péntek, december 07, 2007

Csonkig ég(n)ek?

Kiolvastam Máraitól az "A gyertyák csonkig égnek" c. regényt. Tegnap este, éjjel, s ma reggel Debrecenig.
Eddig talán soha nem olvastam végig egy ilyen hosszú monológot. Kikerültem, ha ilyennel találkoztam a szövegben, s szememmel a párbeszédeket kerestem. Most azonban nagyon érdekelt az apróbetűs rész is.
Talán mégsem vetem el/meg a Márai könyveket ezután. Premierként a Füves könyv-et olvastam tőle, az valahogy nem jött be/le nekem.

Ma nagyot gondolkodtam Debrecenben, a csoportban, az Élet dolgai felől.
Leírnék sokmindent, terveztem is, hogy miket, de most, hogy felgyűrtem az ingujjmat és nekikezdtem valahogy elszálltak a mondataim.

Időnként örömet okoz az, ha összetalálkozik egy-egy szigetecske a fejemben és szélesedik a látóhatár. Máskor pedig épp ettől ijedek meg. Attól, hogy parttalanok a partok, beláthatatlanok a szárazföldek.

Az Élet nagyon bonyolult és mégis annyira hasonlítanak a szövedékei!

Csak sóhajtozom itt egymagamban. Elfáradok, ha próbálom megérteni a labirintusok logikáját.

Hiába, ez sem új dolog a nap alatt.

Már Salamon is azt mondta, hogy:
"Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme." Prédikátor könyve 1. rész

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én nagyon szeretem Márainak ezt a könyvét, annyi mindent megmozgatott bennem és már csak abból is gondolom, hogy nagyon tetszett nekem, mert sok-sok idézetet írtam ki belőle - így szoktam tesztelni olyan könyveket amiket évekkel ezelőtt olvastam, hogy fellapozom az idézetes füzetemet és ha sok idézetet írtam ki az adot könyvből, akkor azt jelenti, hogy tetszett és sokat mondott nekem. Na A gyertyák csonkig égnek ilyen könyv.