Ess, eső, ess

Hónap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!

Ma úgy eláztam, mint még soha! Bőrig! Még annál is inkább. Mert épp lecsendesedett a zuhé, amikor elindultam gyalog hazafelé, s ahogy haladtam egyre jobban újra rázendített. Mire a villamosmegállóig értem félig vizes volt a nadrágom, már mindegy volt, aztán ahogy haladtam úgy megeredt, mintha serény legények öntögették volna pajkosan az égből épp úgy, hogy mind a nyakamba folyjon. Taxit hívni kár lett volna, nem vett volna fel olyan vizesen.
Így csak haladtam, egyre csak haladtam hazafelé, néha elhagyva a papucsom, néha kikukucskálva a záporverte szempilláim mögül.
Egy nénike megszánt 2 zacsival, de leestek a fejemről, úh. inkább nélkülük bandulkoltam, egymagam, a vállamat egyre jobban lehúzó táskát védve, míg már csak ezer lépés maradt hazáig, már csak ötszáz, már csak tíz ... és már csak a négy emelet.

A laptopomnak - most tesztelem - semmi baja nem esett. Nekem se, épp csak beáztattam magam zuhanyzás előtt.

Soha nem áztam így meg.

Pénteken hallgattam újra két dalt az esőről:

Ezt (Michael W. Smith: Healing Rain):
boomp3.com

és ezt (Heather Nova: Heal).

K mint kánikula.

Kámpec. KO. Kekeckedés. Kellemetlen. Külvilág. Kullancs.
Kutatás. Kommunizmus. Kan. Kard. Katasztrófa. Katalizátor.
Kemény. Kín. Kedv. Kereset. Keresés.

K mint kudarc. K mint kitartás.

Ennyit a ká(baság)ról.

A városban, a lakásban, a vonaton, az üzletben, mindenhol csak püffed a meleg. Nem igazán birom a meleget. A légkondisat még valahogy igen, ha megfelelően lefagyok, egy ideig birom élve, de ha nincs és nem mozog a lég és mindenhol csak poshadás, az számomra agyhalál és zsibbadás.

A hűvős teraszomról álmodom ilyenkor, titkon. A hintaszékről és a szúnyogcsipésig tartó olvasásról. A friss reggelekről és a virágrendezésről. A fűről, a frissennyírt fű illatáról és az öntözésről.
A zsalus szobák homályáról. A fűszernövényes konyháról.
A barnapolcos fürdőről.

Álmodom.

Visszanyugodtam Bukarestből. Az utolsópercen-megtudott időpont miatt (fogjuk erre, lécci!) utolsópercen megírt dolgozatok megvédésével utolsópercen formailag eleget tettem másodéves kötelezettségeimnek. A védekezés a saját mércém szerint is jól sikerült: az adott helyzetben remekre sikeredett. No, meg - lásscsodát - a tanárom szerint is!

Egy kisebb és egy nagyobb védés maradt még s aztán a végső, valamikor, legkésőbb jövő szeptember végéig.
Édesjóapám kérdezte, hogy várjon-e addig a műtéttel (ti. míg doktornéni leszek :D).

A nyarat csak a melegből konstatálom. A régiszépidők vakációs élménye évek óta kikopott és most annyira hiányzanak azok a fióktakarításos, szekrényátrendezős, strandramenős, déligalszonhaakarokos laza napok! Arról is csak álmodom, hogy egyszer egy teljes hónapon át csak sétálok és olvasok egy csendes kis tóparton lévő hétvégi házban.

Mert nincs szünet, nincs. Pörög-forog, kanyarodik a teendők listája, időnként bele-beleszédülök.

Mérlegelem mindeközben magam. A héten komoly tükör került elém s elég csúnyát mutatott rólam, mint vezetőről.
Valahogy lehet szebben is, egészen biztos vagyok benne és sajnálom meg fáj, hogy nem tudtam jobban. Ám az én oldalamról az is látszik, hogy a kép túloldala sem rózsásabb. Alapvető dolgok hiányában nem tudunk megélni s megfelelni. S ez a cél, ugyanis, ha minden igaz.

Ez az újabb hullám nem segített a letisztulni vágyó szívemnek s agyamnak a korlátok és képességek megtalálásában, gerincesedésében.
Vagy lehet, hogy mégis. Kiderül.

