Most, hogy felgyűlt kb. tízezer kilométerem már nem érzem fojtogatóan kényszerítőnek a vezetés-vágyat, ha autót látok. Frissenszerzett jogosítványommal majd elsírtam magam, ha nem ajánlották fel, hogy vezessek, ha útrakeltünk. Képes voltam végigmorogni az utat, ha nem vették észre, hogy ÉN, ééééééééééééééééén, én kéne vezessek, ha már van jogsim!
Most már eszköz az autó és hobby.
Élvezem a szabadságot, amit száguldás közben érzek. A mobilitást. A távolságok eltörpülését.
Egészen söförösnek éreztem magam most, az úton.
Tudok tankolni. Matricát venni és felragasztani.
Benzikútnál kávéztam és szendvicseztem.
Szélvédőt mostam és lámpákat.
Viszonylag jól parkolok. Kivéve, mikor nem. Mert néha előbújik belőlem a szőkenő, persze. De elég gyakran festem magam :D.
Ha fáradt vagyok is, felüdít, lelkesít, lendít a vezetés. Élvezem, hogy szabályozhatom az elindulást és megállást. A sebességet. Az irányt. I'm the Queen of the Road.
Megesett, hogy 160-assal gurultam a magyar autópályán, pedig elég rozoga volt szegény Toyota Corolla, amit kölcsönkaptam a Nagy Útra. Remélem nem érkezik gratuláció érte :D.
A Szuzuval jópárszor megelőztem egy Nissan Terranot hazafelé jövet. Lendületből. Meg A6-ost is.
Néha zenét hallgatok vezetés közben. Ákost leggyakrabban, mert nincs szívem kicserélni a lejátszóból. Néha rádiót. Eszmecseréket.
Szeretem, ha elalszanak az útitársak. A legjobb visszajelzés arra nézve, hogy biztonságban érzik magukat. Azt is szeretem, ha mesélnek nekem közben. Egyik kollegám egész könyveket mesélt egy-egy utazás alatt!
Tanulgatom az autós cseleket, titkokat. Sokat segít egy-egy tapasztalt mester.
De mindezek fölött most, hogy épségben oda- és hazaértem az oltalomért vagyok hálás. De nagyon! Köszönöm.
Most már eszköz az autó és hobby.
Élvezem a szabadságot, amit száguldás közben érzek. A mobilitást. A távolságok eltörpülését.
Egészen söförösnek éreztem magam most, az úton.
Tudok tankolni. Matricát venni és felragasztani.
Benzikútnál kávéztam és szendvicseztem.
Szélvédőt mostam és lámpákat.
Viszonylag jól parkolok. Kivéve, mikor nem. Mert néha előbújik belőlem a szőkenő, persze. De elég gyakran festem magam :D.
Ha fáradt vagyok is, felüdít, lelkesít, lendít a vezetés. Élvezem, hogy szabályozhatom az elindulást és megállást. A sebességet. Az irányt. I'm the Queen of the Road.
Csak a stresszelést nem bírom. Azt a fajtát, ha valaki kommentál és bosszant, miközben vezetek. Olyankor belehajtok a szembejövő sávon parkoló autóba és az összes gödörbe és túrázom a motort. Tokaj óta már tudom ezt is magamról és inkább megállok. Lecsendesedni. Vagy kipakolni a stresszort. :D
Megesett, hogy 160-assal gurultam a magyar autópályán, pedig elég rozoga volt szegény Toyota Corolla, amit kölcsönkaptam a Nagy Útra. Remélem nem érkezik gratuláció érte :D.
A Szuzuval jópárszor megelőztem egy Nissan Terranot hazafelé jövet. Lendületből. Meg A6-ost is.
Néha zenét hallgatok vezetés közben. Ákost leggyakrabban, mert nincs szívem kicserélni a lejátszóból. Néha rádiót. Eszmecseréket.
Szeretem, ha elalszanak az útitársak. A legjobb visszajelzés arra nézve, hogy biztonságban érzik magukat. Azt is szeretem, ha mesélnek nekem közben. Egyik kollegám egész könyveket mesélt egy-egy utazás alatt!
Tanulgatom az autós cseleket, titkokat. Sokat segít egy-egy tapasztalt mester.
De mindezek fölött most, hogy épségben oda- és hazaértem az oltalomért vagyok hálás. De nagyon! Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése