Ha kanál is,

kés is kerül a bögre mellé, és a hűtőszekrény sem kong már az ürességtől, s ha az ember lányának vannak barátai, akik átsegítik a magányosság legsötétebb pillanatain, újra szebb a világ, gyönyörűbb a világ és kevesebb a hiba benne.

Főleg, ha a wireless is működik és legalább látszólag karnyújtásnyira van mindenki. Ezzel így talán el lehet lenni egy ideig.

Talán.

Hátha ilyen egyszerű ...

Ha valaki,

úgy mint ma este A. kedveskedni akar nekem és sok pénze is van hozzá Seacret-es termékekkel biztos telitalálata lesz nálam. A Wild Kiwi-vel tuttitutti.

El vagyok ájulva ettől a termékcsaládtól!

Micsoda illatok! Micsoda érzések!

Micsoda világ!

Micsoda barátok!

Micsoda nap, újra!

Ha elmesélném,

hogy miként jártam ma, nagyot nevetnél vagy sírnál rajtam/velem.

Elmesélem, de írd meg, hogy sírtál-e vagy nevettél. Csak úgy fair végigolvasni a következő sorokat.

Szóval, az úgy történt, hogy kora reggel, miután minden tűzoltást igénylő teendőmmel végeztem, elindultam a könyvtárba. Csípős szél fújt és a busz is váratott magára, mire rászánta magát, hogy begördüljön a megállóba. Talán ő is didergett ma reggel. A változatosság kedvéért zenét és nem hangoskönyvet hallgattam - már csak azért is, mert az utazás alapzaja miatt nem pontosan érthető mindig a szöveg. Meg azért is, mert tegnap kicsit túlzásba vittem és meg is fájult a fülem a sok szövegtől.

Sokan utaztak a buszon. Siető, célirányos, álmos emberek és fület hegyező turisták is.

Gondolatban pár lépéssel a busz előtt jártam, kiváncsi voltam magamra, hogy fogom-e tudni, merre induljak el a buszról leszállva, de aztán, leszállva, a biztonság kedvéért mégis megkérdeztem a Budapest Sight Seeing-es srácokat, akik kedvesen útbaigazítottak. Biztos cél felé haladva immár megszaporítottam lépteim, már éreztem a bejáratnál fogadó illatokat, gondolatban előkészítettem az olvasókártyám és az ujjam már a liftet hívó gombon volt amikor egyszercsak egyik lábam 5 centivel hamarabb ért földet alattam, mint terveztem.

Ez történt velem. Csak így, spontánul. Kitörött a cipőm bal sarka. Azaz a bal cipőm sarka.

A letörött sarokkal a kezemben, bicegve és közben mosolyogva tartottam az útirányt. Ilyen dolgok ritkán történnek velem, megérnek egy mosolyt :). Egy arra járó, környékbelinek tűnő nénikétől érdeklődtem cipész felől, de nem sok jóval biztatott - vagy nem is volt igazán környékbeli, ahogy mondta, mert alig tettem még pár lépést és amit nem is reméltem látni ott díszelgett a szemem előtt: egy cipészet.

A történet nem ér itt véget, mert persze, hogy nem hagytam ott a fél cipőm javítani! Mint említettem, igen hideg reggel volt és én a könyvtár felé tartottam.

A kép csak illusztráció

Két üzlettel odébb rábukkantam egy másik cipészre, de ezennel olyanra, akinek eladó cipői is voltak, nem is kevés, nem is csúnyák, de a lényeg az, hogy akciósak is, ígyhát - történetünk végéhez közeledve - elárulom, hogy találtam is nekem meg a pénztárcámnak is tetszőt, amivel vígan tovább bandukoltam a könyvtár felé. Mert oda tartottam ezen a cs ípős reggelen.

Szép nap elé néztem.

A múlt keddem is érdekesen alakult. Ez se hagyott alább meglepetések terén. Érdekes az élet kedden, Budapesten.

Szép napok elé nézek!

Amikor

Budapesten vagyok, mindahányszor azt élem meg, hogy tág terepen mozoghatok, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is. Annyi program, esemény, látnivaló van! Folyton történik valami, mindig van egy-egy felfedezésre váró hely. Megesik az is, hogy ilyenkor a bőség zavara miatt vagyok képtelen választani a sok jó program közül.

Ilyenkor is, meg máskor is azonban az a döntő, hogy van-e kivel jönni-menni, benézni, felfedezni. És amikor Budapesten vagyok - barátaimnak köszönhetően - ilyen szempontból is gazdagnak érzem magam.

Így jutottunk el az Eckermann kávézóba, a Ráday másik végébe, egy kedves kis helyre, ahol épp nem zajlott nyilvános irodalmi esemény, de regényekbe illő valós élethelyzetekről lehetett jókat beszélgetni egy csésze finom tea-kakaós mellett.

De a Ráday közepe se rossz hely, s az a kis mozaikos éttermecske sem, ahol a saláta legalább annyira jól esett, mint a beszélgetés mellette, lecsónyi témával.

Itt van aztán, karnyújtásnyira vagy egy nyújtott lépésnyire a Szépművészeti múzeum, ahol különleges színek és korok lenyomatát nézhettük meg tegnap délután. Csak azt sajnáltam, hogy a szervezők nem gondoltak arra, hogy képtelenség befogadni annyi tömény élményt és nem alakítottak ki egy kávézót valahol a kiállítás közepe táján, hogy felfrissülve lehessen tovább szemlélődni, gyönyörködni. A színek káprázatosak s egy-egy festményt akár egy hónapig is elnézegetnék reggelente, vagy ebédszünetben, hogy tovább láthassak a vászonnál, amit azonban ennyi idő alatt és ekkora tömeg közepén nem igazán lehetett. Vissza kellene menni még oda február előtt.

És nemcsak ennyi Budapest!

A Szabó Ervin Könyvtár számomra egy kicsit a világ közepe lett most, hogy több időt tölthetek ott el. Az olvasótermekkel, s ezen belül a legbelső szobás fotelekkel, az asztali lámpákkal, a tapétás falaival, a töményfás lépcsőivel, a látogatóival, a szolgáltatások minőségével és a sok még fel nem fedezett zege-zugával örökre a szívembe lopta magát. Ja, és a kávézójáról nem is meséltem!

Egy külön kis világ, agora, a városközpont, a falu közepe, a találkozóhely vagy a modern plázák sok-sok funkciója mind ott van egy otthonosságot árasztó épület néhány emeletén. Váradra is álmodom egy ilyet!

A Metrók, a buszozás fílingje, a bevásárlóközpontok és az a néhány - lassan törzshellyé váló - boltocska, üzletecske miatt is jó visszajönni ide.

Áj láv Bjúdöpest!

De amíg van kivel meginni egy pohár vizet, ne kételkedj a világ szépségében.

Aaron Darkblumm

A mai nap

egyetlen mozzanata sem úgy alakult, ahogy terveztem.

Azzal kezdődött, hogy elaludtam a 6.30-as buszt Budapest felé - arra ébredtem, hogy a Kedves csodálkozik, hogy még otthon vagyok. És igen, lekéstem a 9.04-kor Biharkeresztesről induló vonatot is, mert azt hittem, hogy 9.54-kor indul. Püspökladányban utolértük volna, de ott kiderült, hogy sztrájkba kezdett a MÁV, úh. 2 órán át állnak majd a vonatok. A legközelebbi busz 3 körül indult volna, így tovább autókáztunk, Budapestig.

A megbeszélés sem 1-kor kezdődött, ahogy terveztük, hanem 3 után, így vendégeskedtem a Nagymamiban egy kicsit, majd felmértem az egyik kedvenc divatbolt mai kínálatát.

A nap többi része is tartogatott meglepetéseket, de ha minden úgy történne, ahogy azt felirogatom magamnak a határidőnaplómba, az unalmas volna!

S ha nem alakulna mások miatt meglepetésszerűen az élet, hozzásegítek én is néha. Jól-jól meg tudom lepni magam időnként.

Milyen jó dolgom van

nekem Budapesten!

Kényelmes szállás, baráti kényeztetés, érdekes élmények. Séta. Beszélgetés. Hallgatás. Találkozás.

Igazságok.

Csodás, csodás Budapest! Csodás, csodás barátok!

Budapest,

te csodás, készülj, érkezem!

Könyvtárak, kávézók, Kékmetró és Négyeshatos, és ti, járdaszegélyek ne rezzenjetek össze, ha feltűnni láttok. Kicsit bizonytalanok lesznek a lépteim, idegen vagyok újra felétek, de most egy időre ti teszitek majd otthonossá számomra a tájat.

Maradnék inkább most, hogy indulok, de ugye jó lesz ott is nekem?

91. Zsoltár

"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 2az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!3Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 4Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 5Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 6sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 7Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 8A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 9Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 10nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 11Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 12kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 13Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. 14Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 15Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 16Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban."

Budapest, szeptember 18-19

Budapest, szeptember 18-19

19.-én egy konferencián veszek részt Budapesten és még jó, hogy egy régvárt koncert is akkortájt lesz, 18-án este, így összekapcsoljuk a kellemeset a hasznossal és két legyet lövünk le töltény nélkül.

Ötletelünk, hogy ezen a két eseményen kívül mivel töltsük el az időnket.

Ti mit tennétek, ha volna egy szabad délelőttötök és délutánotok Budapesten?
Ha elegendő ötlet gyűl, hétvégére is maradunk.

No?

A városokról és a konferenciáról

Budapest
új arcát láttam meg a mostani ottlétem alatt.

Eddig is szépnek láttam, de most, jó helyen lakva minden jó dolog olyan karnyújtásnyira közelinek tűnt! A Margit sziget, a kedvenc hobby-szaküzletem (ami időközben elköltözött, de akkor is), a négyeshatos, az IKEA, éttermek, kifőzdék, a Bécs felé vezető út...

Otthonossá vált az otthont adó ház, a terasza, a macskakövek, a lejtő, az utcasarok.
Gyógyított a napsütés, a séta, a beszélgetés.

Bécs

logikus város. Ki van jól táblázva, letisztultak az útvonalak, egyértelmű minden benne.
Sikerélmény, hogy odaértem, hogy megtaláltam térkép- és szimat után a szállást, az egyetemet, a megállókat, a kijáratokat, a Mariahilfer strase-t és a metróállomást.

A konferencia színvonalas volt: felüdülés volt jó előadásokat hallani, értelmes professzorokat hallgatni, akiknek nemcsak nevük van, de mondanivalójuk is, ráadásul előadni is tudnak. Porceláncsésze, üvegpohár és kuglóf. Virág, festmény, márvány és elegancia. Jól esett a szokványos, poros konferenciák után egy kis ilyen is. Megélni azt, hogy a tudományban helye lehet a méltóságnak is.
A szervezés kitűnő volt, határozott időkeretek, értelmes moderálás, működőképes, beolajozott gépezet. Profi szinkrontolmácsolás.
Élveztem, hogy nagyvonalkban megértem a németül elhangzó előadások lényegét is, ha jól figyelek és egy újabb motiváció arra, hogy ha egyszer befejezem végre a kötelező iskoláimat, akkor elkezdek nyelveket tanulni.
Németet és franciát.
Mert Clement, a kongói származású, Ausztriában letelepedett bécsi professzor, miután megtudta, hogy Romániából jövök rögtön parlez-vous français?-re váltott. Szeretnék tudni franciául is, németül is és szidom magam, hogy anno nem tanultam meg rendesen, már amennyire lehetett... Késő bánat, eb gondolat.
Clement vitt el focimeccset nézni, s másnap ebédelni a katolikus kifőzdébe. Az egyetem három kifőzdéje közül a katolikusok főznek a legjobban. Ajánlom őket figyelmetekbe, ha arra jártok. Valamelyik képen lefényképeztem a programot, a bejáratát.
Clement mutatta meg az egyetem egy másik épületét is, ami belül már távolról sem olyan patinás, mint a főépület.

Annyi mindent kifejez egy-egy gesztus! Egy mozdulat és félre lehet söpörni a világot, ki lehet zárni, el lehet űzni a másikat. És egy másikkal helyet lehet teremteni s ajtókat lehet megnyitni. Egy mozdulatban ott lehet a teljes kirekesztés vagy a befogadás. Otthont lehet adni és helyet magunk mellett, fel lehet oldani és le lehet rombolni a falakat.

Tudom ezután hogyan kell posztert készíteni és bemutatni. És meg fogok tanulni photoshoppolni is. (Meg patchworkozni. Meg angolul.)

Olesea. Most már tudom, hogy egy lánynév.
Moldáviai. Angolul, oroszul, spanyolul és franciául beszél. Ja, meg románul.

Az AEÁ nagykövetség mellett laktam. Szép helyen. Jó volt ott lenni, csendes egyszerűségével békés éjszakát töltöttem ott.

A szurkolásról már írtam, a Mariahilfer strasera kevés időnk jutott és most újra csak sajnálom, hogy nem akkor írok, amikor fejben megírom a bejegyzéseket.

folyt. köv.

Budapest, te csodás!

Tegnap este,

egy baráti séta alkalmával a Margit-szigeten fogalmazódott meg az a gondolat bennünk, hogy a Nagy Válaszok megtalálása, a történetek lezárása miatti kényszer nyomása alatt élve nehéz kezdeni valamit a zajló eseményekkel. A hullámzó folyamatok életszerűsége nem helyezhető el a standard, három- vagy ötpontban felvázolható keretek közé, a mátrix túl sematikus az élet pedig időnként szolgál meglepetésekkel.

Valamihez kell kezdeni viszont mindezekkel. Ha nem is azért, hogy elmondhatóak legyenek, azért legalább, hogy sémákban és történetekben gondolkodó agyam elemezni tudja őket. Az egyszerűsítés egy emberi törekvés, ugye.

Ott van azonban kérdésként és lehetőségként bennem az is, hogy mindezek helyett a folyamatok megélését kell megtanulni. A lezáratlanság bizonytalankodóvá is tehet, mégis: Bízzatok! - így hangzik a felszólítás.

A történet főszereplőiként élve nem lehet előregörgetni a filmet - sem hátralapozni. Ott kell élni a történetben, az adott (na, igen, adott-e?) szerepben és hinni abban, hogy a Forgatókönyv írója jót tervezett számunkra.

A kérdések továbbra is ott vannak, de már nem marcangolnak szét.

A Margit-sziget gyönyörű! Fák, füvek, bokrok, emberek, madarak, ösvények, kocogópálya, Duna-part.
De nekem most főleg a barátságtól szép.
A barátság megszépít. Embert, helyzetet.

Budapest gyönyörű!