kedd, augusztus 11, 2009

Nekünk már 8

Ma 8 éve annak, hogy Isten és a velünk ünneplő nászsereg előtt igent mondtunk közös életünkre. Ma is beleborzongok egy-egy esküvőn a házassági fogadalom mélységes jelentőségébe, az önként kimondott, felvállalt távlatokra, a kapcsolatunkra mondott - áldást vagy átkot rejtő - szavakra.

Nem találom most azt a fogadalmat, amit mi mondtunk el annak idején, de a lényege ugyanaz volt, mint az alábbi, klasszikus szövegnek. Sorról-sorra, betűről-betűre ízlelem, érlelem a szavakat.

Én, Bernáth Krisztina esküszöm az élő Istenre,
aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten,
hogy Bernáth Bálintot, akinek most Isten színe előtt a kezét fogom szeretem.
Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek.
Isten engem úgy segítsen.
Ámen.

Nem dicsekedhetem azzal, hogy a nyolc év alatt mindenben tökéletesen így jártam el. Sajnos nem.

De ma szeretném, ha újra felcsillanhatna - egymást látva - a szemünk, szeretném, ha le tudnánk porolni a kapcsolatunkat, szeretném, ha az emlékezés, a feltárás és a megbocsátás napja lehetne, a háláé, az új távlatoké, az új célok napja - egy folytatás kezdete. Szeretném - amennyiben rajtam áll - előkészíteni a terepet Isten áldásai számára.

Mózessel együtt imádkozom:
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
90. Zsoltár
És Ákossal dúdolom az emlékezés és a remény dalát:
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.

4 megjegyzés:

encóka írta...

boldog évfordulót nektek! szeretettel, barátaitok

Maresz írta...

Még sok boldog évet kivánok nektek:).

iri írta...

Adja meg az Ur szived kereset s meg sok szep evfordulot kivanok

marika írta...

Még sok-sok´boldog évfordulót nektek!