Időt adok magamnak miközben azt kutatom, hogy mennyit lehet.
Megbocsátok magamnak miközben azt kutatom, hogy hányszor lehet.
Nem adom fel miközben azt kutatom, hogy mikor kell mégis. És mikor nem megfutamodás a lemondás.

Valahogyígy.

Címszavakban

IVS, PDPC, PIDU, SPSS, vizsga, Bukarest, referátum, teszt, utazás, TeTT, út, szesszió, kihívás, megmérettetés, gyűlés, szupervízió, barátok, Szatmár, telefon, pofátlanság


De nini:
“De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Isaiah 40:31)

Na, lássuk!

Life is Wonderful (according to Jason Mraz)

It takes a crane to build a crane
It takes two floors to make a story
It takes an egg to make a hen
It takes a hen to make an egg
There is no end to what I'm saying

It takes a thought to make a word
And it takes some words to make an action
And it takes some work to make it work
It takes some good to make it hurt
It takes some bad for satisfaction

Ah la la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la la life goes full circle
Ah la la la la life is wonderful
Ah la la la la la

It takes a night to make it dawn
And it takes a day to make you yawn brother
And it takes some old to make you young
It takes some cold to know the sun
It takes the one to have the other

And it takes no time to fall in love
But it takes you years to know what love is
And it takes some fears to make you trust
It takes some tears to make it rust
It takes the dust to HAVE it polished

Ah la la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la la life goes full circle
Ah la la la la la la life is wonderful
Ah la la la la

It takes some silence to make sound
And it takes a loss before you found it
And it takes a road to go nowhere
It takes a toll to make you care
It takes a hole to MAKE a mountain

Ah la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la life goes full circle
Ah la la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la life is meaningful
Ah la la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la life is meaningful
Ah la la la la la la life is full of
Ah la la la la la life is so full of love
Ah la la la la la life is wonderful
Ah la la la la la la life is meaningful
Ah la la la la la life is full of
Ah la la la la la life is so full of love

:)

"Sorry, nothing to read here. Try Google News if you're bored." (Google)

Egypár kép

Tááááááááááámadááááás!


Ki kinek van a karmai között? :D

Búcsúfüstölgés ...


A Kokoon továbbra is jó hely.

Főleg, egy barát társaságában, akivel "meg lehet váltani a világot".

Mondd, te mit választanál?!

Egyik út sem rögtelen. A vége egyiknek sem látható. Mindkettő teljes embert kíván.
Mindkettőhöz érzek magamban képességeket. Kedvet is.

Mit válasszak? Válasszak-e vagy vigyem mindkettőt tovább?

Jajjjjjajjjajjajajjjj.

Megvédték!

Megvolt a szakdolgozat védés ma: két évfolyamnyi szociológus madárka röppent ki a fészekből. Hihetetlen! Most dereng, hogy ezek az emberek tényleg elmennek és se boldogítani, se bosszantani nem fognak az egyetemen a következőkben. Meghatódtam most, hogy ezen így elméláztam.
Pitty-potty.

A jegyek nem tükrözik a befektetett munka mennyiségét vagy az egyetemi évek alatti teljesítményt. Minden azon múlt, hogy milyen a csomagolás: a kommunikaciós- és előadói képességek nyomtak legtöbbet a latban.
Életiskola. Ez így működik.

Elfáradtam, de együtt örülök velük.

A hazaérkezésről

Néha kell a távolság, hogy érezzem a közelséget.
Kell az idegen, hogy az otthon értelmet nyerjen.
Kell az új, hogy örülni tudjak újra a megszokottnak.
Kell a fény, hogy értékessé váljék a homály.
Kell a zaj, hogy éhezzem a csendet.

És milyen jó, hogy hazavárnak! Hogy renddel-csenddel-virággal van tele az otthon, amikor hazaérek.

Hogy elengednek és hazavárnak.

Ezt is köszönöm.

A vezetésről

Axióma: Nagyon szeretek vezetni.

Most, hogy felgyűlt kb. tízezer kilométerem már nem érzem fojtogatóan kényszerítőnek a vezetés-vágyat, ha autót látok. Frissenszerzett jogosítványommal majd elsírtam magam, ha nem ajánlották fel, hogy vezessek, ha útrakeltünk. Képes voltam végigmorogni az utat, ha nem vették észre, hogy ÉN, ééééééééééééééééén, én kéne vezessek, ha már van jogsim!

