Ez a nap más, mint a többi... la-lala-la-la.
Először is azért, mert itthon vagyok. Rég nem láttam délelőtti fényben a lakást.
Másrészt azért, mert piacon vásároltam. Tíz percre sincs tőlünk, mégis, talán már fél éve is van annak, hogy utoljára arra jártam. (Úgy látszik másnak is különleges ez a nap, mert meglepően sokan voltunk ott, mintha ünnepre készülődne mindenki.) Friss finomságokkal megpakolva jöttem haza. És természetesen virágot is vettem.
És persze, nem a hűtőszekrénynek és a kamrának vásároltam, szóval ma főzni is fogok - napközben, szívvel-lélekkel fűszerezve, úgy mint a régi szép időkben. (Furcsa, de amikor sietve főzök más lesz az íze az ételnek - s néha már-már gyanakszom, hogy elfelejtettem főzni.)
És különleges azért is, mert ma megszületik valami, amire már régóta vágyom. Remélem, legalábbis.
Az is különlegessé teszi, hogy estig egyedül leszek. Meg holnap is. 7 héten át.
Szóval, nagyon különleges. Majdhogynem ünnep.
S ha egy ilyen domb lenne az udvarunkon, rajta egy ilyen fával most biztosan ott elmélkednék az élet dolgairól és nem itt, ahol most vagyok. Sőt, limonádét is vinnék ki magammal. És talán egyéb nem is kéne már.
