A vezetésről

Axióma: Nagyon szeretek vezetni.

Most, hogy felgyűlt kb. tízezer kilométerem már nem érzem fojtogatóan kényszerítőnek a vezetés-vágyat, ha autót látok. Frissenszerzett jogosítványommal majd elsírtam magam, ha nem ajánlották fel, hogy vezessek, ha útrakeltünk. Képes voltam végigmorogni az utat, ha nem vették észre, hogy ÉN, ééééééééééééééééén, én kéne vezessek, ha már van jogsim!

Most már eszköz az autó és hobby.
Élvezem a szabadságot, amit száguldás közben érzek. A mobilitást. A távolságok eltörpülését.

Egészen söförösnek éreztem magam most, az úton.
Tudok tankolni. Matricát venni és felragasztani.
Benzikútnál kávéztam és szendvicseztem.
Szélvédőt mostam és lámpákat.

Viszonylag jól parkolok. Kivéve, mikor nem. Mert néha előbújik belőlem a szőkenő, persze. De elég gyakran festem magam :D.

Ha fáradt vagyok is, felüdít, lelkesít, lendít a vezetés. Élvezem, hogy szabályozhatom az elindulást és megállást. A sebességet. Az irányt. I'm the Queen of the Road.

Csak a stresszelést nem bírom. Azt a fajtát, ha valaki kommentál és bosszant, miközben vezetek. Olyankor belehajtok a szembejövő sávon parkoló autóba és az összes gödörbe és túrázom a motort. Tokaj óta már tudom ezt is magamról és inkább megállok. Lecsendesedni. Vagy kipakolni a stresszort. :D

Megesett, hogy 160-assal gurultam a magyar autópályán, pedig elég rozoga volt szegény Toyota Corolla, amit kölcsönkaptam a Nagy Útra. Remélem nem érkezik gratuláció érte :D.

A Szuzuval jópárszor megelőztem egy Nissan Terranot hazafelé jövet. Lendületből. Meg A6-ost is.

Néha zenét hallgatok vezetés közben. Ákost leggyakrabban, mert nincs szívem kicserélni a lejátszóból. Néha rádiót. Eszmecseréket.

Szeretem, ha elalszanak az útitársak. A legjobb visszajelzés arra nézve, hogy biztonságban érzik magukat. Azt is szeretem, ha mesélnek nekem közben. Egyik kollegám egész könyveket mesélt egy-egy utazás alatt!

Tanulgatom az autós cseleket, titkokat. Sokat segít egy-egy tapasztalt mester.

De mindezek fölött most, hogy épségben oda- és hazaértem az oltalomért vagyok hálás. De nagyon! Köszönöm.

Próbavezetés

Budapesten nem lehet balra kanyarodni. Legalábbis én erre a következtetésre jutottam az előbb, amikor körbejártam a fél várost ahhoz, hogy visszakanyarodjak a próbavezetésből. Végül az IKEÁnál kötöttem ki, merthogy oda olyan egyszerűen lehet eljutni innen, a Margit hídtól és merthogy arra van Bécs is. Reggel egész biztosan könnyen megtalálom az M1-est, még álmosan is. Jó helyen van ez a Gül Baba utca!
(Az IKEÁban adtak nekem ernyőt és macskaedényt, lesz miből egyen Liza ezután.)
Visszafele azonban jól elkanyarodtam, így - táblák hiányában - szimat után jutottam vissza jó nagy kerülővel, útbaejtve Törökbálintot, az Érdi utat, Gazdagrétet és a Nyugati pályaudvart, hogy a többi kanyart ne is említsem...
De visszaértem.

A Toyotát próbavezettem, hogy lássam, nekibátorodhatok-e Bécsnek vele holnap.
Gurul, megvan mindene, tervezem az útvonalat.

Nem jön velem valaki?

Percenként

- na jó, ez túlzás, de elég gyakran - módosul a programom mostanság.

Utazás előtt állok és változnak a szcenáriók.

1. ha nem indulok el 12 körül Budapestről, nem érek Bécsbe időben ahhoz, hogy már szerdán elfoglaljam a szállást,
2. ha nem érek oda 3-ra csütörtökön kell mennem
3. ha csütörtökön megyek, a legkorábban induló vonat 9-re ér be, a busz még később, szóval kések (Lehet, hogy autóval megyek, de az még érdekesebb lesz, mivel nem ismerem az utakat és a szervezők figyelmeztettek, hogy a központ, ahol az egyetem is van le lesz zárva foci EB miatt.)
4. ha kések, lekésem a konferencia kezdetét, ami 9-kor van (... észre se veszik :D)
5. [ha észre se veszik miért menjek? (Asse tom hova kell mennem, új város, új helyek s egyedül megyek.)]
6. ha odaérek valahogy, csütörtökre van szállásom, de péntekre nincs (A konferencia szombatig tart.)
   
7. ha péntekre nincs és ha nem mondja vissza valaki a szállását, eljövök péntek este és asszem egybeejtem a konferenciázást egy barátnős látogatással - ha autóval megyek
8. ha autóval megyek, egybeejtem a konferenciázást egy látogatással (Judit, remélem otthon leszel és örülsz :D)
   
9. ha még mindig Pápán laknátok, Márta, titeket is meglátogatnálak
10. ha nem fejezem be ezt a sok há-t akkor kétséges, hogy holnap reggel fel tudok kelni
11. ha nem kelek fel időben, akkor itthonmaradok
12. ha itthon maradok meg van oldva a probléma, nincsenek há-k.

Megtanultam bizonytalanságban élni, így nem stresszelem magam. Kialakul.

Az út - No Comment

Meghúztak

ma.
Autóstól.
Rúddal.

Sose vezettem még kinyiffant autót, de ami késik, nem múlik. És lőn.
Mert eccercsak egyik útkereszteződésben a kis szuzuuuuuki úgy döntött, hogy nem visz tovább. Leállt és nem akart beindulni, pedig simogattam, becéztem, kértem szépen, kértem szigorúan, de őfelsége meg se nyikkant. Egyre gyűltek az autók mögöttem, két taxis volt legközelebb, dudáltak is, ám az autócska nekik se dőlt be. Kiszálttam, kértem a taxist, segítsen.

Mondom, nem indul.
Röhög.
Mondom, bácsi, nem indul.
Aszondja, kisasszony, benzint kell tenni bele, anélkül nem megy.
Mondom, van benne, teli van.
Több ötlete nem volt, kiszállt.
Mondja, indítani kell.
Mutatom hogy csinál.
Mondja, hívjam a szerelőt.
Jó. (Melyiket a huszonötezer szuzukis szerelő-ismerősöm közül?!) Ha tudnám a szervíz számát...
Segített odébbtolni pár centit, hogy kiférjen és ezzel otthagyott.

Jópár telefonhívás és másfél óra várakozás után megjött a nemszuzukideszerelő ismerős, elvontatott.
A 40-es sebesség száguldásnak tűnt s egy-egy rándításnál aszittem szétesik szegény autócska.

Betoljuk a műhelybe, nézik.
Sorolják, mi baja lehet.
Indítják. Nem indul.
Mondom, van itt két bigyusz, a szőnyegen találtam.
Megnézik, beteszik, indítják, indul.

Halleluja!

Még jó, hogy nem ráztam ki a szőnyeget bigyuszostól!
Még jó, hogy csak ennyi baja volt s csak a fél délutánom ment rá!
Még jó, hogy tudom, hogy ha ezután lepotyognak a bigyuszok hová kell tenni őket!

Még ... jó éjt!