péntek, október 05, 2007

Ma ezt (is) énekeltük a templomban, az évnyitón:

Az úr csodásan működik,
De útja rejtve van,
Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyében,
Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.

Bölcs terveit megérleli,
Rügyet fakaszt az ág.
S bár mit sem ígér bimbaja,
Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád.
De a hívő előtt az Úr,
Megfejti önmagát.

Ne félj tehát, kicsiny csapat,
Ha rád felleg borul.
Kegyelmet rejt, s belőle majd,
Áldás esője hull!
Bízzál az Úrban, rólad Ő,
Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt,
Szent arca rejtezik!

1 megjegyzés:

márta írta...

Elképzeltem, hogyan hangzana, ha ezt az éneket olyan szép gospelesen meg kanyarítósan énekelné el valaki. Azért, mert már hallottam a "tebenned bíztunk eleitől fogva"-t így, és leesett az állam, meg minden...Meg kiesett a könnyem. Meg minden. :)))