Jó volt

meghallgatni a tegnap Spéder Zsolt előadását és utána elolvasni ezt az interjút, ami pár éve készült vele és testvérével, miközben most éppen azon vagyok, hogy "elég jóvá" tegyem azt a dokumentumot, amit éppen írok.

No, s ha már itt tartunk, akkor rajzszegre tűzöm ezt az előadást is, ahol egyik kedvenc kollegám, a kortárs szociológusok (egyik) gyöngye osztja az észt.

Közben

azt morgom magamban, hogy semmi pénzért nem fogok átvirrasztani még egy éjszakát csak azért, hogy elkészüjön a munka. Nem másért, csak már nem vagyok a régi és este tíztől arrafelé az erőm nagy része arra fogy el, hogy ébren tartsam magam, úgyhogy nem valami hatékony az éccakázgatás. De mégis, miután meglett minden (minimum-szinten, mert persze, hogy ilyenkor mindig többre jutnék ha lenne még egy nap - mindig csak egy nap kellene még -), és valahogy a végén - mint mondják, hogy szülés után is - elfelejtem a fáradságot és újra szép, sőt gyönyörű lesz a világ.

Nincsen hiba benne.

Held

Megállni, megpihenni csak az ünnepek érkezésével sikerült, ám talán korábban kellett volna kezdeni, adventet kellett volna ülni ahhoz, hogy a Karácsony legbelül is megérkezzen. Csend hiányában elmaradt.

Pedig voltak kellékek hozzá és néha fel is sejlett a látóhatáron az ünnep, de végül olyan gyorsan lepergett, hogy fel se fogtam az érkezését, így kicsit csalódottan érkeztem haza, valahogy úgy, mint amikor a kezdés előtt pár perccel jelentik be, hogy elmarad az előadás.

S most, hogy már újévet írunk gondolkodom el azon, hogy vajon mi is hiányzott igazándiból?

Az ünnep második felvonására készülve akaratlanul is bele-bele pillantottam a visszapillantó tükörbe.

Regényes, eseménydús évet zárok. Kicsit olyan volt, mintha év elején felültetett volna valaki egy lingispírre és egyre szédületesebb sebességre állította volna be az ütemet. S mégis, az események forgatagában - vagy ezek ellenére? - kristálytisztává váltak célok, tervek, szándékok, döntések, lehetőségek.

Kegyelemteljes év volt.

Nagyon hálás vagyok a férjemért, mámiért, tesókért, barátaimért, akik a megfelelő időben mellettem álltak jó szóval, bátorítással, tanáccsal, segítséggel, imával - felbecsülhetetlen ajándékok ezek számomra.

A jó példákért is, amiket láthattam. És a megújuló erőért - a felálláshoz.

Szeretném kőbe vésni a tanulságokat, továbbvinni a viharok között megmentett kincseket. És letenni a terheket.

És újat kezdeni.

Új reménységgel.

Az alábbi szíverősítővel indulok 2010-ben:

Ne félj, Krisztina! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!

Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.

És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.

És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcske, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.

És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

Jóel 2:21-től

December 30.

A gondok túloldalán nagyszerű ádások vannak.

Kukázás közben

Ma este, mivel már egy ideje ijedten figyelgetem ahogy egyre fogy a Gmail számomra ingyenesen biztosított igazán bőkezű tárhelye is, felgyűrtem a képzeletbeli ingem ujját és nekigyűrkőztem a postaládám takarításának.

A legrégebbi leveleknél kezdtem, melyek valamikor öt évvel ezelőtt kerültek postaládámba.

Öt éve őrzi hűségesen a Gmail életem eseményeinek jelentős lenyomatát.

Még éppen egyetemista voltam akkoriban. Főleg dolgozatokat küldtem-kaptam, vizsgákat szervezgettem, pályáztam és természetesen: barátkoztam.

A nagy tárhelyet foglaló felesleges dokumentumok törlése közben egyik legszebb nekem címzett levél került elő abból az időszakból:

"krriissz, te néha elég sokat kapsz a szómenéseimből, és csak remélni tudom, hogy elég jól viseled őket.. ilyenkor viszont legalább tudom, hogy nem csak az éternek írom ki őket, hanem a pontos desztináció a te valamelyik agyféltekédnek az egyik csücske, aztán az meg kibogoz, feldolgoz, összeráz, levezet, összehasonlít és megírja a végeredményt :) ezzel pedig kibeszélhetetlenül nagy és lekötelező feladatot végzel..."

