Recenzálnom kell egy könyvet és újra előtört belőlem a nemtudommegcsinálni bénító, torokszorongató vulkánja. A füstje feltkeredik az agysejtjeimig, csípi a szemem, remegővé teszi a kezem. Másfél hetem maradt még. Úgy érzem, hogy mindent elfelejtettem. A lépéseket is, amelyek kivezetnek a verem mélyéről. Hosszabb tíz percnél. Ilyenkor félek és virágárus szeretnék lenni inkább.
1 megjegyzés:
A képekhez meg mindenhez : egyszerűen lenyűgöző! Szuper! Állat! (vagymi, na ez nem egészen az én stílusom, de nem tudom már, mivel fejezzem ki az elragadtatásomat). Na, ez azért nem vonatkozott a morcogásra is, Krisztifiam! :)))))
Megjegyzés küldése