Zselés szaloncukorkák

9 zselés szaloncukor. Mézes nesszkávé tejjel. 10 óra alvás. Egy kis karácsonyi zene és máris úgy érzem magam, mint régen, mikor még a fejem sem fájt az élet dolgai miatt, és minden lelkiismeret furdalás nélkül tudtam lazítani vakációban. Persze, a lelkiismeret hangja, ha nem is az enyém, mindig megszólalt valahogy... és ettől aztán rendszerint eltűnt a varázs...

És manapság is, ha így lazítok, gyakran szólal meg bennem az a régi hang és ettől újra odalesz a varázs.

Érdekes az élet. Azt gondolná az ember lánya, hogy a lazítás, az ünnepelni-tudás a legegyszerűbb dolog a világon. És mégis, úgy látom, hogy olyan kevesen tudnak igazán ünnepelni. Ünneppé tenni hétköznapokat. Ünneppé tenni egy szülinapot az ünnepelt számára. Karácsonyt ünnepelni. Házassági évfordulót. Vagy egyszerű, szürke, porlepte napokat kifényesíteni egy kicsit.

Vágyom, nagyon vágyom egy igazi ünneplésre. Ezért várom az idén a Karácsonyt. Vásároltam a családnak ajándékokat. Szeretném, ha körbeülnénk, melegben, jókedvvel, vidáman és örömtől kipirult arcokkal tudnánk elmesélni egymásnak az ünnepi történetet, szívből hálásnak lenni Istennek az Ő kimondhatatlan ajándékáért, feszülten bontogatni az ajándékokat és aztán nagyon örülni minden meglepetésnek. Szeretném így tölteni az estét, és nem engedni, hogy bármi is bezavarjon, megtörje ezt az ünneplést. S aztán, ha vége az ünnepnek, vinni tovább a fagyos szélbe és szívekbe a melegséget, szeretetet, békét, örömet, amit a Megszületett hozott a Földre.

Vinni mindenkihez Immánuelt. Velünk az Isten-t.

Választások és egyéb állatfajták

Băsescu nyert. Most már hivatalos. Az előbb köszöntötte az ország az egyik kedvenc műsoromban, a România în direct-ben, az Europa FM-en. Eufória, könnyek és gratulációk. Egyetlen nap és ellenzékiből kormánypárt lesz. És fordítva. Nem érdekel különösebben a politika, de most örülök, hogy ő nyert. Változzon már valami ebben az országban!

Színes hétvégém volt. Péntek este Ildiéknél tiniklubos filmet néztünk, az Apokalipszist. S tárgyaltunk róla. Adventi téma. Mégis annyira távolinak és időn kívülinek tűnik az, hogy Jézus bármikor visszajöhet...

Szombaton: életem első rakottkrumplija és tiniklubon két adventi koszorú meg díszített fenyőágak minden produkcióm. A többiről inkább nem írok. Mert nem értem magam...

Ma robban szét a fejem. Alig tudok összefüggően gondolkodni. Mi ez a nyomás?

Adventben

"Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"
Wass Albert

"Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."
Márai Sándor


"... amit a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét."
Selma Lagerlöf


"Isten nem tolakodó. A benned lévő űrt csak úgy tölti be, ha kívánod és magadba hívod Őt. Vágyakozás nélkül nincs élő kapcsolat."
Simon András


"Angyal zenéje, gyertyafény -kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást."
Áprily Lajos


"Az emberek más és más utakon keresik a beteljesülést és a boldogságot. Ha nem a te utadon vannak, az még nem jelenti azt, hogy elvesztek."
H. Jackson Brown, Jr.


"Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti."
Ernest Hemingway

"Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben."
Juhász Gyula


"Tudtam, vártam, akartamLestem, kérleltem, hallgattam. Néma nesz. Csak a néma nesz szólt hozzám. Talán már nincs is. Talán már nincsen szeretet. Már nincsen semmi. Nincs mi szívetekbe mondja: Ez itt az Ünnep! Helyette megyünk. Áramlunk. Tesszük, mit tenni kell. Nem nézünk, csak bámulunk. Birkaként várunk, s mondjuk: Ez itt az Ünnep! NE TEDD EZT!"
Schaller Balázs

"Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni."
Ady Endre

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
Weöres Sándor

No England, no Australia, no USA

Nem sikeres a pályázatom. Ez már a második ilyen hír mostanában. S pont ma cseréltem ki a mottóm.
Hm...

