hétfő, február 04, 2008

Kótyag(osság)

Három napi ágybangyógyulás után ma reggel - a feladatok sorára és sürgősségére való tekintettel - úgy láttam jónak, hogy illene talpon folytatni a gyógyulást.

Szédületes érzés két lábon járni.

Aszittem jobban vagyok. Nem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ilyen sokat ilyen ramaty állapotban.

Dolgozni akarok! Szeretnék. Lécci-lécci engedjetek dolgozni!

4 megjegyzés:

márta írta...

Najó, legyen..én megengedem...:)

natikrisz írta...

Kössssssssz! Tudtam, hogy Rád mindig számíthatok :D.

Névtelen írta...

Hallottál arról, hogy munkaalkoholizmus? Én a napokban hallottam róla és szerintem neked ez van :) A munka megvár, neked meg jár a pihenés.

natikrisz írta...

Jajjj, dehogy! Lógatnám én szívesen a lábam, de az a baj, hogy ez a munka nem vár meg.
Ha lejárnak a határidők lógathatom a lábam eleget, de ha addig nem fejezem be eztittni, akkor az orrom fogom lógatni hosszan, búsan.