Ezmegaz

Szegeden úúúúúúúúúúúúúúúúgy elkényeztettek, hogy azóta is visszavágyom. Soha nem volt még olyan jó dolgom egyetlen konferencián sem. Szoba, konferenciaterem egy belvárosi szállodában, vacsora a központban, szauna, fitnessz-terem, úszoda, jó társaság. Csak azt sajnálom, hogy tovább kellett utaznom mielőtt vége lett volna, s azt is, hogy kicsit zöldfülű voltam a témában. Már megint. S mindig eldöntöm, hogy ezután csak arról beszélek, amihez értek. De mihez értek? Túl sokmindennel foglalkozom ahhoz, hogy értsek is valamihez. Faragnom kellene, nyesegetnem, ehelyett azon kapom magam, hogy újra bevállaltam valami totál újat.
Mint most is. A társadalmi részvétel és a kapcsolatháló szövevényeiről kellene írnom egy konferencia-anyagot. Tegnapra. S még a fonal elejét sem találom, nemhogy a végét!
Közben időseket, nyugdíjasokat kutatunk, jövő héten Szebenbe, egy megbeszélésre és Vásárhelyre, egy konferenciára utazom, órákat tartok és szerelmünk reneszánszát élem.
A Kedves most ért haza, úgyhogy pontot teszek itt és kitalálom, hogy mi legyen a megfelelő vacsora egy focibajnoknak!