Gyakorolom

a becsületességet, követem a szavaim súlyát, az igen-eim határait.

Nem 1x1.

S mégis az.

Sorozat

Ha egyszer rákapok egyre, nekem annyi.

Tinikoromban, emlékszem, mindig vártam a Salvati de clopotel újabb részeit - és vérig voltam sértődve, ha nem nézhettem meg az épp aktuális esti részt.

Amúgy ritkán bambultam el sok időt tévé előtt, nem is emlékszem egy-két alkalomnál többszörre.

Ha jól emlékszem - bekötött fejjel eddig kétszer kapott el a láz: Jarod és Mad man tudta belőlem kiváltani azt, hogy ne egy, nem kettő, nem is négy, hanem egymás után 5-6 részt is megnézzek.

Ma már ritkán szól rám valaki, hogy ne tegyem.

Marad azonban az ilyen esték után egy furcsa íz bennem, amit nem szeretek. Nyűgössé és kedvtelenné válok és nemcsak magamra, hanem a fél világra haragszom ilyenkor. Becsapottnak érzem magam.

Az elpazarolt idő - a nem jól felhasznált idő íze ez.

És nem tudom hová tenni közben, hogy sajnálom, hogy csak júliusban lesz kész a 4. évad.

No, erre varrjon valaki gombot!

Közben

megérkezett a levél és azóta is készülök válaszolni rá.

S közben eltelt egy hónap és még egy hét.

S mindeközben a szesszió is meg a vakáció is lejárt.

Bálint-nap is elmúlt.

Anya látogatása is tovatűnt.

Tesó szülinapja is.

Néhány adag szomorúság is.

És jókedv.

Meg fájdalom.

És túl vagyok pár reménytelenség-völgyön is.

Egy konferencián is.

Hosszú és veszélyekkel teli utazáson.

Túl vagyok újra egy lázon.

S a java még hátra van!

Egyeseknek

exit pool az exit poll.

Nem is egyszer, nem is kétszer, nem is csak háromszor.

Vajon azért, mert így akarják tisztára mosni a becsületüket?

Ha Freud lennék rögtön erre gyanakodnék.

De így csak a siralmas helyesírást látom benne.

A mai nap

egyetlen mozzanata sem úgy alakult, ahogy terveztem.

Azzal kezdődött, hogy elaludtam a 6.30-as buszt Budapest felé - arra ébredtem, hogy a Kedves csodálkozik, hogy még otthon vagyok. És igen, lekéstem a 9.04-kor Biharkeresztesről induló vonatot is, mert azt hittem, hogy 9.54-kor indul. Püspökladányban utolértük volna, de ott kiderült, hogy sztrájkba kezdett a MÁV, úh. 2 órán át állnak majd a vonatok. A legközelebbi busz 3 körül indult volna, így tovább autókáztunk, Budapestig.

A megbeszélés sem 1-kor kezdődött, ahogy terveztük, hanem 3 után, így vendégeskedtem a Nagymamiban egy kicsit, majd felmértem az egyik kedvenc divatbolt mai kínálatát.

A nap többi része is tartogatott meglepetéseket, de ha minden úgy történne, ahogy azt felirogatom magamnak a határidőnaplómba, az unalmas volna!

S ha nem alakulna mások miatt meglepetésszerűen az élet, hozzásegítek én is néha. Jól-jól meg tudom lepni magam időnként.

Egy átlagos szombat

reggeli olvasással, finom, kényelmes reggelizéssel és nyugodt tevés-vevéssel, főzőcskével, csevegéssel telik.

Jellemzően nagyon hamar eltelik.

Ma sor került a régóta halogatott polcrendezésre is. Mély levegőt vettem és két nagy stóc jegyzetet, régi diákok régi dolgozatait, konferenciákon összegyűjtögetett anyagokat, vonat- és repülőjegyeket és településeket bemutató kiadványokat ítéltem szortírozásra - halálra.

Vacilálok, hogy dobjam-e ki vagy sem őket.

Bepakolom őket két nagy szatyorba és adok magamnak egy hét gondolkodási időt.

Közben M. ajánlatára bekukkintottam a Zárórák-ba (az este Constantinescu volt államfőnk meséjébe aludtam bele) és igazat adok neki: jó hely! Már a negyedik műsort hallgatom, de ez a negyedik Babarczy Eszterrel tetszik legjobban.

Köszönöm a tippet, M.

Különleges nap

Ez a nap más, mint a többi... la-lala-la-la.

Először is azért, mert itthon vagyok. Rég nem láttam délelőtti fényben a lakást.
Másrészt azért, mert piacon vásároltam. Tíz percre sincs tőlünk, mégis, talán már fél éve is van annak, hogy utoljára arra jártam. (Úgy látszik másnak is különleges ez a nap, mert meglepően sokan voltunk ott, mintha ünnepre készülődne mindenki.) Friss finomságokkal megpakolva jöttem haza. És természetesen virágot is vettem.
És persze, nem a hűtőszekrénynek és a kamrának vásároltam, szóval ma főzni is fogok - napközben, szívvel-lélekkel fűszerezve, úgy mint a régi szép időkben. (Furcsa, de amikor sietve főzök más lesz az íze az ételnek - s néha már-már gyanakszom, hogy elfelejtettem főzni.)
És különleges azért is, mert ma megszületik valami, amire már régóta vágyom. Remélem, legalábbis.
Az is különlegessé teszi, hogy estig egyedül leszek. Meg holnap is. 7 héten át.

Szóval, nagyon különleges. Majdhogynem ünnep.

A szomszédnő

zaklatásának eredményeként megjavultak nálunk a csövek és a csapok.
Fogalmazhatnék így is, pl.

A szomszédnő időnként azzal vádol, hogy a nyakába (persze, nem szó szerint) zúdítjuk a vizet. Többször is bizonyítottuk, hogy mi aztán nem, de a héten egy újabb bizonyíték kellett neki. S ha már úgyis nálunk járt a vízszerelő az ő baját nem látta el, de a miénket igen :).
Kicserélte a konyhában pukkadozó csöveket, s most már állítólag 5-8 évig nyugodtan mehetünk sétálni szombat délutánonként.
S egyúttal a fürdőben is lett egy új csapunk, mert a régi jó ideje mellébeszél s ettől vízkő képződik a kagylón, no meg úgy nézett ki, hogy az elmúlt 8 év alatt elege lett belőlünk (Kellett nekünk olyan gyakran kezet mosni!). Szóval, a fürdőben lett egy vadiúj, karcsú, hosszú és rugalmas nyakú csapunk. Arra tekerhetjük, amerre akarjuk és nem tekeredik ki. Csak úgy csillog-villog, s néha pislog is.

Tényleg jót tett nekünk az az árvíz, mert lassanként a lakás minden porcikája felfrissült. A szőnyeget alig ismertem meg mosás után, olyan szépen megelevenedtek a színei.

Ezek (is) vannak nálunk.

Ki korán kel ...

egész nap álmos, s aki du. alszik, az éccaka nem tud.
No, így jártam!
Éccaka közepén itt kuksolok egymagam - nem tudok elaludni, mert jót pihentem ma délután.

Az almaszirom jó társaság (csak ne fájna úúúúúúúúúgy tőle a fogam - és úgy egyáltalán mindentől! Úgy látszik l(p)épre kell csalnom magam), a blogokat végigböngésztem, a fejemben zakatoló tennivalókat feljegyeztem, megfejtettem a "thousand daises" titkát, marad az olvasás.
Újra rákaptam az ízére.

A most olvasott könyvben akadtam újra rá egy Kosztolányi versre, a Hajnali részegségre.

Irodalom! Szavak, gondolatok, képek.

Milyen jó,

hogy van automata mosógépünk (a miénket Zsófinak hívják), mert míg ügyesen mossa a hétvégén összepiszkolt cuccainkat, a hálózsák-hegyet, addig nyugodtan elolvasgathatom a május 1-és, 7végi beszámolókat.

A teregetés és az összehajtogatás nem legkedvencebb foglalatosságaim, de közben pl. ízlelgethetem tovább a megosztott szavakat.

És írok majd, nem marad el az én beszámolóm sem - van még bőven mosnivaló - de kezdődik a nap, kezdődik a hét .... fut a tej, szaladok utána.


Addig is néhány kép, izelítőként. Sok-sok ilyenben volt részünk érkezéskor is, induláskor is.

Filmkockák

Az életem filmkockáiból keveset tudnék felvillantani itt. Különös időszakot élek meg, amiről nem szívesen írok - ide azért nem, mert nem idevaló, máshová pedig azért nem, mert még mindig nem kezdtem el a szép lila füzetbe írni. De élek, vagyok, megvagyok, elvagyok.

Annyira szép ez a sok hó, ami lehullt mifelénk mostanság! Napok óta, újra és újra puha fehér paplan takarja be a várost. Takargatja, szépítgeti, babusgatja, óvja, gyógyítgatja, fehéríti.

Mint a lelkemet az Isten.

Esténként filmeket nézünk.

Center stage I, II, Cin-cin lovag, Revolutionary road, Az Üresfejű és még jópár másorra került. A köztük lévő logikáról a Kedvest kérdezzétek. Az biztos, hogy Ő tudja a legjobban miként válogassa úgy össze őket, hogy a kispárnában lévő altató csak a The end után aktiválódjon.

Hazaérkeztem

újra.

Bukarest most szürke volt és morcos. Pedig szép napsütés fogadott.
Az állomáson a jegyárus néninek nem volt jókedve, elkergetett a kérdésemmel. A buszra várakozók már kedvesebbek voltak - mintha az ő dolguk lett volna tájékoztatni a turistát - szívesen segítettek.
Az irányítgatások azonban nem voltak a legpontosabbak. Jól körbekerülgettem néhány busszal a várost mire sikerült megérkeznem - végül taxival.

A fogadtatás kedves volt. A tanfolyam érdekes, de kell 2 hónap, amikor csak ezzel foglalkozom ahhoz, hogy megértsem mit is tanítottak.
Ismerősökkel, ismeretekkel és könyvekkel lettem gazdagabb.


A törzskávézó lerobbant, míg nem voltam ott. A fotel lesüppedt, a székek lába és a hely varázsa megkopott. Sem az ebéd, sem a desszert, sem a kapuccsinó nem volt finom. Éreztem, ahogy kis kockákként fennakadnak a torkomon a falatok és csak muszájból araszolgatnak csak lefelé. Feladtam. Úgy döntöttem, hogy inkább nem vagyok éhes.

A rögtönzött akció végül jól sikerült. Lencsés hazatérésem volt. Készülhetnek a sztárfotók.
Az emag a nyerő! Az f64-ben nem volt raktáron - pedig ők lettek volna legközelebb, a digilandnél nem voltak hajlandóak megvárni zárás után 5 perccel.

Az állomás hideg volt és nyűgös. Negyven percet késett a vonatom. Ötven percet beszélgettem telefonon salátaevés közben - B. - nem voltam farkaséhes, de a hagyomány kedvéért és rád gondolva betértem :) - aztán tíz percet várakozás közben s aztán még kétszer ötöt.
Végül befészkeltem magam a fülke emeletére s reggelig megosztoztam a 3 útitárssal a 4 négyzetméteren.

Esti mese-társ is akadt, ugyanis egy volt diákom épp abba a fülkébe és épp az emeletre kapott jegyet, így jó hosszút beszélgettünk míg szempillánkra szállt az álom, majd reggel újra.
Néhány órába belefér egy élet és amire egyetemen ritkán kerül sor - vonatozás alatt olyan jót lehet beszélgetni!
Talán minden diákommal kéne utazzak egyet Bukarestig. Talán másképp tanítanám őket. Talán én is más volnék. Talán ők is.

Két óra késéssel érkeztünk meg.
Hazafelé jobban aludtam.
És aztán itthon mégjobbakat!

Bekk tu hom. Velkammbekk.

Ups and downs

Ha nagyon elkeseredem időnként, történik valami, amitől elfelejtem a fájdalmat. Ha már egészen biztos vagyok abban, hogy nem lehet tovább bírni, lenyúl egy kéz és felemel. Vagy bekötözi a sebeim. Vagy megszárítja a szárnyaim. Vagy mond valami kedveset.

Valaki. Valami. Valahogy.

Időnként megmagyarázhatatlan csend és nyugalom van bennem olyannyira, hogy a viharokat is elnyeli. Máskor előtörnek a viharok tornádószerűen.

Vannak jóhírnapok és rosszhír napok. Ma jóhír nap volt. Csupa jó hírek. Tsupa-tsupa.

Ilyen az Élet?

Nem feneketlen a gödör. És a fény fentről jön.

Ess, eső, ess

Hónap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!

Ma úgy eláztam, mint még soha! Bőrig! Még annál is inkább. Mert épp lecsendesedett a zuhé, amikor elindultam gyalog hazafelé, s ahogy haladtam egyre jobban újra rázendített. Mire a villamosmegállóig értem félig vizes volt a nadrágom, már mindegy volt, aztán ahogy haladtam úgy megeredt, mintha serény legények öntögették volna pajkosan az égből épp úgy, hogy mind a nyakamba folyjon. Taxit hívni kár lett volna, nem vett volna fel olyan vizesen.
Így csak haladtam, egyre csak haladtam hazafelé, néha elhagyva a papucsom, néha kikukucskálva a záporverte szempilláim mögül.
Egy nénike megszánt 2 zacsival, de leestek a fejemről, úh. inkább nélkülük bandulkoltam, egymagam, a vállamat egyre jobban lehúzó táskát védve, míg már csak ezer lépés maradt hazáig, már csak ötszáz, már csak tíz ... és már csak a négy emelet.

A laptopomnak - most tesztelem - semmi baja nem esett. Nekem se, épp csak beáztattam magam zuhanyzás előtt.

Soha nem áztam így meg.

Pénteken hallgattam újra két dalt az esőről:

Ezt (Michael W. Smith: Healing Rain):
boomp3.com

és ezt (Heather Nova: Heal).

K mint kánikula.

Kámpec. KO. Kekeckedés. Kellemetlen. Külvilág. Kullancs.
Kutatás. Kommunizmus. Kan. Kard. Katasztrófa. Katalizátor.
Kemény. Kín. Kedv. Kereset. Keresés.

K mint kudarc. K mint kitartás.

Ennyit a ká(baság)ról.

A városban, a lakásban, a vonaton, az üzletben, mindenhol csak püffed a meleg. Nem igazán birom a meleget. A légkondisat még valahogy igen, ha megfelelően lefagyok, egy ideig birom élve, de ha nincs és nem mozog a lég és mindenhol csak poshadás, az számomra agyhalál és zsibbadás.

A hűvős teraszomról álmodom ilyenkor, titkon. A hintaszékről és a szúnyogcsipésig tartó olvasásról. A friss reggelekről és a virágrendezésről. A fűről, a frissennyírt fű illatáról és az öntözésről.
A zsalus szobák homályáról. A fűszernövényes konyháról.
A barnapolcos fürdőről.

Álmodom.

Visszanyugodtam Bukarestből. Az utolsópercen-megtudott időpont miatt (fogjuk erre, lécci!) utolsópercen megírt dolgozatok megvédésével utolsópercen formailag eleget tettem másodéves kötelezettségeimnek. A védekezés a saját mércém szerint is jól sikerült: az adott helyzetben remekre sikeredett. No, meg - lásscsodát - a tanárom szerint is!

Egy kisebb és egy nagyobb védés maradt még s aztán a végső, valamikor, legkésőbb jövő szeptember végéig.
Édesjóapám kérdezte, hogy várjon-e addig a műtéttel (ti. míg doktornéni leszek :D).

A nyarat csak a melegből konstatálom. A régiszépidők vakációs élménye évek óta kikopott és most annyira hiányzanak azok a fióktakarításos, szekrényátrendezős, strandramenős, déligalszonhaakarokos laza napok! Arról is csak álmodom, hogy egyszer egy teljes hónapon át csak sétálok és olvasok egy csendes kis tóparton lévő hétvégi házban.

Mert nincs szünet, nincs. Pörög-forog, kanyarodik a teendők listája, időnként bele-beleszédülök.

Mérlegelem mindeközben magam. A héten komoly tükör került elém s elég csúnyát mutatott rólam, mint vezetőről.
Valahogy lehet szebben is, egészen biztos vagyok benne és sajnálom meg fáj, hogy nem tudtam jobban. Ám az én oldalamról az is látszik, hogy a kép túloldala sem rózsásabb. Alapvető dolgok hiányában nem tudunk megélni s megfelelni. S ez a cél, ugyanis, ha minden igaz.

Ez az újabb hullám nem segített a letisztulni vágyó szívemnek s agyamnak a korlátok és képességek megtalálásában, gerincesedésében.
Vagy lehet, hogy mégis. Kiderül.

Időt adok magamnak miközben azt kutatom, hogy mennyit lehet.
Megbocsátok magamnak miközben azt kutatom, hogy hányszor lehet.
Nem adom fel miközben azt kutatom, hogy mikor kell mégis. És mikor nem megfutamodás a lemondás.

Valahogyígy.

Címszavakban

IVS, PDPC, PIDU, SPSS, vizsga, Bukarest, referátum, teszt, utazás, TeTT, út, szesszió, kihívás, megmérettetés, gyűlés, szupervízió, barátok, Szatmár, telefon, pofátlanság


De nini:
“De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Isaiah 40:31)

Na, lássuk!

Egypár kép

Tááááááááááámadááááás!


Ki kinek van a karmai között? :D

Búcsúfüstölgés ...


A Kokoon továbbra is jó hely.

Főleg, egy barát társaságában, akivel "meg lehet váltani a világot".

Mondd, te mit választanál?!

Egyik út sem rögtelen. A vége egyiknek sem látható. Mindkettő teljes embert kíván.
Mindkettőhöz érzek magamban képességeket. Kedvet is.

Mit válasszak? Válasszak-e vagy vigyem mindkettőt tovább?

Jajjjjjajjjajjajajjjj.

Megvédték!

Megvolt a szakdolgozat védés ma: két évfolyamnyi szociológus madárka röppent ki a fészekből. Hihetetlen! Most dereng, hogy ezek az emberek tényleg elmennek és se boldogítani, se bosszantani nem fognak az egyetemen a következőkben. Meghatódtam most, hogy ezen így elméláztam.
Pitty-potty.

A jegyek nem tükrözik a befektetett munka mennyiségét vagy az egyetemi évek alatti teljesítményt. Minden azon múlt, hogy milyen a csomagolás: a kommunikaciós- és előadói képességek nyomtak legtöbbet a latban.
Életiskola. Ez így működik.

Elfáradtam, de együtt örülök velük.

A hazaérkezésről

Néha kell a távolság, hogy érezzem a közelséget.
Kell az idegen, hogy az otthon értelmet nyerjen.
Kell az új, hogy örülni tudjak újra a megszokottnak.
Kell a fény, hogy értékessé váljék a homály.
Kell a zaj, hogy éhezzem a csendet.

És milyen jó, hogy hazavárnak! Hogy renddel-csenddel-virággal van tele az otthon, amikor hazaérek.

Hogy elengednek és hazavárnak.

Ezt is köszönöm.