emailben várom a választ.)

Micsoda idők voltak azok! És micsoda kincs, hogy ezek a barátságok megmaradtak!

Több, mint tízezer levél volt a postaládámban, amikor elkezdtem a takarítást, pedig rendszeresen törlöm azokat, amelyek arra ítéltetnek. Így is 92%-nyira terhelték le a tárhelyet. Amikor pár óra múlva abbahagytam a műveletet a 2007-es év közepén jártunk, 9%-nyival több helyem lett és kb. ezer levelet töröltem ki.

Emberek, akikkel magázódtam még akkoriban kedves ismerőseim, barátaim vagy kollegáim lettek. Némelyikük, akikről áradoztam az elején és széles mosolyokkal tűzdelt leveleket váltottam ma legszívesebben eltipornának láb alól. Némelyiküket pedig fel sem ismertem már névről, elsőre.

Néha rácsodálkoztam egy-egy elfelejtett eseményre, kapcsolatra, levélváltásra.

S ahogy pörgött-pörgött az idő kereke, a Gmail számlálója és levelek sokasága az egér előtt egyre világosabbá vált, hogy milyen mérhetetlenül és felfoghatatlanul hűséges és kegyelmes az Isten hozzám, velem!

Ezt a jókívánságot

kaptam ma este valakitől.

Kívánom tovább mindazoknak, akiket szeretek. És akik igazak.

Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett önmagaddal, úgy ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik...

Ha valaki,

úgy mint ma este A. kedveskedni akar nekem és sok pénze is van hozzá Seacret-es termékekkel biztos telitalálata lesz nálam. A Wild Kiwi-vel tuttitutti.

El vagyok ájulva ettől a termékcsaládtól!

Micsoda illatok! Micsoda érzések!

Micsoda világ!

Micsoda barátok!

Micsoda nap, újra!

Amikor

Budapesten vagyok, mindahányszor azt élem meg, hogy tág terepen mozoghatok, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is. Annyi program, esemény, látnivaló van! Folyton történik valami, mindig van egy-egy felfedezésre váró hely. Megesik az is, hogy ilyenkor a bőség zavara miatt vagyok képtelen választani a sok jó program közül.

Ilyenkor is, meg máskor is azonban az a döntő, hogy van-e kivel jönni-menni, benézni, felfedezni. És amikor Budapesten vagyok - barátaimnak köszönhetően - ilyen szempontból is gazdagnak érzem magam.

Így jutottunk el az Eckermann kávézóba, a Ráday másik végébe, egy kedves kis helyre, ahol épp nem zajlott nyilvános irodalmi esemény, de regényekbe illő valós élethelyzetekről lehetett jókat beszélgetni egy csésze finom tea-kakaós mellett.

De a Ráday közepe se rossz hely, s az a kis mozaikos éttermecske sem, ahol a saláta legalább annyira jól esett, mint a beszélgetés mellette, lecsónyi témával.

Itt van aztán, karnyújtásnyira vagy egy nyújtott lépésnyire a Szépművészeti múzeum, ahol különleges színek és korok lenyomatát nézhettük meg tegnap délután. Csak azt sajnáltam, hogy a szervezők nem gondoltak arra, hogy képtelenség befogadni annyi tömény élményt és nem alakítottak ki egy kávézót valahol a kiállítás közepe táján, hogy felfrissülve lehessen tovább szemlélődni, gyönyörködni. A színek káprázatosak s egy-egy festményt akár egy hónapig is elnézegetnék reggelente, vagy ebédszünetben, hogy tovább láthassak a vászonnál, amit azonban ennyi idő alatt és ekkora tömeg közepén nem igazán lehetett. Vissza kellene menni még oda február előtt.

És nemcsak ennyi Budapest!

A Szabó Ervin Könyvtár számomra egy kicsit a világ közepe lett most, hogy több időt tölthetek ott el. Az olvasótermekkel, s ezen belül a legbelső szobás fotelekkel, az asztali lámpákkal, a tapétás falaival, a töményfás lépcsőivel, a látogatóival, a szolgáltatások minőségével és a sok még fel nem fedezett zege-zugával örökre a szívembe lopta magát. Ja, és a kávézójáról nem is meséltem!

Egy külön kis világ, agora, a városközpont, a falu közepe, a találkozóhely vagy a modern plázák sok-sok funkciója mind ott van egy otthonosságot árasztó épület néhány emeletén. Váradra is álmodom egy ilyet!

A Metrók, a buszozás fílingje, a bevásárlóközpontok és az a néhány - lassan törzshellyé váló - boltocska, üzletecske miatt is jó visszajönni ide.

Áj láv Bjúdöpest!

De amíg van kivel meginni egy pohár vizet, ne kételkedj a világ szépségében.

Aaron Darkblumm

Ez a hét

és a vége is olyan gyorsan elrepült, mint a kimondott szó az ajkamról.

Tennivalóból sok akad, rendesen be kell osztanom az időmet, hogy valamelyest lépést tudjak tartani velük meg magammal. Néha annyira zavaros a kép, hogy nehezen tudom kibogozni a sorrendet. El is tévedek időnként a fontos és a sürgős dolgaim között.

A hétvége viszont sok premiert tartogatott számunkra: pl. Dorka első látogatása nálunk és jónéhány más első-dolga itt és az első Rá-hangolva-s koncert.

