Budapest,

te csodás, készülj, érkezem!

Könyvtárak, kávézók, Kékmetró és Négyeshatos, és ti, járdaszegélyek ne rezzenjetek össze, ha feltűnni láttok. Kicsit bizonytalanok lesznek a lépteim, idegen vagyok újra felétek, de most egy időre ti teszitek majd otthonossá számomra a tájat.

Maradnék inkább most, hogy indulok, de ugye jó lesz ott is nekem?

91. Zsoltár

"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 2az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!3Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 4Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 5Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 6sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 7Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 8A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 9Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 10nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 11Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 12kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 13Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. 14Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 15Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 16Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban."

A 7vége

arra jó, hogy együtt legyünk, pl. ezzel az aranyos babával, a szüleivel és keresztanyjával.

A valóságban nem aludt ilyen sokat, pedig nagyon jól áll neki. :)

No, és akkor itt van egy, amikor nem alszik. És ruhácskában van, tessék kérem szépen megfigyelni! És megcsodálni :).

Ez az első erdős kirándulása, asszem. Velünk legalábbis.

J., ugye nem baj, hogy feltettem ezeket a képeket?

Szállás - pihenés - látnivalók

Sok időt töltöttünk el az útvonal tervezésével és szálláskereséssel, s még így is volt, amit nem tudtunk időben, indulás előtt megtervezni. Mégis szuperszép helyeken jártunk az együtt töltött hét alatt, nem álmodott helyeket is láttunk útközben és minden este volt hová lehajtanunk fejünket.

A biciklitúrás útvonalat és élményeket felelevenítve két éjszakát a Bélesi tóhoz közeli Călăţele Pădure nevű település egyik házikójában aludtunk: nem volt rossz választás. Szép udvara van, csendes helyen fekszik, pedig a falu közepén áll, szépek a szobácskái, kényelmes a nappalija, a fürdők is tiszták és újak, a konyha felszerelt. A falak kicsit vékonyak voltak és a konyhaeszközöket átmostuk használat előtt, a padláson élő mókuscsaládnak pedig megbocsátottuk volna, ha máshol választanak életteret a kedvünkért, de összességében elégedettek voltunk a lakhatási körülményekkel és az árral is. A kedves szomszéd nénit, aki friss tejet, túrót és tejfölt hozott nekünk bónuszként kaptuk. Máskor is megyünk, ha pihenni szeretnénk, de ha horgászni inkább és többen, akkor lehet kipróbáljuk a mások által letesztelt tóparti házikót is.

Az ojtozi vadászház egy különleges ajándék volt számunkra és csak exkluzív vendégek számára nyitott. A patakon át, térerőn túl és pisztrángos zuhatag mellett fekszik, az ötven éves fasor mögött, őzjárta és medvelátogatta erdő közepén, egy természeti rezervátumban. Élettel teli és zajos családunk hangerejét folyton tompítani kellett (volna), főként amikor vadnyomokat lesve elsétáltunk az őserdőig, majd szedret, málnát szedni. Meseszép hely, igazi pihenőhely, ahová visszavágyunk - kicsit elbújni a világ elől.

Hazafele tartva a Békási Szoros felé kanyarodtunk, s következő mégbiztosvisszamegyünkhaarrajárunk szállásunkra, Bicazu Ardelean nevű településen az utolsó pillanatban még nyitva talált Târgu Neamţ-i Ion Creangă emlékmúzeum és -mesepark és a várPiatra Neamţ-i éjszakai telegondolázás után is - éjfél előtt érkeztünk, mégis szeretettel fogadtak és igazán kellemes környezetben pihentünk meg, igazán méltányos pénzért.

Mindhárom moldvai turisztikai látványosság igazán kellemes meglepetés volt - úgy tűnik tudnak azok az emberek ott valamit a városfejlesztésről, amit mi, errefelé még nem értettünk meg.

Parajdon aludtunk utolsó éjszaka és már-már feladtuk a keresést és továbbálltunk volna a mogorva és kapzsi szállásadókat sorravéve, amikor ráakadtunk erre a panzióra, ahol szívesen fogadtak és méltányos árért kiadtak nekünk 3 szobát akkor is, ha csak egy éjszakára igényeltük azokat. Mindenképp az adminisztratív épület szobáit kérjük ezután is, mert azok szebbek, mint a pékségi garázsok fölött lévők, de tetszett a hely és az árak is. A friss kenyér illata és a mindenféle frissensült pékárú egy újabb pozitívum, amiért akár el is lehet tekinteni a téves ajtónyitáskor megszólaló csengő hangjától.

Dicsőszentmárton környékén váltak szét útjaink, de még előtte együtt ebédelt a család egy meglepetésszerűen megtalált vendéglátóipari egység teraszán. Finom ételek, bő választék, korrekt árak, kedves kiszolgálás, nagy udvar, gyerekbarát hely (a szamárcsalád vitte a prímet).

S egyszercsak véget ért a közös út és el kellett búcsúznunk egymástól egy időre. De az egyik legjobb dolog az életben a család szeretete és közössége. Most újra ezt tapasztaltam.

7 vége

A 7vége arra jó, amire 7közben ritkán jut idő: megállásra, beszélgetésre, találkozásra, közösségre, együttlétre, csendre, várakozásra, örömre, megpihenésre ... s néha mindez belefér 2 napba.

Szóval az úgy volt,

hogy július 21-én Tenkén gyülekezett egy 12 fős tekergő csapat, amely apadt-bővült közben, de eltökélte, hogy elteker(eg) Marosvásárhelyig. És még véletlenül se választja az egyszerűbb útvonalat, hanem csupa olyat, ahol minimum 7 százalékos emelkedő mered elé. Vagy 12. Mert mi egyre profibbak vagyunk. :)

Így esett az, hogy az első nap kivételével minden nap hegyre fel és le gurultunk, tíz napon át és összesen 474 km-rel a lábainkban megérkeztünk Marosvásárhelyre.

Lélegzetelállító útvonalon haladtunk és csodálatos helyeket fedeztünk fel. Végig mellékutakon tekertünk, amelyek között voltak kavicsosak, göröngyösek, hepe-hupásak, gödrösek, frissen aszfaltozottak és madárselátták is. Az abszolút exkluzív útszakasz az autópályaépítés miatt tönkrement, asztfaltnak nyoma se maradt, poros, kamionos út után a 3 km-nyi autópálya volt, amin életünkben először és talán utoljára tekerhettünk biciklivel. Meg is örökítettük, hogy legyen mivel dicsekedni az unokáknak, mert ugye az nem mindennapi dolog, hogy Romániában autópályán és biciklivel, a határokat is feszegetve szembeforgalomban haladjunk a majdnemkész autópályán a Tordai Hasadék felé. Ha eztán megkérditek tőlünk, hogy mi a pálya, ne csodálkozzatok, ha egy ideig azt válaszoljuk rá, hogy "autópálya".

A csapat fáradtan indult az idén, így kicsit nyűgösre sikerült a túra eleje, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy nagyon nehezen tudtunk döntéseket meghozni, mert mindenkinek volt egy ráadás ötlete az elhangzottakhoz, és hébe-hóba egy-egy keresetlen szava, tekintete is. Idővel aztán szelidült a vadló; az izmunk egyre feszesebbé, a hangunk pedig egyre halkabbá vált.

Gasztronómiai premierek is akadtak bőven az idén: a krumplicukor vitte a prímet, ofkórsz, de egészséges életmódunkat fémjelezve a pihenők során felbukkant a mindenkor finom sárgarépa is, és azért az sem mindennapi dolog, hogy Kalotaszentkirályon, a templomkertben, az ajtófélfa mögött, egy gázégőn készül el a borsófőzelék meg a virsli - ami mellesleg még annak is ízlik, aki nem szereti :).


Elszoktam a két hét alatt az írástól. Keresnem kell a betűket és a szavak formáit ... és közben visszavágyom ebből a katlanból az álomszép zöld világ kellős közepébe, ahol luxusnak számít a szék, az asztal és hasonlók, de ahol értéke van egy kulacs friss víznek és az útszéli szilvának, ereje van a kedves szónak és hatalma a segítőkészségnek.

Kicsit közelebb emberhez, Istenhez.

BiCikLITúúúúúúúúúúúúúúúúra, 2009

Tinca - Meziad - Curatele - Budureasa - Stana de Vale - Lesu- Valea Draganului - Sancraiu - Fantanele (Belis) - Tarnita- Cheile Turzii - Rimetea - Cheile Valisoarei - Aiud - Sanmiclaus - Jidvei -Tarnaveni - Cornesti - Targu Mures

474 km

Hazaérkeztem

újra.

Bukarest most szürke volt és morcos. Pedig szép napsütés fogadott.
Az állomáson a jegyárus néninek nem volt jókedve, elkergetett a kérdésemmel. A buszra várakozók már kedvesebbek voltak - mintha az ő dolguk lett volna tájékoztatni a turistát - szívesen segítettek.
Az irányítgatások azonban nem voltak a legpontosabbak. Jól körbekerülgettem néhány busszal a várost mire sikerült megérkeznem - végül taxival.

