Hazaérkeztem

újra.

Bukarest most szürke volt és morcos. Pedig szép napsütés fogadott.
Az állomáson a jegyárus néninek nem volt jókedve, elkergetett a kérdésemmel. A buszra várakozók már kedvesebbek voltak - mintha az ő dolguk lett volna tájékoztatni a turistát - szívesen segítettek.
Az irányítgatások azonban nem voltak a legpontosabbak. Jól körbekerülgettem néhány busszal a várost mire sikerült megérkeznem - végül taxival.

A fogadtatás kedves volt. A tanfolyam érdekes, de kell 2 hónap, amikor csak ezzel foglalkozom ahhoz, hogy megértsem mit is tanítottak.
Ismerősökkel, ismeretekkel és könyvekkel lettem gazdagabb.


A törzskávézó lerobbant, míg nem voltam ott. A fotel lesüppedt, a székek lába és a hely varázsa megkopott. Sem az ebéd, sem a desszert, sem a kapuccsinó nem volt finom. Éreztem, ahogy kis kockákként fennakadnak a torkomon a falatok és csak muszájból araszolgatnak csak lefelé. Feladtam. Úgy döntöttem, hogy inkább nem vagyok éhes.

A rögtönzött akció végül jól sikerült. Lencsés hazatérésem volt. Készülhetnek a sztárfotók.
Az emag a nyerő! Az f64-ben nem volt raktáron - pedig ők lettek volna legközelebb, a digilandnél nem voltak hajlandóak megvárni zárás után 5 perccel.

Az állomás hideg volt és nyűgös. Negyven percet késett a vonatom. Ötven percet beszélgettem telefonon salátaevés közben - B. - nem voltam farkaséhes, de a hagyomány kedvéért és rád gondolva betértem :) - aztán tíz percet várakozás közben s aztán még kétszer ötöt.
Végül befészkeltem magam a fülke emeletére s reggelig megosztoztam a 3 útitárssal a 4 négyzetméteren.

Esti mese-társ is akadt, ugyanis egy volt diákom épp abba a fülkébe és épp az emeletre kapott jegyet, így jó hosszút beszélgettünk míg szempillánkra szállt az álom, majd reggel újra.
Néhány órába belefér egy élet és amire egyetemen ritkán kerül sor - vonatozás alatt olyan jót lehet beszélgetni!
Talán minden diákommal kéne utazzak egyet Bukarestig. Talán másképp tanítanám őket. Talán én is más volnék. Talán ők is.

Két óra késéssel érkeztünk meg.
Hazafelé jobban aludtam.
És aztán itthon mégjobbakat!

Bekk tu hom. Velkammbekk.

Derült égből villámcsapás

avagy eső után faborulás.

Ma, az iroda udvarán rádőlt egy fa a Zautókára.

Mentségére legyen mondva, hogy igen korhadt volt szegény, egy levél, nem sok, annyi sem volt már rajta, az ágacskái úgy repedeztek a kezem között, mint a fogpiszkáló, a gyökerei alig 15 cm-re voltak a földben.

Megtermett fácska volt, valamikor jó kis árnyékot tarthatott a lakóközösségnek az udvaron. A bácsi, aki évekkel ezelőtt ültette nem hiába ragaszkodott hozzá és tiltotta le mindenkinek, hogy kivágják.
Annak ellenére, hogy évek óta kiszáradt, a szomszédok már három-négy éve győzködik, hogy tegye meg, mert veszélyes is lehet. A fa maradt - máig, amikoris bevallotta nyilvánosan, hogy bukik a Szuzukikra. Nem is mindegyikre, hanem csak egyre, a miénkre, a Kiválasztottra.

Kora reggel, amikor látta feltűnni az udvar mélyén ugrott egyet örömében, s tapsikolt is , amikor egyre csak közeledett és közeledett felé. Abban reménykedett, hogy a vonzalom kölcsönös, hiszem a Fehér Szépség határozottan épp felé tartott. Három napja, amikor először látta bekanyarodni szívéről elszállt minden bánat és felizzott benne az eltemett remények parázsa. Már-már kiugrott a szíve örömében, amikor leparkolt vele szemben, de aztán valami miatt egyszercsak mégis odébb állt, kicsit oldalra, úgy, hogy jól körbe kellett forgatni az ágait, hogy láthassa. Már azt hitte megharagudott valamiért, amikor kitolatott előle, s megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor az megfordulva visszatolatott mellé.
Nyújtogatta az ágait, kacsintgatott a rászáradt rügyeivel, megmaradt büszkesége és daliássága teljességével hódítani akart. Az esőcseppekkel szövetkezve zongorázott, egyik melódiát a másik után susogta velük együtt a szél.

Minél tovább nézte a Zautót, annál jobban belészeretett. Alig bírt talpon maradni, a mámortól rogyadoztak a térdei.

Délután, 3 körül azonban nem bírta már és határozott tettekkel vallott.

Átölelte az álomszép macskaszemű hercegnőt és teljes hosszával rádőlt, ágaival, mint oltalmazó karokkal betakarva őt. Zuhanás közben a Zautó tetejére borult, és örömmel nyugtázta, hogy Új Szerelme fogadja őt, hiszen annak feszes tartása itt-ott engedett, lazított.

Az Emberek nem értik meg az effajta szerelmet. Nászuk nem tarthatott soká.
Meglepett és haragot sejtető hangok tűntek fel az udvaron, jöttek, rángatták, és hiába kapaszkodott minden megmaradt erejével, elvonszolták, szétfűrészelték és zöld tartályok mellé dobigálták cafatokra tépdesett maradványait.

Legdühösebb az egyik Magassarkú volt, aki sokat telefonált a hececáré közben és valami rendőrséget és tűzoltóságot emlegetett.

Utolsó lélegzetével azon tanakodott, hogy vakon a szerelem bűncselekménynek számít ezeken a tájakon?
Vagy eretnekként máglyára viszik a Szerelmeseket itt?

Micsoda világ...!

Fejedelmi lakoma

Percenként

- na jó, ez túlzás, de elég gyakran - módosul a programom mostanság.

Utazás előtt állok és változnak a szcenáriók.

1. ha nem indulok el 12 körül Budapestről, nem érek Bécsbe időben ahhoz, hogy már szerdán elfoglaljam a szállást,
2. ha nem érek oda 3-ra csütörtökön kell mennem
3. ha csütörtökön megyek, a legkorábban induló vonat 9-re ér be, a busz még később, szóval kések (Lehet, hogy autóval megyek, de az még érdekesebb lesz, mivel nem ismerem az utakat és a szervezők figyelmeztettek, hogy a központ, ahol az egyetem is van le lesz zárva foci EB miatt.)
4. ha kések, lekésem a konferencia kezdetét, ami 9-kor van (... észre se veszik :D)
5. [ha észre se veszik miért menjek? (Asse tom hova kell mennem, új város, új helyek s egyedül megyek.)]
6. ha odaérek valahogy, csütörtökre van szállásom, de péntekre nincs (A konferencia szombatig tart.)
   
7. ha péntekre nincs és ha nem mondja vissza valaki a szállását, eljövök péntek este és asszem egybeejtem a konferenciázást egy barátnős látogatással - ha autóval megyek
8. ha autóval megyek, egybeejtem a konferenciázást egy látogatással (Judit, remélem otthon leszel és örülsz :D)
   
9. ha még mindig Pápán laknátok, Márta, titeket is meglátogatnálak
10. ha nem fejezem be ezt a sok há-t akkor kétséges, hogy holnap reggel fel tudok kelni
11. ha nem kelek fel időben, akkor itthonmaradok
12. ha itthon maradok meg van oldva a probléma, nincsenek há-k.

Megtanultam bizonytalanságban élni, így nem stresszelem magam. Kialakul.

Egy Herceg és egy Királylány meséje

Előhang:

Az alább olvasható szöveg műfaja: mese.
Jelzem: nem tanmese!
A szereplők jelleme, szavai, gondolatai, tettei szerzői jogok által védettek.
Kifejezetten tilos utánozni a szereplőket: szavaikat, gondolataikat és tetteiket egyaránt tiltott megismételni akár gondolatban is.
Ha valaki idézni, előadni vagy másolni szeretné a mű bármely részét, írásos beleegyezést kell kérnie a mese szerzőjétől. Hatmilliárd kérvényből egyet sem fogok aláírni.

Bárminémű hasonlóság reális személyekkel, helyzetekkel vagy élettörténetekkel csak a véletlen szeszélyes játéka. Meg a szerző fantáziájának azon korlátoltsága-hiányossága, hogy nem tud eléggé messze szárnyalni a látni-hallani vélt eseményektől.

A kockázatokról és a mellékhatásokról ne kérdezze meg kezelőorvosát, pszichológusát: állítom, hogy ártalmas az egészségre.

18 éven aluliaknak szülői felügyelet mellett sem szabad elolvasni 25 éves korukig, s akkor is csak ha már házasok.

Ha valakinek mindezek után mégis kedve támadna folytatni az olvasást javaslom, hogy csak reggel 9 és déli 12 óra között vetemedjen rá, naponta maximum egy bekezdést olvasson végig, reménykedve, hogy pizsamaosztásig valamelyest csökken a rémálmok veszélye. De legjobb, ha el sem olvassa az, aki nyugodtan akar aludni élete hátralevő részében.

Én megmondtam, ha valaki nem tartja be a fentieket, magára vessen.


-----------------

A Herceg vágtat fehér lován. Semmi sem állíthatja meg: töretlenül halad, megküzd minden akadállyal, még a hétfejű sárkány mindhét fejét is levágja sorban, csakhogy Veled, szíve választottjával lehessen. Tudod, hogy érkezik s díszbe öltözötten vársz rá. Az izgalom, az újszerűség varázsa és az, hogy Te vagy a választottja fénybe öltözteti a sudár termetét. Csak úgy sziporkázik, ahogy daliásan közeledik.

Dobban a szíved: szereted, mondod magadnak. S mondod királyapádnak, királynő anyádnak is, egyre csak mondod, hogy Ő, csak Ő kell neked.

Lélegezned is nehezebb nélküle. Aludnod, enned sem kell, annyira betölt jelenlétének varázsa. Az órák percekké zsugorodnak s dallamok szárnyán suhannak tovább, amikor Vele vagy s évszázadokká nyúlnak, amikor nélküle.

Hetedhét országra szóló ünnepséget szerez jóapád, birodalma apraja-nagyja legszebb ruhájával és legjobb kedvével tiszteli meg nászotok napját.

Bármerre nézel mosolygó arcok, csillogó szemek tekintenek vissza rád s Te szívedbe zárod emlékként ezeket a selyembe és szeretetbe csomagolt ajándékokkal együtt.

Királylány vagy. Legszebb napjaid éled s tart még szádban a csodaízű máz íze.

Herceged leszállt a fehér lóról s szegre akasztotta kifényesített páncélját. Apád kezeddel együtt neki adta birodalma felét s határt járni nem fehér lovon s mellvérttel szokás.

Esténként, amikor megérkezik örömmel fejted le lábáról a sáros sarkanytús csizmát, kedvenc ételét kínálod vacsorára s dalban mondod el neki, hogy hány millimétert nőtt ma is a tavaszi kikerics. Mire a csodanárciszok történetébe kezdenél Herceged álomba szenderült öledben.

- Milyen édesen alszik! – kiáltasz fel gondolatban, a legpuhább takarót teríted rá, egyszusszra ellobbantod a gyertyát és lábujjhegyen kiosonsz, nehogy felébreszd szemed fényét.

Mire lehull az első hó, megtanulod, hogy vacsora közben a magyar ember nem beszél, utána pedig alszik. Azt is megtanulod, hogy reggel a férfiember nem szeret beszélgetni, s legjobb, ha hagyod békében felébredni. Jobb, ha meg sem szólalsz, míg el nem távozik fontos ügyeit intézni.

Megtanulod, hogy be kell érned az eddig kapott rózsákkal (még, jó, hogy megszárítottad őket annak idején) és meg kell elégedned azzal, ha szolgáid lesik minden vágyadat. Herceged foglalt és a birodalom ügyeiben tanácsosaira számít.

Megtanulod, hogy Herceged nem kíváncsi sem a kikericsek, sem a primulák sorsára. A hangod is fárasztja. Elég, ha simogatod a hátát csendben, míg elalszik.

Időnként, amikor jóanyádat, a Királynőt látod Apád mellett a trónon, sejleni kezd egy gondolat benned, de szavakba sem tudod foglalni, így csak az ajkaid körül megjelenő ránc jelzi, hogy mondanál valamit, de ki veszi ezt észre, láthatod, hogy mindenkinek fontosabb dolga akad annál, hogy téged meghallgasson.

Közben gyűlnek benned a ki nem mondott, meg nem hallgatott szavak és gondolatok. A holvoltholnemvolt világa, melyet Hercegeddel álmodtál meg rommá lett, mielőtt megépült volna.

Időnként próbálkozol, hol vidáman, hol szomorúan, hol reménykedve kéred Herceged, hogy építsétek tovább az álomországot s az életetek darabjait is, de az elmaradt válaszok szárnyadat szegik és nem tudod már varázsporral meghinteni a valóságot, a mesevilágról pedig megtudod, hogy az csak buta gyerekjáték.

A ködös szürkületben a hidegtől és a magánytól dideregve közelebb húzódsz a kandallóhoz, továbblapozol, de már oldalak óta nem figyeled a szöveget. Messze jársz és azon tűnődsz, hogyan történhetett, hogy ebben a mesében nem váltál Királynővé. Hogy a valóságban is álmodozó királykisasszonynak lát mindenki, pedig te arra vágysz, hogy szavaidnak súlya és kéréseid többet érjenek a reggelente felrázott donyhából ki-kibújó pelyheknél.

Ahogy visszapillantasz a könyvedbe egy mondat kezd el villogni a szemeid előtt:

- Csak Királyok mellett válhatnak Királynőkké a lányok.

Mese a Gombócokról

Hol volt, hol nem volt, de inkább mindjárt nem is lesz már... no, de ne vágjunk a mese közepébe.

Az úgy lőn, hogy Húsgombóclevest főzött a Konyhatündér ma ebédre. Igazi finomat. Se túl fűszereset, se túl simát.

Piros lett, csillogott és csalogató illatokat varázsolt a konyhába.

A reszelt Káposzta-csíkok megfelelően puhára főttek és arányosan férkőztek be a Répa-, a Petrezselyem- és a Zellerkockák közé s együtt barátságot szőttek az egyre szaporodó szép, kerekszemű rizses kerek Gombóc Gurigákkal. Még azon se tudtak összeveszni, hogy melyikük színe legyen látványosabb a levesben: a Petrezselyem és a Zeller zöldre vágyott, s bár a Répák többen voltak s mindannyian narancssárgára szavaztak volna, igazi vita ki sem alakulhatott köztük, mert a Konyhatündér mindannyiukat összebékítette két kanál tűzpiros Paradicsompürével és egy marék szárított Levéllel. A forrásban lévő Vízben közben folyton ugrándozva kicsit kimerültek s elégtétellel nyugtázták, hogy a csiklandozó lángok hirtelen kialudtak a fazék alatt.

Amikor később a Konyhatündér Hercege kanalába került az első Répa és az első Gombóc együtt rákacsinottak a tányérban maradt társakra. Jelt adtak, hogy aggodalomra semmi ok, ez szép vándorút lesz: a Herceg szemének békés zöldje minden Répaaggályukat és Gombócfélelmüket egy orsszippantás alatt eloszlatott.

Később a Konyhatündér újra felgyűrte képzeletbeli selyemkötényének képzeletbeli újját és újra gombócos kedvre kerekedett.

Ezúttal Túrógombócokat álmodott: míg a lángok kacarászó buborékokat csiklandoztak a Víz tetéjere, addig a 9 kanál Búzadara bujócskázni kezdett az Édestúrócsomóban a két sárgahasú Tojással s mikor már azt hitték, hogy sikerült az összes Darát begyűjteniük a Fehérjébe, akkor hirtelen talákoztak két rakomány cukros Vaníliaszemcsével. Addig kergetőztek, míg mindannyian elfáradtak és már nem tudták számon tartani, hogy ki is a hunyó, ráadásul a Cukorszemcsék úgy elbújtak, hogy nem is lehetett igazán rájuk találni. Így aztán eldöntötték, hogy pihennek egy kicsit.

A pihenésből szunyóka lett. Jól is jött az alvás, hiszen a csalafinta Cukorszemcsevadászat próbára tette minden erejüket. Azt álmodták, hogy forró vízben búvárkodnak, majd azt, hogy gombócokká varázsolva kergetőznek tovább, de a cukorszemcséket most sem találják. Pedig nagyon is érezték, hogy ott kell lenniük valahol. Álmukban PrézlitengerTündérrel is találkoztak, aki megengedte nekik, hogy megmártózzanak mindannyian egyszer a hullámokban.

Egyszercsak arra ébredtek, hogy Konyhatündér szólongatja őket: szép, zöld-szélű tányérokra hívta némelyiküket és hófehér sálat kötött a nyakukba. Álmélkodtak, csodálkoztak, fel-le gurigáztak egymás előtt tetszelegve az új díszruhában s mire felfogták volna, hogy mit is álmodtak s hogy milyen új világba ébredtek az álomból a Herceg kanalában találták magukat.

Hogy ott min gondolkoztak tovább, nem árulom el. Aki kiváncsi rá, járjon utána.

Itt a vége, fuss el véle.

Túrógombócok álma

Túrógombócok és a PrézlitengerTündér

Túrógombócok sállal

UI. Aki siet találkozhat még néhány Gombóccal. De csakis akkor, ha nagyon siet, mert a mesebeli Gombócok alaptermészete az, hogy elgurulnak valamerre (szinte) nyomtalanul. Elgombóctalanodnak. Sokkal hamarabb, mint a torkomban lakó-fajták.