Na, ki ismeri fel, hogy ki írta ezeket a sorokat és mikor? Az első helyes megfejtő meglepiben részesül. (Emailben várom a választ.)

Micsoda idők voltak azok! És micsoda kincs, hogy ezek a barátságok megmaradtak!

Több, mint tízezer levél volt a postaládámban, amikor elkezdtem a takarítást, pedig rendszeresen törlöm azokat, amelyek arra ítéltetnek. Így is 92%-nyira terhelték le a tárhelyet. Amikor pár óra múlva abbahagytam a műveletet a 2007-es év közepén jártunk, 9%-nyival több helyem lett és kb. ezer levelet töröltem ki.

Emberek, akikkel magázódtam még akkoriban kedves ismerőseim, barátaim vagy kollegáim lettek. Némelyikük, akikről áradoztam az elején és széles mosolyokkal tűzdelt leveleket váltottam ma legszívesebben eltipornának láb alól. Némelyiküket pedig fel sem ismertem már névről, elsőre.

Néha rácsodálkoztam egy-egy elfelejtett eseményre, kapcsolatra, levélváltásra.

S ahogy pörgött-pörgött az idő kereke, a Gmail számlálója és levelek sokasága az egér előtt egyre világosabbá vált, hogy milyen mérhetetlenül és felfoghatatlanul hűséges és kegyelmes az Isten hozzám, velem!

Tovább

kell menni. Mindig eggyel tovább.

Pedig milyen jó megérkezni, megpihenni, körülnézni s otthonossá válni egy-egy helyzetben, örömben, felfedezésben, érzésben, tapasztalásban!

De tovább kell menni. Mindig tovább.

Ha elmesélném,

hogy miként jártam ma, nagyot nevetnél vagy sírnál rajtam/velem.

Elmesélem, de írd meg, hogy sírtál-e vagy nevettél. Csak úgy fair végigolvasni a következő sorokat.

Szóval, az úgy történt, hogy kora reggel, miután minden tűzoltást igénylő teendőmmel végeztem, elindultam a könyvtárba. Csípős szél fújt és a busz is váratott magára, mire rászánta magát, hogy begördüljön a megállóba. Talán ő is didergett ma reggel. A változatosság kedvéért zenét és nem hangoskönyvet hallgattam - már csak azért is, mert az utazás alapzaja miatt nem pontosan érthető mindig a szöveg. Meg azért is, mert tegnap kicsit túlzásba vittem és meg is fájult a fülem a sok szövegtől.

Sokan utaztak a buszon. Siető, célirányos, álmos emberek és fület hegyező turisták is.

Gondolatban pár lépéssel a busz előtt jártam, kiváncsi voltam magamra, hogy fogom-e tudni, merre induljak el a buszról leszállva, de aztán, leszállva, a biztonság kedvéért mégis megkérdeztem a Budapest Sight Seeing-es srácokat, akik kedvesen útbaigazítottak. Biztos cél felé haladva immár megszaporítottam lépteim, már éreztem a bejáratnál fogadó illatokat, gondolatban előkészítettem az olvasókártyám és az ujjam már a liftet hívó gombon volt amikor egyszercsak egyik lábam 5 centivel hamarabb ért földet alattam, mint terveztem.

Ez történt velem. Csak így, spontánul. Kitörött a cipőm bal sarka. Azaz a bal cipőm sarka.

A letörött sarokkal a kezemben, bicegve és közben mosolyogva tartottam az útirányt. Ilyen dolgok ritkán történnek velem, megérnek egy mosolyt :). Egy arra járó, környékbelinek tűnő nénikétől érdeklődtem cipész felől, de nem sok jóval biztatott - vagy nem is volt igazán környékbeli, ahogy mondta, mert alig tettem még pár lépést és amit nem is reméltem látni ott díszelgett a szemem előtt: egy cipészet.

A történet nem ér itt véget, mert persze, hogy nem hagytam ott a fél cipőm javítani! Mint említettem, igen hideg reggel volt és én a könyvtár felé tartottam.

A kép csak illusztráció

Két üzlettel odébb rábukkantam egy másik cipészre, de ezennel olyanra, akinek eladó cipői is voltak, nem is kevés, nem is csúnyák, de a lényeg az, hogy akciósak is, ígyhát - történetünk végéhez közeledve - elárulom, hogy találtam is nekem meg a pénztárcámnak is tetszőt, amivel vígan tovább bandukoltam a könyvtár felé. Mert oda tartottam ezen a cs ípős reggelen.

Szép nap elé néztem.

A múlt keddem is érdekesen alakult. Ez se hagyott alább meglepetések terén. Érdekes az élet kedden, Budapesten.

Szép napok elé nézek!

Az igazság

Egy ideje - különféle élethelyzetekben - eszembe-eszembe jutott az "igazság" kifejezés.

Igazság, mint valóság.

Igazság, mint irgalmasság.

Igazság, mint egyenesség.

Igazság, mint nyíltság.

Igazság, mint fegyver.

Igazság, mint gerincesség.

Igazság, mint bátorság.

Igazság, mint szabadság.

Igazság, mint veszély.

Igazság, mint próbatétel/kipróbáltság.

Igazság, mint opció.

Igazság, mint támasz.

Igazság, mint erő.

Leginkább a hiányát és a benne rejlő, vele járó kihívást észlelem - s figyelem magam is időnként ezen a szemüvegen keresztül. Nem a legkézenfekvőbb megoldások egyike, az biztos. És nem is olyan természetes az abban való járás. Alternatíva, amit újra és újra meg kell harcolni /-nom, legalábbis.

Rákerestem ma este erre a kifejezésre a Bibliában. Nem másoltam át mind a 542 találatot, de néhányat, szíverősítőként, kijózanodásként, vezérfonalként igen.

5Móz 16,20

Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

Zsolt 43,3

Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

Péld 3,3

Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

Péld 10,2

Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.

Péld 12,27

Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.

Péld 13,6

Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.

Péld 21,3

Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

Ézs 41,10

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

Jn 4,24

Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

Jn 8,32

És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

Jel 22,11

A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.

I-g-a-z-s-á-g. Ú-t. É-l-e-t.

Jó tanács

"Bölcsen viseljétek magatokat ... "

Igen. Bölcsen, nem(csak) okosan.

Kemény lecke, nehezen tanulom.

Csak Istennél

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.

Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés! Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak.

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.

Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!

Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.

Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!

Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

62. Zsoltár

Love never fails

(Temes)Város - (Szív) Ritmus

Temesváros olyan város ... zajos, nyűgös és sáros, de olyan, de olyan kedvesnépes is, hogy az előbbiek mellékesekké válnak.

Nem tudom megállni, hogy először a kellemetlenebb élményekről írjak. Mert annyira felháborító, hogy keresnem kell a módját a megszólalásnak.
A kórházról a korrupció, a zaj, a tömény zsibaj és a kiszolgáltatottság a legelevenebb és a legáthatóbb élményem. A személyzet nyíltan vár "kenegetésre", ahhoz, hogy bármilyen műveletet hajlandó legyen elvégezni. Ha megkented a gépezet minden alkatrészét, nem nyikorog, sőt mosolyra és jótanácsra is telik - ha nem, nyikoroghatsz, számba se vesznek.
Nem tudom miként, de ott nem is volt kérdés, hogy be akarok-e szállni ebbe a játékba, mert az élet(em) múlik ezen. Szeretteim élete. Úgyhogy gondolkodás nékül, mintha már évek óta ezt tenném, rutinosan előkészítem a megfelelő összegeket tartalmazó borítékokat és profi mozdulatokkal nyújtom át őket hol az orvosnak, hol a segédjének, hol a nővérnek, hol a takarítónak. Nem tiltakoznak. A szemük villanásából megértem, hogy elég-e vagy még várnak valamit. De nyíltan ki is mondják, hogy igen, elégedettek, vagy hogy inkább várjunk még, míg megérkezik egy másik családtag - nyilván felszereltebben... (Ez utóbbit nem nekünk, hanem a szobatársnak).
Nem babra megy a játék. Nem babért dolgoznak.
Szervezetlenség magasfokon... Óránként 6-7 személy vagy csoport állít be a szobába. Semmi odafigyelés, semmi személyreszóló gesztus. A folyosón zaj van, nyüzsgés ... éjszaka pedig rá sem néznek a betegekre.


No, de a kellemesebb fele az, hogy minden rendben ment a beavatkozás (aminek a neve, mint kiderült transzkatéteres rádiófrekvenciás abláció - coronarografia) során. Mámi jól van, jókedvű. Kicsit fájt a seb, amit a főeren vágtak neki, és időbe telik, míg kipiheni a beavatkozást, de gyógyulgat és holnap már haza is engedik. A gyógyszeres kezelést módosították, 1, 3, 6 és 12 hónap múlva kell újra kivizsgálásra mennie.

Jó volt ott lenni mellette. Bekisérni a műtőbe, várni, amikor kijön és lesni szíve vágyát, itatni, etetni :) míg mozdulatlanul kellett feküdnie 12 órát.
Fantasztikus Anyukám van! Abban is ezt látom, ahogy megélte ezeket az eseményeket, ahogy viselkedett a kórházi személyzettel, ahogy tudott örülni a törődésnek, ahogy reménykedik és ahogy bizakodással tekint a jövő felé. Szövögeti a terveket és nem keseredett meg, nem bánkódik, nem búslakodik felettébb. Csillog a szeme és mosolyog.
Megtanult sms-t írni :)

És a Barátság erejéről is szeretnék még írni. A tiszta ágynemű illatáról, a befogadásról, a vendégszeretetről, a vacsora illatáról, a szavakról és az áldozatkészségről.

Nagyon gazdag vagyok!

Folyt. köv.

Jól van,

jól sikerült a beavatkozás - írom is gyorsan, frissiben, de röviden a lényeget.
Holnap, otthonról többet is majd.

Köszönjük a bátorításokat, imákat, éteren innen és túlról érkező öleléseket.

Holnap, csak holnap

kerül sor a beavatkozásra.

Miért kell akkor reggel óta haptákban állva várni délutánig, míg ezt hajlandóak közölni?!

Szívritmus

Mámi Temesváron van, a kórházban. Megerősítik a szívét, hogy ne tévessze el a ritmust.
Holnap műtik.

Keep praying.

Születésnapomra

Fel-felvillan bennem, hogy talán kellene írnom valami számadásfélét születésnapom alkalmából.
Ha nem is ide, valahová le kellene írnom az elmúlt év tanulságait. Vagy ha nem is írnom, legalább beszélgetni jó volna mindezekről.

Ha nincs is különösebb akadálya - a számadás most mégis elmarad.

Figyelem magam - akár egy másikat - s így.

És Ákossal együtt éneklem:

Nem értem,
Azt hiszem, tévedtem,
Rossz helyre érkeztem,
Mert itt vagyok!

Szárnyatlan angyal egy városban,
Tudja, hogy máshol van,
És kiszolgáltatott.

A kutató fények áldozatra lesnek,
Várják a sötétet, engem keresnek.

Nem értem, kegyetlen véletlen,
Egy idegen testében, ébredtem fel.
Figyelem magamat, akár egy másikat,
Jót mond, vagy igazat,
És mit énekel?

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.

Termékeny bánat, a szél üdvözli a fákat,
Kiterjesztett szárnyak hiánya fáj!

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.

És aztán meg ezt:

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most is,
Szánalmas hogy mindent elhiszek,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

A magas ég…

Jobban van, rosszabbul van...

Az Anyukám jobban van! :)
Ma már fel lehetett hívni, kétszer is beszéltem vele.

A hangja fáradt, de a rá jellemző vidámságot és reményteljességet nem tudta kipréselni belőle az elektrosokk sem.
Holnap már haza is engedik a kórházból. :)

T. , a kolleganőm fia viszont rosszabbul van, sajnos.

Ha fáj a szív...

Sokminden miatt fáj most a szívem.
De leginkább talán amiatt, mert szeretteim szíve fáj és beteg.

Kolleganőm fia tegnap szívrohamot kapott és azóta kómában van.
Most hívott Apum, hogy Anyumat ma délben szállította kórházba a mentő, mert szívritmuszavara és nagy pulzusa volt tegnap óta. Megfigyelés alatt van, gépeken.
Tegnap du., amikor megtudtam, hogy kolleganőm fiával mi történt, hívtam, hogy imádkozzon ő is érte. És nem mondta el, hogy vele mi van, mert siettem az este érkező vendégeknek főzni.
Most nem hívhatom, mert pihennie kell.

Szűkebb-tágabb családomban, ismerőseim körében nem egy, nem tíz ember beteg. Kívül vagy belül.

Szívfájdalom.

Egyetlen vigaszom a mindig kéznél levő szívbalzsam: Isten kegyelmessége.

112. Zsoltár

1. Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, ki féli az Urat, és az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.
   
2. Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3. Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
4. Az igazakra világosság fénylik a sötétben; attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
5. Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
6. Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
7. Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.
8. Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9. Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.
   
10. Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.