A fogadtatás kedves volt. A tanfolyam érdekes, de kell 2 hónap, amikor csak ezzel foglalkozom ahhoz, hogy megértsem mit is tanítottak.
Ismerősökkel, ismeretekkel és könyvekkel lettem gazdagabb.


A törzskávézó lerobbant, míg nem voltam ott. A fotel lesüppedt, a székek lába és a hely varázsa megkopott. Sem az ebéd, sem a desszert, sem a kapuccsinó nem volt finom. Éreztem, ahogy kis kockákként fennakadnak a torkomon a falatok és csak muszájból araszolgatnak csak lefelé. Feladtam. Úgy döntöttem, hogy inkább nem vagyok éhes.

A rögtönzött akció végül jól sikerült. Lencsés hazatérésem volt. Készülhetnek a sztárfotók.
Az emag a nyerő! Az f64-ben nem volt raktáron - pedig ők lettek volna legközelebb, a digilandnél nem voltak hajlandóak megvárni zárás után 5 perccel.

Az állomás hideg volt és nyűgös. Negyven percet késett a vonatom. Ötven percet beszélgettem telefonon salátaevés közben - B. - nem voltam farkaséhes, de a hagyomány kedvéért és rád gondolva betértem :) - aztán tíz percet várakozás közben s aztán még kétszer ötöt.
Végül befészkeltem magam a fülke emeletére s reggelig megosztoztam a 3 útitárssal a 4 négyzetméteren.

Esti mese-társ is akadt, ugyanis egy volt diákom épp abba a fülkébe és épp az emeletre kapott jegyet, így jó hosszút beszélgettünk míg szempillánkra szállt az álom, majd reggel újra.
Néhány órába belefér egy élet és amire egyetemen ritkán kerül sor - vonatozás alatt olyan jót lehet beszélgetni!
Talán minden diákommal kéne utazzak egyet Bukarestig. Talán másképp tanítanám őket. Talán én is más volnék. Talán ők is.

Két óra késéssel érkeztünk meg.
Hazafelé jobban aludtam.
És aztán itthon mégjobbakat!

Bekk tu hom. Velkammbekk.

A vezetésről

Axióma: Nagyon szeretek vezetni.

Most, hogy felgyűlt kb. tízezer kilométerem már nem érzem fojtogatóan kényszerítőnek a vezetés-vágyat, ha autót látok. Frissenszerzett jogosítványommal majd elsírtam magam, ha nem ajánlották fel, hogy vezessek, ha útrakeltünk. Képes voltam végigmorogni az utat, ha nem vették észre, hogy ÉN, ééééééééééééééééén, én kéne vezessek, ha már van jogsim!

Most már eszköz az autó és hobby.
Élvezem a szabadságot, amit száguldás közben érzek. A mobilitást. A távolságok eltörpülését.

Egészen söförösnek éreztem magam most, az úton.
Tudok tankolni. Matricát venni és felragasztani.
Benzikútnál kávéztam és szendvicseztem.
Szélvédőt mostam és lámpákat.

Viszonylag jól parkolok. Kivéve, mikor nem. Mert néha előbújik belőlem a szőkenő, persze. De elég gyakran festem magam :D.

Ha fáradt vagyok is, felüdít, lelkesít, lendít a vezetés. Élvezem, hogy szabályozhatom az elindulást és megállást. A sebességet. Az irányt. I'm the Queen of the Road.

Csak a stresszelést nem bírom. Azt a fajtát, ha valaki kommentál és bosszant, miközben vezetek. Olyankor belehajtok a szembejövő sávon parkoló autóba és az összes gödörbe és túrázom a motort. Tokaj óta már tudom ezt is magamról és inkább megállok. Lecsendesedni. Vagy kipakolni a stresszort. :D

Megesett, hogy 160-assal gurultam a magyar autópályán, pedig elég rozoga volt szegény Toyota Corolla, amit kölcsönkaptam a Nagy Útra. Remélem nem érkezik gratuláció érte :D.

A Szuzuval jópárszor megelőztem egy Nissan Terranot hazafelé jövet. Lendületből. Meg A6-ost is.

Néha zenét hallgatok vezetés közben. Ákost leggyakrabban, mert nincs szívem kicserélni a lejátszóból. Néha rádiót. Eszmecseréket.

Szeretem, ha elalszanak az útitársak. A legjobb visszajelzés arra nézve, hogy biztonságban érzik magukat. Azt is szeretem, ha mesélnek nekem közben. Egyik kollegám egész könyveket mesélt egy-egy utazás alatt!

Tanulgatom az autós cseleket, titkokat. Sokat segít egy-egy tapasztalt mester.

De mindezek fölött most, hogy épségben oda- és hazaértem az oltalomért vagyok hálás. De nagyon! Köszönöm.

Az út - No Comment