Jó két napot blogok olvasásával töltöttem. Persze, nagy lelkiismifurdik közepette, mert legalább tizenöt ennél fontosabb dolgom lett volna, de valahogy hiába tiltottam le magam a messengerről mégsem sikerült kevesebb időt töltenem a neten való bóklászással.
Most pedig nyakamba vannak zúdulva a feladatok, nem is írom, hogy mennyi s mikorra,
csak azt a pár gondolatot, amiről majd eccer bővebben is írok talán.Ma este láttunk egy filmet. Nagyon sokat nevettem rajta! Meglepett, hogy ezt a témát így dolgozzák fel hallivúdban. Kellemesen lepett meg. Guglizzatok utána :) (= Google it!)
Más.
Bagattell dolognak tartottam időnként azt, hogy Jézus többször is emlegeti, hogy majd közbenjár értem az Atyánál, s ha nem szégyellem Ő sem fog majd szégyellni az Atya előtt, stb. Mostanában egyre jobban érzem ennek az igéretnek a súlyát, fontosságát. És tudok hálás lenni azért, hogy van protekcijóm a mennyben!
Még nem értem igazán most sem, nem tudom felfogni a mélységeit és magasságait, de egy-egy élethelyzetben annyira kézzelfoghatóvá válik, hogy mennyire fontos a közbenjárás, az, hogy valaki ajtót nyisson előttünk egy idegen előtt, hogy időnként résnyire bevillan a tett s az igéret jelentősége. Szótlanul hagy.
S valahogy ugyanígy voltam azzal is amit az emberré válás, a kereszthalál jelentett. Meglepő élethelyzetekben oszlik el - pillanatok erejéig - a köd az esemény jelentőségéről. Hm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése