Budapesten vagyok, mindahányszor azt élem meg, hogy tág terepen mozoghatok, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is. Annyi program, esemény, látnivaló van! Folyton történik valami, mindig van egy-egy felfedezésre váró hely. Megesik az is, hogy ilyenkor a bőség zavara miatt vagyok képtelen választani a sok jó program közül.
Ilyenkor is, meg máskor is azonban az a döntő, hogy van-e kivel jönni-menni, benézni, felfedezni. És amikor Budapesten vagyok - barátaimnak köszönhetően - ilyen szempontból is gazdagnak érzem magam.
Így jutottunk el az Eckermann kávézóba, a Ráday másik végébe, egy kedves kis helyre, ahol épp nem zajlott nyilvános irodalmi esemény, de regényekbe illő valós élethelyzetekről lehetett jókat beszélgetni egy csésze finom tea-kakaós mellett.
De a Ráday közepe se rossz hely, s az a kis mozaikos éttermecske sem, ahol a saláta legalább annyira jól esett, mint a beszélgetés mellette, lecsónyi témával.
Itt van aztán, karnyújtásnyira vagy egy nyújtott lépésnyire a Szépművészeti múzeum, ahol különleges színek és korok lenyomatát nézhettük meg tegnap délután. Csak azt sajnáltam, hogy a szervezők nem gondoltak arra, hogy képtelenség befogadni annyi tömény élményt és nem alakítottak ki egy kávézót valahol a kiállítás közepe táján, hogy felfrissülve lehessen tovább szemlélődni, gyönyörködni. A színek káprázatosak s egy-egy festményt akár egy hónapig is elnézegetnék reggelente, vagy ebédszünetben, hogy tovább láthassak a vászonnál, amit azonban ennyi idő alatt és ekkora tömeg közepén nem igazán lehetett. Vissza kellene menni még oda február előtt.
És nemcsak ennyi Budapest!
A Szabó Ervin Könyvtár számomra egy kicsit a világ közepe lett most, hogy több időt tölthetek ott el. Az olvasótermekkel, s ezen belül a legbelső szobás fotelekkel, az asztali lámpákkal, a tapétás falaival, a töményfás lépcsőivel, a látogatóival, a szolgáltatások minőségével és a sok még fel nem fedezett zege-zugával örökre a szívembe lopta magát. Ja, és a kávézójáról nem is meséltem!
Egy külön kis világ, agora, a városközpont, a falu közepe, a találkozóhely vagy a modern plázák sok-sok funkciója mind ott van egy otthonosságot árasztó épület néhány emeletén. Váradra is álmodom egy ilyet!
A Metrók, a buszozás fílingje, a bevásárlóközpontok és az a néhány - lassan törzshellyé váló - boltocska, üzletecske miatt is jó visszajönni ide.
Áj láv Bjúdöpest!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése