December, 2009.

December 30.

A gondok túloldalán nagyszerű ádások vannak.

Herjeczki Géza: Advent

ez évben is

mint rendesen

négy hétig tart

advent időszaka

csalódni tán

ez évben sem fogunk

s lesz

úgy hiszem

jó könyv

egy pár harisnya

jó szó

fenyőfaág lesz

legalább

advent után

s megérkezik talán

ez évben újból

talán idén először

a Messiás

ünnepre készülő

szívünkbe új fénnyel

csillogón

megérkezik

megérkezik

ha várva várt

advent után

a Messiás

That's why it's called grace

Kukázás közben

Ma este, mivel már egy ideje ijedten figyelgetem ahogy egyre fogy a Gmail számomra ingyenesen biztosított igazán bőkezű tárhelye is, felgyűrtem a képzeletbeli ingem ujját és nekigyűrkőztem a postaládám takarításának.

A legrégebbi leveleknél kezdtem, melyek valamikor öt évvel ezelőtt kerültek postaládámba.

Öt éve őrzi hűségesen a Gmail életem eseményeinek jelentős lenyomatát.

Még éppen egyetemista voltam akkoriban. Főleg dolgozatokat küldtem-kaptam, vizsgákat szervezgettem, pályáztam és természetesen: barátkoztam.

A nagy tárhelyet foglaló felesleges dokumentumok törlése közben egyik legszebb nekem címzett levél került elő abból az időszakból:

"krriissz, te néha elég sokat kapsz a szómenéseimből, és csak remélni tudom, hogy elég jól viseled őket.. ilyenkor viszont legalább tudom, hogy nem csak az éternek írom ki őket, hanem a pontos desztináció a te valamelyik agyféltekédnek az egyik csücske, aztán az meg kibogoz, feldolgoz, összeráz, levezet, összehasonlít és megírja a végeredményt :) ezzel pedig kibeszélhetetlenül nagy és lekötelező feladatot végzel..."

Na, ki ismeri fel, hogy ki írta ezeket a sorokat és mikor? Az első helyes megfejtő meglepiben részesül. (Emailben várom a választ.)

Micsoda idők voltak azok! És micsoda kincs, hogy ezek a barátságok megmaradtak!

Több, mint tízezer levél volt a postaládámban, amikor elkezdtem a takarítást, pedig rendszeresen törlöm azokat, amelyek arra ítéltetnek. Így is 92%-nyira terhelték le a tárhelyet. Amikor pár óra múlva abbahagytam a műveletet a 2007-es év közepén jártunk, 9%-nyival több helyem lett és kb. ezer levelet töröltem ki.

Emberek, akikkel magázódtam még akkoriban kedves ismerőseim, barátaim vagy kollegáim lettek. Némelyikük, akikről áradoztam az elején és széles mosolyokkal tűzdelt leveleket váltottam ma legszívesebben eltipornának láb alól. Némelyiküket pedig fel sem ismertem már névről, elsőre.

Néha rácsodálkoztam egy-egy elfelejtett eseményre, kapcsolatra, levélváltásra.

S ahogy pörgött-pörgött az idő kereke, a Gmail számlálója és levelek sokasága az egér előtt egyre világosabbá vált, hogy milyen mérhetetlenül és felfoghatatlanul hűséges és kegyelmes az Isten hozzám, velem!

Nézegetem

Csillag képeit a mai ünnepségről és keresem rajta az ismerős arcokat.

A padban, ahol ülni szokott mások ültek.

Pedig egy pillanatig azt reméltem, hogy ott lesz.

Egyeseknek

exit pool az exit poll.

Nem is egyszer, nem is kétszer, nem is csak háromszor.

Vajon azért, mert így akarják tisztára mosni a becsületüket?

Ha Freud lennék rögtön erre gyanakodnék.

De így csak a siralmas helyesírást látom benne.

Julie and Julia (2009)

Ezt a kedves filmet élvezet volt megnéznem, főleg most, amikor már-már kiábrándulok önnön konyhatündérkedésemből és elhagyni készül az ihlet.

A film kihívásaként lehet, hogy egy szép nap fogom magam és kipróbálom Polcz Alain szakácskönyvével ugyanezt.

Addig is, észbe tartok pár jó tippet a hús készítéséről és a vaj titkairól.

Főzzünk örömmel!

Köszönjük,

mindenkinek a jókívánságokat! A gyógyulás folyamatban van, hamarosan teljes lesz. Én egy lépéssel előrébb járok, már látom.

Persze, mi is megtesszük hozzá a magunkét. Pl. ma reggel is azzal, hogy jóóóóóóóóóóóóól megdézsmáltunk egy teljes fej hazai fokhagymát (a kínai szóba se jöhet!), annyira, hogy lángra gyúlt tőle a jobb mandulám. Hogy ettől-e avagy a zöldhagymától, amit mellé ettem, nem tudom, de a pirítóstól gondolom táncsak nem fog ilyet tenni. A libazsír viszont ludas lehet a dologban, most, hogy belegondolok. Olaj a tűzre.

No, tehát, vámpírok és egyéb vad fajzatok, kíméljétek a bőrötöket! Hozzánk veszélyes belépnetek!

Szinkron-

-ban avagy sztereóban lettünk most betegek a Kedvessel. Egyikünk jobbra, másikunk balra dőlt ki.

Hasonló diagnózis, hasonló gyógyszerek.

Vert viszi a potyoltat s lesz belőle aludt tej.

De nem halunk meg, hanem élünk.

Tovább

kell menni. Mindig eggyel tovább.

Pedig milyen jó megérkezni, megpihenni, körülnézni s otthonossá válni egy-egy helyzetben, örömben, felfedezésben, érzésben, tapasztalásban!

De tovább kell menni. Mindig tovább.

Ezt a jókívánságot

kaptam ma este valakitől.

Kívánom tovább mindazoknak, akiket szeretek. És akik igazak.

Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett önmagaddal, úgy ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik...

Ha valaki,

úgy mint ma este A. kedveskedni akar nekem és sok pénze is van hozzá Seacret-es termékekkel biztos telitalálata lesz nálam. A Wild Kiwi-vel tuttitutti.

El vagyok ájulva ettől a termékcsaládtól!

Micsoda illatok! Micsoda érzések!

Micsoda világ!

Micsoda barátok!

Micsoda nap, újra!

Ősz

Ha elmesélném,

hogy miként jártam ma, nagyot nevetnél vagy sírnál rajtam/velem.

Elmesélem, de írd meg, hogy sírtál-e vagy nevettél. Csak úgy fair végigolvasni a következő sorokat.

Szóval, az úgy történt, hogy kora reggel, miután minden tűzoltást igénylő teendőmmel végeztem, elindultam a könyvtárba. Csípős szél fújt és a busz is váratott magára, mire rászánta magát, hogy begördüljön a megállóba. Talán ő is didergett ma reggel. A változatosság kedvéért zenét és nem hangoskönyvet hallgattam - már csak azért is, mert az utazás alapzaja miatt nem pontosan érthető mindig a szöveg. Meg azért is, mert tegnap kicsit túlzásba vittem és meg is fájult a fülem a sok szövegtől.

Sokan utaztak a buszon. Siető, célirányos, álmos emberek és fület hegyező turisták is.

Gondolatban pár lépéssel a busz előtt jártam, kiváncsi voltam magamra, hogy fogom-e tudni, merre induljak el a buszról leszállva, de aztán, leszállva, a biztonság kedvéért mégis megkérdeztem a Budapest Sight Seeing-es srácokat, akik kedvesen útbaigazítottak. Biztos cél felé haladva immár megszaporítottam lépteim, már éreztem a bejáratnál fogadó illatokat, gondolatban előkészítettem az olvasókártyám és az ujjam már a liftet hívó gombon volt amikor egyszercsak egyik lábam 5 centivel hamarabb ért földet alattam, mint terveztem.

Ez történt velem. Csak így, spontánul. Kitörött a cipőm bal sarka. Azaz a bal cipőm sarka.

A letörött sarokkal a kezemben, bicegve és közben mosolyogva tartottam az útirányt. Ilyen dolgok ritkán történnek velem, megérnek egy mosolyt :). Egy arra járó, környékbelinek tűnő nénikétől érdeklődtem cipész felől, de nem sok jóval biztatott - vagy nem is volt igazán környékbeli, ahogy mondta, mert alig tettem még pár lépést és amit nem is reméltem látni ott díszelgett a szemem előtt: egy cipészet.

A történet nem ér itt véget, mert persze, hogy nem hagytam ott a fél cipőm javítani! Mint említettem, igen hideg reggel volt és én a könyvtár felé tartottam.

A kép csak illusztráció

Két üzlettel odébb rábukkantam egy másik cipészre, de ezennel olyanra, akinek eladó cipői is voltak, nem is kevés, nem is csúnyák, de a lényeg az, hogy akciósak is, ígyhát - történetünk végéhez közeledve - elárulom, hogy találtam is nekem meg a pénztárcámnak is tetszőt, amivel vígan tovább bandukoltam a könyvtár felé. Mert oda tartottam ezen a cs ípős reggelen.

Szép nap elé néztem.

A múlt keddem is érdekesen alakult. Ez se hagyott alább meglepetések terén. Érdekes az élet kedden, Budapesten.

Szép napok elé nézek!

Amikor

Budapesten vagyok, mindahányszor azt élem meg, hogy tág terepen mozoghatok, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is. Annyi program, esemény, látnivaló van! Folyton történik valami, mindig van egy-egy felfedezésre váró hely. Megesik az is, hogy ilyenkor a bőség zavara miatt vagyok képtelen választani a sok jó program közül.

Ilyenkor is, meg máskor is azonban az a döntő, hogy van-e kivel jönni-menni, benézni, felfedezni. És amikor Budapesten vagyok - barátaimnak köszönhetően - ilyen szempontból is gazdagnak érzem magam.

Így jutottunk el az Eckermann kávézóba, a Ráday másik végébe, egy kedves kis helyre, ahol épp nem zajlott nyilvános irodalmi esemény, de regényekbe illő valós élethelyzetekről lehetett jókat beszélgetni egy csésze finom tea-kakaós mellett.

De a Ráday közepe se rossz hely, s az a kis mozaikos éttermecske sem, ahol a saláta legalább annyira jól esett, mint a beszélgetés mellette, lecsónyi témával.

Itt van aztán, karnyújtásnyira vagy egy nyújtott lépésnyire a Szépművészeti múzeum, ahol különleges színek és korok lenyomatát nézhettük meg tegnap délután. Csak azt sajnáltam, hogy a szervezők nem gondoltak arra, hogy képtelenség befogadni annyi tömény élményt és nem alakítottak ki egy kávézót valahol a kiállítás közepe táján, hogy felfrissülve lehessen tovább szemlélődni, gyönyörködni. A színek káprázatosak s egy-egy festményt akár egy hónapig is elnézegetnék reggelente, vagy ebédszünetben, hogy tovább láthassak a vászonnál, amit azonban ennyi idő alatt és ekkora tömeg közepén nem igazán lehetett. Vissza kellene menni még oda február előtt.

És nemcsak ennyi Budapest!

A Szabó Ervin Könyvtár számomra egy kicsit a világ közepe lett most, hogy több időt tölthetek ott el. Az olvasótermekkel, s ezen belül a legbelső szobás fotelekkel, az asztali lámpákkal, a tapétás falaival, a töményfás lépcsőivel, a látogatóival, a szolgáltatások minőségével és a sok még fel nem fedezett zege-zugával örökre a szívembe lopta magát. Ja, és a kávézójáról nem is meséltem!

Egy külön kis világ, agora, a városközpont, a falu közepe, a találkozóhely vagy a modern plázák sok-sok funkciója mind ott van egy otthonosságot árasztó épület néhány emeletén. Váradra is álmodom egy ilyet!

A Metrók, a buszozás fílingje, a bevásárlóközpontok és az a néhány - lassan törzshellyé váló - boltocska, üzletecske miatt is jó visszajönni ide.

Áj láv Bjúdöpest!

De amíg van kivel meginni egy pohár vizet, ne kételkedj a világ szépségében.

Aaron Darkblumm

Fülbevaló

Kommunikáció

szempontjából egyáltalán nem volt szegényes ez a nap, bár már több, mint 24 órja ki sem mozdultam itthonról.

Csak emailből kereken negyvennégyet írtam ma összesen, ezen kívül volt jópár csati és telefonbeszélgetés és sms is - pedig még egy áramszünetet is kifogtam.

Milyen érdekes! Budapest szívében, egyedül ücsörgök a szobában és mégis körös-körül vagyok véve kapcsolatokkal és üzenetekkel; távol vagyok az otthonomtól, de a laptopom és kedvenc rádióadóm társaságában idelopózik mellém az otthonosság; karnyújtásnyi távolságra vagyok emberektől, de az ágyból kikopogtató takarító nénin kívül senkivel nem találkozom egész nap.

Nem érzem magam egyedül, pedig egymagam vagyok. (Leszámítva az áramszünetes - netmentes időszakot.)

Micsoda világ!

A mai nap

egyetlen mozzanata sem úgy alakult, ahogy terveztem.

Azzal kezdődött, hogy elaludtam a 6.30-as buszt Budapest felé - arra ébredtem, hogy a Kedves csodálkozik, hogy még otthon vagyok. És igen, lekéstem a 9.04-kor Biharkeresztesről induló vonatot is, mert azt hittem, hogy 9.54-kor indul. Püspökladányban utolértük volna, de ott kiderült, hogy sztrájkba kezdett a MÁV, úh. 2 órán át állnak majd a vonatok. A legközelebbi busz 3 körül indult volna, így tovább autókáztunk, Budapestig.

A megbeszélés sem 1-kor kezdődött, ahogy terveztük, hanem 3 után, így vendégeskedtem a Nagymamiban egy kicsit, majd felmértem az egyik kedvenc divatbolt mai kínálatát.

A nap többi része is tartogatott meglepetéseket, de ha minden úgy történne, ahogy azt felirogatom magamnak a határidőnaplómba, az unalmas volna!

S ha nem alakulna mások miatt meglepetésszerűen az élet, hozzásegítek én is néha. Jól-jól meg tudom lepni magam időnként.

UI.

A koncert szuperjó volt. Nagyon ügyesek ezek a fiatalok!

Csak így tovább!

Ez a hét

és a vége is olyan gyorsan elrepült, mint a kimondott szó az ajkamról.

Tennivalóból sok akad, rendesen be kell osztanom az időmet, hogy valamelyest lépést tudjak tartani velük meg magammal. Néha annyira zavaros a kép, hogy nehezen tudom kibogozni a sorrendet. El is tévedek időnként a fontos és a sürgős dolgaim között.

A hétvége viszont sok premiert tartogatott számunkra: pl. Dorka első látogatása nálunk és jónéhány más első-dolga itt és az első Rá-hangolva-s koncert.

Itt jön néhány kép a kis sztárról. Bonbon. Cukorrépa. Cukorka. Karamella. Ezek a szavak jutnak eszembe, amikor látom. Áldott, békés, szerethető baba. Dorka. Isten ajándéka.

Ki akar kirándulni menni? Dorka igen.

Ki akar még aludni egy kicsit?

Vannak dolgok, amiket jól szemügyre kell venni.

És vannak dolgok, amik egyeseknek kellemesek, másoknak nem.

Spontán babatalálkozó. Dorka és Szünadén (remélem jól értettem a baba nevét.)

Biztonságban.

Kényelemben jobban megy a gurgulázás.

Viccccc(es) fordítás

Hogy hangzik a "Johannis Klaus" név pontos román fordítása?

Lucian Croitoru.

Az igazság

Egy ideje - különféle élethelyzetekben - eszembe-eszembe jutott az "igazság" kifejezés.

Igazság, mint valóság.

Igazság, mint irgalmasság.

Igazság, mint egyenesség.

Igazság, mint nyíltság.

Igazság, mint fegyver.

Igazság, mint gerincesség.

Igazság, mint bátorság.

Igazság, mint szabadság.

Igazság, mint veszély.

Igazság, mint próbatétel/kipróbáltság.

Igazság, mint opció.

Igazság, mint támasz.

Igazság, mint erő.

Leginkább a hiányát és a benne rejlő, vele járó kihívást észlelem - s figyelem magam is időnként ezen a szemüvegen keresztül. Nem a legkézenfekvőbb megoldások egyike, az biztos. És nem is olyan természetes az abban való járás. Alternatíva, amit újra és újra meg kell harcolni /-nom, legalábbis.

Rákerestem ma este erre a kifejezésre a Bibliában. Nem másoltam át mind a 542 találatot, de néhányat, szíverősítőként, kijózanodásként, vezérfonalként igen.

5Móz 16,20

Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

Zsolt 43,3

Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

Péld 3,3

Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

Péld 10,2

Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.

Péld 12,27

Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.

Péld 13,6

Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.

Péld 21,3

Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

Ézs 41,10

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

Jn 4,24

Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

Jn 8,32

És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

Jel 22,11

A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.

I-g-a-z-s-á-g. Ú-t. É-l-e-t.

Milyen jó dolgom van

nekem Budapesten!

Kényelmes szállás, baráti kényeztetés, érdekes élmények. Séta. Beszélgetés. Hallgatás. Találkozás.

Igazságok.

Csodás, csodás Budapest! Csodás, csodás barátok!

Budapest,

te csodás, készülj, érkezem!

Könyvtárak, kávézók, Kékmetró és Négyeshatos, és ti, járdaszegélyek ne rezzenjetek össze, ha feltűnni láttok. Kicsit bizonytalanok lesznek a lépteim, idegen vagyok újra felétek, de most egy időre ti teszitek majd otthonossá számomra a tájat.

Maradnék inkább most, hogy indulok, de ugye jó lesz ott is nekem?

91. Zsoltár

"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 2az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!3Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 4Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 5Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 6sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 7Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 8A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 9Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 10nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 11Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 12kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 13Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. 14Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 15Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 16Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban."

Egy átlagos szombat

reggeli olvasással, finom, kényelmes reggelizéssel és nyugodt tevés-vevéssel, főzőcskével, csevegéssel telik.

Jellemzően nagyon hamar eltelik.

Ma sor került a régóta halogatott polcrendezésre is. Mély levegőt vettem és két nagy stóc jegyzetet, régi diákok régi dolgozatait, konferenciákon összegyűjtögetett anyagokat, vonat- és repülőjegyeket és településeket bemutató kiadványokat ítéltem szortírozásra - halálra.

Vacilálok, hogy dobjam-e ki vagy sem őket.

Bepakolom őket két nagy szatyorba és adok magamnak egy hét gondolkodási időt.

Közben M. ajánlatára bekukkintottam a Zárórák-ba (az este Constantinescu volt államfőnk meséjébe aludtam bele) és igazat adok neki: jó hely! Már a negyedik műsort hallgatom, de ez a negyedik Babarczy Eszterrel tetszik legjobban.

Köszönöm a tippet, M.

A felolvasó (2008)

avagy a The Reader c. film számomra a titkok és a motivációk szövevényes labirintusáról szól. A titkokról, melyek rabul ejthetnek; az életútról, mely annyi ponton más irányt vehetett volna, ha a szándékok és az indítékok nyilvánvalóvá váltak volna.

Azt gondolom, hogy túl sok hiábavaló szenvedés van, mert talán csak őszinteségbe - fel merem vállalniba - kerülne és lehetne szabadon továbblépni. S nem rekedne meg két élet - vagy több is, mert mindig másokat is érint a döntésünk -

Most így gondolom, de az "Ön mit tett volna?" kérdésre nekem sincs egyértelmű válaszom.

Mégis, szeretném látni a jó döntések mintázatát is.

Professor Rohl: What we feel isn't important. It's utterly unimportant. The only question is what we do. If people like you don't learn from what happened to people like me, then what the hell is the point of anything?

De egy örömhír is van

mára.

Nagymamám, Julimama, kibékült az Istennel.

A napokban legyengült, nem tudjuk, hogy felépül-e még.

Felhívtam ma este, beszélgettünk kicsit. Örült. Puszil, legyünk jók, vigyázzunk magunkra, de jó, hogy nem feledkeztünk meg róla, hogy van mindenki.

Beszélünk még vajon? Látjuk még egymást?

Egyik szemem sarkában könnyek gyűlnek, a másik nyugodt.

Találkozunk még, a java még hátra van!

Találkozunk. Most már igen.

Kilenc

hónapja.

Igen, már kilenc hónapja.

Kilenc. S még mindig nem nyolc.

A 7vége

arra jó, hogy együtt legyünk, pl. ezzel az aranyos babával, a szüleivel és keresztanyjával.

A valóságban nem aludt ilyen sokat, pedig nagyon jól áll neki. :)

No, és akkor itt van egy, amikor nem alszik. És ruhácskában van, tessék kérem szépen megfigyelni! És megcsodálni :).

Ez az első erdős kirándulása, asszem. Velünk legalábbis.

J., ugye nem baj, hogy feltettem ezeket a képeket?

Gyűjtöm a kincseket

A szavakat, a tetteket, a tanácsokat, a mosolyt, az arcodat.

A tiszta tekinteted, amire újra és újra rácsodálkozom, ha találkozunk. A derű, ami virít az arcodról. A hit, hogy Isten mindent jóra fordít. A remény, hogy érdemes - minden ellenére érdemes tovább menni és nem feladni. A hangod csilingelését a telefonban, amitől rögtön eloszlik a köd és megnyugszom, hogy jól vagy, hogy ma is találtál megélni érdemes feladatokat.

Ha felhívlak, hogy megnyugtassalak és vigasztaljalak megnyugszom és megvigasztalódom.

Láthatalan kötelék tart minket össze, a vér, ami belőled bennem kering és szereteted lenyomata a szöveteimben.

Találkozunk Isten trónja előtt - búcsozol szombat este és vasárnap tudom, hogy 200 kilométernyi távolságból kézenfogva megyünk az Atyához és valahol a közelben ott van Apa is.

Köszönöm, hogy olyan könnyű téged szeretni.

Ennio Morricone - Chi Mai

Miért is?

Szállás - pihenés - látnivalók

Sok időt töltöttünk el az útvonal tervezésével és szálláskereséssel, s még így is volt, amit nem tudtunk időben, indulás előtt megtervezni. Mégis szuperszép helyeken jártunk az együtt töltött hét alatt, nem álmodott helyeket is láttunk útközben és minden este volt hová lehajtanunk fejünket.

A biciklitúrás útvonalat és élményeket felelevenítve két éjszakát a Bélesi tóhoz közeli Călăţele Pădure nevű település egyik házikójában aludtunk: nem volt rossz választás. Szép udvara van, csendes helyen fekszik, pedig a falu közepén áll, szépek a szobácskái, kényelmes a nappalija, a fürdők is tiszták és újak, a konyha felszerelt. A falak kicsit vékonyak voltak és a konyhaeszközöket átmostuk használat előtt, a padláson élő mókuscsaládnak pedig megbocsátottuk volna, ha máshol választanak életteret a kedvünkért, de összességében elégedettek voltunk a lakhatási körülményekkel és az árral is. A kedves szomszéd nénit, aki friss tejet, túrót és tejfölt hozott nekünk bónuszként kaptuk. Máskor is megyünk, ha pihenni szeretnénk, de ha horgászni inkább és többen, akkor lehet kipróbáljuk a mások által letesztelt tóparti házikót is.

Az ojtozi vadászház egy különleges ajándék volt számunkra és csak exkluzív vendégek számára nyitott. A patakon át, térerőn túl és pisztrángos zuhatag mellett fekszik, az ötven éves fasor mögött, őzjárta és medvelátogatta erdő közepén, egy természeti rezervátumban. Élettel teli és zajos családunk hangerejét folyton tompítani kellett (volna), főként amikor vadnyomokat lesve elsétáltunk az őserdőig, majd szedret, málnát szedni. Meseszép hely, igazi pihenőhely, ahová visszavágyunk - kicsit elbújni a világ elől.

Hazafele tartva a Békási Szoros felé kanyarodtunk, s következő mégbiztosvisszamegyünkhaarrajárunk szállásunkra, Bicazu Ardelean nevű településen az utolsó pillanatban még nyitva talált Târgu Neamţ-i Ion Creangă emlékmúzeum és -mesepark és a várPiatra Neamţ-i éjszakai telegondolázás után is - éjfél előtt érkeztünk, mégis szeretettel fogadtak és igazán kellemes környezetben pihentünk meg, igazán méltányos pénzért.

Mindhárom moldvai turisztikai látványosság igazán kellemes meglepetés volt - úgy tűnik tudnak azok az emberek ott valamit a városfejlesztésről, amit mi, errefelé még nem értettünk meg.

Parajdon aludtunk utolsó éjszaka és már-már feladtuk a keresést és továbbálltunk volna a mogorva és kapzsi szállásadókat sorravéve, amikor ráakadtunk erre a panzióra, ahol szívesen fogadtak és méltányos árért kiadtak nekünk 3 szobát akkor is, ha csak egy éjszakára igényeltük azokat. Mindenképp az adminisztratív épület szobáit kérjük ezután is, mert azok szebbek, mint a pékségi garázsok fölött lévők, de tetszett a hely és az árak is. A friss kenyér illata és a mindenféle frissensült pékárú egy újabb pozitívum, amiért akár el is lehet tekinteni a téves ajtónyitáskor megszólaló csengő hangjától.

Dicsőszentmárton környékén váltak szét útjaink, de még előtte együtt ebédelt a család egy meglepetésszerűen megtalált vendéglátóipari egység teraszán. Finom ételek, bő választék, korrekt árak, kedves kiszolgálás, nagy udvar, gyerekbarát hely (a szamárcsalád vitte a prímet).

S egyszercsak véget ért a közös út és el kellett búcsúznunk egymástól egy időre. De az egyik legjobb dolog az életben a család szeretete és közössége. Most újra ezt tapasztaltam.

A barát

az az ember, aki észreveszi, ha hiányzik a kezem, a lábam vagy a szívem és kezemmé, lábammá vagy szívemmé válik egy időre, ha kell. És segít újra megtalálni ezeket.

Most

múlik pontosan a nyár, érzem, ahogy az ujjaim közt menekül előlem és viszi magával az el nem kacagott nevetéseket is. 

De az elmúlt egy hét alatt körbejártuk még a tájat és családosan, mindahányan gyűjtögettünk még télire, nehéz napokra valót szépségből, természetből, összetartozásból meseszép tájakon - csak madárlátta és őzjárta helyeken, Kárpátokon innen és térerőn túl.

A csapat fele az idei együttlét utolsó állomásán nyugovóra tért már, másik fele szurkol, én pedig megnéztem újra a képeket és kiválogattam néhányat közülük - bemelegítésként, újra gépközelben. 

Íme, ezeket:

 

Cat attitude

Ezt a képet innen vettem kölcsön azért, mert nagyon kifejezi azt, ahogyan én most szeretnék tudni viszonyulni a világhoz, máshoz és magamhoz.

Ajánló

A hétvégén két filmet néztünk meg.

Egy román produkciót (Filantropica), mely olyan faramuci társadalmi kérdéseket feszeget, mint pl. a professzionális koldus-hálózatok működése, a (pedagógusi) foglalkozás státusa, az emberi méltóság és segítőkészség határa és hasonlók, meg egy olasz filmet (Scusa ma ti chiamo amore) a korkülönbségről meg a szerelem erejéről.

Ajánlom figyelmetekbe őket.

Meglett

meglett, meglett, meglett!



Meglett.

Lila & sárga nap

Ma reggel, miután útra bocsátottam a nálunk megszállt gyerekfiliseket találtam a piacon még egy kis áfonyát (- találtam volna többet is, de a pénztárcám léket kapott tegnap), s mivel mára nagyon sok munkám volt, rögtön meg is vettem annyit, amennyit adtak. Először, a sok munkára hivatkozva be is tettem szépen a hűtőbe, majd "szünetben" elkészítem címszó alatt. A sok munka maradt, az áfonya (vagy a munkakerülés) viszont egy sor másik tevékenységet hozott elő.

Előszöris megfőztem a húslevest, hogy azzal is legyek előrébb. Órákon át főtt, lassú tüzön, úgy ahogy annak rendje s módja szerint főnie kell.

A lekvárhoz valókat keresve kitakarítottam a konyhaszekrényben a teafüves és a fűszeres polcokat. Mindent átszortíroztam, kidobigáltam egy csomó lejárt fűszert, lecsipeszeztem a megkezdetteket, átcsoportosítottam őket, átmostam a fűszeres üvegeket s míg azok száradtak bevontam a polcokat szép sárga papírral. Most már olyan belül a szekrény, mintha bezártam volna oda egy kis napfényt.

Az üvegeket tisztogatva megláttam párat a szekrény tetején is, amiből épp ideje volt már eldobni a tavalyi gyógygazokat. Azokat is végigmosogattam. Napra tettem száradni. Megtörölgettem őket és kitaláltam, hogy ezután levestésztát tartok bennünk. Szép, sárga, házi készítésű csigatésztát, kockára vágottat és eperlevelűt. Most már a szekrény tetejének azon a sarkán is süt a nap.

Közben megittam egy kávét, de csak azért, mert tegnap kaptam ajándékba a Kedvestől, aki nem iszik kávét. Megírtam a Katimamás bejegyzést. Gyönyörködtem még egy sort a szép lila virágaimban, amit szintén a Kedvestől kaptam.

Aztán elővettem a lekvár-kellékeket: áfonyát, cukrot, zselésítőt, lekváros fakanalat, edénykéket, üvegeket. S lassan elkezdődött a befőzés. Csak úgy peregtek a sötétlila szemek az edénybe! A tavalyról rózsaszín lekváros fakanalam most először halvány lila, majd vöröses lila lett ahogy a cukorral összekevertem a forrásban lévő áfonyát. Nincs is neve annak a színnek, ezért elneveztem áfonyásfakanál-lilának. S annak se, ami akkor keletkezett, amikor a lekváros fazekat mostam el, ezért azt haboslilának tituláltam. Fontos, hogy pontosan fogalmazzunk!

6 kis takaros üvegecske telt meg lekvárral és maradt egy kicsi kóstolónak is. (Most, hogy írok róla meg is kóstolom, haddlám érdemes-e írni róla :D - érdekes bordós színe van. Mitől lesz sötétbordó a lila áfonya?).

A lila&sárga virágaim mellé sorakoztattam fel őket, miután felragasztottam rájuk a kis cimkéket és - mivel mára sok munkám van - takaros kis ruhácskákat is szabtam rájuk (ahogy Bétitől tanultam), nehogy megfázzanak télig.

Oldalról is,

felülről is nézve gyönyörűek.

Elnézném őket még alulról is és mindenféle más szögből mivel sok munkám van ma, de inkább abbahagyom itt ezt a pósztot, bár órákig tudnék még lelkesedni a mai lila és sárga eredményeken (mivel sok munkám van ma), de önfegyelmet gyakorlok és elkezdem a munkám, amiért ma reggel 7-re állítottam be a csörgőórám - mivel sok munkám van ma.

Katimama

Múlt hétvégén bekukkintottunk Katimamához is. Nagymamámat mindenki így ismeri: Katimama. 89 évet töltött áprilisban, s még most is az általa ültetett és gondozott paradicsomból eszünk.

Hihetetlen életkedve és akarata van, pedig élete során nem sokszor tapasztalt bátorító eseményeket. Háborús években született, háborúban szült gyermekeket, kibírt egy enyhénszólvanemkedves férjet, "kollektívában" gürcölt, varrt s mindig előkerített a gépfiókból az unokáinak egy-két garast, a szekrényből pedig valamilyen édességet. Eltemetett már két gyermekét, de még tud mosolyogni és örülni az unokáinak, a hétvégi telefonhívásnak és a vasárnap esti kapus-beszélgetéseknek. Derék asszony, a szó minden értelmében. Évről-évre azonban a válla egyre keskenyebbé válik s a hátát masszírozva egyre jobban érzem a csigolyákat. Elfogy lassan közülünk a hosszúéletű Katimama. Betelve élettel.

Csodálatos szépségesség

Nem birom ki, hogy ne mutassam meg ezt a csodálatos szépségű virágcsokrot. Az ezernyi apró csoda és a kaspó tökéletes egymásrahangolódása vidítja most a tekintetem. 

Nézzétek, csodáljátok ti is: ugye milyen gyönyörűséges?

Társadalmi célú hirdetés - zene füleinknek, holnap este 8-kor a PKE dísztermében

Kedves Mindenki,

a Szentegyházai 150 tagú gyermekfilharmónia lép fel holnap, péntek este 8-kor a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.

Egy ilyen kellemes nyári estén ideális kikapcsolódási lehetőség.

Jösztök?

Szent Heverde Napok

Tünde barátosnémnak hála - ma este megtudtam a nevét a nálunk most zajló eseményeknek. (Mindenféle megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem zajlik mindenütt egyszerre). Mert nagyon nem találtam a szót. Csak teltek a napok és részt vettem a szertartások legtöbbjén, de sehogysem jöttem rá, hogy minek nevezzem őket. Jutottak eszembe mindenféle jelzők, de nem illik egy ilyen jeles hagyománynak profán modern vagy innovatív nevet adni (még akkor sem, ha a Zúnió egész évben a kreativitást és az innovációt ünnepli). Az időtlen idők óta tartó eseményeket illő méltó nevükön emlegetni s megfelelő komolysággal megülni őket.

Szóval, kérem szépen Szent Heverde Napok vannak errefelé. S nemcsak napja, hanem egész ünnep-sorozata van itt mifelénk eme nemes-nemtelen szentségességnek, akit a hálás utókor - méltó megemlékezésképpen - mifelénk ilyentájt minden délután megünnepel.
Az Ünnepség kezdetét és végét mindig egy varázslatos álompor alászállása hirdeti meg. Rendszerint délutánonként, ebéd után szokott megtörténni, főleg akkor, ha meleg étel kerül az asztalra, amit a család a kockás terítővel letakart konyhaasztalnál és ráérős mozdulatokkal fogyaszt el. Az ünnep malasztosságát igen fokozza, ha a telefonok néma üzemmódban lapulnak a lakás egy eldugott szegletében, hogy még véletlenül se tévedhessen rájuk a pillantás.
Különösen kedvez ilyenkor a borongós, csapadékos időjárás - ám lehetőleg a nagy mennydörgések zajának beszüremlését előrelátóan ki kell zárni megfelelően szigetelő nyilászárókkal, a villámlások fényét pedig redőnyökkel lehet tompítani.
Ha mindezen feltételek adottak már csak az marad hátra, hogy a határidőnaplót és a feladatok listájának minden más formáját el kell látni az "ejráérünkarramég" cimkével, a lelkiismeretfurdalás rugkapálását pedig az "eznekemkijár" védőpajzzsal lehet kivédeni (ha sokat gyakorolja az ember, sikerülni szokott).

Ha mindezek megvannak, egy pohár hideg almalé kellhet még és pár szem csemegeszőlő - no, meg persze, a Kedves válla - s kezdődhet is a Zünnep(sorozat).

Éljen Szent Heverde!

Nekünk már 8

Ma 8 éve annak, hogy Isten és a velünk ünneplő nászsereg előtt igent mondtunk közös életünkre. Ma is beleborzongok egy-egy esküvőn a házassági fogadalom mélységes jelentőségébe, az önként kimondott, felvállalt távlatokra, a kapcsolatunkra mondott - áldást vagy átkot rejtő - szavakra.

Nem találom most azt a fogadalmat, amit mi mondtunk el annak idején, de a lényege ugyanaz volt, mint az alábbi, klasszikus szövegnek. Sorról-sorra, betűről-betűre ízlelem, érlelem a szavakat.

Én, Bernáth Krisztina esküszöm az élő Istenre,
aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten,
hogy Bernáth Bálintot, akinek most Isten színe előtt a kezét fogom szeretem.
Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek.
Isten engem úgy segítsen.
Ámen.

Nem dicsekedhetem azzal, hogy a nyolc év alatt mindenben tökéletesen így jártam el. Sajnos nem.

De ma szeretném, ha újra felcsillanhatna - egymást látva - a szemünk, szeretném, ha le tudnánk porolni a kapcsolatunkat, szeretném, ha az emlékezés, a feltárás és a megbocsátás napja lehetne, a háláé, az új távlatoké, az új célok napja - egy folytatás kezdete. Szeretném - amennyiben rajtam áll - előkészíteni a terepet Isten áldásai számára.

Mózessel együtt imádkozom:

Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
90. Zsoltár

És Ákossal dúdolom az emlékezés és a remény dalát:

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.

Finom, mutatós,

könnyen elkészíthető mézespogácsa receptet keresek, amit ajándékba lehet vinni egy menyasszony kérésére.
Érdekelne a fehér máz titka is, mert csodaszép, cirkadalmas pogácsákat szeretnék alkotni.

Tud valaki segíteni nekem?

7 vége

A 7vége arra jó, amire 7közben ritkán jut idő: megállásra, beszélgetésre, találkozásra, közösségre, együttlétre, csendre, várakozásra, örömre, megpihenésre ... s néha mindez belefér 2 napba.

Szóval az úgy volt,

hogy július 21-én Tenkén gyülekezett egy 12 fős tekergő csapat, amely apadt-bővült közben, de eltökélte, hogy elteker(eg) Marosvásárhelyig. És még véletlenül se választja az egyszerűbb útvonalat, hanem csupa olyat, ahol minimum 7 százalékos emelkedő mered elé. Vagy 12. Mert mi egyre profibbak vagyunk. :)

Így esett az, hogy az első nap kivételével minden nap hegyre fel és le gurultunk, tíz napon át és összesen 474 km-rel a lábainkban megérkeztünk Marosvásárhelyre.

Lélegzetelállító útvonalon haladtunk és csodálatos helyeket fedeztünk fel. Végig mellékutakon tekertünk, amelyek között voltak kavicsosak, göröngyösek, hepe-hupásak, gödrösek, frissen aszfaltozottak és madárselátták is. Az abszolút exkluzív útszakasz az autópályaépítés miatt tönkrement, asztfaltnak nyoma se maradt, poros, kamionos út után a 3 km-nyi autópálya volt, amin életünkben először és talán utoljára tekerhettünk biciklivel. Meg is örökítettük, hogy legyen mivel dicsekedni az unokáknak, mert ugye az nem mindennapi dolog, hogy Romániában autópályán és biciklivel, a határokat is feszegetve szembeforgalomban haladjunk a majdnemkész autópályán a Tordai Hasadék felé. Ha eztán megkérditek tőlünk, hogy mi a pálya, ne csodálkozzatok, ha egy ideig azt válaszoljuk rá, hogy "autópálya".

A csapat fáradtan indult az idén, így kicsit nyűgösre sikerült a túra eleje, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy nagyon nehezen tudtunk döntéseket meghozni, mert mindenkinek volt egy ráadás ötlete az elhangzottakhoz, és hébe-hóba egy-egy keresetlen szava, tekintete is. Idővel aztán szelidült a vadló; az izmunk egyre feszesebbé, a hangunk pedig egyre halkabbá vált.

Gasztronómiai premierek is akadtak bőven az idén: a krumplicukor vitte a prímet, ofkórsz, de egészséges életmódunkat fémjelezve a pihenők során felbukkant a mindenkor finom sárgarépa is, és azért az sem mindennapi dolog, hogy Kalotaszentkirályon, a templomkertben, az ajtófélfa mögött, egy gázégőn készül el a borsófőzelék meg a virsli - ami mellesleg még annak is ízlik, aki nem szereti :).


Elszoktam a két hét alatt az írástól. Keresnem kell a betűket és a szavak formáit ... és közben visszavágyom ebből a katlanból az álomszép zöld világ kellős közepébe, ahol luxusnak számít a szék, az asztal és hasonlók, de ahol értéke van egy kulacs friss víznek és az útszéli szilvának, ereje van a kedves szónak és hatalma a segítőkészségnek.

Kicsit közelebb emberhez, Istenhez.

BiCikLITúúúúúúúúúúúúúúúúra, 2009

Tinca - Meziad - Curatele - Budureasa - Stana de Vale - Lesu- Valea Draganului - Sancraiu - Fantanele (Belis) - Tarnita- Cheile Turzii - Rimetea - Cheile Valisoarei - Aiud - Sanmiclaus - Jidvei -Tarnaveni - Cornesti - Targu Mures

474 km

Fílingblúúúúú

Lehet, hogy nem kéne a rossz érzéseket leírni, de most nincs más bennem, csak keserűség, csalódottság és harag.

Nem mindig érzek így, de most olyan sivár minden. Fáradt vagyok. Fáradt és nyűgös. Nincs kedvem újrakezdeni.

Ó, jaj!

Holnap 13-a. 6 hónapja nincs már köztünk Apa. Néha úgy érzem, hogy hozzászoktam már. De az este, a Hervisben nem tudtam nem rá gondolni. Csak sírnék és sírnék most. És olyan nagyon fáj minden. És úgy nem szeretem az ilyen állapotokat!

Ki tud megvigasztalni?

Just life & the best of it

Utazás, érkezés és találkozások - az elmúlt hetek legfőbb jellemzői.

Mámi temesvári útja, a szívtisztítás az egyik kiemelkedő, izgalmas, de heppiendes esemény. Most már itt van, itthon van, jól van, gyógyulóban.

S no meg a hagyománnyá vált grátziás találkozó, az örök. A mítosz - ami kell a túléléshez, kell tükörként, kell erőpróbaként, kell önmagunkért és értünk.

Képekben, melyek önmagukért beszélnek, így nézett ki:

Osztozkodás

Katica leves

Ebéd

Bambi Közeledés

Váradi este

Jótanácsok

Limonádé

Grátziák

Mindenkinek van valami a hasában (de nem mindegy, hogy mi :D)

S itt a vége, fuss el véle.