Nagymamám, Julimama, kibékült az Istennel.
A napokban legyengült, nem tudjuk, hogy felépül-e még.
Felhívtam ma este, beszélgettünk kicsit. Örült. Puszil, legyünk jók, vigyázzunk magunkra, de jó, hogy nem feledkeztünk meg róla, hogy van mindenki.
Beszélünk még vajon? Látjuk még egymást?
Egyik szemem sarkában könnyek gyűlnek, a másik nyugodt.
Találkozunk még, a java még hátra van!
Találkozunk. Most már igen.
2 megjegyzés:
ez igen..jó hir!!Köszi hogy leirtad!
Én is örülök :)
Megjegyzés küldése