Most éppen Marosvásárhelyen vagyok, azaz Koronkán, a Sapientián, a női vendégszobában. Mivel négyünket osztottak be ide, én matracon fogok aludni, méghozzá kettőn egyszerre. Hátha így kétszer annyit pihenek is :D !
Rám férne, amúgy. Kicsit ki vagyok nyiffanva. Abban is lemérhető ez nálam, hogy nyűgös vagyok ilyenkor, nincs türelmem semmihez, és olyan képet vágok, mintha megették volna előlem a kenyeret. Pedig nem vagyok kedvetlen vagy morcos ilyenkor, csak fáradt. Mégis sokszor jelezték, hogy furcsa látvány vagyok, mindig asziszik, hogy mérges vagyok és megközelíthetetlen. Épp ezért, amikor fáradt vagyok igyekszem többet mosolyogni :). S ha sok mosolygós ikont tűzdelek be ide is, most már egyértelmű lesz, hogy miért :D.
Nos, tehát be kéne hoznom egy nagy adag pihenést. A héten, pl. alig aludtam. Hétfő óta két végéről égetem a gyertyát, két éjszakát végigvezettem Szebenig és Szebenből hazáig, egyiket egy egész napi meló után és másik napi meló előtt, másikat pedig ezek után, s egy újabb hosszú út előtt. Lehet az idősíkok nem egészen egyértelműek, de végülis a lényeg az, hogy fáradt vagyok, ám egyben élvezem is egy kicsit, hogy zajlik az élet.
Ugyanakkor épp ez az, ami meg is ijeszt időnként.
Átgondolva a dolgaim, azt látom, hogy túl sokmindennel foglalkozom és mindezek szétfeszítenek, szétforgácsolnak. Lassítanom kéne és a pörgés helyett mélyre kéne fúrnom magam. Valamiben.
Nem látok azonban tisztán. Nem tudok megállni, és nem tudom, hogy hová verjem le a cölöpöket.
Egy konferenciára jöttem ide.
Időben megérkeztünk, s ebéd után nyugodtan megtelepedtünk az első előadáson. Egy nagy előadóteremben keződött, s mivel beláthatatlannak, idegennek tűnt, meg is jegyeztük, hogy nem szeretnénk itt előadást tartani...
A kolleganőm nézegette a programfüzetet és egyszercsak megjegyzi, hogy minket kihagytak a programból. Ránézek, s meglátom a két nevet, mutatom neki is. Bizony, ott volt, csakhogy szombat helyett pénteken! Egy óra múlva kezdődött is az előadásunk, abban a teremben, ahol nem szerettünk volna előadni, s úgy, hogy még nem is fejeztük be teljesen a bemutatót tegnap tudva, hogy messzi még a szombat...
Túljutottunk egy kisebb sokkon, s aztán egy sor izgalmon a technikai hisztik miatt, de egyszercsak mi kerültünk sorra, előadtuk a mondandónk, s kisebb akadályokat legyőzve végül a két filmrészletet is le tudtuk vetíteni. Vége lett, jó volt, megvolt. S de jó, hogy magunk mögött tudhatjuk ezt a feladatot is!
Most korán van még, de lassan mindenki elaludt körülöttem. Mehetnék én is aludni nagyot, bepótolni a kimaradt éjszakákat, de nem érzem álmosnak magam. Beszélgetni volna kedvem. Sétálni nagyot. Vagy valami érdekeset tennék.
S most, hogy belegondolok, asszem nem is tudnám megnevezni, hogy mi okoz örömet.
Egy kerekasztal beszélgetés zárta a mai napot. Élveztem hallgatni az élettapasztalatokból leszűrt gondolatokat. Volt ott néhány ember, akinek volt mondanivalója is.
Az egyik körkérdés az volt, hogy miből merítenek erőt a munkájukhoz. Mi az erőforrásuk. Élveztem az egyik előadót, aki ooooooooooooolyan lelkesen tudott mesélni a főzköréléseiről, a barátaival töltött időről, a kiruccanásairól! A másik pedig a zenehallgatásról mesélt s bazsalyogva a mértékletes borivásról :D !
Élveztem, hogy ezek az emberek tudnak, mernek élni.
Élhetőbb az élet, ha tudjuk élvezni!
Nekem nagyon hiányzik időnként egy-egy jó nevetés és felszabadultan, tartalmasan töltött nap.
Nem tudom mi az, amit szeretek tenni. Most, hogy átgondolom nem is tudok megnevezni egy szál hobbyt sem. Siralmas. Mindjárt tényleg elsírom magam.
Inkább abbahagyom ezt itt, most. Megvettem Bonhoeffer könyvét, belekukkintok. Végülis olvasni szeretek! :)
Peace to all!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése