Strasbourg

Tavaszi kompozíció
Virágbolt Ulmban
Tavaszodik Ulmban
Üdvözlet az érkezőnek és a távozónak
Csokoládébolt Obernaiban
Obernai by night

Ajtó.
Ulmi óra a főtéren
Obernai - dekor
Money, money, money
Csíííííííííípz...
...end vájn.

Obernai - dekor az utcán
... s a levegőben.
Cuki házacskák.

Dekor. (Elzász a gólyák tartománya)
Strasbourg, templom
Dekor, Obernai
Obernai


Európa Parlament
Európa Parlament
Európa Tanács
Giccccccs.
Bicikli.
Európa Parlament

Európa Parlament
Európa Parlament
Európa Parlament
Európa Parlament - belülről
Európa Parlament - tea
Európa Parlament - kávé
Jubileum: Európa Parlament, 5o év
Európa Parlament
Életem legdrágább szendvicse
Európa Tanács - Hemicycle

Ünnepi vacsora


Előétel

Főétel

Desszert
Dekor - EP
Obernai - kuglófforma
Strasbourg, katedrális ajtaja
Strasbourg, katedrális
Strasbourg, katedrális
Híd, lámpa
Strasbourg
Bababolt
Bababolt
Strasbourg, katedrális

Strasbourg, katedrális

Petit France, Strasbourg
Petit France, Strasbourg
Kirakat
Glacier - Kávézó
Közlekedés
Dekor, Petit France, Strasbourg
Dekor, Petit France, Strasbourg
Határok
Petit France, Strasbourg
Salzburg
Salzburg
kirakat
Cicc
Ciciciccc
Salzburg
Salzburg
Salzburg
Salzburg
Salzburg

Csak játssz!

Láthatsz egy rút nap őszi fényű alkonyán
Csodát-, nézz, láss!
Járhatsz a mélyben, csúf, rossz erők nyomán-,
Még élsz, még jársz!

Van visszaút, csak légy erős!
Mert készül ellened mindenféle "hős"...

Refr:Holnapokba vágysz,
Tegnapokba szállsz,
Színeket a mában nem találsz.

Jobb napokra vársz,
Rossz sarokban állsz,
De nyerheted a játékot:csak játssz!
Csak játssz!

Állhatsz a ködben,vívhatsz ezer csatát-,
Bár félsz,még állsz!
Várhatsz a csöndben, eltűrve más dalát-,
Még élsz,még vársz!

Van még remény, ha lángod ég-,
Mert túl kell élned mindent az álmodért!

Holnapokba vágysz,
Tegnapokba szállsz,
Színeket a mában nem találsz.

Jobb napokra vársz,
Rossz sarokban állsz,
De nyerheted a játékot: csak játssz!
Csak játssz!

És néhány kép

Tokaj főtere.

Palackba zárt zamat.

Itt - így pihennek a finom borok.

Borostyán borospince Tokajban

Ágyat vetettünk a bornak.

A hordó tetején egy puttony van.
Most már tudom mitől nevezik (1-6) puttonyosnak a tokaji borokat.

Megláttam,

hogy van zautóság cimkém, ezért leírom azt is, hogy az elmúlt péntekre megint jutott egy autós kaland.
Meg az el-elmúlt péntekre is.

Mindkétszer a bal sárhányót egyengettem meg.

Mindkétszer elkerülhettem volna, ha jobban odafigyelek.

Mindkétszer assemtomhogysikerült.

Mindkétszer túléltem.

Mindkétszer azt hittem, hogy tudok vezetni.


Több mindkétszeres mondat nem jut most eszembe, így itt véget is ér a helyzetjelentés.

De azért még mindig szeretek vezetni.

Pörög

az életem.

Hol itt vagyok, hol nem.

Kihívásokkal és meglepetésekkel teli minden napom, a szürke felhők közé rózsaszínek is kerülnek időnként.
Folyton új feladatok és szerepek kerülnek elém. Nemisálmodott helyzetek.
Csoda-e, hogy elbizonytalanadom legtöbbször? Csoda-e, hogy lassan úgy érzem, semmiben sem vagyok kitűnő?

Nagy Kérdésekre alig jut idő. Apró válaszok segítenek túlélni. S egy-egy megerősítő jelzés arról, hogy (elfogadható, szerethető, értékelhető) vagyok.

Life is a song we must sing with our days - mondja, énekli Michael Card.

A szeretnék jó lenni és jól lenni című harcban elfelejtek mosolyogni. Izzadságszagú mosolyokra futja csak.

Erőlködés nélkül nem lehet, vajon? Mi volna, ha egyszercsak az lennék, aki vagyok és elfelejtenék megfelelni akarni. Bárcsak tudnék ilyet!

Nemtudom

miért, de csak úgy ugrál le meg fel a gyomrom, mintha valami évezredet meghatározó esemény előtt állnék. Reggel óta tart, fékezett is rendesen a munkámban.

Ittam két kávét. Egyiket azért, hogy tudjak rákapcsolni a munkára, másikat meg azért, hátha elmúlik ez az állapot.

Reménykedem tovább. S iszom egy csésze gyógyteát is. :)

Pintér Béla- Homokba írva

Képekben mondom el: szép napunk volt ma!

Szülinapi rózsa:
Valakinek, aki meglátogatott az én 18. szülinapomon és akinek kedvenc országa Svájc.
Kiruccanásunk története az ő meglepetésével kezdődött.


Felixfürdőn a tavirózsás tavak szomorúan lepusztultak.
Siralmasan.


5 banit (se) adnak egyes a látványra.
Kár, nagyon kár, hogy nem vigyázunk az értékeinkre.
Most újítani kezdték az egyik medencét, de majd sírva fakadtam látva a sok maltert a vízben.
Kipusztultak a halak is... :(





A Kedves szépnek lát.






Naplemente - útban hazafelé.


Egy épülő ház ablakában a naplemente.


A Lotus parkolójában. Tükröződünk.

