Márta írta a blogjában, hogy meghalt Polcz Alain. Alig találtam neten erről többet, levelezőlistára se jött semmi, cst-s kollegák se reagáltak semmit, Csilla néni sem mondta tegnap, amikor beszéltünk. Nagyon furcsa. Amikor tavaly találkoztam vele a cst-s vándorgyűlésen azt hittem, hogy minimum egy órára megáll a Föld forgása, ha elmegy. Sugárzó, mélységes gondolkodású ember. Az Egész lényeddel c. könyve kapcsán készítettek vele ott egy interjút, azt hallottam. Élmény volt úgy olvasni aztán a könyvet, hogy a sorok közé bevillant időnként a tekintete, egy-egy mozdulata. Néha szeretettem volna, ha egy ilyen ember közelében élhetnék egy kicsit.
Legelőször egy szakácskönyvét olvastam. Főzzünk örömmel a címe. Házasságunk legelején kaptam kölcsön Babitól és emlékszem, hogy úgy olvastam ki, mintha regény volna. Egy délután alatt. Egész konyhatündérkedésemet meghatározza azóta is ez a könyv. Valahogy kilazította bennem a görcsöket a konyhával kapcsolatosan és elhitette velem, hogy nem is az a legfontosabb, hogy mit és miből főzök, hanem az, hogy miként. S hogyan tálalom. Bátorrá tett merészen kombinálni és nem megijedni, ha épp elfogyott valami.
Nembajhanincsbenne-tégybelemást elv alapján főzök azóta is. S még élünk :).
Nembajhanincsbenne-tégybelemást elv alapján főzök azóta is. S még élünk :).
A hírt keresve ma reggel egy naplórészletére akadtam. Sajnálom, hogy eltávozott. Nem gondoltam volna tavaly, hogy akkor látom először és utoljára is.
A könyveiről itt lehet olvasni.
"Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét" .
"Az élet nem a halállal végződik" - vallja. Örülök, mert akkor találkozunk.
5 megjegyzés:
Jaj Krisztifiam, én olyan bolond vagyok. Ha hiszed, ha nem, megsirattam, főleg hogy tegnap este leadtak vele egy 2003-as interjút a tv-ben. Jó volt a tudat, hogy él valahol. Hogy lehet valaki ilyen bolond, mint én? Én is azt vártam, hogy leáll az élet, de nem, csak egy rövid hír a rádióban, meg egy rövid hír a neten. Pedig sokan szerették.
Mért volnál bolond?! Ha nem tudnánk sírni, hogy az ilyen emberek elmennek közülünk, az sem fájna, hogy kevesen vannak.
Vannak asszem olyanok, akiket nem kell személyesen ismerni ahhoz, hogy közelieknek tekintsük őket.
Még jó, hogy annyit írt! Hogy így nem tűnt el teljesen. S ha nem látjuk, mint ahogy eddig sem túl gyakran, mégis olvashatjuk. Ezáltal közel van.
Látom, hogy foglalkoztat a halála. A blogbejegyzésed bővül róla. GYönyörűszép és annyira bölcs az a két bölényes idézet. Én is megkerestem őket a könyvben.
Ja :) Képzeld, ma megvettem a "Főzzünk örömmel"-t! Az utóbbi két hétben elvertem a féléves könyvpénzemet. Csak viccelek, nincs is ilyenem :)))) Há' ha már asztalom nem lesz! :)))
Nem lesz asztaloooooooooOOOOooood??? Miért nem? Uff, biztos van vmi megoldás!
Én is meg szeretném venni majd. Könyvet már rég nem vettem, ám minden más keretem régesrég túlköltöttem az idénre. De írok az angyalnak. :D Hátha.
Megjegyzés küldése