A cicánk egyre bátrabban randalírozik a szobában, hátulról támad, bokára, ha ölben van, kézre, karra, harapdál, kifogyhatatlan a jókedve és az étvágya, gyönyörűen növöget. Vasárnap du. megtanult fára mászni és nagyon örült magának emiatt. Többször is kipróbálta az első sikeres nekifutamodás után, s le is tudott mászni ügyesen. Viccesen ugra-bugrál, bukfencezik nagyokat és olyan gyönyörűen tud nézni és tappancsozni, hogy még azért sem tudok haragudni rá, hogy néha minden figyelmeztetés nélkül fának képzeli a lábam vagy a hátam. Édes, igazi kiscica.
Az egyetemen elkezdődött a szesszió: vége a tanítási időszaknak egy időre, már csak a fél tonnányi tesztet, feladatlapot és dolgozatot kell kijavítanom.
A szakdolgozatok hulláma is most készül összecsapni a fejem fölött, de előveszem a szörfdeszkám és úgy döntök, hogy nem fulladok bele.
Ballagás kipipálva. Megvolt. Elengedtem az évfolyamom, bár nem pontként élem meg a búcsúzást. Igaz, hátravan még a védés és míg látom őket fel-felbukkanni a folyosókon nem is tűnik komolynak a dolog. Meglepett az ajándékuk. Csak nézem és csodálom. Remélem, hogy lesz mit továbbadniuk, remélem, hogy marad szép is az emlékek között.
A ballagás erősítette fel bennem az elvégezetlen, befejezetlen dolgok terhe miatti keserűséget, szorongást. Olyan kevés feladatomat tudom végérvényesen kipipálni! Ott kering legtöbb sokáig a levegőben, mert egy-egy szál még mindig elvarratlan, egy-egy rész még befejezésre vár.
Leterhelő a függő feladatok felelőssége. Nem lehet megpihenni, kipipálni, áthúzni, lezárni.
Talán emiatt, talán nem, de nagyon kimerültem mostanság. Az agyam pihenésre vár, nem képes több információt befogadni, feldolgozni, elemezni. Fáradok, hallgatnék, össze-vissza beszélek, pihenésre vágyom.
Pénteken, a migrációs konferencián hallgattam. Bátor tett volt részemről ott lenni és nem előadni, de éreztem, hogy ha megszólalnék nem tudnék a saját mércéim szerint értelmeseket mondani.
Nagyon érzékeny lett a saját mércém magammal szemben. Egy kis kudarc - már a lehetősége is - rögtön lebénít és földreteper, megsemmisít minden addig épülőt.
Vakáció közeledik - naptár szerint. Mert feladat annyi van, mint égen a csillag. Ami jó is, persze, csak még mindig nem vallom be magamnak sem, hogy belőlem is csak egy van.
Folyt. köv.
Hajrá Románia!
Az egyetemen elkezdődött a szesszió: vége a tanítási időszaknak egy időre, már csak a fél tonnányi tesztet, feladatlapot és dolgozatot kell kijavítanom.
A szakdolgozatok hulláma is most készül összecsapni a fejem fölött, de előveszem a szörfdeszkám és úgy döntök, hogy nem fulladok bele.
Ballagás kipipálva. Megvolt. Elengedtem az évfolyamom, bár nem pontként élem meg a búcsúzást. Igaz, hátravan még a védés és míg látom őket fel-felbukkanni a folyosókon nem is tűnik komolynak a dolog. Meglepett az ajándékuk. Csak nézem és csodálom. Remélem, hogy lesz mit továbbadniuk, remélem, hogy marad szép is az emlékek között.
A ballagás erősítette fel bennem az elvégezetlen, befejezetlen dolgok terhe miatti keserűséget, szorongást. Olyan kevés feladatomat tudom végérvényesen kipipálni! Ott kering legtöbb sokáig a levegőben, mert egy-egy szál még mindig elvarratlan, egy-egy rész még befejezésre vár.
Leterhelő a függő feladatok felelőssége. Nem lehet megpihenni, kipipálni, áthúzni, lezárni.
Talán emiatt, talán nem, de nagyon kimerültem mostanság. Az agyam pihenésre vár, nem képes több információt befogadni, feldolgozni, elemezni. Fáradok, hallgatnék, össze-vissza beszélek, pihenésre vágyom.
Pénteken, a migrációs konferencián hallgattam. Bátor tett volt részemről ott lenni és nem előadni, de éreztem, hogy ha megszólalnék nem tudnék a saját mércéim szerint értelmeseket mondani.
Nagyon érzékeny lett a saját mércém magammal szemben. Egy kis kudarc - már a lehetősége is - rögtön lebénít és földreteper, megsemmisít minden addig épülőt.
Vakáció közeledik - naptár szerint. Mert feladat annyi van, mint égen a csillag. Ami jó is, persze, csak még mindig nem vallom be magamnak sem, hogy belőlem is csak egy van.
Folyt. köv.
Hajrá Románia!
3 megjegyzés:
Végülis döntetlen lett.
Amúgy meg, vigyázz magadra, mert belőled csak egy van, mindenféle szempontból nézve.:)
Hajrá Hollandia!!!
Megjegyzés küldése