miként van az, hogy pont azok a dolgok piszkálnak leginkább, amikkel nem akarok foglalkozni?
Ilyenek, hogy bár nem vagyok éhes, ha bemegyek a konyhába, rágcsálok valamit.
Amikor eldöntöm, hogy mértékletesebben eszem, akkor látom meg a mazsolás csokit a kamrában. (És persze, mivel a tettek embere vagyok, nemcsak nézem...)
Amikor a legtöbb dolgom van, képes vagyok elmessengerezni a fél délelőttöt vagy végigtakarítani a lakást, szekrényt. Vagy válaszolok a halogatott levelekre. Vagy blogot írok.
Ilyenek, hogy bár nem vagyok éhes, ha bemegyek a konyhába, rágcsálok valamit.
Amikor eldöntöm, hogy mértékletesebben eszem, akkor látom meg a mazsolás csokit a kamrában. (És persze, mivel a tettek embere vagyok, nemcsak nézem...)
Amikor a legtöbb dolgom van, képes vagyok elmessengerezni a fél délelőttöt vagy végigtakarítani a lakást, szekrényt. Vagy válaszolok a halogatott levelekre. Vagy blogot írok.
De ma nem bánom, hogy délelőtt nem azzal foglalkoztam, amivel terv szerint kellett volna. Nagyon klassz előadást hallgattam meg. Került a tartályba valami.
És mindjárt úúúúúúúúúúúúúgy rákapcsolok a munkára, hogycsakna!
UI. Ájm heppi: az előbb szóltak, hogy elfogadták a kutatási jelentést, amin aaaaaaaaaaaaaaaaaaanyit dolgoztam! #:-S
4 megjegyzés:
Gratulálok a kutatási jelentés elfogadásához! Hiába, látszik, hogy az én szomszédom voltál anno...
:) Alma nem esik messze a fájától ... izé, szomszédságod árnyékában rám is sütött egy kicsit a nap :D.
Én is gratulálok!!!és amúgy én közelebbi szomszédod voltam:pont kettőtök között...én mégis kiestem a "szórásból"...Hogy is van ez?!
Ki esett ki és honnan?
Nekem az jutott, amit hagytatok :).
Megjegyzés küldése