Vacsora után gyönyörűkék volt az ég.
A Kedves szerint ez nem újdonság - az iskolában is így tanítják. :))

Nahát!

You Are 82% Creative

You are an incredibly creative person. For you, there are no bounds or limits to your creativity. Your next creation could be something very great... Or at least very cool!

How Creative Are You?

Dido - Thank You

Your Love Song Is

Thankyou by Dido "And I want to thank you for giving me The best day of my life Oh, just to be with you is having The best day of my life." It's all good, as long as you're in love.

What Love Song Are You?

My tea's gone cold, I'm wondering why
I got out of bed at all
The morning rain clouds up my window
and I can't see at all
And even if I could it'd all be grey,
but your picture on my wall
It reminds me that it's not so bad,
it's not so bad

I drank too much last night, got bills to pay,
my head just feels in pain
I missed the bus and there'll be hell today,
I'm late for work again
And even if I'm there, they'll all imply
that I might not last the day
And then you call me and it's not so bad,
it's not so bad and

I want to thank you
for giving me the best day of my life
Oh just to be with you
is having the best day of my life

Push the door, I'm home at last
and I'm soaking through and through
Then you hand me a towel
and all I see is you
And even if my house falls down,
I wouldn't have a clue
Because you're near me and

I want to thank you
for giving me the best day of my life
Oh just to be with you
is having the best day of my life

Nahogyteccik

az új imázs? Lilás-rózsaszín kedvre kerekedtem és van a googlepages-en egy olyan jóóóóóóóóóóóóóóóó kombináció! De azt sehogyse tudom kikeverni ide. Beérem ezzel, nemmásért, csak már egy órája színezgetek...

Tavasz jön, átfestéstek ideje. Zöldülök, lilulok kívül-belül.

Nnnnnna.

You Are Cowboy Boots

This doesn't mean you're country, just funky. You've got a ton of attitude and confidence. You're unique, expressive, and even a little bit wacky. You wear whatever you feel like, and you have your own sense of style. You are straight shooting and honest. You tell people how it is. Low maintenance and free wheeling, you're always up for an adventure. You should live: Where you can at least get to wide open spaces You should work: In a job that allows you to take change

What Kind of Shoe Are You?

Megtetszett ez a dal!

Ma megint

megjártam!

"Pana prostului" - az oktatóm jó előre figyelmeztetett, hogy kerüljem el.
De ma megjártam.
Folyton fulladt le a motor, nem akart menni rendesen szegény autócska, nyekergett-nyikorgott, kézzel-lábbal jelezte nekem, hogy komolyan gondolja a tű is azt, amit mutat. Húztam felfele a szemöldököm rendesen, nem tudtam, mi lelte a drágaságot... Azt hittem, hogy az olajjal nincs vmi rendben. Készültem is venni, amikor láttam, hogy az olajmérő kiabál. Majd, amikor tankolok, gondoltam, úgyis hamarosan esedékes. Hamarabb esedékessé vált, mint gondoltam, de én nem, nem, miért is hittem volna neki?!
A múltkor úgy láttam, hogy 615 km-t bírta egy tankkal, most miért bírná majd' százzal kevesebbet?! Tűrjön, várjon, majd kap benzint! A pimasz!

Végül ottragadtam az egyik útkereszteződésben, pont amikor fontos embert fontos helyre kellett volna vinnem taxis szerepemben.

Megtudtam, hogy adnak 2 literes üvegbe is, ha az ember lánya kétségbeesett.
S megjegyzem magamnak egy életre, hogy üzemanyag nélkül nem megy az autó. A biztonság kedvéért lesz mindig 2 l a csomagtartóban.
(Ugye nem robbanok fel vele, ha sokat zötykölődik?)

Olllllllllllyan kótyagosan

ébredtem ma reggel, hogy tízig sem sikerült kijózanodnom. Végül úgy döntöttem, hogy egy kád forró vízzel segítek a bajomon s kényeztetésként csokoládémaszkot kenek az orromra. Hatott, annyira legalábbis, hogy ne legyek teljesen nyűgös, csak elviselhető mértékben. Magam számára legalábbis elviselhető voltam, a környezetemnek nem tudom. Szóljanak, ha bajuk van velem.

Asszem azonban, hogy nekem van bajom magammal s azért látom másba is bele a bajt irántam.

Hogy lehet leharapni a saját magunkban élősködő sárkányfejeket?

Mitisírjakmitisírjak

Asszem át kéne nevezzem a blogomat fílingblú blognak, merthogy többnyire csak olyankor írok ide, amikor kókadozom és szorul a szívem.

A vicces, a szép, a kellemes eseményekről kevesebb történet kerekedik.

Ígyhát most csak e néhány szó erejéig kukkintottam be ide, jelezni, hogy élek és virulok, köszönöm - ha érdekelne valakit.

Az időgyár műszaki tervén dolgozom... Jelentkezem, ha meglesz. De lehet, még előtte.

Peace to all!

Bezzeg

Bezzeg!

Bezzeg, ha ...!

Bezzeg, aki....!

Bezzeg, amikor ...!

Ti hogy

sütitek ki, hogy mit/miket főzzetek?

Azon agyalok már egy ideje, hogy miként lehet és lehet-e egyáltalán úgy sütni-főzni, hogy a kecske is meg a káposzta is, meg az egészség is...

Ma reggel "leszaladtam" müzlit venni a reggelihez. Jó rég nem ettem ilyesmit, éppittazideje, gondoltam.

Azt még csak hagyján, valahogy eldöntöttem, hogy merre is szaladjak - nemrég nyílt egy másik szupermárket a közelünkben - de azt, hogy miket vásároljak meg sokkal nehezebben tudtam eldönteni.

