hétfő, január 21, 2008

Hallgatom

Phil Collins-t, M. blogján kezdtem, de azóta már a sokadik dalnál tartok. Tényleg szépek a dalok s az előadó is nagyon jól teszi a dolgát.
Érdekes összehasonlítani a mostani Phil Collinst a korábbi önmagával. S látni az éveket meg az eseményeket a szemében.



Ti hogyan szoktatok megvigasztalódni, ha úgy érzitek, hogy csontvelőig elkeseredtetek?




3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Pl. zenét hallgatok :)
De egy jó, őszinte, mély beszélgetés egy jóbaráttal, rég nem látott ismerőssel (akár messen is) jót szokott tenni, nekem legalábbis.

márta írta...

Látom, te is elkaptad a P.C. lázat. Két napja én is állandóan őt hallgatom. Sokkal szebb és jobb érett korában szerintem.
Ha boldogtalan vagyok, és nem pont miatta, akkor a kedvesférjem segíthet a legjobban. De akkor is, ha miatta. Akkor meg pláne, hogy ő. (Hallod B. ? :))

encóka írta...

ha csontvelőig, akkor a térdeimen