Itt jön néhány kép a kis sztárról. Bonbon. Cukorrépa. Cukorka. Karamella. Ezek a szavak jutnak eszembe, amikor látom. Áldott, békés, szerethető baba. Dorka. Isten ajándéka.

Ki akar kirándulni menni? Dorka igen.

Ki akar még aludni egy kicsit?

Vannak dolgok, amiket jól szemügyre kell venni.

És vannak dolgok, amik egyeseknek kellemesek, másoknak nem.

Spontán babatalálkozó. Dorka és Szünadén (remélem jól értettem a baba nevét.)

Biztonságban.

Kényelemben jobban megy a gurgulázás.

Milyen jó dolgom van

nekem Budapesten!

Kényelmes szállás, baráti kényeztetés, érdekes élmények. Séta. Beszélgetés. Hallgatás. Találkozás.

Igazságok.

Csodás, csodás Budapest! Csodás, csodás barátok!

A 7vége

arra jó, hogy együtt legyünk, pl. ezzel az aranyos babával, a szüleivel és keresztanyjával.

A valóságban nem aludt ilyen sokat, pedig nagyon jól áll neki. :)

No, és akkor itt van egy, amikor nem alszik. És ruhácskában van, tessék kérem szépen megfigyelni! És megcsodálni :).

Ez az első erdős kirándulása, asszem. Velünk legalábbis.

J., ugye nem baj, hogy feltettem ezeket a képeket?

A barát

az az ember, aki észreveszi, ha hiányzik a kezem, a lábam vagy a szívem és kezemmé, lábammá vagy szívemmé válik egy időre, ha kell. És segít újra megtalálni ezeket.

7 vége

A 7vége arra jó, amire 7közben ritkán jut idő: megállásra, beszélgetésre, találkozásra, közösségre, együttlétre, csendre, várakozásra, örömre, megpihenésre ... s néha mindez belefér 2 napba.

Just life & the best of it

Utazás, érkezés és találkozások - az elmúlt hetek legfőbb jellemzői.

Mámi temesvári útja, a szívtisztítás az egyik kiemelkedő, izgalmas, de heppiendes esemény. Most már itt van, itthon van, jól van, gyógyulóban.

S no meg a hagyománnyá vált grátziás találkozó, az örök. A mítosz - ami kell a túléléshez, kell tükörként, kell erőpróbaként, kell önmagunkért és értünk.

Képekben, melyek önmagukért beszélnek, így nézett ki:

Osztozkodás

Katica leves

Ebéd

Bambi Közeledés

Váradi este

Jótanácsok

Limonádé

Grátziák

Mindenkinek van valami a hasában (de nem mindegy, hogy mi :D)

S itt a vége, fuss el véle.

Emlékezem

a mögöttem lévő szép napokra.
Megkínállak egy csésze finom teával, gyertek velem.

Jól van,

jól sikerült a beavatkozás - írom is gyorsan, frissiben, de röviden a lényeget.
Holnap, otthonról többet is majd.

Köszönjük a bátorításokat, imákat, éteren innen és túlról érkező öleléseket.

7 vége

Képzeljétek,

nekem olyan barátaim vannak, akik képesek kifundálni egy nagyon titokzatos szervezkedés révén egy igazi meglepetést számomra és képesek 3 órát ide és 3-at visszafele döcögni egy rozoga úton, egy egész napi fáradságos munka után, étlen-szomjan, csak azért, hogy meglepjenek, hogy együtt tölthessünk 2 órácskát és emlékeztessenek arra, hogy milyen mérhetetlenül gazdag vagyok.

Friends R 4ever!

Köszönöm, J-k!
És köszönöm a segédkező szervezőknek is a közreműködést! Kárpótlásul viszünk Titeket is Rómába. És Párizsba is ;).

Tegnap este,

egy baráti séta alkalmával a Margit-szigeten fogalmazódott meg az a gondolat bennünk, hogy a Nagy Válaszok megtalálása, a történetek lezárása miatti kényszer nyomása alatt élve nehéz kezdeni valamit a zajló eseményekkel. A hullámzó folyamatok életszerűsége nem helyezhető el a standard, három- vagy ötpontban felvázolható keretek közé, a mátrix túl sematikus az élet pedig időnként szolgál meglepetésekkel.

Valamihez kell kezdeni viszont mindezekkel. Ha nem is azért, hogy elmondhatóak legyenek, azért legalább, hogy sémákban és történetekben gondolkodó agyam elemezni tudja őket. Az egyszerűsítés egy emberi törekvés, ugye.

Ott van azonban kérdésként és lehetőségként bennem az is, hogy mindezek helyett a folyamatok megélését kell megtanulni. A lezáratlanság bizonytalankodóvá is tehet, mégis: Bízzatok! - így hangzik a felszólítás.

A történet főszereplőiként élve nem lehet előregörgetni a filmet - sem hátralapozni. Ott kell élni a történetben, az adott (na, igen, adott-e?) szerepben és hinni abban, hogy a Forgatókönyv írója jót tervezett számunkra.

A kérdések továbbra is ott vannak, de már nem marcangolnak szét.

A Margit-sziget gyönyörű! Fák, füvek, bokrok, emberek, madarak, ösvények, kocogópálya, Duna-part.
De nekem most főleg a barátságtól szép.
A barátság megszépít. Embert, helyzetet.

Budapest gyönyörű!

7vége

.