Startból zavaró dolog az, ha a jól bevált termékek kifogytak a polcról (különben is, milyen dolog az, hogy vmi elfogy a polcról?!).
Aztán meg ahogy nyúlnék vmely termék felé legalább tízféle gondolat zavar a döntésemben: egészséges-e, mikor jár le, mennyi zsírszénhidrátfestékmiegymás van benne, mivelesszük, mikoregyük, zöldségetkéneenniinkább, megilyenek.

Barna cukor vagy fehér cukor?
Barnarizs vagy fehér rizs?
Zöldség vagy hús?
Hús vagy szója?

Napraforgó vagy olívaolaj?
Tengerisó?
Féta, mozarella vagy tehéntúró, avagy burduf.
Vaj vagy margarin? Netán zsír?
Vegeta vagy nem vegeta?
Joghurt vagy tejföl?


Jajjj s még mennyi ilyen!

Arról kár is beszélni, hogy ma egy negyed fizetést belepakoltam két zacsiba.

S aztán ha valahogy mégis hazaér a vásárfia mihez kezdjek vele? Mit, mivel és mikor?


Én igazán szeretnék jól s jót főzni. De néha kicsit összezavarodom.

Ezért lett már most kész a vacsorára szánt paradicsomos mozzarella. Bazsalikommal. Ebédig kiderül, hogy előtte mi lesz.

Ti tudjátok, hogy

miként van az, hogy pont azok a dolgok piszkálnak leginkább, amikkel nem akarok foglalkozni?

Ilyenek, hogy bár nem vagyok éhes, ha bemegyek a konyhába, rágcsálok valamit.
Amikor eldöntöm, hogy mértékletesebben eszem, akkor látom meg a mazsolás csokit a kamrában. (És persze, mivel a tettek embere vagyok, nemcsak nézem...)
Amikor a legtöbb dolgom van, képes vagyok elmessengerezni a fél délelőttöt vagy végigtakarítani a lakást, szekrényt. Vagy válaszolok a halogatott levelekre. Vagy blogot írok.

De ma nem bánom, hogy délelőtt nem azzal foglalkoztam, amivel terv szerint kellett volna. Nagyon klassz előadást hallgattam meg. Került a tartályba valami.

És mindjárt úúúúúúúúúúúúúgy rákapcsolok a munkára, hogycsakna!

UI. Ájm heppi: az előbb szóltak, hogy elfogadták a kutatási jelentést, amin aaaaaaaaaaaaaaaaaaanyit dolgoztam! #:-S

Mert megérdemlem (!?)

Mert múlt 7végén kaptam ajándékba két vázát.
Mert M. elkiabálta, hogy itt a tavasz. S lőn.

Kótyag(osság)

Három napi ágybangyógyulás után ma reggel - a feladatok sorára és sürgősségére való tekintettel - úgy láttam jónak, hogy illene talpon folytatni a gyógyulást.

Szédületes érzés két lábon járni.

Aszittem jobban vagyok. Nem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ilyen sokat ilyen ramaty állapotban.

Dolgozni akarok! Szeretnék. Lécci-lécci engedjetek dolgozni!

Egyszerűen csak főzz

Az este vagy tegnapelőtt este, már nem emlékszem, szakácsfilmet néztem, rögtön két részletet: Jamie Oliver főzicskélését - A pucér szakács c. sorozatból.

Miest meggyógyulok kipróbálom majd néhány receptjét, de addig is nagyon jókat nevetgéltem itt magamban a technikáin.

Csak lazán! - ez az elve, tépni, zúzni, harapni, ahogy jön.

Azért van jónéhány fogás, amit máris ellestem tőle. Annyira jól csinálja, hogy menten kedvem támadt bevásárolni és felcsapni a laci- azaz jamiekonyhát.
Most olvasgatok itt meg ott róla neten, ismert figura, már lap.hu oldal is van róla és könyve is, magyarul.

Van itt egy pudingrecept....hm... asszem már jól is vagyok. Annyira, hogy elkészítsem, legalábbis.
De most olvasom, hogy kell vaj hozzá, annyi nincs itthon és pudingformám se.
Na, majd máskor.

Ha eccer elköltözünk olyan, de olyan vagány konyhám lesz, hogy kedvemre főzkörélhetek benne. Széles pultokkal, kézenfekvő eszközökkel, szagelszívóval, jó tűzhellyel. Friss fűszernővényekkel az ablakban.
Széles tepsikkel meg mindenféle tállal, késsel.

Na, ezt megbeszéltük.



UI. Amint a mellékelt ábra mutatja, gyógyulok lassan. Ahányszor felébredek, mindig jobban vagyok egy fokkal.

Beteg vagyok, fáj a szívem, jajj, de nagyon....

vagyis inkább a szemem, torkom, fejem. Köhögök, lázam van, jajjjj, meghalok.

De a Kedves ápolgat, naranccsal, grépfrúttal, fokhagymás pirítóssal kényeztet, teát főz, zöldséget pucol a húsleveshez (ami állítólag a világ legegészségesebb étele), vitaminos gyümölcslével itatgat s közben Muppet show-val szórakoztat.

Gyógyulok lassan, de nem is olyan jó ágyban, párnák közt...


Brühüm...

Re: mese

Hm. Lehet, hogy a meséből nem ez derült ki, de én hiszek abban, hogy a házasság szép. Időnként meg is élem. :)

A mese egy-egy élethelyzet kiélezése volt, egy forgatókönyv arra, hogy ha a szereplők nem tesznek érte, akkor magától nem fog minden csodaszéppé válni.

Az a mese jut eszembe, amikor a királylány csókjára a béka herceggé válik.
A szeretet valóban képes a jót kihozni az ember fiából, lányából.

De ez is csak a mese eleje.

Időnként biztosan szükség volt arra is, hogy a herceg csókja varázsolja vissza királylánnyá a (házi)sárkányt vagy nyuszit, vadlovat, akármit.

És kölcsönösen így, újra meg újra, míg a kapa s a nagyharang...

A hangsúly a kölcsönösségen van s az újramegújrán. És hogy figyeljünk oda, nehogy házisárkánnyá, rút kiskacsává, békává változtassuk egymást. Meg azon, hogy bánjunk szeretettel egymással.

A lényeg tömörítve ez.
Szeretettel.

S ennek aztán rengeteg arca van!
Bizony, egy-egy arca csak azután válik láthatóvá, miután könnyel leáztatunk egy-egy oda nem illő réteget.

UI. Tanácsot nehéz kérni. Legtöbbször én nem tudok olyankor, amikor a legnagyobb bajban vagyok. Ilyenkor, ha valaki "mögém" lát és meg tud közelíteni, végül örülök neki. De egyre kevesebb bizalmam van, főleg így, hogy látszólag mindig csak nekem van bajom-harcom. És az együttérzés látszatát keltő, de kiosztó, kegyeskedő, magaslóról jövő mondatokból.

Láz.

Munkalázban kellene égnem aaaaaaaaaaaaaaaaaaannyi dolgom van, de éget a láz és fojt a köhögés.

Méz, tea. Tea, méz. De nem ágyban, párnák közt. Pedig olyan jó volna!

Meghúztak

ma.
Autóstól.
Rúddal.

Sose vezettem még kinyiffant autót, de ami késik, nem múlik. És lőn.
Mert eccercsak egyik útkereszteződésben a kis szuzuuuuuki úgy döntött, hogy nem visz tovább. Leállt és nem akart beindulni, pedig simogattam, becéztem, kértem szépen, kértem szigorúan, de őfelsége meg se nyikkant. Egyre gyűltek az autók mögöttem, két taxis volt legközelebb, dudáltak is, ám az autócska nekik se dőlt be. Kiszálttam, kértem a taxist, segítsen.

Mondom, nem indul.
Röhög.
Mondom, bácsi, nem indul.
Aszondja, kisasszony, benzint kell tenni bele, anélkül nem megy.
Mondom, van benne, teli van.
Több ötlete nem volt, kiszállt.
Mondja, indítani kell.
Mutatom hogy csinál.
Mondja, hívjam a szerelőt.
Jó. (Melyiket a huszonötezer szuzukis szerelő-ismerősöm közül?!) Ha tudnám a szervíz számát...
Segített odébbtolni pár centit, hogy kiférjen és ezzel otthagyott.

Jópár telefonhívás és másfél óra várakozás után megjött a nemszuzukideszerelő ismerős, elvontatott.
A 40-es sebesség száguldásnak tűnt s egy-egy rándításnál aszittem szétesik szegény autócska.

Betoljuk a műhelybe, nézik.
Sorolják, mi baja lehet.
Indítják. Nem indul.
Mondom, van itt két bigyusz, a szőnyegen találtam.
Megnézik, beteszik, indítják, indul.

Halleluja!

Még jó, hogy nem ráztam ki a szőnyeget bigyuszostól!
Még jó, hogy csak ennyi baja volt s csak a fél délutánom ment rá!
Még jó, hogy tudom, hogy ha ezután lepotyognak a bigyuszok hová kell tenni őket!

Még ... jó éjt!

Blog reloaded. OK, vitázzunk.

Nem bírtam sokáig a bújkálást. Próbáltam meggyőzni magam, hogy jobb lesz a csigaházban, de ájm nát of dett kájnd.

És az az igazság, hogy részben igaza volt a kommentelőnek, bár ezt nehéz volt bevallani akkor. Emésztenem kellett egy kicsit. Könnyebbnek tűnt behúzni a függönyt s nyalogatni a sebeimet. Egyszerűbb volt játszani a sértődöttet, mint értelmesen vitázni.
S kilesni a függöny mögül, várni, hogy engesztelgessenek.

Ijesztő, hogy mennyire nem tudok kikanyarodni a magam körül való forgolódásból!

A mesét én sem tartom tökéletesnek. De az ihlet lázában örültem neki. S annak a néhány nagyon pozitív bírálatnak is, ami más barátoktól jött.

Megtartom.

Ha egyszer tovább tudom majd gondolni, akkor csiszolom még, mert nekem is sarkítottnak tűnnek benne a helyzetek. A jellemrajzok vázlatosak, jó adag feketeszurok került a Hercegre s az Asszonyka igencsak bírálható cselekvésképtelensége miatt.
De mindezek ellenére úgy gondolom, hogy nem áll túl távol a valóságtól.
Attól, ahogyan alakulhatnak a dolgok.

Azt hiszem termékenyebb, ha fel merem vállalni a véleményem s azt is, ha azóta van újabb, árnyaltabb, ami talán majd egy újabb mesét szül. Vagy ugyanazt a mesét, más szemüveggel látva.


Na, de száz szónak is egy a vége: kibújok a csigazházból, abbahagyom a ukkmukkfukkot. Hideg van odabent, egyedül. Mindkét szarvam lefagyott :). S különben is megbocsátottam a Kommentelőnek.


Bemásolom ide a kommentet, a szerző neve nélkül. Vitázzunk, ha van kedvetek! Ha nem, az se baj.

"tudod, amikor más hiányossága korlátol téged, akkor már nem írhatod ki egyenesen a blogodban, mert hogy teregesd ki az oldaladon más, pl a férjed hibáit? Ha a saját bukásaidról írsz, az oké, de amikor már nem csak rólad van szó, több kell, mint egy blogbeírás... ahhoz kapcsolat, bizalom kell, és akkor mondhatod. Én mindig amondó voltam, h tanácsot annak adj, aki kér, akiben megvan az alázat h kérdezzen, elismerje, ha valami zötyög és mer kockáztatni, kibújni az álarc mögül. enélkül nem lehet segíteni sem, tanácsot adni sem.

jó házassághoz sztem nagyon fontos a jó indulás - tiszta, az Úrban, vezetésre alapozva.

a királylányos történeteknek sztem megvan a helyük. a tiniknek kell az ilyen, hiszen a médiumok gondoskodnak róla, hogy teletömjék a fejeket tisztátalan hazug mesékkel.

A házasságra való felkészítés lebonyolítására van a jegyeseknek felkészítő (vagy nincs)...

de van helye bőven annak, amit írtál az utóbbi két bejegyzésedben."

Aszongyák, hogy ilyen vagyok.

You Are Elmo

Sweet and innocent, you expect everyone to adore you. And they usually do! You are usually feeling: Talkative. You've got tons of stories to tell. And when you aren't talking, you're laughing. You are famous for: Being popular, though no one knows why. Middle aged women especially like you. How you life your life: With an open heart. "Elmo loves you!"

The Sesame Street Personality Quiz

Elbújtam

a világ szeme elől.

A mesére érkezett komment váltotta ki belőlem ezt a reakciót, de talán jobb is lesz így. Leírhatom a gondolataim, kiírhatom magamból őket anélkül, hogy a bejegyzésekkel bántanék bárkit is.

Az este óta egyre jobban belenyugszom ebbe a döntésbe.

Jó lesz itt nekem, hogy őszinte lehetek és azt írhatom le, amit valóban akarok, köntörfalazás nélkül.
A kommentek hiányozni fognak, a beszélgetések is, talán.
De nem baj, ha lassan megtanulom végre, hogy nem ezeken múlik minden. Ha megtanulom, hogy nem csak- és elsősorban emberektől kell várnom a segítséget.

Erről beszélgettünk éppen A.-val vmelyik este torna közben.

Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve!" (Jeremiás 17:5)

Hogy kell ezt az igét érteni?

Az emberekben való bízásnak nagyon sok rejtett arca van. Az tény, hogy a bejegyzéseimmel időnként tényleg az volt a titkos vagy nyilvánvaló szándékom, hogy vegyenek észre, segítsenek rajtam.
Szeretnék megtanulni egészséges kapcsolatokat kialakítani és sokkal kevésbé függni másoktól, érzelmileg is.

Az este szépen megfogalmazgattam ezeket magamban, most csak így jut eszembe a lényeg.

Lódulok neki dolgozni. Az irodában vagyok, már egy órája és kollegák nincsenek sehol. Pedig nem emlékszem, hogy módosítottunk volna a csütörtöki programon.

Egy Herceg és egy Királylány meséje

Előhang:

Az alább olvasható szöveg műfaja: mese.
Jelzem: nem tanmese!
A szereplők jelleme, szavai, gondolatai, tettei szerzői jogok által védettek.
Kifejezetten tilos utánozni a szereplőket: szavaikat, gondolataikat és tetteiket egyaránt tiltott megismételni akár gondolatban is.
Ha valaki idézni, előadni vagy másolni szeretné a mű bármely részét, írásos beleegyezést kell kérnie a mese szerzőjétől. Hatmilliárd kérvényből egyet sem fogok aláírni.

Bárminémű hasonlóság reális személyekkel, helyzetekkel vagy élettörténetekkel csak a véletlen szeszélyes játéka. Meg a szerző fantáziájának azon korlátoltsága-hiányossága, hogy nem tud eléggé messze szárnyalni a látni-hallani vélt eseményektől.

A kockázatokról és a mellékhatásokról ne kérdezze meg kezelőorvosát, pszichológusát: állítom, hogy ártalmas az egészségre.

18 éven aluliaknak szülői felügyelet mellett sem szabad elolvasni 25 éves korukig, s akkor is csak ha már házasok.

Ha valakinek mindezek után mégis kedve támadna folytatni az olvasást javaslom, hogy csak reggel 9 és déli 12 óra között vetemedjen rá, naponta maximum egy bekezdést olvasson végig, reménykedve, hogy pizsamaosztásig valamelyest csökken a rémálmok veszélye. De legjobb, ha el sem olvassa az, aki nyugodtan akar aludni élete hátralevő részében.

Én megmondtam, ha valaki nem tartja be a fentieket, magára vessen.


-----------------

A Herceg vágtat fehér lován. Semmi sem állíthatja meg: töretlenül halad, megküzd minden akadállyal, még a hétfejű sárkány mindhét fejét is levágja sorban, csakhogy Veled, szíve választottjával lehessen. Tudod, hogy érkezik s díszbe öltözötten vársz rá. Az izgalom, az újszerűség varázsa és az, hogy Te vagy a választottja fénybe öltözteti a sudár termetét. Csak úgy sziporkázik, ahogy daliásan közeledik.

Dobban a szíved: szereted, mondod magadnak. S mondod királyapádnak, királynő anyádnak is, egyre csak mondod, hogy Ő, csak Ő kell neked.

Lélegezned is nehezebb nélküle. Aludnod, enned sem kell, annyira betölt jelenlétének varázsa. Az órák percekké zsugorodnak s dallamok szárnyán suhannak tovább, amikor Vele vagy s évszázadokká nyúlnak, amikor nélküle.

Hetedhét országra szóló ünnepséget szerez jóapád, birodalma apraja-nagyja legszebb ruhájával és legjobb kedvével tiszteli meg nászotok napját.

Bármerre nézel mosolygó arcok, csillogó szemek tekintenek vissza rád s Te szívedbe zárod emlékként ezeket a selyembe és szeretetbe csomagolt ajándékokkal együtt.

Királylány vagy. Legszebb napjaid éled s tart még szádban a csodaízű máz íze.

Herceged leszállt a fehér lóról s szegre akasztotta kifényesített páncélját. Apád kezeddel együtt neki adta birodalma felét s határt járni nem fehér lovon s mellvérttel szokás.

Esténként, amikor megérkezik örömmel fejted le lábáról a sáros sarkanytús csizmát, kedvenc ételét kínálod vacsorára s dalban mondod el neki, hogy hány millimétert nőtt ma is a tavaszi kikerics. Mire a csodanárciszok történetébe kezdenél Herceged álomba szenderült öledben.

- Milyen édesen alszik! – kiáltasz fel gondolatban, a legpuhább takarót teríted rá, egyszusszra ellobbantod a gyertyát és lábujjhegyen kiosonsz, nehogy felébreszd szemed fényét.

Mire lehull az első hó, megtanulod, hogy vacsora közben a magyar ember nem beszél, utána pedig alszik. Azt is megtanulod, hogy reggel a férfiember nem szeret beszélgetni, s legjobb, ha hagyod békében felébredni. Jobb, ha meg sem szólalsz, míg el nem távozik fontos ügyeit intézni.

Megtanulod, hogy be kell érned az eddig kapott rózsákkal (még, jó, hogy megszárítottad őket annak idején) és meg kell elégedned azzal, ha szolgáid lesik minden vágyadat. Herceged foglalt és a birodalom ügyeiben tanácsosaira számít.

Megtanulod, hogy Herceged nem kíváncsi sem a kikericsek, sem a primulák sorsára. A hangod is fárasztja. Elég, ha simogatod a hátát csendben, míg elalszik.

Időnként, amikor jóanyádat, a Királynőt látod Apád mellett a trónon, sejleni kezd egy gondolat benned, de szavakba sem tudod foglalni, így csak az ajkaid körül megjelenő ránc jelzi, hogy mondanál valamit, de ki veszi ezt észre, láthatod, hogy mindenkinek fontosabb dolga akad annál, hogy téged meghallgasson.

Közben gyűlnek benned a ki nem mondott, meg nem hallgatott szavak és gondolatok. A holvoltholnemvolt világa, melyet Hercegeddel álmodtál meg rommá lett, mielőtt megépült volna.

Időnként próbálkozol, hol vidáman, hol szomorúan, hol reménykedve kéred Herceged, hogy építsétek tovább az álomországot s az életetek darabjait is, de az elmaradt válaszok szárnyadat szegik és nem tudod már varázsporral meghinteni a valóságot, a mesevilágról pedig megtudod, hogy az csak buta gyerekjáték.

A ködös szürkületben a hidegtől és a magánytól dideregve közelebb húzódsz a kandallóhoz, továbblapozol, de már oldalak óta nem figyeled a szöveget. Messze jársz és azon tűnődsz, hogyan történhetett, hogy ebben a mesében nem váltál Királynővé. Hogy a valóságban is álmodozó királykisasszonynak lát mindenki, pedig te arra vágysz, hogy szavaidnak súlya és kéréseid többet érjenek a reggelente felrázott donyhából ki-kibújó pelyheknél.

Ahogy visszapillantasz a könyvedbe egy mondat kezd el villogni a szemeid előtt:

- Csak Királyok mellett válhatnak Királynőkké a lányok.

Ne álmodj, Királylány!

Sokat gondolkoztam napokban a Királylányos labdákon, amelyek mostanában pattognak barátaim blogjain.

Nem akarok ünneprontó lenni, de nekem furcsa csupahab sztorikat olvasni, amikor bőrömön tapasztalom naponta a kapcsolatok széthullását.
Az a gyanúm, hogy szűrve mesélünk, így esélyt se adva a királylányoknak jó szemüveget választani. Altatunk akkor is, amikor az élettel teli levegő hatására ébredeznének a magány és az összetört álmok görcsétől.

Érthető a ködösítés, eufemizálás kényszere is. A napi gócok oldódnak a torkunkban, egy időre, ha sikerül csillogó szemekkel újraélni a varázslatos kezdetet. Az is lehet, persze, hogy némely kapcsolat valóban annyira mesés, álomszerű. Hála, ha van ilyen is!

De mi van azóta?

S főleg mi van akkor, ha nem ilyen álomszép a kezdet.

Hogyan kell jól folytatni, ha nem így kezdtük? Vagy ha időközben rontottuk el valahol.

És hogyan kell megküzdeni a rutinnal?

A hercegekkel, akik kisfiúk maradtak és nem feleséget, hanem anyát keresnek a társukban. Akik nem tudnak mihez kezdeni családfői szerepükkel, s egyre jobban belebénulnak a kihívásokba.

Akik mióta szédítő mosollyal és mesékkel beparkoltak a szíveinkbe nem mostak fogat, de annál gyakrabban az autót vagy a képernyőt.

Akiket nem érdekel már, hogy mit érzünk, gondolunk, csak az, hogy nyert-e a csapatuk és van-e ebéd ....

Ilyenek s hasonlók dúlnak bennem, s a felháborodás, hogy még mindig altatunk vagy irreális mércéket állítunk.

S csóváljuk a fejünket, ha szétmegy egy-egy igéretesebb kapcsolat is. S maradunk a fejcsóválásnál és kénköves mennykő és pokol tüze emlegetésénél, ha egy-egy atyánk fia-lánya nem bírja tovább kapcsolatának fullasztó áporodottságát.

Hogyan lehet, hogy így elakad a növekedés?!

Hol vannak a Királyok, Királynők?

Hallgatom

Phil Collins-t, M. blogján kezdtem, de azóta már a sokadik dalnál tartok. Tényleg szépek a dalok s az előadó is nagyon jól teszi a dolgát.
Érdekes összehasonlítani a mostani Phil Collinst a korábbi önmagával. S látni az éveket meg az eseményeket a szemében.



Ti hogyan szoktatok megvigasztalódni, ha úgy érzitek, hogy csontvelőig elkeseredtetek?

Amikor

anyum felhívott ma este és mondta, hogy apumat tegnap beutalták a kórházba, hát, nem mondom, hogy repdtestem az örömtől.
Épp a legújabb Polcz Alaine-es könyvet kezdtem el olvasni ma délután, Az utolsó mérföld - Beszélgetés életről, halálról, testről és lélekről címűt. Valahol ott tartottam, hogy a két beszélgetőtárs - Polcz Alaine és Bitó László - azon vitatkoznak, hogy mikor kell elengedni a haldoklót, mikor ér véget az élet. Valahogy Polcz Alaine életfelfogása közelebb áll hozzám.

