Folyton onlájn vagyok messzendzseren, szkájpon, dzsíméjlen.... a telefonom folyton a kezemben, blogot írok, blogokat olvasok s ezektől szépen körbeleng a valahová tartozás illúziója.
Az, hogy vagyok s vannak körülöttem.
Hogy megszólítható vagyok s van mit mondanom.
Hogy vannak barátaim.
Hogy élek.
Hogy kapcsolódom.
S aztán eccercsak fejbekólint a magány, mert napokig nem miattam szólal meg a telefon, nem engem keresnek, nem én kellek, nem miattam hívnak, nem értem írnak.
Hirtelen keserű lesz minden. Úgy érzem, hogy cserbenhagytak. Itthagytak. S félni, dideregni kezdek egyedül.
Mégis félek kikapcsolni az illúziót.
Áltatom magam s másokat tovább.
Kapcsolódni szeretnék.
Az, hogy vagyok s vannak körülöttem.
Hogy megszólítható vagyok s van mit mondanom.
Hogy vannak barátaim.
Hogy élek.
Hogy kapcsolódom.
S aztán eccercsak fejbekólint a magány, mert napokig nem miattam szólal meg a telefon, nem engem keresnek, nem én kellek, nem miattam hívnak, nem értem írnak.
Hirtelen keserű lesz minden. Úgy érzem, hogy cserbenhagytak. Itthagytak. S félni, dideregni kezdek egyedül.
Mégis félek kikapcsolni az illúziót.
Áltatom magam s másokat tovább.
Kapcsolódni szeretnék.
4 megjegyzés:
Hihetetlenül szépen írtad le az érzéseidet. Egyet is értek, meg nem is. A virtuális sokszor a reálisra épül. Legalábbis remélem. Én sokkal magányosabb voltam, míg nem voltunk kapcsolódva a virtuálishoz. És tényleg fájni tud, ha nem jön egy email, egy komment, vagy valami. A virtuális csak a formája a dolgoknak, a tartalom máshol van. És attól még van ( remélem), mert néha akadozik a folyamat. Az ember annak örül, aminek tud.
:) Igen, arról nem írtam, amikor miattam írnak, hívnak.... Olyan is van, csak az ritka.
És magáról az illúzióról szerettem volna írni, arról, hogy mivel állandóan online vagyok tévesen asziszem, hogy kapcsolatban is.
Másrészt hiányzanak a reális hangok, kapcsolatok. Elfelejtek beszélgetni ebben a virtualitásban. Nekem nem ugyanazok a szavak jönnek, nem ugyanannyi, ha pötyögök, ha telefonon beszélek. Persze, ezek is jók jobb híján.
De a ki nem mondott szavakat ki látja meg?!
én csak arról tudok vallani, hogy ki várja a még ki nem mondott szavakat. pl én is...
egyetértek Mártával - a távolság nem fog ki rajtunk, mivel vmilyen szinten tényleg kapcsolatban vagyunk. a személyes más, több, de milyen jó, hogy ez is van!
Igazatok van.
És köszönöm.
Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát.
Megtanulok beszélni. ELmondani, ha van vmi.
Ééééééééééééés persze, hogy jó, hogy legalább virtuálisan meg-megszorítjátok a kezem. Vagy vállon veregettek. Vagy megrugdostok :D.
Persze, persze, hogy jó.
Csak nyavalyogtam egy sort. Ennyi. Majd elmesélem eccer, hogy miért :D.
De ma annyi minden történt másképp, hogy írok is egy másik bejegyzést.
Megjegyzés küldése