Sokminden

Sokminden történt az utolsó bejegyzés óta. Eltelt egy teljes hónap. Elmúlt a gyomorfájásom. Nem ragadtam újra liftbe. Új évbe léptem. És még sokminden más is történt.
Nem írtam ide… A blogom is olyan, mint az eddigi naplóim. Rendszerint minden új naplót megkínzok az elején. Elkezdem s százszor újra. Aztán belejövök. Megszokjuk egymást. De az elején mindig kísérletezem a stílusokkal. Ezért lett most nemtomhányadjára új arca, mottója és címe is a blogomnak.
Szóval újra új kezdet. Aminek talán folyatása is gyakrabban lesz.
A mai szemináriumon konformitás és deviancia volt a téma. Megnéztünk egy filmet. Míg rohangáltam le-fel és összevissza, hogy minden kütyü meglegyen, addig azon gondolkodtam, hogy érdemes-e ennyit áldozni? Időt, energiát…ezen kívül az érdektelenség százfejű sárkányával harcolni minden pici részletért, míg összeállnak a dolgok.
Érdemes? Mit akarok én ezzel? Jó tanár címet nyerni? Emberközeli lenni? Lehet ilyesmit? Igazából így, a végén, nemtom mi lett az egészből. Akartam ilyesmit mutatni egyáltalán nekik? Akartak ők ilyesmit látni? Ki a jó tanár és mitől az?
Jó. Itt abbahagyom ezt. A többi kérdés úgyis megfogalmazhatatlanul örvénylik bennem, mint az „anyag” a tűben belövés alatt. Legalábbis így láttam Renton tűjében. És majdnem olyan kába is lesz tőlük az agyam… Asszem.
Trainspotting. "Válaszd az életet. Válassz szakmát. Válassz karriert. Válaszd a családot. Válaszd a … nagyképernyős tévét, válassz mosógépet, kocsit, cédéjátszót és elektromos konzervnyitót. Válaszd a jó egészséget, alacsony koleszterolt és a fogászati biztosítást. Válaszd a fix kamatozású jelzálogkötvényt. Válassz szabadidőruhát és hozzá illő táskát. Válaszd a barkácsolást és a vasárnap reggeli tűnődést arról, hogy ki vagy. Válaszd a fotelben ülve bámult, agysorvasztó, szellemromboló tévévetélkedőket, a szemét-kaját, amit a pofádba tömsz. Válaszd az elrothadást a legvégén, a nyomorult otthonodban a végső hugyozást és a végső szégyent az önző, … szemét miatt, aki lett belőled. Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért kéne nekem mindez? Én azt választottam, hogy nem választom az életet: én valami mást választottam. Hogy miért? Nincs miért. Kinek kellenek az érvek, ha van nálad heroin?"

Azt hittem tudom a választ a kérdésre. Tudom. Igen, ott van bennem, minden kis porcikámban, agysejtemben.És megsem. Vagy mégis. Ki mondja meg, miért van az, hogy mégsem a Válasszal válaszolom meg önmarcangoló kis kérdéseim?

Pont.

Szóval, nem fogok felejteni

Szlevente, kiddos batorít, hogy lépjek be a bloggolók csapatába. Igazából azonban fogalmam sincs mi kerüljön ide, mer'hát annyian olvashatják, és ha már ide írok, akkor persze, szeretném is ezt... Most csak azért írok, mert válaszolni akartam szlevente legutóbbi írására, dehát ez kész procedúra!
A mai napom nagyon furcsán alakult: egy kínos éjszaka után sikerült 9-kor kiráncigálnom magam az ágyból, elindultam, s aztán a tömbház sarkánál eszembe jutott, hogy a pénztárcám otthon maradt. Visszamentem érte, lifttel, hogy gyorsabban menjen, s aztán lefele jövet leállt a lift két emelet között.
Életemben először ragadtam liftbe, és nem szeretnék ilyen élményeket gyűjteni... A szomszéd bácsik kihalásztak, elég hamar, s nem kellett 3 órát ott ücsörögnöm, mint egyik szomszéd nénink. Kikopott volna a cipőm orra, mert állandóan dübörögtem a liftajton... jelezve, hogy élek. Szóval, elindultam a villamoshoz, magamban örülve és hálát adva, hogy milyen jó, hogy ennyivel megúsztam... s még azt sem bántam, hogy a villamos az orrom előtt ment el. Igaz, a gyomrom nem örült volna egy rohanásnak, ezert inkább úgy döntöttem, hogy megvarom a következő járgányt... Ez a várakozás is premier lett, mert még félóra múlva sem érkezett a villamosom, sőt az ellenkező irányba haladók is sorban leálltak...Indultam volna gyalog, de a gyomrom, mondom annyira kikészült ma éjjelre, hogy éreztem, nem érnék el a sarokig sem...Így inkább visszafordultam s nagyot aludtam, míg hazaért a Kedves s talán jó is lett ez így, mert bebizonyosodott ujra a teóriám: minden bajom alvás közben gyógyul meg.
Megyek tovább, jó lenne tenni valami hasznosat is ma...