Előhang:
Az alább olvasható szöveg műfaja: mese.
Jelzem: nem tanmese!
A szereplők jelleme, szavai, gondolatai, tettei szerzői jogok által védettek.
Kifejezetten tilos utánozni a szereplőket: szavaikat, gondolataikat és tetteiket egyaránt tiltott megismételni akár gondolatban is.
Ha valaki idézni, előadni vagy másolni szeretné a mű bármely részét, írásos beleegyezést kell kérnie a mese szerzőjétől. Hatmilliárd kérvényből egyet sem fogok aláírni.
Bárminémű hasonlóság reális személyekkel, helyzetekkel vagy élettörténetekkel csak a véletlen szeszélyes játéka. Meg a szerző fantáziájának azon korlátoltsága-hiányossága, hogy nem tud eléggé messze szárnyalni a látni-hallani vélt eseményektől.
A kockázatokról és a mellékhatásokról ne kérdezze meg kezelőorvosát, pszichológusát: állítom, hogy ártalmas az egészségre.
18 éven aluliaknak szülői felügyelet mellett sem szabad elolvasni 25 éves korukig, s akkor is csak ha már házasok.
Ha valakinek mindezek után mégis kedve támadna folytatni az olvasást javaslom, hogy csak reggel 9 és déli 12 óra között vetemedjen rá, naponta maximum egy bekezdést olvasson végig, reménykedve, hogy pizsamaosztásig valamelyest csökken a rémálmok veszélye. De legjobb, ha el sem olvassa az, aki nyugodtan akar aludni élete hátralevő részében.
Én megmondtam, ha valaki nem tartja be a fentieket, magára vessen.
-----------------
A Herceg vágtat fehér lován. Semmi sem állíthatja meg: töretlenül halad, megküzd minden akadállyal, még a hétfejű sárkány mindhét fejét is levágja sorban, csakhogy Veled, szíve választottjával lehessen. Tudod, hogy érkezik s díszbe öltözötten vársz rá. Az izgalom, az újszerűség varázsa és az, hogy Te vagy a választottja fénybe öltözteti a sudár termetét. Csak úgy sziporkázik, ahogy daliásan közeledik.
Dobban a szíved: szereted, mondod magadnak. S mondod királyapádnak, királynő anyádnak is, egyre csak mondod, hogy Ő, csak Ő kell neked.
Lélegezned is nehezebb nélküle. Aludnod, enned sem kell, annyira betölt jelenlétének varázsa. Az órák percekké zsugorodnak s dallamok szárnyán suhannak tovább, amikor Vele vagy s évszázadokká nyúlnak, amikor nélküle.
Hetedhét országra szóló ünnepséget szerez jóapád, birodalma apraja-nagyja legszebb ruhájával és legjobb kedvével tiszteli meg nászotok napját.
Bármerre nézel mosolygó arcok, csillogó szemek tekintenek vissza rád s Te szívedbe zárod emlékként ezeket a selyembe és szeretetbe csomagolt ajándékokkal együtt.
Királylány vagy. Legszebb napjaid éled s tart még szádban a csodaízű máz íze.
Herceged leszállt a fehér lóról s szegre akasztotta kifényesített páncélját. Apád kezeddel együtt neki adta birodalma felét s határt járni nem fehér lovon s mellvérttel szokás.
Esténként, amikor megérkezik örömmel fejted le lábáról a sáros sarkanytús csizmát, kedvenc ételét kínálod vacsorára s dalban mondod el neki, hogy hány millimétert nőtt ma is a tavaszi kikerics. Mire a csodanárciszok történetébe kezdenél Herceged álomba szenderült öledben.
- Milyen édesen alszik! – kiáltasz fel gondolatban, a legpuhább takarót teríted rá, egyszusszra ellobbantod a gyertyát és lábujjhegyen kiosonsz, nehogy felébreszd szemed fényét.
Mire lehull az első hó, megtanulod, hogy vacsora közben a magyar ember nem beszél, utána pedig alszik. Azt is megtanulod, hogy reggel a férfiember nem szeret beszélgetni, s legjobb, ha hagyod békében felébredni. Jobb, ha meg sem szólalsz, míg el nem távozik fontos ügyeit intézni.
Megtanulod, hogy be kell érned az eddig kapott rózsákkal (még, jó, hogy megszárítottad őket annak idején) és meg kell elégedned azzal, ha szolgáid lesik minden vágyadat. Herceged foglalt és a birodalom ügyeiben tanácsosaira számít.
Megtanulod, hogy Herceged nem kíváncsi sem a kikericsek, sem a primulák sorsára. A hangod is fárasztja. Elég, ha simogatod a hátát csendben, míg elalszik.
Időnként, amikor jóanyádat, a Királynőt látod Apád mellett a trónon, sejleni kezd egy gondolat benned, de szavakba sem tudod foglalni, így csak az ajkaid körül megjelenő ránc jelzi, hogy mondanál valamit, de ki veszi ezt észre, láthatod, hogy mindenkinek fontosabb dolga akad annál, hogy téged meghallgasson.
Közben gyűlnek benned a ki nem mondott, meg nem hallgatott szavak és gondolatok. A holvoltholnemvolt világa, melyet Hercegeddel álmodtál meg rommá lett, mielőtt megépült volna.
Időnként próbálkozol, hol vidáman, hol szomorúan, hol reménykedve kéred Herceged, hogy építsétek tovább az álomországot s az életetek darabjait is, de az elmaradt válaszok szárnyadat szegik és nem tudod már varázsporral meghinteni a valóságot, a mesevilágról pedig megtudod, hogy az csak buta gyerekjáték.
A ködös szürkületben a hidegtől és a magánytól dideregve közelebb húzódsz a kandallóhoz, továbblapozol, de már oldalak óta nem figyeled a szöveget. Messze jársz és azon tűnődsz, hogyan történhetett, hogy ebben a mesében nem váltál Királynővé. Hogy a valóságban is álmodozó királykisasszonynak lát mindenki, pedig te arra vágysz, hogy szavaidnak súlya és kéréseid többet érjenek a reggelente felrázott donyhából ki-kibújó pelyheknél.
Ahogy visszapillantasz a könyvedbe egy mondat kezd el villogni a szemeid előtt:
- Csak Királyok mellett válhatnak Királynőkké a lányok.
