hétfő, január 14, 2008

Sem a

mangótól, sem a pomagránáttól (gránátalmától), sem a Pictől nem ájultam el.

Ma este meglátogattuk a november végén nyílt Pic áruházat és e nagy esemény tiszteletére vettünk egyet-egyet mindkét gyümölcsből.

A gránátalma savanykás, fárasztó kiszemelgetni belőle az ehető húsos magvakat. A mangó kesernyés, fanyar, meg kicsit olyan, mintha fenyőtoboz aromát kevertek volna belé.

A Pic óriási területen fekszik és mentségére legyen mondva, hogy tiszta, nagyon rendezett és jól felszerelt. Nagyon szellős, bőven van hely rallizásra is a polcok között s ez időnként jól esik a tömegnyomorhoz szokott ember lányának. Ugyanakkor itt-ott ijesztő is a távolság: több, mint 15 métert gyalogolni csak azért, hogy a húsrészlegig eljussak...

No, summa summárum: zavar a bőség. Egyre gyakrabban mondom, gondolom, hogy elég, ebből most ne vegyünk, van otthon, majd máskor kipróbáljuk, most nem kívánom.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nekem pont azért teszik a Pic, mert jó nagy hely van a polcok között és elvész benne a sok ember és nem lesz tömegiszonyom. Viszont eddig minden alkalommal probléma adódott a kasszánal és a problémamegoldásért felelős személyzet meg csigalassú. Ja és nem adják vissza az aprót, pedig az is az én pénzem és ami visszajár az visszajár, már csak udvariasságból is.

Névtelen írta...

Hm, ezzel a "zavar a bőséggel" nem nehéz azonosulni. Sokszor én is így vagyok ezzel. Amúgy a gránátalmát kifejezetten a babrás mivoltáért szeretem. Persze, az ízét is nagyon díjazom. A mangóval pedig az a helyzet, hogy picit puha kell legyen, s akkor a fenyőtoboz íz nem olyan markáns. Szóval, tessék megtapogatni, mert az a gyanúm, hogy zölden vettétek. Ja, erre Laci tanított most karácsonykor, mert az első mangóm nekem is "fenyősre" sikeredett :D