Karácsonyi képek

Gyertyafényes konyha, Szenteste

Jégszarvason

Nagyvárad város, este

Eszterke, a Kedvenc, az imaházban

Tűnődöm

Ha külön-külön vágyunk rá, miért nem tudjuk kimondani?

Ha tudjuk, hogy a harag nem megoldás, miért nem találjuk meg a békés eszközöket?

Ha könnyebb együtt, miért makacskodunk egyedül?

Ha hídak kellenének, miért falakat építünk?

Ha egyenesen kéne állni, miért görnyedünk?

Ha beszélnünk kellene, miért hallgatunk?

Ma este,

egy reggeli kudarcba fulladt megbeszélés és egy egész napos tanítás után fogorvoshoz mentem. Egyre bátrabban mosolyoghatok, ám a súlyom helyett a pénztárcám apad.

S a jókedvem sem gyarapszik. Időnként nem tudom mivel szórakoztassam magam. Nem tudok kikapcsolni, átkapcsolni. Nem tudom mivel töltsem ki a pihenésre szánt perceket.

Végül szinte alvasásba torkollott a Karinthyzásom, de egy telefoncsörgés az éberek földjén tartott.
Konyhatündérkedés lett a vége.

S azóta csettelek.


Ti hogyan töltődtök?

One for all and all for one

Ma keserűen tapasztaltam a fenti igazság következményeit. Elutasították az egyik csoportos pályázatunk beszámolóját, ami miatt annak a programnak a keretében nem nyerhetek semmilyen más pályázatot.

Keserű hír, mert a doktori ösztöndíjam nélkül verhetem a frissentömött fogaimhoz a garast, hogy kifizethessem a tandíjat ...

Nincs mit, nincs kinek kommentálni: bírálat elküldve, bírálat marad s nincs kinél fellebbezni.

Nem szeretek veszíteni.

Főleg így nem, amikor annyira ködösek a kritériumok és az jár jobban, aki semmit nem tett.

Ma, a héten

Ma megtartottam az előadást, amitől annyira féltem. Románul. Ez még mindig nagy kihívás nekem. A Feketes Sas szállodában szervezték a konferenciát, s nagydobra verték, hogy mindenki jól hallja, hogy lesz. Sajtó, TV(S) ott volt az elején, de a tömeg otthon maradt, s nélkülük inkább jó kis szakmai párbeszéd, vita, ötletelés lett belőle a bemutatások mellett. A laikus résztvevők időnként sűrűn pislogtak a tömény statisztikai és elméleti ködtől, de túlélték.
Én is. Nem dőlt össze a világ. Sőt! Alapvetően jó volt.
Ám gyorsan be kellene iratkoznom egy román nyelvű tanfolyamra. De hová? Hiányzik a román nyelvű kommunikáció, és kicsit sírok azon, hogy bezzeg pár éve nem is vette észre senki, hogy ungurajka vagyok. S ma meg, jajjjajjjjjajjj.

A mérleg úgy billent, hogy azok fogadnak be, akik mások. Az idegenek. Ők (jobban) értékelnek. Hálás vagyok ezért.


A héten megérkezett az újabb könyvszállítmány. Egy egész polcnyi könyvet rendeltünk az idén. Igazi szakmai és irodalmi csemegéket. Nyammi. Csak győzzem kiolvasni őket!

Most, miután jó sokat bajlódtam egy email elküldésével, épp itt az ideje bebújni a meleg takaró alá és olvasva várni haza a sportos Kedvest.
Odapakoltam két stóc könyvet az éjjelimre, hogy legyen mihez nyúlni. :)
Fukuyamától a bizalmas könyv csábít most nagyon meg a Karinthy kötetek. Főleg a vendégvárós - valamiért.

Jóccakát!

SOS:
Nem tudtok egy kiadó, szép-jó kis házikót, kandallósat, valahol a közelben, 2-3 napra? Nem baj, ha van hó is körülötte. :D

10 dolog, amihez szeretnék jól érteni

1. A hallgatáshoz.
   
2. A meghallgatáshoz.
3. A beszédhez.
4. Másokhoz.
5. Magamhoz.
6. Az elemzéshez.
7. A szétszedéshez.
   
8. Az összerakáshoz.
9. A szakmámhoz.
10. Az élethez és a halálhoz.
    

10 dolog, amihez jól értek

1. A nyafogáshoz.
2. A kifogások kereséséhez.
3. Az elnapoláshoz.
4. Az időhúzáshoz.
5. A forrókásakerülgetéshez.
6. A(z) (ön)sajnálkozáshoz.
7. A morcogáshoz.
8. A duzzogáshoz.
9. A kritizáláshoz.
10. A gabalyításhoz.
    

Ahhoz képest....

ugye, amikor meghúzzák majd a vonalat, akkor számbaveszik a lehetőségeket, körülményeket is, amiket kaptunk? Ugye?

S vajon jó ez nekem, vagy rossz?

Hirtelen jó ötletnek tűnt, mikor elkezdtem sajnálni magam, de most, hogy belegondolok a másik irányból is, már nem felhőtlen a felsóhajtásom.

Hiába, no, még mindig az elfogadottságomon rágódom.

Számomra úgy kerek a világ, ha elfogadnak. S ha picit is úgy érzem, hogy nem, kifutnék belőle messzire.

De hová?

a Zélet

... nem ad meg mindent, amit szeretnék. De sokat ér az, hogy megérthetem: nem jár minden(ből) nekem.
De nehéz ezt leírni! Pedig olyan szépen hangzott, amikor összeállt a fejemben!

Van helyem az életben.

Megvan a helyem.
Beálltam a sorba és ott kiállok majd a helyemért.


Megköszönni. Elbúcsúzni. Elválni. Lezárni. Visszaadni. Otthagyni. Felvenni.

Szavak és mondatok keringenek a fejemben. Érzések, hangulatok.

Szép hétvégém volt.

Ma újra Debrecenben

voltam.

Álmosan mentem, frissen értem haza.

Egy darabka valami a helyére került megint.

Legalábbis ízlelgetem a kimondott szavakat. Remélem meg tudom ismételni majd őket, amikor kell.

Még egy forrást szeretnék felbuzogni látni.
Vagy ahhoz még korán van?

Jó helyen fúrok?

Csonkig ég(n)ek?

Kiolvastam Máraitól az "A gyertyák csonkig égnek" c. regényt. Tegnap este, éjjel, s ma reggel Debrecenig.
Eddig talán soha nem olvastam végig egy ilyen hosszú monológot. Kikerültem, ha ilyennel találkoztam a szövegben, s szememmel a párbeszédeket kerestem. Most azonban nagyon érdekelt az apróbetűs rész is.
Talán mégsem vetem el/meg a Márai könyveket ezután. Premierként a Füves könyv-et olvastam tőle, az valahogy nem jött be/le nekem.

Ma nagyot gondolkodtam Debrecenben, a csoportban, az Élet dolgai felől.
Leírnék sokmindent, terveztem is, hogy miket, de most, hogy felgyűrtem az ingujjmat és nekikezdtem valahogy elszálltak a mondataim.

Időnként örömet okoz az, ha összetalálkozik egy-egy szigetecske a fejemben és szélesedik a látóhatár. Máskor pedig épp ettől ijedek meg. Attól, hogy parttalanok a partok, beláthatatlanok a szárazföldek.

Az Élet nagyon bonyolult és mégis annyira hasonlítanak a szövedékei!

Csak sóhajtozom itt egymagamban. Elfáradok, ha próbálom megérteni a labirintusok logikáját.

Hiába, ez sem új dolog a nap alatt.

Már Salamon is azt mondta, hogy:
"Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme." Prédikátor könyve 1. rész

Macskaregény

Svájci vendéglátóink cicája

Tăvă, kiskorában

Macska, a prágai "Macska-úton"

Csúnya, kiskorában

Polcz Alaine Macskaregény-ét olvasom és annyira, de annyira szeretnék egy cicát, hogy sírok tőle.

Gyerekkorom meghatározó része volt a cica. A cicák. Mindig volt egy legalább, s néha még születetett is.

Enyedről hazautazgatva hétvégenként bepótoltam az egész heti cicaszünetet.

Kolozsvárról már ritkábban jártam haza, s akkor már lassan a Kandúr került a fókuszpontba.

Váradon egy-egy elsuhanó cicát szólítok meg, hivogatok, csodálok. A Kandúr fényképezi őket, megmutatja, ha nem venném észre az utcán, tömbház sarkába, bokrok közé bújva.

Néha a sógor elhozza látogatóba Csúnyát, aki közben nagy lett.

De az más!

Írtam a Mikulásnak:

"Kedves Mikulás! Kérlek hozz nekem egy ragasztópisztolyt és egy Cicát! A pisztollyal összeragasztanám a szívem az agyammal :) S a kezemmel. Meg a számmal. Ragasztanék bele szeretet. Istenit. A cicát simogatni szeretném. Csak úgy."

Én egy cicára, saját, privát, hasamon doromboló, lábamhoz dörgölődő puhaságra vágyom!


S térre. Néha, úgy érzem megfulladok, ha nem nézek ki az ablakon.

Csodanap

Néha, mint ma is, úgy járok, hogy egy egész napi munka után pihentebbnek érzem magam, mint nap kezdetén.

Alig akaródzott ma kibújnom az ágyból. Vagyis a kibújással még valahogy csak-csak megbírkóztam, de amikor a rám váró feladatokra gondoltam, legszívesebben szélnek eredtem volna. De nem volt szél s alapos kifogásom sem, semmim se fájt a lustaságon kívül, ígyhát el kellett indulnom dolgozni.

A lépcsőn rosszul léptem egyet, "félreléptem", fennakadtam a csizmám sarkán, jól megreggyent a bal bokám, s még szinte örültem is, hogy megvan a kifogás és mehetek vissza aludni, olvasni, hogy nem muszáj kilépnem a fagyos télbe. De nagy bajom nem esett, így lebicegtem a megállóig s elvitt a villamos a bordó kalapommal együtt.

[Büszkén viselem a frissenvett kalapom. Jól érzem magam benne. Hazatalált a fejem búbja. Egész nyáron próbálgattam a kalapokat, s Brassóban egymásra találtunk eggyel a hétvégén. :)]

Valahogy eltelt az első óra, nem is olyan rosszul, s aztán az egy órás szent szünet alatt - mivel lekéstem az istentisztelet kezdetét és csak az első ajtó volt nyitva, a felvonulásokat pedig nem szeretem - visszamentem a tanszékre s cseverésztem egy nagyot a babázásból frissenvisszatért titkárnőnkkel. Két évig volt távol, s most, hogy visszajött, keresem, hogy történt-e valami közben, mert hirtelen olyan természetes, hogy ő ül az irodájában!

A második órán kimagyaráztam a lelkemet is, de egyre jobban élveztem, hogy taníthatok. Hogy időnként sikerül eloszlatni egy-egy homályt. Élveztem részesülni a felfedezés örömében.

A tanításból talán a kimondott vagy kimondatlan "ahaM!" felkiáltásokat élvezem leginkább.

A harmadik órámat újra egy sor fejmosással kezdtem - ezzel a csapattal gyakran megesik- , mert nem fér a fejembe, hogy miért nem járnak a drága dijákok órákra, miért nem lehet őket rávenni a munkára, akkor sem, ha vendégtanár van...

Rossz nézni a lesütött szemeket, megbántott lelkeket, zavart tekinteteket. Végülis mindenkinek megvan a saját kis élete, milyen alapon kérek én számon?!

Valahogy kibékültem lassan s utána fél órát magyarázkodtunk... Aszongyák, hogy ki vannak ábrándulva, el vannak bizonytalanodva a sok változástól. Hogy még mindig nem tudják mi lesz, milyen lesz a végső vizsga... Hogy nekik senki nem mondta az elején, hogy a három évre "csak" főiskolai szintű diplomát kapnak. Részben megértem őket. Másrészt minden rossz puskásnak jó kifogása van... Avagy aki tenni akar valamit, az eszközöket keres, nem kifogásokat.

Negyedik órára pedig teli tüdőből fújtam a faktorelemzés titkait.

S így esett, hogy mire vége lett éberebb lettem, mint reggel.

Csoda. Kegyelem. Köszönöm.

Visszavonás

A mai események teljesen meghazudtolták az előbbi bejegyzésem.

Szülinapom van és annyian, de annyian köszöntöttek, kívántak jókat, hívtak, írtak, szerettek, hogy visszavonok minden panaszt, minden bánatot, búslakodást.

Jól esett a kicsi szívemnek ez a törődés.

Köszönöm szépen onlájn, offlájn és tapintható Barátaim, hogy jöttetek, szóltatok, vagytok, lesztek.


Szmájlíííííííííííííz end háááááááááááááááááágz.


Még van torta. Valaki kér-e?

(Ez az ajánlat visszavonásig érvényes :))

Virtuális

világokban élek.

Folyton onlájn vagyok messzendzseren, szkájpon, dzsíméjlen.... a telefonom folyton a kezemben, blogot írok, blogokat olvasok s ezektől szépen körbeleng a valahová tartozás illúziója.

Az, hogy vagyok s vannak körülöttem.
Hogy megszólítható vagyok s van mit mondanom.
Hogy vannak barátaim.

Hogy élek.

Hogy kapcsolódom.

S aztán eccercsak fejbekólint a magány, mert napokig nem miattam szólal meg a telefon, nem engem keresnek, nem én kellek, nem miattam hívnak, nem értem írnak.

Hirtelen keserű lesz minden. Úgy érzem, hogy cserbenhagytak. Itthagytak. S félni, dideregni kezdek egyedül.



Mégis félek kikapcsolni az illúziót.
Áltatom magam s másokat tovább.

Kapcsolódni szeretnék.

The Prayer - Celine Dion& Josh Groban

I pray you'll be our eyes, and watch us where we go.
And help us to be wise in times when we don't know
Let this be our prayer, when we lose our way
Lead us to the place, guide us with your grace
To a place where we'll be safe

La luce che tu hai
I pray we'll find your light
nel cuore restera
and hold it in our hearts.
a ricordarci che
When stars go out each night,
eterna stella sei

The light you have
I pray we'll find your light
will be in the heart
and hold it in our hearts.
to remember us that
When stars go out each night,
you are eternal star
Nella mia preghiera
Let this be our prayer
quanta fede c'e
when shadows fill our day

How much faith there's
Let this be our prayer
in my prayer
when shadows fill our day
Lead us to a place, guide us with your grace
Give us faith so we'll be safe

Sognamo un mondo senza piu violenza
un mondo di giustizia e di speranza
Ognuno dia la mano al suo vicino
Simbolo di pace, di fraternita

We dream a world without violence
a world of justice and faith.
Everyone gives the hand to his neighbours
Symbol of peace, of fraternity
La forza che ci da
We ask that life be kind
e il desiderio che
and watch us from above
ognuno trovi amor
We hope each soul will find
intorno e dentro se
another soul to love

The force his gives us
We ask that life be kind
is wish that
and watch us from above
everyone finds love
We hope each soul will find
around and inside
another soul to love
Let this be our prayer
Let this be our prayer, just like every child

Need to find a place, guide us with your grace
Give us faith so we'll be safe
Need to find a place, guide us with your grace
Give us faith so we'll be safe

E la fede che
hai acceso in noi,
sento che ci salvera

It's the faith
you light in us
I feel it will save us

Remember When It Rained

JOSH GROBAN

"Remember When It Rained"

Wash away the thoughts inside
That keep my mind away from you.
No more love and no more pride
And thoughts are all I have to do.

Ohhhhhh Remember when it rained.
Felt the ground and looked up high
And called your name.
Ohhhhhh Remember when it rained.
In the darkness I remain.

Tears of hope run down my skin.
Tears for you that will not dry.
They magnify the one within
And let the outside slowly die.

Ohhhhhh Remember when it rained.
I felt the ground and looked up high
And called your name.
Ohhhhhh Remember when it rained.
In the water I remain
Running down
Running down
Running down
Running down
Running down
Running down
Running down

Don't give up, you are loved

Egy újabb szép dal.

JOSH GROBAN

You Are Loved (Don't Give Up)


Don't give up
It's just the weight of the world
When you're heart's heavy
I...I will lift it for you

Don't give up
Because you want to be heard
If silence keeps you
I...I will break it for you

Everybody wants to be understood
Well I can hear you
Everybody wants to be loved
Don't give up
Because you are loved

Don't give up
It's just the hurt that you hide
When you lost inside
I...I will be there to find you

Don't give up
Because you want to burn bright
If darkness blinds you
I...I will shine to guide you

Everybody wants to be understood
Well I can hear you
Everybody wants to be loved
Don't give up
Because you are loved

You are loved
Don't give up
It's just the weight of the world
Don't give up
Every one is to be heard
You are loved

Valami

Valami hív,
valami szólít,
valami keres,
valami vonz.
Csábít, jelez.

Valami küld,
valami nyom,
valami taszít
valami lökdös.

Noszogat, elbocsát.

Pörgés

Ma nagyon korán felkeltem ahhoz képest, hogy milyen fáradtnak éreztem magam tegnap a negyedik órám után. S amilyen hirtelen felkeltem olyan gyorsan be is pörögtem s most valahogy le kellene csendesednem egy kicsit. Nem másért, csak alig van 11 óra és máris egy halom baki történt velem.
Sávváltáskor nem vettem észre egy hátam mögött levő autót, de még jó, hogy ő igen!
A piacon vásároltam finom házi tejfölt meg túrót meg sajtot meg telemeat, friss zsömlét és perecet meg almát, s úgy fel voltam pakolva, hogy kiejtettem a kezemből a tejfölös zacsit. Fele odalett. :(
Pakolászás közben leejtettem a kávédaráló tetejét. Megcsorbult.
A néni nem cserélte vissza a szoknyám a turiban. Többet nem megyek hozzá vásárolni. Meg is mondtam neki. Irgum.

De a tejfölös zsemle és perec nagyon finom volt az előbb, a túró is. Jól esett a mozgás is ma reggel míg az autót mosták és végre sikerült egy-két ügyes-bajos dolgot elintézni.

Egy ideje csak pörgök, pörgök, cikáznak a gondolatok a fejemben. Nincs türelmem kivárni, végigcsinálni, átgondolni. Mintha nyomomba eredt volna egy jókora véreb s versenyt kellene futnom vele.

Két kézzel kell megmarkolnom az időt, hogy nehogy kifusson a kezeim közül. S a gondolataimat is meg kell zaboláznom, mert nekilódultak bolond felé.

(z)Űr

Óriási hópelyhek hulladoztak az előbb az égből ahogy átautózkáztam a központon! Gyönyörű volt, ahogy néhány pillanatra hirtelen mindent ellepett a fehérség.

A szívemre is kéne egy pihe-puha fehér takaró. Kicsit didereg. S vacogok néha.

Szeretni akarok! S mégis azt jelzik vissza időnként, hogy nem teszem.

HogyaAAAAaaaaaAaaaAAan kell?

Faaaaaaaaaaaaaaar away

Most éppen Marosvásárhelyen vagyok, azaz Koronkán, a Sapientián, a női vendégszobában. Mivel négyünket osztottak be ide, én matracon fogok aludni, méghozzá kettőn egyszerre. Hátha így kétszer annyit pihenek is :D !

Rám férne, amúgy. Kicsit ki vagyok nyiffanva. Abban is lemérhető ez nálam, hogy nyűgös vagyok ilyenkor, nincs türelmem semmihez, és olyan képet vágok, mintha megették volna előlem a kenyeret. Pedig nem vagyok kedvetlen vagy morcos ilyenkor, csak fáradt. Mégis sokszor jelezték, hogy furcsa látvány vagyok, mindig asziszik, hogy mérges vagyok és megközelíthetetlen. Épp ezért, amikor fáradt vagyok igyekszem többet mosolyogni :). S ha sok mosolygós ikont tűzdelek be ide is, most már egyértelmű lesz, hogy miért :D.

Nos, tehát be kéne hoznom egy nagy adag pihenést. A héten, pl. alig aludtam. Hétfő óta két végéről égetem a gyertyát, két éjszakát végigvezettem Szebenig és Szebenből hazáig, egyiket egy egész napi meló után és másik napi meló előtt, másikat pedig ezek után, s egy újabb hosszú út előtt. Lehet az idősíkok nem egészen egyértelműek, de végülis a lényeg az, hogy fáradt vagyok, ám egyben élvezem is egy kicsit, hogy zajlik az élet.

Ugyanakkor épp ez az, ami meg is ijeszt időnként.

Átgondolva a dolgaim, azt látom, hogy túl sokmindennel foglalkozom és mindezek szétfeszítenek, szétforgácsolnak. Lassítanom kéne és a pörgés helyett mélyre kéne fúrnom magam. Valamiben.

Nem látok azonban tisztán. Nem tudok megállni, és nem tudom, hogy hová verjem le a cölöpöket.

Egy konferenciára jöttem ide.

Időben megérkeztünk, s ebéd után nyugodtan megtelepedtünk az első előadáson. Egy nagy előadóteremben keződött, s mivel beláthatatlannak, idegennek tűnt, meg is jegyeztük, hogy nem szeretnénk itt előadást tartani...

A kolleganőm nézegette a programfüzetet és egyszercsak megjegyzi, hogy minket kihagytak a programból. Ránézek, s meglátom a két nevet, mutatom neki is. Bizony, ott volt, csakhogy szombat helyett pénteken! Egy óra múlva kezdődött is az előadásunk, abban a teremben, ahol nem szerettünk volna előadni, s úgy, hogy még nem is fejeztük be teljesen a bemutatót tegnap tudva, hogy messzi még a szombat...

