Hm. Lehet, hogy a meséből nem ez derült ki, de én hiszek abban, hogy a házasság szép. Időnként meg is élem. :)
A mese egy-egy élethelyzet kiélezése volt, egy forgatókönyv arra, hogy ha a szereplők nem tesznek érte, akkor magától nem fog minden csodaszéppé válni.
Az a mese jut eszembe, amikor a királylány csókjára a béka herceggé válik.
A szeretet valóban képes a jót kihozni az ember fiából, lányából.
De ez is csak a mese eleje.
Időnként biztosan szükség volt arra is, hogy a herceg csókja varázsolja vissza királylánnyá a (házi)sárkányt vagy nyuszit, vadlovat, akármit.
És kölcsönösen így, újra meg újra, míg a kapa s a nagyharang...
A hangsúly a kölcsönösségen van s az újramegújrán. És hogy figyeljünk oda, nehogy házisárkánnyá, rút kiskacsává, békává változtassuk egymást. Meg azon, hogy bánjunk szeretettel egymással.
A lényeg tömörítve ez.
Szeretettel.
S ennek aztán rengeteg arca van!
Bizony, egy-egy arca csak azután válik láthatóvá, miután könnyel leáztatunk egy-egy oda nem illő réteget.
UI. Tanácsot nehéz kérni. Legtöbbször én nem tudok olyankor, amikor a legnagyobb bajban vagyok. Ilyenkor, ha valaki "mögém" lát és meg tud közelíteni, végül örülök neki. De egyre kevesebb bizalmam van, főleg így, hogy látszólag mindig csak nekem van bajom-harcom. És az együttérzés látszatát keltő, de kiosztó, kegyeskedő, magaslóról jövő mondatokból.
2 megjegyzés:
Nemcsak neked van bajod szerintem...az van, hogy te őszinte vagy. Meg bátor. Ezért is vagy annyira szerethető. Ami az utolsó mondatot illeti: igen, falra lehet mászni tőlük, de vedd figyelembe azt, hogy mennyire különbözőek az emberek. Aki egész életében ilyen mondatok között élt, nem tud mást mondani. Meghallgatod, megköszönöd, aztán viszlát. Geszti Péternek van egy ilyen mondata, hogy "ilyenek ellen nincs oltásom". Na, hát legyen. Aztán viszlát. :)
a vadló nagyon tetszik :))
Megjegyzés küldése