Most már eszköz az autó és hobby.
Élvezem a szabadságot, amit száguldás közben érzek. A mobilitást. A távolságok eltörpülését.

Egészen söförösnek éreztem magam most, az úton.
Tudok tankolni. Matricát venni és felragasztani.
Benzikútnál kávéztam és szendvicseztem.
Szélvédőt mostam és lámpákat.

Viszonylag jól parkolok. Kivéve, mikor nem. Mert néha előbújik belőlem a szőkenő, persze. De elég gyakran festem magam :D.

Ha fáradt vagyok is, felüdít, lelkesít, lendít a vezetés. Élvezem, hogy szabályozhatom az elindulást és megállást. A sebességet. Az irányt. I'm the Queen of the Road.

Csak a stresszelést nem bírom. Azt a fajtát, ha valaki kommentál és bosszant, miközben vezetek. Olyankor belehajtok a szembejövő sávon parkoló autóba és az összes gödörbe és túrázom a motort. Tokaj óta már tudom ezt is magamról és inkább megállok. Lecsendesedni. Vagy kipakolni a stresszort. :D

Megesett, hogy 160-assal gurultam a magyar autópályán, pedig elég rozoga volt szegény Toyota Corolla, amit kölcsönkaptam a Nagy Útra. Remélem nem érkezik gratuláció érte :D.

A Szuzuval jópárszor megelőztem egy Nissan Terranot hazafelé jövet. Lendületből. Meg A6-ost is.

Néha zenét hallgatok vezetés közben. Ákost leggyakrabban, mert nincs szívem kicserélni a lejátszóból. Néha rádiót. Eszmecseréket.

Szeretem, ha elalszanak az útitársak. A legjobb visszajelzés arra nézve, hogy biztonságban érzik magukat. Azt is szeretem, ha mesélnek nekem közben. Egyik kollegám egész könyveket mesélt egy-egy utazás alatt!

Tanulgatom az autós cseleket, titkokat. Sokat segít egy-egy tapasztalt mester.

De mindezek fölött most, hogy épségben oda- és hazaértem az oltalomért vagyok hálás. De nagyon! Köszönöm.

A városokról és a konferenciáról

Budapest
új arcát láttam meg a mostani ottlétem alatt.

Eddig is szépnek láttam, de most, jó helyen lakva minden jó dolog olyan karnyújtásnyira közelinek tűnt! A Margit sziget, a kedvenc hobby-szaküzletem (ami időközben elköltözött, de akkor is), a négyeshatos, az IKEA, éttermek, kifőzdék, a Bécs felé vezető út...

Otthonossá vált az otthont adó ház, a terasza, a macskakövek, a lejtő, az utcasarok.
Gyógyított a napsütés, a séta, a beszélgetés.

Bécs

logikus város. Ki van jól táblázva, letisztultak az útvonalak, egyértelmű minden benne.
Sikerélmény, hogy odaértem, hogy megtaláltam térkép- és szimat után a szállást, az egyetemet, a megállókat, a kijáratokat, a Mariahilfer strase-t és a metróállomást.

A konferencia színvonalas volt: felüdülés volt jó előadásokat hallani, értelmes professzorokat hallgatni, akiknek nemcsak nevük van, de mondanivalójuk is, ráadásul előadni is tudnak. Porceláncsésze, üvegpohár és kuglóf. Virág, festmény, márvány és elegancia. Jól esett a szokványos, poros konferenciák után egy kis ilyen is. Megélni azt, hogy a tudományban helye lehet a méltóságnak is.
A szervezés kitűnő volt, határozott időkeretek, értelmes moderálás, működőképes, beolajozott gépezet. Profi szinkrontolmácsolás.
Élveztem, hogy nagyvonalkban megértem a németül elhangzó előadások lényegét is, ha jól figyelek és egy újabb motiváció arra, hogy ha egyszer befejezem végre a kötelező iskoláimat, akkor elkezdek nyelveket tanulni.
Németet és franciát.
Mert Clement, a kongói származású, Ausztriában letelepedett bécsi professzor, miután megtudta, hogy Romániából jövök rögtön parlez-vous français?-re váltott. Szeretnék tudni franciául is, németül is és szidom magam, hogy anno nem tanultam meg rendesen, már amennyire lehetett... Késő bánat, eb gondolat.
Clement vitt el focimeccset nézni, s másnap ebédelni a katolikus kifőzdébe. Az egyetem három kifőzdéje közül a katolikusok főznek a legjobban. Ajánlom őket figyelmetekbe, ha arra jártok. Valamelyik képen lefényképeztem a programot, a bejáratát.
Clement mutatta meg az egyetem egy másik épületét is, ami belül már távolról sem olyan patinás, mint a főépület.

