hétfő, március 10, 2008

Pörög

az életem.

Hol itt vagyok, hol nem.

Kihívásokkal és meglepetésekkel teli minden napom, a szürke felhők közé rózsaszínek is kerülnek időnként.
Folyton új feladatok és szerepek kerülnek elém. Nemisálmodott helyzetek.
Csoda-e, hogy elbizonytalanadom legtöbbször? Csoda-e, hogy lassan úgy érzem, semmiben sem vagyok kitűnő?

Nagy Kérdésekre alig jut idő. Apró válaszok segítenek túlélni. S egy-egy megerősítő jelzés arról, hogy (elfogadható, szerethető, értékelhető) vagyok.

Life is a song we must sing with our days - mondja, énekli Michael Card.

A szeretnék jó lenni és jól lenni című harcban elfelejtek mosolyogni. Izzadságszagú mosolyokra futja csak.

Erőlködés nélkül nem lehet, vajon? Mi volna, ha egyszercsak az lennék, aki vagyok és elfelejtenék megfelelni akarni. Bárcsak tudnék ilyet!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hm, megfelelni akarni... Kemény dió :( nem akarni.

Annak is, aki pörög, annak i, aki nem.


Noémi