szombat, október 17, 2009

A felolvasó (2008)

avagy a The Reader c. film számomra a titkok és a motivációk szövevényes labirintusáról szól. A titkokról, melyek rabul ejthetnek; az életútról, mely annyi ponton más irányt vehetett volna, ha a szándékok és az indítékok nyilvánvalóvá váltak volna.
Azt gondolom, hogy túl sok hiábavaló szenvedés van, mert talán csak őszinteségbe - fel merem vállalniba - kerülne és lehetne szabadon továbblépni. S nem rekedne meg két élet - vagy több is, mert mindig másokat is érint a döntésünk -
Most így gondolom, de az "Ön mit tett volna?" kérdésre nekem sincs egyértelmű válaszom.

Mégis, szeretném látni a jó döntések mintázatát is.

Professor Rohl: What we feel isn't important. It's utterly unimportant. The only question is what we do. If people like you don't learn from what happened to people like me, then what the hell is the point of anything?

1 megjegyzés:

Rena írta...

Nagyon tetszett a film, én is sokat gondolkoztam rajta és persze, hogy könnyű kivülről másképp dönteni, de a mi lett volna ha? kérédésre nem tudhatjuk a választ. Az meg, hogy azért történt így, mert nem történhetett másképp, vagyis hogy így kellet lennie, adott esetben nem tudom kit vigasztal - engem nem.