Annyi mindent kifejez egy-egy gesztus! Egy mozdulat és félre lehet söpörni a világot, ki lehet zárni, el lehet űzni a másikat. És egy másikkal helyet lehet teremteni s ajtókat lehet megnyitni. Egy mozdulatban ott lehet a teljes kirekesztés vagy a befogadás. Otthont lehet adni és helyet magunk mellett, fel lehet oldani és le lehet rombolni a falakat.

Tudom ezután hogyan kell posztert készíteni és bemutatni. És meg fogok tanulni photoshoppolni is. (Meg patchworkozni. Meg angolul.)

Olesea. Most már tudom, hogy egy lánynév.
Moldáviai. Angolul, oroszul, spanyolul és franciául beszél. Ja, meg románul.

Az AEÁ nagykövetség mellett laktam. Szép helyen. Jó volt ott lenni, csendes egyszerűségével békés éjszakát töltöttem ott.

A szurkolásról már írtam, a Mariahilfer strasera kevés időnk jutott és most újra csak sajnálom, hogy nem akkor írok, amikor fejben megírom a bejegyzéseket.

folyt. köv.

No, akkor

kezdem, bár 2 film után kicsit nehéz összeszedni az utazós gondolatokat, írok mégis vmit.
Írok a városokról,
a konferenciáról,
a vezetésről,
és most, elsőként pl. arról, hogy Bécsben ittam meg életem 3. sörét, egy Stiegl-t.
Igazándiból a sörös élményeim 1 hónapja kezdődtek, amikor Bukarestben megittam életem első sörét, egy Leffe-t,



a másodikat pedig Budapesten, egy Pilsner Urquell-t.

Tehát a sörözéseimről az mondható el, hogy

1. csak fővárosokban ittam
2. csak B-betűs vársokban
3. sosem helyi sört
4. sosem egyedül
5. sosem egy egészet
6. a legfinomabb a Leffe, aztán a Stiegl, az Urquell túl keserű nekem.
   

Melyik a következő B-betűs főváros?
Berlin? Hm.

Bécs, 2008

Bécs, 2008

Budapest, te csodás!

Home, sweeeeeeeeet home!

Hazaértem.


Annyi jó és szép dolog történt velem a héten! Számolgatom, ízlelgetem és elraktározom őket. Jut belőle majd ide is, ha gyűjtök annyi erőt, hogy felsorakoztassam őket.

Csak bekukkintottam ide is, hogy jelezzem: hazaértem.

Piros-fehér-piros

Lüktetett a város az este, hihetetlen ereje van a tömegnek!
Piros-fehér-piros, kék-fehér, piros-fehér, piros-fekete sárga - nemzetszínű lánc, festék, zászló, karkötő, ruha, kendő, cipő, sapka.

Rot, weiss, rot-weiss, rot-weiss Österreich..
Immer wiiiiiiiiiiiiiiiiiiieder, immer wiiiiiiiiiiiiiiiiiiieder, immer wider Österreich!
Auf wiedersehen, Deutschland!
A horváthok szövegét nem tudom leírni, de azt mondták, hogy "A hazáért, a hazért"-ot kiabának és vmi olyasmit, hogy "Kevesen vagyunk, de nem kicsik" - ha jól értettem a fordítást az ordibálások között.

A német szurkoló kezet fogott a horváthtal. Az a néhány lengyel mert örülni a gólnak egy osztrákokkal teli teraszon.

A csapból is sör folyik.

Lelkesedés és csalódás, remény és kudarc, öröm és vigasztalódás.
Képes voltam 2 meccset végignézni, állva.

Családkonferencián vagyok, Bécsben. Ugye hihető? :D

Próbavezetés

Budapesten nem lehet balra kanyarodni. Legalábbis én erre a következtetésre jutottam az előbb, amikor körbejártam a fél várost ahhoz, hogy visszakanyarodjak a próbavezetésből. Végül az IKEÁnál kötöttem ki, merthogy oda olyan egyszerűen lehet eljutni innen, a Margit hídtól és merthogy arra van Bécs is. Reggel egész biztosan könnyen megtalálom az M1-est, még álmosan is. Jó helyen van ez a Gül Baba utca!
(Az IKEÁban adtak nekem ernyőt és macskaedényt, lesz miből egyen Liza ezután.)
Visszafele azonban jól elkanyarodtam, így - táblák hiányában - szimat után jutottam vissza jó nagy kerülővel, útbaejtve Törökbálintot, az Érdi utat, Gazdagrétet és a Nyugati pályaudvart, hogy a többi kanyart ne is említsem...
De visszaértem.

A Toyotát próbavezettem, hogy lássam, nekibátorodhatok-e Bécsnek vele holnap.
Gurul, megvan mindene, tervezem az útvonalat.

Nem jön velem valaki?

Tegnap este,

egy baráti séta alkalmával a Margit-szigeten fogalmazódott meg az a gondolat bennünk, hogy a Nagy Válaszok megtalálása, a történetek lezárása miatti kényszer nyomása alatt élve nehéz kezdeni valamit a zajló eseményekkel. A hullámzó folyamatok életszerűsége nem helyezhető el a standard, három- vagy ötpontban felvázolható keretek közé, a mátrix túl sematikus az élet pedig időnként szolgál meglepetésekkel.

Valamihez kell kezdeni viszont mindezekkel. Ha nem is azért, hogy elmondhatóak legyenek, azért legalább, hogy sémákban és történetekben gondolkodó agyam elemezni tudja őket. Az egyszerűsítés egy emberi törekvés, ugye.

Ott van azonban kérdésként és lehetőségként bennem az is, hogy mindezek helyett a folyamatok megélését kell megtanulni. A lezáratlanság bizonytalankodóvá is tehet, mégis: Bízzatok! - így hangzik a felszólítás.

A történet főszereplőiként élve nem lehet előregörgetni a filmet - sem hátralapozni. Ott kell élni a történetben, az adott (na, igen, adott-e?) szerepben és hinni abban, hogy a Forgatókönyv írója jót tervezett számunkra.

A kérdések továbbra is ott vannak, de már nem marcangolnak szét.

A Margit-sziget gyönyörű! Fák, füvek, bokrok, emberek, madarak, ösvények, kocogópálya, Duna-part.
De nekem most főleg a barátságtól szép.
A barátság megszépít. Embert, helyzetet.

Budapest gyönyörű!

Nem értem,

de megértem, hogy miért annak nyittatik meg, aki zörget, miért az talál, aki keres és miért az kap, aki kér.

Szakdolgozat témavezetés közben nagyon megértem. Aki keres, aki zörget, aki nyaggat, aki várja, annak írok.

Virágom, virágom s a pávatoll

Ezt a virágkölteményt kaptam ajéndékba az évfolyamomtól ballagáskor.

S ha látnátok, hogy élőben milyen szép!

Watch and envy! :D

Én nem értem

miért kell annyira örülni a döntetlennek!

Oléoléoléolé minden hatodik utcasarkon.

A null-null nem olyan nagy dicsőség!

Ha már rászántam másfél órát erre a meccsre egy kis eksönt elvártam volna. S asszem az a többezer szurkoló is, aki sárgban virított a stadionon.


JajajajajjjmileszBécsben péntek este?!!
Túlélem?

Percenként

- na jó, ez túlzás, de elég gyakran - módosul a programom mostanság.

Utazás előtt állok és változnak a szcenáriók.

1. ha nem indulok el 12 körül Budapestről, nem érek Bécsbe időben ahhoz, hogy már szerdán elfoglaljam a szállást,
2. ha nem érek oda 3-ra csütörtökön kell mennem
3. ha csütörtökön megyek, a legkorábban induló vonat 9-re ér be, a busz még később, szóval kések (Lehet, hogy autóval megyek, de az még érdekesebb lesz, mivel nem ismerem az utakat és a szervezők figyelmeztettek, hogy a központ, ahol az egyetem is van le lesz zárva foci EB miatt.)
4. ha kések, lekésem a konferencia kezdetét, ami 9-kor van (... észre se veszik :D)
5. [ha észre se veszik miért menjek? (Asse tom hova kell mennem, új város, új helyek s egyedül megyek.)]
6. ha odaérek valahogy, csütörtökre van szállásom, de péntekre nincs (A konferencia szombatig tart.)
   
7. ha péntekre nincs és ha nem mondja vissza valaki a szállását, eljövök péntek este és asszem egybeejtem a konferenciázást egy barátnős látogatással - ha autóval megyek
8. ha autóval megyek, egybeejtem a konferenciázást egy látogatással (Judit, remélem otthon leszel és örülsz :D)
   
9. ha még mindig Pápán laknátok, Márta, titeket is meglátogatnálak
10. ha nem fejezem be ezt a sok há-t akkor kétséges, hogy holnap reggel fel tudok kelni
11. ha nem kelek fel időben, akkor itthonmaradok
12. ha itthon maradok meg van oldva a probléma, nincsenek há-k.

Megtanultam bizonytalanságban élni, így nem stresszelem magam. Kialakul.

Ezmegaz

A cicánk egyre bátrabban randalírozik a szobában, hátulról támad, bokára, ha ölben van, kézre, karra, harapdál, kifogyhatatlan a jókedve és az étvágya, gyönyörűen növöget. Vasárnap du. megtanult fára mászni és nagyon örült magának emiatt. Többször is kipróbálta az első sikeres nekifutamodás után, s le is tudott mászni ügyesen. Viccesen ugra-bugrál, bukfencezik nagyokat és olyan gyönyörűen tud nézni és tappancsozni, hogy még azért sem tudok haragudni rá, hogy néha minden figyelmeztetés nélkül fának képzeli a lábam vagy a hátam. Édes, igazi kiscica.

Az egyetemen elkezdődött a szesszió: vége a tanítási időszaknak egy időre, már csak a fél tonnányi tesztet, feladatlapot és dolgozatot kell kijavítanom.

A szakdolgozatok hulláma is most készül összecsapni a fejem fölött, de előveszem a szörfdeszkám és úgy döntök, hogy nem fulladok bele.

Ballagás kipipálva. Megvolt. Elengedtem az évfolyamom, bár nem pontként élem meg a búcsúzást. Igaz, hátravan még a védés és míg látom őket fel-felbukkanni a folyosókon nem is tűnik komolynak a dolog. Meglepett az ajándékuk. Csak nézem és csodálom. Remélem, hogy lesz mit továbbadniuk, remélem, hogy marad szép is az emlékek között.

A ballagás erősítette fel bennem az elvégezetlen, befejezetlen dolgok terhe miatti keserűséget, szorongást. Olyan kevés feladatomat tudom végérvényesen kipipálni! Ott kering legtöbb sokáig a levegőben, mert egy-egy szál még mindig elvarratlan, egy-egy rész még befejezésre vár.
Leterhelő a függő feladatok felelőssége. Nem lehet megpihenni, kipipálni, áthúzni, lezárni.

Talán emiatt, talán nem, de nagyon kimerültem mostanság. Az agyam pihenésre vár, nem képes több információt befogadni, feldolgozni, elemezni. Fáradok, hallgatnék, össze-vissza beszélek, pihenésre vágyom.

Pénteken, a migrációs konferencián hallgattam. Bátor tett volt részemről ott lenni és nem előadni, de éreztem, hogy ha megszólalnék nem tudnék a saját mércéim szerint értelmeseket mondani.

Nagyon érzékeny lett a saját mércém magammal szemben. Egy kis kudarc - már a lehetősége is - rögtön lebénít és földreteper, megsemmisít minden addig épülőt.

Vakáció közeledik - naptár szerint. Mert feladat annyi van, mint égen a csillag. Ami jó is, persze, csak még mindig nem vallom be magamnak sem, hogy belőlem is csak egy van.

Folyt. köv.

Hajrá Románia!

Lecsó

Gyűjtöm az erőt az íráshoz. Gondolatok vannak, de főleg legbelül. Mire leírnám őket ízetlenné válnak. Csak ott, legbelül ízesek.

Utolsó tanítási nap.
Zöpöcsála.
Sokminden.

Tévedhetek?
Haragudható vagyok?
Lezárhatom?
Kipipálhatom?
Adom?
Kapom?


Brahms. Csajkovszkij és Lalo.

Érzéstelenítés.


Fáradt vagyok.
Év vége van. Pedig a közepe!

S lesz még szebb is.

Vajon kihez?

"Uram, kihez mehetnénk?

Örök életnek beszéde van nálad.

És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia." (Jn 6)

boomp3.com

7vége

.