vasárnap, január 27, 2008

Blog reloaded. OK, vitázzunk.

Nem bírtam sokáig a bújkálást. Próbáltam meggyőzni magam, hogy jobb lesz a csigaházban, de ájm nát of dett kájnd.

És az az igazság, hogy részben igaza volt a kommentelőnek, bár ezt nehéz volt bevallani akkor. Emésztenem kellett egy kicsit. Könnyebbnek tűnt behúzni a függönyt s nyalogatni a sebeimet. Egyszerűbb volt játszani a sértődöttet, mint értelmesen vitázni.
S kilesni a függöny mögül, várni, hogy engesztelgessenek.

Ijesztő, hogy mennyire nem tudok kikanyarodni a magam körül való forgolódásból!

A mesét én sem tartom tökéletesnek. De az ihlet lázában örültem neki. S annak a néhány nagyon pozitív bírálatnak is, ami más barátoktól jött.

Megtartom.

Ha egyszer tovább tudom majd gondolni, akkor csiszolom még, mert nekem is sarkítottnak tűnnek benne a helyzetek. A jellemrajzok vázlatosak, jó adag feketeszurok került a Hercegre s az Asszonyka igencsak bírálható cselekvésképtelensége miatt.
De mindezek ellenére úgy gondolom, hogy nem áll túl távol a valóságtól.
Attól, ahogyan alakulhatnak a dolgok.

Azt hiszem termékenyebb, ha fel merem vállalni a véleményem s azt is, ha azóta van újabb, árnyaltabb, ami talán majd egy újabb mesét szül. Vagy ugyanazt a mesét, más szemüveggel látva.


Na, de száz szónak is egy a vége: kibújok a csigazházból, abbahagyom a ukkmukkfukkot. Hideg van odabent, egyedül. Mindkét szarvam lefagyott :). S különben is megbocsátottam a Kommentelőnek.


Bemásolom ide a kommentet, a szerző neve nélkül. Vitázzunk, ha van kedvetek! Ha nem, az se baj.


"tudod, amikor más hiányossága korlátol téged, akkor már nem írhatod ki egyenesen a blogodban, mert hogy teregesd ki az oldaladon más, pl a férjed hibáit? Ha a saját bukásaidról írsz, az oké, de amikor már nem csak rólad van szó, több kell, mint egy blogbeírás... ahhoz kapcsolat, bizalom kell, és akkor mondhatod. Én mindig amondó voltam, h tanácsot annak adj, aki kér, akiben megvan az alázat h kérdezzen, elismerje, ha valami zötyög és mer kockáztatni, kibújni az álarc mögül. enélkül nem lehet segíteni sem, tanácsot adni sem.

jó házassághoz sztem nagyon fontos a jó indulás - tiszta, az Úrban, vezetésre alapozva.

a királylányos történeteknek sztem megvan a helyük. a tiniknek kell az ilyen, hiszen a médiumok gondoskodnak róla, hogy teletömjék a fejeket tisztátalan hazug mesékkel.

A házasságra való felkészítés lebonyolítására van a jegyeseknek felkészítő (vagy nincs)...

de van helye bőven annak, amit írtál az utóbbi két bejegyzésedben."


4 megjegyzés:

márta írta...

Óna, végre! Csalódtam volna egy kicsit, ha ott kuksolsz életed végéig a csigaházban...:)

Tücike írta...

:)
Szolaljon meg akkor egy kiralylany is.
Valoban nehez belatni, hogy baj van.
Valoban nehez tanacsot kerni. Foleg, hogy ha szejjel nezek nincs egy olyan hazaspar,a kire azt mondhatom -na nezd, ok milyen szepen elnek - egymasert.
Lehet, ha nyiltabban beszelnenk a problemainkrol, a sajatunkrol, es azokrol, amiket eszreveszunk a hazassagunkban, akkor nem lennenek osszetort almok.

Nem tudom ki ihlette a sztoridat Krisztina.
En veszem a lapot.
Es teljes mertekben egyetertek (mostmar -es talan keson), hogy a problemakrol beszelni kell.
Le kell festeni idoben, hogy mire varhat a kiralylany. Es gatyaba kell razni a kiralyfikat. Idoben.

Tücike írta...

"a királylányos történeteknek sztem megvan a helyük. a tiniknek kell az ilyen, hiszen a médiumok gondoskodnak róla, hogy teletömjék a fejeket tisztátalan hazug mesékkel."

Ehez nem tudom mit szoljak.
16 evesen lehet nem hittem volna el, senkinek, hogy nincsenek kiralylanyos mesek.
DE 20 evesen jol fogott volna, ha valaki megragadja a karom, es ramszol, hogy "ne higyjed hogy majd megis kialakul a heppiend".

Névtelen írta...

Én is örülök, hogy visszajöttél.
A tinikkel kapcsolatban, pedig azt gondolom, amit Tüci is leírt: úgysem hiszik, hogy el, hogy nincsenek Hercegek, Nagy Ő-k, akkor meg minek adjuk alájuk a lovat mi is a királylányos mesékkel?