"Azt mondom, hogy amikor valóban megérett valaki a halálra, akkor meg is hal." (Polcz Alaine)
(...)

"Én viszont azt vallom: aki hisz abban, hogy a lélek tovább él, az ne rövidítse le az útját, hanem élje át az utolsó élményeit is."(Polcz Alaine)

Bitó László: És nem szabad szorongásoldót alkalmazni? A halálfélem miatti szorongást föl lehetne oldani olyasfajta szerrel, amit az operációk előtt használnak. Ki lehetne fejleszteni olyan félelemoldó szereket, amelyek mellett a tudatállapot akár hosszabb távon is valóban teljesen tiszta marad. És miért ne léphetnénk ki az életből olyan tiszta tudatállapotban, amelyben készek vagyunk meghalni.
Polcz Alaine: Azért, mert nem tudjuk, még mi vár ránk, ha nem adjuk fel az életet. Én azt hiszem, hogy mindent elrendeztem, csakhogy ez az én hitem. De nincs az embernek akkora tudása, rálátása, hogy igen, én mindent tudok, mindent látok, elrendeztem a dolgaimat. Ez a könnyebb megoldás. Az én spirituális felfogásom szerint ne avatkozzunk be, ha nem muszáj. (...) én egyértelműen hiszek abban, hogy a lélek tovább él. Ha a lélek tovább él, és én elveszem az utolsó időt, amire szükség van, akkor jóvátehetetlen hibát követek el. (...)

No, apum nincs halálán, de beteg. Jobb úgy hazagondolni, hogy rendben vannak, egészségesek (már amennyire lehet...) s most, mikor komolyabbra fordult a betegsége, mindenféle végigcikázott a fejemben.

Jó tudni, hogy vannak szüleim. Így teljes a kép, hogy ők ketten ott vannak egymásnak, és néha nekünk, nekem is.
Mostanában fél szemmel figyelgetem őket és próbálom megérteni magamat.
A cst-s tanfolyam sokmindent összekavart bennem, de kezdenek letisztulni a hullámok, talán, és azóta vált tudatosan is egyre fontosabbá számomra a családom. A gyökereim.
Azóta kezdem tudni elfogadni, merni bevallani, tudni felvállalni, hogy általuk létezem s hogy a szüleim nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy olyan vagyok, amilyen.
A dac, a tagadás szelidül. Tudok örülni nekik.
S ez új és fontos, hogy nekik. Hogy mindketten helyet kapnak a képben. Hogy a reflektorfény elmozdult.

Felhívtam. Viccesre vettem, kérdeztem tőle, hogy megunta-e az otthoni kosztot és kiszolgálást és azért váltott-e szolgáltatót :D.
Felvidított, hogy jókedvű volt, az ijesztő felhők sitty-sutty eloszlottak. Meg fog gyógyulni.

De imádkozhattok érte ti is.

Sem a

mangótól, sem a pomagránáttól (gránátalmától), sem a Pictől nem ájultam el.

Ma este meglátogattuk a november végén nyílt Pic áruházat és e nagy esemény tiszteletére vettünk egyet-egyet mindkét gyümölcsből.

A gránátalma savanykás, fárasztó kiszemelgetni belőle az ehető húsos magvakat. A mangó kesernyés, fanyar, meg kicsit olyan, mintha fenyőtoboz aromát kevertek volna belé.

A Pic óriási területen fekszik és mentségére legyen mondva, hogy tiszta, nagyon rendezett és jól felszerelt. Nagyon szellős, bőven van hely rallizásra is a polcok között s ez időnként jól esik a tömegnyomorhoz szokott ember lányának. Ugyanakkor itt-ott ijesztő is a távolság: több, mint 15 métert gyalogolni csak azért, hogy a húsrészlegig eljussak...

No, summa summárum: zavar a bőség. Egyre gyakrabban mondom, gondolom, hogy elég, ebből most ne vegyünk, van otthon, majd máskor kipróbáljuk, most nem kívánom.

Több, mint elgondolkodtató

http://video.google.com/videoplay?docid=-110994457873269335

Nagyon finom

lett a végeredmény. Mások is mondták, nem (csak) öndicséret. :D

Húsgombócleves, Pulykahús baconnel, sajttal és tejföllel és rizskörettel, és túrós-tejszínes torta. Bor, kávé, de ezt már kár is mondani.

A vendégeink viszont nem valami nagyétkűek, ígyhát három napig biztos nem kell főznöm. Mondjuk, ez nem olyan nagy baj...
Ám lehet nem ártana megtanulni, hogy nem kell felverni a lacikonyhát vendéglátáshoz.

Itt az újdonság receptje, a Mindmegette-n találtam. Tényleg finom, kiadós, mutatós! Kár, hogy nincs képem hozzá. Pulykahús baconnel, sajttal és tejföllel Hozzávalók: 1 kg pulykamell, de lehet csirke is (a tepsi méretétől függ, mennyi kell) fél liter tejföl 1 kis csomag bacon 30 dkg sajt olaj, víz, alufólia só, fűszerkeverék

Elkészítés: A pulykamellet felvágjuk szeletekre, ízlés szerint befűszerezzük, majd egy kicsit elősütjük, de úgy, hogy ne piruljon meg. Amíg sül, a tejfölt kikeverjük a lereszelt sajttal (javaslom, hogy lehet a nokedli szaggatón reszelni, mert gyorsabban megvan és ugyanugy megolvad a sajt.) Amikor kész, a tepsi aljába teszünk annyi alufóliát minden irányból, hogy be tudjuk hajtani. Lefektetjük az elősütött pulykamell szeleteket, rátesszük a bacont, majd az egészet befedjük az összekevert sajtos-tejfölös szósszal, és becsomagoljuk. Nem kell rálapítani az alufóliát, mert ráég; kis csomagocskát kell csinálni. Majd mielőtt az előmelegített sütőbe betesszük, öntünk az alufólia alá egy pohár (1,5 dl) vizet. A sütés befejezése előtt nyissuk ki az alufólát, hogy a teteje egy kicsit megpiruljon (kb. 15-20 perc: sütőtől függ, figyelni kell). Rizzsel, krumplipürével nagyon finom.

Nem tud valaki

... egy jó bőrgyógyászt? Aki elárulja nekem, hogy mi a baj a körmeimmel és hogyan gyógyíthatóak meg? Jó ideje olvasgatok a neten mindenféle kence-ficékről, lassan két éve ápolgatom különösebb odafigyeléssel őket kívülről-belülről, de nem javul a helyzet. S ahogy olvasgatom az egészséges oldalakat, egyre inkább beijedek attól, hogy mennyi betegség létezik, hogy mennyire sok veszély fenyegeti a testemet s hirtelen - ilyenkor- mindig beszednék mindenféle vitamint meg csodaszert, hogy megelőzzem a bajt. Mert hála Istennek még egészséges vagyok. Csak ezek a körmök ne töredeznének s ne hullámoznának rajtam!

... egy jó vendégváró receptet? Délután messziföldről érkezett vendégeink lesznek és ahogy egyre közeledik a látogatásuk ideje, egyre kevesebb ötletem van. Mit süssek-főzzek? Mitmitmit?

NOX: Egy minden

Egy Isten-, hiszem, szeretem.
Egy minden-, nincs, 'mi idegen.
Egy féltés-, jel a szíveken.
Egy érzés-, szere-szerelem.

Egy múlt van: gyermek szigetünk.
Egy emlék: játszva nevetünk.
Egy könny van: holtam temetem.
Egy vígasz: szere-szerelem.

Refr.:

Sosem áll meg az örök forgás,
vezet minket egy közös tánc-,
el nem apad a szerelem-forrás,
társat találsz.

Sosem áll meg az örök forgás,
sosem fárad az örömtánc-,
el nem apad a szerelem forrás,
békét találsz.

Egy Isten-, hiszem, szeretem.
Egy minden-, nincs, 'ki idegen.
Egy féltés-, jel a szíveken.
Egy érzés-, szere-szerelem.

Egy sors van: szemed szememen.
Egy út van: veled keresem.
Egy otthon: kezed kezemen.

Egy csók van: szere-szerelem.

HaRagSzom(j)

Tudom és mondom, hallom, olvasom, írom, hogy a harag rossz dolog, emésztő tűz, maró sav, fullasztó füst, halkan rágó szú, bénító, dermesztő, mosolyfagyasztó, kedvölő, rózsahervasztó, gyökérrágó, gyomorlyukasztó, mérges fullánk ...

S mindezek ellenére és döbbenetemre mostanában jövök rá, hogy mennyire haragszom valakire!

Sőt! Talán nem is csak egyvalakire.

Megijedtem ettől a felismeréstől. Nem tudom mi vágott jobban gyomorszájon: a harag vagy a felismerés.

Szabadulni szeretnék e gyilkos fegyvertől.

Bekk tú hóum

Újra itthon, tegnap óta. Kell egy kis idő, míg visszazökkenek a valóságba, a hétköznapok rutinjába, mert igazán lazára sikerült ez a vakácijóu.
Jóóóóóóóó nagyot pihentünk, két hétig összemosódtak a nappalok és az éjszakák, feje tetejére állt a világ.
Kikapcsoltam minden feladatot, munkát és lazítottam. Nem idegeskedtem és remélem, nem is idegesítettem (nagyon) senkit. Megnéztem jónéhány filmet, beszélgettem nagyokat, meglepiket szereztem, meglepiknek örültem. Olvastam s aludtam, sokat. Sétáltam, néha, látogattam ismerősöket, rokonokat, barátokat. S nagymamám történeteit hallgattam.
Mert voltunk "otthon" is, kicsit megöntözni a gyökereket.
Szilveszterkor összegyűlt a régi ifi-csapat egy része, és annyit, de annyit nevettem, mint tavaly egy egész év alatt összesen. Jó volt együtt. Jó volt, mert ismertük egymást, nem kellett nagy körítés egy-egy mondathoz. Jó volt a reflexeket felismerni, hallani egymásról, frissíteni az emlékeket. S jó volt látni a gyerekeket is, akik most már ugyanúgy hozzátartoznak a képhez és valahogy nem is idegen, hogy ott vannak. Beleillenek a képbe.
Különösen Benjámint élveztem. Engem választott Ligrettózáskor. 4-5 éves, és meglepetésemre annyira ügyesen játszott, hogy ripityára vertük a társaságot. Veterán, profi játékosokat :). Jófej kissrác.

Vajdahunyad megváltozott az utóbbi időben. Poros, szürke városként él a fejemben, s úgy gondoltam, hogy lassan elhal, meghal, kipusztul és kámpec dolores... ám az otthon töltött hét alatt egészen új arcát láttam. Nyugodt, csendes, fejlődő város inkább. S mostanság a nyugodt jelző kezd átvándorolni a pozitív jelzők közé a fejemben.

Lehet, hogy csak a vakáció, a szabadság, a nethiány tette, de ritkán tudok annyira laza lenni, mint amilyen az elmúlt héten voltam. Itthon folyton úgy érzem, hogy rohanni kell, tenni-venni, jönni-menni s mégis mindig lekések valamiről. S ha visszanézek a napjaimra a rohanás ellenére mégis üresek. Alig marad valami kézzelfogható, érdemleges, említésre méltó.

Nem terveztem nagyokat az új évre. Igazából két dolgot szeretnék. De ha az első sikerül, a második is alakul majd valahogy.

Feladatom nagyon sok van, de leginkább azt szeretném látni, hogy miként tovább és azt tenni, amit érdemes.

Holnap kezdődik is a munka. Folytatódik.

Az alábbiak bátorítanak.

Szép új évet mindenkinek!

121. Zsoltár

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.

Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.

Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.

Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!

Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.
Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.
Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké.