Ha nagyon elkeseredem időnként, történik valami, amitől elfelejtem a fájdalmat. Ha már egészen biztos vagyok abban, hogy nem lehet tovább bírni, lenyúl egy kéz és felemel. Vagy bekötözi a sebeim. Vagy megszárítja a szárnyaim. Vagy mond valami kedveset.
Valaki. Valami. Valahogy.
Időnként megmagyarázhatatlan csend és nyugalom van bennem olyannyira, hogy a viharokat is elnyeli. Máskor előtörnek a viharok tornádószerűen.
Vannak jóhírnapok és rosszhír napok. Ma jóhír nap volt. Csupa jó hírek. Tsupa-tsupa.
Ilyen az Élet?
Nem feneketlen a gödör. És a fény fentről jön.
2 megjegyzés:
Ha nem lennének rosszhírnapok akkor nem várnánk annyira a jóhírnapokat és nem is tudnánk örülni nekik, sőt észre sem vennénk őket, mert ilyenek vagyunk mi emberek.
örülök neki!
Megjegyzés küldése