hétfő, június 30, 2008

Ess, eső, ess

Hónap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!

Ma úgy eláztam, mint még soha! Bőrig! Még annál is inkább. Mert épp lecsendesedett a zuhé, amikor elindultam gyalog hazafelé, s ahogy haladtam egyre jobban újra rázendített. Mire a villamosmegállóig értem félig vizes volt a nadrágom, már mindegy volt, aztán ahogy haladtam úgy megeredt, mintha serény legények öntögették volna pajkosan az égből épp úgy, hogy mind a nyakamba folyjon. Taxit hívni kár lett volna, nem vett volna fel olyan vizesen.
Így csak haladtam, egyre csak haladtam hazafelé, néha elhagyva a papucsom, néha kikukucskálva a záporverte szempilláim mögül.
Egy nénike megszánt 2 zacsival, de leestek a fejemről, úh. inkább nélkülük bandulkoltam, egymagam, a vállamat egyre jobban lehúzó táskát védve, míg már csak ezer lépés maradt hazáig, már csak ötszáz, már csak tíz ... és már csak a négy emelet.

A laptopomnak - most tesztelem - semmi baja nem esett. Nekem se, épp csak beáztattam magam zuhanyzás előtt.

Soha nem áztam így meg.

Pénteken hallgattam újra két dalt az esőről:

Ezt (Michael W. Smith: Healing Rain):
boomp3.com

és ezt (Heather Nova: Heal).

1 megjegyzés:

encóka írta...

hasonló eső kapott el engem is a városban a három kissrác is velem volt... a sszéltől ami megelőzte, Babó nagyon félt, még Péter is megszeppent
aztán bőrig áztunk hazáig, Babó az ölemben végig, a papucsom pedig úgy kitágult, hogy használhatatlan lett.
Van okom rá, hogy új papucs után nézzek :)