péntek, október 05, 2007

Szomorú vagyok,

ha belegondolok.


Sírnék, de a könnyek erre most nem hoznának enyhülést.
Panaszkodnék, de nincs ki meghallgasson, s ha volna sem értené, hogy miről beszélek.
Szétrúgnám a falakat, de akkor nem lesz hová visszamennem.
Abbahagynám, de az meghátrálás.
Hallgatnék, de megfulladok.

Nem értem, megint nem értek dolgokat.

Reménykedem, mert nincs más választásom.

1 megjegyzés:

encóka írta...

a győztesek nem adják fel...