csütörtök, január 24, 2008

Elbújtam

a világ szeme elől.

A mesére érkezett komment váltotta ki belőlem ezt a reakciót, de talán jobb is lesz így. Leírhatom a gondolataim, kiírhatom magamból őket anélkül, hogy a bejegyzésekkel bántanék bárkit is.

Az este óta egyre jobban belenyugszom ebbe a döntésbe.

Jó lesz itt nekem, hogy őszinte lehetek és azt írhatom le, amit valóban akarok, köntörfalazás nélkül.
A kommentek hiányozni fognak, a beszélgetések is, talán.
De nem baj, ha lassan megtanulom végre, hogy nem ezeken múlik minden. Ha megtanulom, hogy nem csak- és elsősorban emberektől kell várnom a segítséget.

Erről beszélgettünk éppen A.-val vmelyik este torna közben.

Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve!" (Jeremiás 17:5)

Hogy kell ezt az igét érteni?

Az emberekben való bízásnak nagyon sok rejtett arca van. Az tény, hogy a bejegyzéseimmel időnként tényleg az volt a titkos vagy nyilvánvaló szándékom, hogy vegyenek észre, segítsenek rajtam.
Szeretnék megtanulni egészséges kapcsolatokat kialakítani és sokkal kevésbé függni másoktól, érzelmileg is.

Az este szépen megfogalmazgattam ezeket magamban, most csak így jut eszembe a lényeg.

Lódulok neki dolgozni. Az irodában vagyok, már egy órája és kollegák nincsenek sehol. Pedig nem emlékszem, hogy módosítottunk volna a csütörtöki programon.


Nincsenek megjegyzések: