újra.
Bukarest most szürke volt és morcos. Pedig szép napsütés fogadott.
Az állomáson a jegyárus néninek nem volt jókedve, elkergetett a kérdésemmel. A buszra várakozók már kedvesebbek voltak - mintha az ő dolguk lett volna tájékoztatni a turistát - szívesen segítettek.
Az irányítgatások azonban nem voltak a legpontosabbak. Jól körbekerülgettem néhány busszal a várost mire sikerült megérkeznem - végül taxival.
A fogadtatás kedves volt. A tanfolyam érdekes, de kell 2 hónap, amikor csak ezzel foglalkozom ahhoz, hogy megértsem mit is tanítottak.
Ismerősökkel, ismeretekkel és könyvekkel lettem gazdagabb.
A törzskávézó lerobbant, míg nem voltam ott. A fotel lesüppedt, a székek lába és a hely varázsa megkopott. Sem az ebéd, sem a desszert, sem a kapuccsinó nem volt finom. Éreztem, ahogy kis kockákként fennakadnak a torkomon a falatok és csak muszájból araszolgatnak csak lefelé. Feladtam. Úgy döntöttem, hogy inkább nem vagyok éhes.
A rögtönzött akció végül jól sikerült. Lencsés hazatérésem volt. Készülhetnek a sztárfotók.
Az emag a nyerő! Az f64-ben nem volt raktáron - pedig ők lettek volna legközelebb, a digilandnél nem voltak hajlandóak megvárni zárás után 5 perccel.
Az állomás hideg volt és nyűgös. Negyven percet késett a vonatom. Ötven percet beszélgettem telefonon salátaevés közben - B. - nem voltam farkaséhes, de a hagyomány kedvéért és rád gondolva betértem :) - aztán tíz percet várakozás közben s aztán még kétszer ötöt.
Végül befészkeltem magam a fülke emeletére s reggelig megosztoztam a 3 útitárssal a 4 négyzetméteren.
Esti mese-társ is akadt, ugyanis egy volt diákom épp abba a fülkébe és épp az emeletre kapott jegyet, így jó hosszút beszélgettünk míg szempillánkra szállt az álom, majd reggel újra.
Néhány órába belefér egy élet és amire egyetemen ritkán kerül sor - vonatozás alatt olyan jót lehet beszélgetni!
Talán minden diákommal kéne utazzak egyet Bukarestig. Talán másképp tanítanám őket. Talán én is más volnék. Talán ők is.
Két óra késéssel érkeztünk meg.
Hazafelé jobban aludtam.
És aztán itthon mégjobbakat!
Bekk tu hom. Velkammbekk.
Bukarest most szürke volt és morcos. Pedig szép napsütés fogadott.
Az állomáson a jegyárus néninek nem volt jókedve, elkergetett a kérdésemmel. A buszra várakozók már kedvesebbek voltak - mintha az ő dolguk lett volna tájékoztatni a turistát - szívesen segítettek.
Az irányítgatások azonban nem voltak a legpontosabbak. Jól körbekerülgettem néhány busszal a várost mire sikerült megérkeznem - végül taxival.
A fogadtatás kedves volt. A tanfolyam érdekes, de kell 2 hónap, amikor csak ezzel foglalkozom ahhoz, hogy megértsem mit is tanítottak.
Ismerősökkel, ismeretekkel és könyvekkel lettem gazdagabb.
A törzskávézó lerobbant, míg nem voltam ott. A fotel lesüppedt, a székek lába és a hely varázsa megkopott. Sem az ebéd, sem a desszert, sem a kapuccsinó nem volt finom. Éreztem, ahogy kis kockákként fennakadnak a torkomon a falatok és csak muszájból araszolgatnak csak lefelé. Feladtam. Úgy döntöttem, hogy inkább nem vagyok éhes.
A rögtönzött akció végül jól sikerült. Lencsés hazatérésem volt. Készülhetnek a sztárfotók.
Az emag a nyerő! Az f64-ben nem volt raktáron - pedig ők lettek volna legközelebb, a digilandnél nem voltak hajlandóak megvárni zárás után 5 perccel.
Az állomás hideg volt és nyűgös. Negyven percet késett a vonatom. Ötven percet beszélgettem telefonon salátaevés közben - B. - nem voltam farkaséhes, de a hagyomány kedvéért és rád gondolva betértem :) - aztán tíz percet várakozás közben s aztán még kétszer ötöt.
Végül befészkeltem magam a fülke emeletére s reggelig megosztoztam a 3 útitárssal a 4 négyzetméteren.
Esti mese-társ is akadt, ugyanis egy volt diákom épp abba a fülkébe és épp az emeletre kapott jegyet, így jó hosszút beszélgettünk míg szempillánkra szállt az álom, majd reggel újra.
Néhány órába belefér egy élet és amire egyetemen ritkán kerül sor - vonatozás alatt olyan jót lehet beszélgetni!
Talán minden diákommal kéne utazzak egyet Bukarestig. Talán másképp tanítanám őket. Talán én is más volnék. Talán ők is.
Két óra késéssel érkeztünk meg.
Hazafelé jobban aludtam.
És aztán itthon mégjobbakat!
Bekk tu hom. Velkammbekk.