Túljutottunk egy kisebb sokkon, s aztán egy sor izgalmon a technikai hisztik miatt, de egyszercsak mi kerültünk sorra, előadtuk a mondandónk, s kisebb akadályokat legyőzve végül a két filmrészletet is le tudtuk vetíteni. Vége lett, jó volt, megvolt. S de jó, hogy magunk mögött tudhatjuk ezt a feladatot is!

Most korán van még, de lassan mindenki elaludt körülöttem. Mehetnék én is aludni nagyot, bepótolni a kimaradt éjszakákat, de nem érzem álmosnak magam. Beszélgetni volna kedvem. Sétálni nagyot. Vagy valami érdekeset tennék.

S most, hogy belegondolok, asszem nem is tudnám megnevezni, hogy mi okoz örömet.

Egy kerekasztal beszélgetés zárta a mai napot. Élveztem hallgatni az élettapasztalatokból leszűrt gondolatokat. Volt ott néhány ember, akinek volt mondanivalója is.

Az egyik körkérdés az volt, hogy miből merítenek erőt a munkájukhoz. Mi az erőforrásuk. Élveztem az egyik előadót, aki ooooooooooooolyan lelkesen tudott mesélni a főzköréléseiről, a barátaival töltött időről, a kiruccanásairól! A másik pedig a zenehallgatásról mesélt s bazsalyogva a mértékletes borivásról :D !

Élveztem, hogy ezek az emberek tudnak, mernek élni.

Élhetőbb az élet, ha tudjuk élvezni!

Nekem nagyon hiányzik időnként egy-egy jó nevetés és felszabadultan, tartalmasan töltött nap.

Nem tudom mi az, amit szeretek tenni. Most, hogy átgondolom nem is tudok megnevezni egy szál hobbyt sem. Siralmas. Mindjárt tényleg elsírom magam.

Inkább abbahagyom ezt itt, most. Megvettem Bonhoeffer könyvét, belekukkintok. Végülis olvasni szeretek! :)

Peace to all!

Bicajtúra útvonal

...az este, amikor a csopiban beszámoltunk a nyaralásunkról eszembe jutott, hogy merre teker(eg)tünk a bicajtúrán.

Ezmegaz

Szegeden úúúúúúúúúúúúúúúúgy elkényeztettek, hogy azóta is visszavágyom. Soha nem volt még olyan jó dolgom egyetlen konferencián sem. Szoba, konferenciaterem egy belvárosi szállodában, vacsora a központban, szauna, fitnessz-terem, úszoda, jó társaság. Csak azt sajnálom, hogy tovább kellett utaznom mielőtt vége lett volna, s azt is, hogy kicsit zöldfülű voltam a témában. Már megint. S mindig eldöntöm, hogy ezután csak arról beszélek, amihez értek. De mihez értek? Túl sokmindennel foglalkozom ahhoz, hogy értsek is valamihez. Faragnom kellene, nyesegetnem, ehelyett azon kapom magam, hogy újra bevállaltam valami totál újat.
Mint most is. A társadalmi részvétel és a kapcsolatháló szövevényeiről kellene írnom egy konferencia-anyagot. Tegnapra. S még a fonal elejét sem találom, nemhogy a végét!
Közben időseket, nyugdíjasokat kutatunk, jövő héten Szebenbe, egy megbeszélésre és Vásárhelyre, egy konferenciára utazom, órákat tartok és szerelmünk reneszánszát élem.
A Kedves most ért haza, úgyhogy pontot teszek itt és kitalálom, hogy mi legyen a megfelelő vacsora egy focibajnoknak!

Egy újabb szép dal(szöveg)...

A dallama is gyönyörű, de (még) nincs jútyubon. Kérjetek és adatik/küldetik :).

Miklósa Erika : Úgy, ahogyan ő

Úgy, ahogyan ő
Senki sem hallgat rám
Csendjeimen át
Titkaimba lát
Úgy, ahogyan ő
Senki sem szól hozzám
Könnyű dalban hív
Zengő verset ír
Úgy, ahogyan ő
Senki sem ér hozzám
Úgy, ahogyan ő
Senki sem ért
Elragad a múlt
Eltitkolt mélybe ránt
S nem talál meg más, csak ő
Úgy, ahogyan ő
Senki sem mond mesét
Halkan húzza szét
Égbolt függönyét
Úgy, ahogyan ő
Senki sem ringat el
Árnyaim felett
Csendben átvezet
Úgy, ahogyan ő
Senki sem látott még
Úgy, ahogyan ő
Senki se szép
Elszakad a szál, szétfoszlik holnapom
S nem szövi meg más, csak ő
Nem szeret így más, csak ő
S oly sokszor nem hagytam el mást
Mint őt.

Vigyázz a madárra, ha válladra repül...

Most ezt, őt hallgatom, nagyon. S közben dolgozom, élek, örvendek és néha szomorkodom. Ma pedig Szegedre, utána Budapestre utazom, konferenciákra. S már napok óta esik az eső, amitől itthonülős, teaivós és nemakarokkibújniaházból kedvem-van. 4-kor viszont indul a vonatom, ami jó nagyon, mert külöben kétszer annyit utaztam volna Arad felé. Ígyhát yupiiiii! :)
Megpróbálok vigyázni a madarakra.

Ember, a világ a két kezedtől sír,
Egyikkel a kerted ásod,
Másikkal a sírt.
A másik, tudod bőven várhat rád,
Építsd a kerted hát tovább,
S, közben a mindent jól vigyázd!

Refr.
Vigyázz a madárra,
Ha kertedbe repül,
Őrizd meg a csendet,
S el se menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra
messze száll.
Vigyázz a madárra, ha
Válladra repül,
Amerre az élet, arra menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra
messze száll.

Ember, a világból csak
A sajátod érdekel,
A szükség határát oh, ritkán hagytad el.
Azon túl szintén van világ,
Gondolhatod, ott gondolnak rád
S, értük a mindent jól vigyázd!

Ratatouille

Jaj, ha szeretnétek látni egy igazán jó rajzfilmet, aranyos figurákkal és kedves történettel, akkor feltétlenül nézzétek meg ezt.

Aaaaaaaaaaaaaaannyira jól esett megnézni!
Utána szinte lementem a pincébe keresni magamnak egy pococskát. Aztán visszariadtam attól, hogy nem fogok Ramy-féle kéket találni. Pedig nem ártana az ember lányának konyháján egy kicsi séf :).

Kicsit...

szomorkás a hangulatom máma...

Azt mérlegelem, hogy vajon mennyire vagyok szerethető, kedves, értelmes, okos, ügyes és szép. Tudom, nem minden függ össze a szerethetőséggel, de mostanában nem kávéskanállal mérték a szentenciát és el-elgondolkodom azon, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy annyi embernek van baja velem.

Másrészt még mindig ott tartok, hogy keresgélem, hogy miben vagyok jó. Nagyon sokmindennel foglalkozom. Néha ellepnek a feladatok s lebénít az iram. Szelektálnom kellene vagy jobban szervezni, menedzselni a huszonnégyóráimat.
Vagy megállni egy szép őszinte percemben és bevallani magamnak, hogy mi az, amit szívesen teszek és mi az, amit nem. Ritkán vagyok annyira bátor, hogy ezt megtehessem. Kerülgetem a tükröt, amiben megláthatnám magam.

Mentorra, mesterre vágyom.

S néhány nevetős napra.

Loneliness

This is how I feel.

Nem tevékenységekből vagy kapcsolatokból van hiány. Mert munkám, feladatom akad éppenséggel, nem panaszkodhatom és emberek is vannak körülöttem. De valamiért nem tudok találkozni velük. Ott vannak karnyújtásnyira, tesközelben is, de nem találkozunk.

Néha még csak meg sem látjuk egymást, akkor sem, ha látszólag egymás irányába nézünk.

S a tekintetek hiánya miatti üresség csak mélyül, mélyül.

Tompán fáj az elmaradt találkozások gyásza.

Vágyom a feltöltődésre. S addig nyitva hagyom az ajtót.

Nyiregyhazas bizonyitek

Nem értem,

nagyon nem értem a velem, körülöttem és bennem zajló dolgokat, eseményeket.

Nem értem.

És bármilyen irányból is közelíteném - zsákutcában lyukadok ki. Közben meg egyre több irányból bántanak. Egyre nyíltabban. Egyre felháborodottabban.

Mit nem teszek jól?

Mit kell másképp tennem?

Meddig lehet/kell ezt bírni?

No comment

78%How Addicted to Blogging Are You?

100% Free Personals from JustSayHi

A szerelem

kifejezetten káros.
A kockázatok túl nagyok, a mellékhatások túl veszélyesek.


A szerelem kifejezetten káros a Kedves egészség(é)re.


Felkel az ágyból influenzásan és teázni jön, csakazért, mert meghívtam.
Odatartja a vállát, hogy megpihenjek rajta, bár épp dolga volna.
Halkan csukja be az ajtót.
Összeszedi a ruhát a szárítóról, mikor nem érek rá.
Eljön velem biciklizni.
Elmagyarázza, hogy merre jár az óramutató.

Sétálni hív és megmutat egy új naplementét.
Ő készíti a legjobb fotókat rólam.

Amikor úgy gondolom, hogy menten összedől a világ, megkérdezi, hogy óvodába járok-e.
Meghallgat akkor is, amikor butaságokat beszélek.
Számtalanszor elenged és mindig visszavár.

Megbocsát.
Kiválasztott, feleségül vett és megosztja velem az életét.
Szeret.


És dalt dedikál nekem a blogján (is).

TeA

Épp Citrus Carnival teát szürcsölgetek és nem tehetem meg, hogy ne írjam le azt, hogy mostanában milyen tejjjja-kedvelő, "függő" lettem. Annyira, hogy reflexből tudom, hogy hány perc alatt fő fel a bögrémben a víz és általában olyankor landolok a konyhában, amikor bele kell zuttyintani a vízbe a teafüvet (kivéve, mikor nem, de ez most nem az az eset), szóval mi ez, ha nem reflex, avagy inkább szívdobbanásnyi pontosságú ráhangolódás az ízek és levek eme különleges világára.

Az este randiztam a Kedvessel a Kokoon-ban, s együtt felfedeztünk egy újabb olyan helyet, amiért érdemes Váradon élni (:D) s ahová érdemesnek találtunk majd vissza-vissza járni. Melegedni, kívül-belül.

Merthogy ez a Kokoon egy hangulatos, finom vonalú teázó, fekete asztalokkal és bőrszékekkel, gyertyákkal meg fehér fallal, orrsimogató illatokkal és kis boltocskával, ami telis-tele van teás kellékekkel, üvegkannában tárolt teafüvekkel és jajjnézzétekmeghogymégmivel.

[L., ha eccer Váradon jársz, meghívunk téged is oda egy teára :) ]

No, szóval ez a Kokoon (mi az a kokoon?) egy jó kis hely, visszamegyünk.

Most fedeztem fel, hogy neten is vannak.

Mentát ritkán, gyümölcsteát alig, főként fekete vagy zöld teát iszom vagy a Perfect figura-s fogyókúrás csodaleveket, de kedvencem a sárgavirág tea is a gyógynövények közül. Cukor és citromlé nélkül, ha lehet forrón, melegen, frissen szeretem inni a teát. Reggel, ébredés után, napközben, munka közben, este és éjjel.

A teafiltereket időnként arcdörzsiként használom, élvezem, ahogy feszessé és simává varázsolja a bőröm.

A Kedvesnek cukorral főzöm, naponta.

Aszondják mások, hogy nálunk finom a tea.

Most bő a választék, nagyon, mert Svájcból is hoztunk, amúgy pedig minden vásárláskor szoktunk teát is venni. Az este asszem a kokúnozás hatására a rejálban újra bővítettük a készletet.

Kamm end szí.

Megjártam

No, ma is megjártam a hadak útját. S most fél órát töltöttem - potyára - azzal, hogy rákeressek a spontánul adott cím jelentésére.

Csak Nyíregyházáig mentem, annyira messze azért nem. S nem hadba. Háborúság sem lett belőle, mert túléltük mindannyian. A bemutatást is, meg a vezetést is. Előbbit angolul tartottam, utóbbit először próbáltam ki úgy, hogy én voltam a rangidős söför és először vezettem Magyarországon. A másodikat jobban élveztem, bár mire már fellélegeztem volna a borsi úton szinte ráhajtottam a holtpontban felbukkanó kék lógénre. Világosan emlékszem rá, hogy visszapillantóba is, jobb tükörbe is néztem indexelés közben s mégsem láttam. No, de megúsztuk hála Istennek s az őrzőangyalok hadának.

Következtetések:

1. tévhitnek bizonyult, hogy egy konferencia attól jó, ha a későre érkezettek már nem kapnak ülőhelyet a díszteremben
2. tévhit, hogy olvasni jobb a bemutatást, ha az ember lánya nem született angol anyanyelvűnek (a bevezetés, az átkötő szövegek és a kérdésekre adott válaszaim szabadon szárnyaltak ki belőlem, olvasva a szöveg azonban nem akart inglisül hangzani, brrr.)
3. dr. Molnár Péter professzor úr kutatásai és előadása során is bebizonyosodott, hogy az anyai ösztönről szóló legendák sem valósak, s az is tévhit, hogy a csecsemők hónapokig nem látnak, nem hallanak. Sőt!

Fontosnak tartom, amiket mondott.

Hogy a pár perces babák már reagálnak az anya hangulatára, arckifejezésére, s legrosszabb az számukra, ha semmiféle stimulus nem éri őket. Pár percesen tökéletesen utánozzák annak a személynek a reakcióit, hangulatát, aki ölében vannak. Ugyanakkor provokálnak is érzelmeket, amire ha nem érkezik válasz, megtanulják, hogy nem jó dolog érezni. Ha az imprinting időszakában megtanulják, hogy nincs válasz a provokációra, ingerszegénységben nőnek fel és nemcsak, hogy nem tudják fogadni az affektív jeleket, de ezt az életük végéig marcangoló űrt mindenféle káros dologgal próbálják betölteni (pl. drogok, alkohol vagy "munkahol"). Egyrészt. Másrészt ezt az érzelemmentességi mintát adják tovább, generációkon át fenntartva ezt az ördögi kört.

Nem cselekedni (értsd: nem kifejezni elfogadást) ilyen kontextusban gyilkossággal vagy bírósági végzéssel is felér.

Az anyai "ösztön" tanult dolog. Azt nyújtjuk, amit megtanultunk életünk első perceiben. Nem gének, hanem tanulás kérdése tehát az egész. Ami pedig mindenkinek jó hír: megtanulhatunk érzelmeket fogadni és nyújtani, kifejezni. Később is, ha nincs mit előszedni a tarsolyunkból.

Ijesztő ilyen perspektívában hallani és mondani azt, hogy a gyerek csak kényességből, hisztiből sír s nem szabad felvenni, nehogy "elkapjon".

A közelség, az elfogadás, egyszóval a szeretet apró-cseprő, de sok-sok jele a legnagyobb ajándék, amit adhatunk. Életreszólóan meghatároz.

A kiváló angolsággal előadott és alaposan dokumentált bemutatásról készült videofelvétel állítólag a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolájának honlapján elérhető. Én nem találtam meg az előbb, de ha megtaláljátok és érdekel a téma, hallgassatok bele.

A mi előadásunk a romániai gyermekszegénységről és szociálpolitikákról szólt. Szegénynek lenni, szegénységet megtanulni, kilátástalanságba, reménytelenségbe beletörődni sem jobb azonban, mint érzelem-megvonásban, kötődésre való képtelenségben.

Jaj, Istenem, a világ, kinek szoros, kinek tág...

Tájerd

azaz fáradt vagyok. Nem úgy mint az anyukák, akiket minden éjjel felébreszt a csemetéjük s ettől lassan-lassan krónikusan fáradtak lesznek, hanem nem is tom hogyan, olyan hátgerincfájósan, nincs-kedvem-elkezdeni-egy-újabb-feladatot módra, alig tudom rászánni magam, hogy elődszedjem a holnapra valókat, hogy felkészüljek az óráimra, hogy kezembe vegyek egy könyvet, a telefont vagy megnyissam a gmailt, hogy leveleket írjak.

Hétvégén Csíkban voltam, tanfolyamon, s mivel szombaton és vasárnap 8.3o-tól este 7-ig tartott nem is vettem észre, hogy hétvége van. Két éccakát aludtam a Koronán, s bár aludtam szinte végig nem pihentem ki magam s máris kezdődött az új hét, sok-sok feladattal.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Ma ezt (is) énekeltük a templomban, az évnyitón:

Az úr csodásan működik,
De útja rejtve van,
Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyében,
Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.

Bölcs terveit megérleli,
Rügyet fakaszt az ág.
S bár mit sem ígér bimbaja,
Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád.
De a hívő előtt az Úr,
Megfejti önmagát.

Ne félj tehát, kicsiny csapat,
Ha rád felleg borul.
Kegyelmet rejt, s belőle majd,
Áldás esője hull!
Bízzál az Úrban, rólad Ő,
Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt,
Szent arca rejtezik!

Szomorú vagyok,

ha belegondolok.


Sírnék, de a könnyek erre most nem hoznának enyhülést.
Panaszkodnék, de nincs ki meghallgasson, s ha volna sem értené, hogy miről beszélek.
Szétrúgnám a falakat, de akkor nem lesz hová visszamennem.
Abbahagynám, de az meghátrálás.
Hallgatnék, de megfulladok.

Nem értem, megint nem értek dolgokat.

Reménykedem, mert nincs más választásom.

Ha nem jártatok még Szebenben,

avagy Hermannstadtban, Sibiu-ban, alias Európa (egyik idei) Kulturális Fővárosában, tegyétek meg mielőbb.

Ha nem találnátok hirtelenjében okot rá - írom, hogy október 22-28. között ott szervezik a 9. Vizuális Antropológia és Dokumentumfilm Fesztivált. Ha nem csábítana el a filmek témája, olvassátok el mégeccer az ismertetőt, de ha amiatt aggódnátok, hogy nem lesz hol aludnotok, akkor jelentkezzetek időben és biztosítanak szállást nektek. Két szép szemért.

Ha ez sem győzött meg, mutatok néhány múlt héten készült képet.

Ha ez sem ... menjetek és járjatok utána magatok! :)

Brukenthal ház, Városháza, Templom

Ugyanaz távolabbról
Álmos, kopott, édes kicsi házikók
Kábelmentesen szebb volna, de így is cuki :)
Hát nem csodálatos?!
Főtér
Főtér
Városháza

Nyújork, MoMA

Klimt - A park
Látni kell!

Dan Perjovschi
Élmény!
Things to do - Things I like to do :)

Lazaaaaaaaaaaa

Ja, és még valami!

Tegnap egyik kolleganőm mondata úgy rátette a pontot az i-re egy mondatával, mintha az mindig is ott lett volna.

Miközben sopánkodtam azon, hogy ejnye-bejnye és irgum mennyit blogozok és ezzel hogy eltelik a drága időm aszondta nekem, hogy dehát valami élvezet is legyen már az életben!

Nem biztos, hogy ezt a szót használta, de valami hasonlót. A lényege ez volt. Felszabadítóan ez!

Mostanában nem találom a helyes arányokat és mértékeket a napi teendőimben. Miközben elég sokat dolgozom folyton azon stresszelek, hogy nem eleget és hogy mennyit kéne még!
S ettől persze nem javul a teljesítményem, de az önértékelésem rohamosan közeledik a padlót fogáshoz.

Elfelejtettem, hogyan kell kikapcsolódni. Brrrrrrrrrrrr.

Zezaz

A délelőttöm futkározással telt, s közben jónéhány dologra csodálkozhattam rá.

A Romtelecom megváltozott. Újjászületett. Felismerhetetlenül kedvesek és operatívak, s az ajánlatuk sem rossz!

Vannak még rendes emberek a világon! Mint például a kulcsos bácsi. Kulcsmásolós. Amellett, hogy pontosan dolgozott aranyos is volt és megtudtam tőle sok kulcsos titkot. Pl. azt, hogy nem mindegy, hogy milyen gyűrűre vannak téve a kulcsok és az sem, hogy milyen irányban. Mind egyirányba kell nézzen, kérem, hogy a táska selyembélését vagy a zsebünkét ne szakítsa ki. Rendszerezni pedig úgy lehet, hogy minden összetartozó kulcsot egy kisebb karikára teszünk s az összeset együtt rá egy nagyra. A karikákat Spanyolországból rendeli. Most, hogy van internet, katalógusok s ilyenek, hiába ajánlgatják neki a szemben lévő gyárban dolgozó munkások a lopott portékát, ő inkább megrendeli a jóminőségűt messziföldről. Ilyeneket tudtam meg tőle s igazán élveztem a kulcsmásolás minden felvonását. Váradiaknak ajánlom figyelmükbe a bácsit, tud zár után is készíteni kulcsot. S az egyetemek is nála másoltatnak kulcsot. És számlát is ad. No. Még valami róla? :)

A nénike is aranyos. Egy hete ismerem, de a fél családfáját elmesélte. Meglepő módon nem idegesít. Most épp sztorihallgatós kedvemben vagyok. Élvezem, hogy a "külvilággal" ilyenfajta kapcsolatom is van. Hiányzik időnként a hétköznapok realitásáról való beszélgetés s az, hogy meséljenek nekem ilyeneket.

Ezért élvezek Nelly nénihez, a manikűröshöz is menni. A legjobb szakember, aki az én kezemhez nyúlt eddig, de ennél több is! Mesél! Most épp unokája született, akit nem ismerek még, de picit mégis, mert közelről (fül)"tanuja" voltam fejlődésének és születésének említésreméltó mozzanataival.

A törzscipősboltomba kínos volt betoppanni ma. Későre vettem észre, hogy a nénikének épp nagyon rossz híreket közöl a valakije s utólag bosszant, hogy olyasmikkel zaklattam, hogy nincs-e ötlete, micsináljak a cipőmmel, ami szorít, pedig negyvenes és balbalabala.... hasonló apróságok. Későre jutott eszembe kisipircolni észrevétlenül a boltból.

Néha kedvem szottyan úszni menni, de nem egyedül és még senkit nem találtam, aki jönne velem. Enivoán?

Tud-e valaki valamilyen hatékony kedvcsináló csodaszert?

Eső után ....

Eszembe jutott közben, hogy eső után nemcsak köpönyeg van. Hanem szivárvány is.

Start.

Sokat nem változtam a nyáron! Pedig megfordult velem és bennem néhányszor a világ s azt hittem, hogy pördülés közben kerültek dolgok a helyükre is. De úgy tűnik, hogy vannak dolgok, amikben nem változom.

Pl. a "tikkjeim" is megmaradtak: ha kell-ha nem szótpótlónak és gondolkodás-szünet gyanánt szemtelenül sokszor használom a "gyakorlatilag" szót. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy pl. olyankor, amikor nem igazán tudom, hogy miként fog véget érni egy kalandba bocsátkozott mondatom :D.
Jó érzés újra egyetemre járni! Öröm látni, hogy egyre népesebbek a folyosók és a termek is visszakapják régi és új lakóikat. Biztosabbak a lépteim most, hogy határozott célpontja van a jövés-menéseimnek. Kevésbé jó viszont az, hogy időnként minden jó szándékom ellenére nem tudom megtörni a jeget, s bár szeretném - a tekintetek ridegségének elolvasztásához nem találom meg időben a varázsszavakat ... Eső után köpönyeg.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,

habzó éggel a tetején.

(József Attila - Ars poetica)

Kezdődik, most már tényleg...

Iszonyúan álmos vagyok és kugliznak már a szemeim az egész napi gép előtt való ücsörgéstől, de annyit még leírok ide, hogy kérem szépen megírtam a recenziót ma végre-valahára és ma este még annyira is futotta a jókedvemből, hogy véglegesítettem a szemináriumi tematikákat erre a félévre, ugyanis bárhogy számolom eltelt a nyár és ha ráhangolódtam, ha nem, teccik-nemteccik holnap kezdődik az új tanév.
Nemtom mit fogok mondani a diákoknak, kicsit elszoktam ettől a műfajtól a nyáron, de remélem belejövök lassan. Örömömre, ebben a félévben alig lesz plusz órám, ami tökéletes időzítés, ugyanis egy halom konferencia meg óperencia és miegymás van kilátásban mostanság, csak győzzem őket végiglátogatni.
Kezdődik. Nincs mese! Dehát kicsit várom is már, szóval nem nyafogok többet.

Vasárnap

Nagyrészt pihenéssel telt. Alvás kevés fért bele, mert megszólalt a telefon, de lassan gyógyulgatok. Egyre cseppfolyósabbak a hapciim, ami asszem jó jel.

Sötétedés után gyertyát gyújtottam, behuppantam a kedvenc fotelünkbe és Gyufaárus lányt meg Polcz Alain-t hallgattam, amint felolvassa az Ideje az öregségnek c. írásait.

Szeretem a csendet, az élettel teli és élettől színes hangot, szeretem, ha mesélnek nekem az Élet dolgairól.

Ezt is felolvasta:

Teréz anya: Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

Ápdéjt

Levente blogjára tévedtem a bejegyzés után és olyan, de olyan szépen írt a spagetti-főzésről, hogy mikor a pószt végére értem, futottam is a konyhába vacsorát készíteni. Öt percen belül rotyogott is a spagetti a vízben, gőzölgött a konyha a paradicsom- és a bor illatától, sercegett a hagyma az olajban és mindezek közben fél kézzel kavargattam a hozzávalókat, a másik féllel pedig terítettem az asztalt vacsorához. Gyertyát gyújtottam és még a megmaradt két árva borospohárról sem feledkeztem meg - úgy, ahogy mostanában szinte mindig.

Nagyon fincsi lett a vacsoránk, köszi Levi az ötletet! Máskor is jöhetnek az ötletek, mert időnként elfelejtem, hogy miket is lehet főzni. :)

UI. Ittatok már ribizlibort? Nyammmmmmmmmmmmmmmmmmmi. Kár, hogy mindig elfelejtem, hogy van a hűtőben, vagy olyankor jut eszembe, mikor nem ihatom (reggel :D vagy melóbaindulás előtt :) ).

Hapciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Márai írja a Füves könyvben valahol, hogy időnként csak úgy ki kell venni egy szabadnapot és akkor is, ha makkegészséges az ember, az ágyban kell dögleni egész nap. Na jó, ő szebben írja, de ez a lényege. Aszondja, hogy azért, hogy ne merüljön le a szervezet, hogy ne legyen beteg. Így kell megelőzni.
A Biblia a hetedik napot szánja pihenőnapnak, és tudósok is bebizonyították, hogy mennyivel jobb nekünk, ha rendszeresen pihenünk.

No, ennyi felvezető után csak annyit akartam írni, hogy épp hapcizom és két napja nyomom az ágyat. Az este jól be-fokhagymáspirítóskenyereztünk, most hársfateát szücsölgetek és próbálom elhallgattatni a lelkiismeretfurdalásom, ami a két fontoslettvolna-el-nem-végzett-munka miatt nem hagy nyugodtan gyógyulni. Azaz aludni, mert nekem az a gyógyszerem minden bajomra.
Hapcííííííííííí.

Sakk

Nem tudok sakkot játszani, mégis egy hete újra sakkozom. Azaz órarendet gyártok. Többször is úgy tűnt, hogy megvan a végleges verzió, ahhoz, hogy egy telefonhívás vagy email feje tetejére borítson minden elképzelésemet. Nehezen jöttem bele, de aztán annyira, hogy a vége felé pár órát csak szépítgetéssel töltöttem. Meg azzal, hogy mindenféle óhajnak és sóhajnak megpróbáltam eleget tenni. A diákok ébrenléti és evési, illetve szórakozási szokásainak, nyilván. A tanárok sportolási szokásait is figyelembe véve, meg az esztétikai- és fényigényt is, ám ezeket csak kismértékben, mivel nincs minden termünk napos oldalon és a földszinten, szóval néha sötét lesz és emeletet is kell majd mászni azért.
Az előbb küldtem ki a kedvesebbnél kedvesebb kollegáknak a remekművet azzal a megjegyzéssel, hogy szóljanak, ha van panaszuk ellene(m). Csak remélni tudom, hogy nem lesz, mert nem tartozik ez a műfaj a hobbyim közé. És azt sem viselem jól, ha neheztelnek rám.
Inkább meg kéne tanulnom sakkozni. Bár most, hogy összeállt mégis, a jól végzett munka öröme bizsereg a homlokomon. Jó érzés - az órarendszerkesztők biztosan tudják milyen!

Szeretnék a mégmindigmegnemírt recenzió felett is így örülni holnap este. És jól sakkozni az idén a kapcsolataimban is.

Pár gondolat

Jó két napot blogok olvasásával töltöttem. Persze, nagy lelkiismifurdik közepette, mert legalább tizenöt ennél fontosabb dolgom lett volna, de valahogy hiába tiltottam le magam a messengerről mégsem sikerült kevesebb időt töltenem a neten való bóklászással.

Most pedig nyakamba vannak zúdulva a feladatok, nem is írom, hogy mennyi s mikorra,

csak azt a pár gondolatot, amiről majd eccer bővebben is írok talán.

Ma este láttunk egy filmet. Nagyon sokat nevettem rajta! Meglepett, hogy ezt a témát így dolgozzák fel hallivúdban. Kellemesen lepett meg. Guglizzatok utána :) (= Google it!)

Más.
Bagattell dolognak tartottam időnként azt, hogy Jézus többször is emlegeti, hogy majd közbenjár értem az Atyánál, s ha nem szégyellem Ő sem fog majd szégyellni az Atya előtt, stb. Mostanában egyre jobban érzem ennek az igéretnek a súlyát, fontosságát. És tudok hálás lenni azért, hogy van protekcijóm a mennyben!
Még nem értem igazán most sem, nem tudom felfogni a mélységeit és magasságait, de egy-egy élethelyzetben annyira kézzelfoghatóvá válik, hogy mennyire fontos a közbenjárás, az, hogy valaki ajtót nyisson előttünk egy idegen előtt, hogy időnként résnyire bevillan a tett s az igéret jelentősége. Szótlanul hagy.
S valahogy ugyanígy voltam azzal is amit az emberré válás, a kereszthalál jelentett. Meglepő élethelyzetekben oszlik el - pillanatok erejéig - a köd az esemény jelentőségéről. Hm.

Határok

Jábes imája:
Bárcsak megáldanál és kiszélesítenéd határomat, és velem lennél, és minden veszedelemtől megoltalmaznál, hogy ne érjen engem fájdalom!
És megadta Isten néki, amit kért. (1Krón 4:9-10)

Nem tudom miben mérte le Jábes az áldást, a határok kiszélesedését, de biztos kézzelfogható volt, ha úgy értékelik, hogy Isten megadta nekik amit kért.
Néhány éve jelent meg az ITM-nél a Bruce Wilkinson által írt, Jábéc imája c. könyv. Megvettem, elolvastam és tényleg azt hittem, hogy ha őszintén kérem Isten engem is tud ilyesmiben részesíteni. Határok kiszélesítése, oltalom, áldás, fájdalommentes élet. Csábító! Ki ne szeretné, ha Isten neki adna pozitív választ egy ilyen kérésre?!
Vártam tehát a csodát.
S az történt, hogy rengeteg olyan esemény történt velem, amelyek nem kicsit szomorítottak el: életem elég nagy lépései vezettek zsákutcába, nem nyílt rózsa minden reggel az asztalomon, nem töltődött újra magától a pénztárcám és fájt időnként úgy a szívem, mint ahogy sose gondoltam, hogy fájhat.
Elkönyveltem, hogy Jábes okosabbügyesebbjobbszentebb volt, ha őt megáldotta Isten.
A napokban azonban, ahogy átgondoltam a teendőimet úgy tűnt, hogy igencsak bokrosak, szerteágazóak lettek.

Mi más ez, ha nem határok kiszélesedése?

Miért érzem akkor mégis úgy, hogy távolodom Istentől és egyre kevésbé látom a tekintetét? Újra és újra rádöbbenek, hogy nem ismerem, hogy az eddig oly sziklaszilárdan vallott dolgok darabokra hullnak és egyre jobban mozog a talaj a lábam alatt. Miért kell újra meg újra megtanulnom a régóta vallott hitem?

Kérdések halmaza van bennem. S egyre bizonytalanabbak a válaszaim.

Polcz Alain elment

Márta írta a blogjában, hogy meghalt Polcz Alain. Alig találtam neten erről többet, levelezőlistára se jött semmi, cst-s kollegák se reagáltak semmit, Csilla néni sem mondta tegnap, amikor beszéltünk. Nagyon furcsa. Amikor tavaly találkoztam vele a cst-s vándorgyűlésen azt hittem, hogy minimum egy órára megáll a Föld forgása, ha elmegy. Sugárzó, mélységes gondolkodású ember. Az Egész lényeddel c. könyve kapcsán készítettek vele ott egy interjút, azt hallottam. Élmény volt úgy olvasni aztán a könyvet, hogy a sorok közé bevillant időnként a tekintete, egy-egy mozdulata. Néha szeretettem volna, ha egy ilyen ember közelében élhetnék egy kicsit.

Legelőször egy szakácskönyvét olvastam. Főzzünk örömmel a címe. Házasságunk legelején kaptam kölcsön Babitól és emlékszem, hogy úgy olvastam ki, mintha regény volna. Egy délután alatt. Egész konyhatündérkedésemet meghatározza azóta is ez a könyv. Valahogy kilazította bennem a görcsöket a konyhával kapcsolatosan és elhitette velem, hogy nem is az a legfontosabb, hogy mit és miből főzök, hanem az, hogy miként. S hogyan tálalom. Bátorrá tett merészen kombinálni és nem megijedni, ha épp elfogyott valami.
Nembajhanincsbenne-tégybelemást elv alapján főzök azóta is. S még élünk :).

A hírt keresve ma reggel egy naplórészletére akadtam. Sajnálom, hogy eltávozott. Nem gondoltam volna tavaly, hogy akkor látom először és utoljára is.

A könyveiről itt lehet olvasni.

"Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét" .

"Az élet nem a halállal végződik" - vallja. Örülök, mert akkor találkozunk.

Recenzapánik

Recenzálnom kell egy könyvet és újra előtört belőlem a nemtudommegcsinálni bénító, torokszorongató vulkánja. A füstje feltkeredik az agysejtjeimig, csípi a szemem, remegővé teszi a kezem. Másfél hetem maradt még. Úgy érzem, hogy mindent elfelejtettem. A lépéseket is, amelyek kivezetnek a verem mélyéről. Hosszabb tíz percnél. Ilyenkor félek és virágárus szeretnék lenni inkább.

A válságos tízpercekről (Márai Sándor)

"Minden életkornak, minden életszakasznak, igen, minden napnak vannak válságos tízpercei, mikor mindaz, amit addig tűrhetően elviseltél: munkád, környezeted, hiányérzeteid, vágyaid, természeted - egyszerre, átmenet nélkül elviselhetetlennek tetszik. Ez a válság erős, mint egy robbanás.
Munkád fölé hajolsz, s egyszerre érzed az eddig elvégzett feladat tökéletlenségét, a reád várakozó feladatok méreteinek és igényeinek tűrhetetlen reménytelenségét. Életed fölé hajolsz, s mint a vízbe fúló, látod mindazt, összesűrítve, egyetlen pillanat örvényében, amihez gyáva, lusta, hazug, vagy önző voltál, s ami most áradással és fulladással fenyeget.
Ez a válság, ezek a tízpercek, ezek az élet- és munkaveszélyes pillanatok a múló idővel mind hevesebben térnek vissza. Megesik, hogy naponta.
Ilyenkor tudjad, a válságok időhöz kötözöttek; figyeld szíved és órád mutatójét. Mint akit roham kínoz, s tudja: a rohamoknak ütemük és kimért idejük van. Hagyj föl rövid időre munkáddal, lazíts napjaid rendjén, iparkodj hanyag és alázatos lenni.
A tízperc elmúlik. A munka és az élet, amíg közük van egymáshoz, megmaradnak."
(Márai Sándor: Füves könyv. Helikon Kiadó, 2000. 64-65. oldal)

Bern nem maradhat ki. Gyönyörűszépséges